Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

I#B4. november 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ájánoshidai dupla

Tanyai

diákok között

MM EGBIZATÁSOM is

volt a jánoshidai Vörös Hajnal szövetkezet párttaggyűlésén megjelenni, de érdekelt is őszintén. Két esztendővel ezelőtt még keserűséggel emlegettük ezt a szövetkezetét. De mostanra? Az akkori tizenkét forint helyett harminc forintot oszt a szövetkezet. Az akkori hatezer forintos évi jövedelem tizenkétezer forint most. Két év alatt kétszeresére nőtt. Megduplázódott.

Erről a duplázásról is szólt a szövetkezeti kommunisták számvetése. Molnár Ferenc titkár beszélt erről, miközben a mellettem ülő Ács István odasúgta.

— Jászberényben voltam gépállomásigazgató. Ide- küldtek elnöknek, rendet csinálni. A közgyűlésen azt hittem, elszaladok.

Ennek két éve. Tavaly már ideköltözött családostól az elnök. De tavaly már huszonhárom forintot osztottak, noha három és félmillió forintos árvízkárt szenvedtek. Helyesel a taggyűlés: igen, így volt. A járási pártbizottság két évvel ezelőtt itt tartotta ülését, s kimondta, a szövetkezet kommunistáinak felelősségét a rendteremtésben^

M MÉLYPONTON ülő

** közös gazdaságban a pártszervezetben megindult az erjedés. A kommunisták hozzákezdtek. Eszes Mihály, Dányi Mihályné, Ba- tó József, Majercsik Pál, Sápi Istvánná párttagok becsülettel végezték munkájukat, fáradhatatlanul magyarázgatva: embereijük meg magunkat. Új vezetőség van, lehet belőlünk valami;

És sikerült. Sikerült, mert a pártonkívüliek legjobbjai is ugyanígy gondolkodtak. Gazsi Mihály, Nagy István, Szabó Pál, Szabó Sándor* Ficzere Balázs és a többiek olyan igyekezettel dolgoztak és éppúgy hintették a közösség formálódás magját, hogy a pártszervezetnek is legerősebb támaszai lettek. Most a taggyűlésre őket is meghívták.

A jánoshidai kommunisták megtanulták, mindent csak a pártonkívüliekkel együtt lehet sikerré tenni* Most hát újabb két esztendőre velük együttesen alakítják ld a párt jánoshidai programját: jöjjenek, hallassák szavukat ők is. El is jöttek és szót is kértek. — Szőlős! Flórián pártonkívü- It parasztember nagyon fontos dologra hívta fel a pártszervezet figyelmét: a közvagyon tiszteletben tartására. A pusztamizsei határrészen ugyanis ezen az őszön prédálták a kukoricát, ott könnyelműen pazarolták a közös termést. Szőlős! bácsi megmondta, ezt nem nézi jó szemmel a szövetkezet gazdatársadalma:

Pedig a pártonkívüliek

is nagyon bíznak már a szövetkezet jobbulásában. Mindenki. Olyannyira, hogy a taggyűlésen sűrűn emle- getődött a falu vágya: a negyven forintos munkaegységérték. Közeli terv, s mire két esztendő múltán ismét vezetőséget választ a jánoshidai pártszervezet, — már a negyven forintról kell számot adni. Az első lépcső: jövőre már harmincöt forintot terveznek. A párttaggyűlés elfogadta, ehhez semmi ördöngösség nem kell, csupán továbbhaladni a mostani úton.

Jóllehet ebben a módszerben sincs semmi különös. — Két évvel ezelőtt akkor kezdtek a nagy zűrzavarban: —

kimérték családonként a művelésre fogható területeket. Kiválasztották azt az ágazatot, ami a legnagyobb jövedelmet adja. A baromfitenyésztésre mondtak igent. Az idén már — ez a nem is nagyhatárú közös birtok — felnevelt idáig 105 ezer csibét. S most a napokban még újabb 20 ezret várnak. Az állattenyésztés ebben az évben másfél millió forinttal teljesítette túl tervét, s félmillió forint nyereséget tesz az asztalra a tervezetten felül;

Ezt folytatják tovább. — Ügy jobbítva, ahogy a pártszervezet határozatba foglalta: a munkaversenyek díjazására biztosítson anyagi fedezetet a szövetkezet vezetősége. Ezen a taggyűlésen kitűnt különben: a kommunisták és a gazdasági vezetők között őszinte, nyílt a hangnem. Erre vall több minden. — Ez is:

f ELÁLLT egy nyugdí- ■ jas szövetkezeti tag, Szöllősi Béla bácsi. — Elmondta, mennyire örül, hogy bizakodó, derűlátó fiatalabb parasztemberek között élhet. De az öregek ügye már nem egészen így áll. Nem kapják meg az egész rész háztájit.

Erre szót kért az elnök, Ács István. Kifejtette, a szövetkezetnek háromszázhetven nyugdíjas eltartásáról kell gondoskodnia. így is háztájiba mérik a közös birtok több mint egyötödét. Tovább bővíteni nem lehet. Az elnök érvei meggyőzően hatottak. Azt hittem, ezzel le is zárult az ügy. Ám a végén a kommunisták mégis úgy határoztak: szövetkezeti közgyűlés elé viszik az öregek háztáji gondját, ök ebben egyedül, maguk között nem akarnak dönteni, mondja ki a végső szót a szövetkezet közgyűlése.

Sok, nagyon sok okos, jótanácsot adtak a jánoshidai kommunisták az új pártvezetőségnek és a szövetkezet vezetőinek. Igaz, hogy a választás során becsúszott néhány alaki, szervezeti hiba is. De a taggyűlést az jellemezte: a párt jánoshidai tagjai együtt a pártonkívüliekkel

. •OOOOOOOOüOOOöOUUOOOQQOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOi

T akarékoskod j un k!

A Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága a közelmúltban felhívást tett közzé, melyben ismertette a lakossággal az immár hagyományossá váló takarékossági napok célkitűzéseit.

A felhívás kifejtette az egyéni takarékosság fontosságát. Hassa át egész közéletünket, szocializmust építő népünket a takarékosságra való törekvés gondolata, hiszen az egyéni takarékosság általánossá válása elősegíti a szocialista tulajdon iránti helyes nézetek kialakulását. A takarékosság gazdaságosabb termelést, több lakást, kultúráltabb életet jelent. Ezen gondolatok jegyében zajlik a takarékossági mozgalom, megyeszerte eredményesen peregnek a takarékossági napok. Jönnek a hírek mindenfelől, hogy a dolgozók rokonszenveznek az elgondolással, s mind többen és többen helyezik el megtakarított pénzüket az OTP helyi fiókjaiban:

így válnak aktív részeseivé az egyéni takarékossági mozgalomnak:

yXVOoÓQOUOOOQOOi J

komolyan veszik a negyven forintos munkaegység programot. Érte keményen dolgoznak, őszintén bírálnak, s megtesznek mindent ami tőlük telik, amire őket a tagkönyv viselése kötelezi.

B. L.

A kollégiumban csend van. Lakói délutáni foglalkozáson vannak. Korrepetálnak. A másik teremben kötelező tanulás folyik. A kicsik mesét olyasnak. Az igazgatói irodában Polner Tiborral, a karcagi tanyai

4 könnyűfémek és a baktériumok

Köztudomású, hogy a könnyűfémek okozta sérülések igen lassan gyógyulnak. Mi lenne ez oka?

Mikroszkóp vizsgálattal kiderült, hogy a köny- nyűfémek felszíne igen durva. Ennek következtében a legalaposabb tisztogatás ellenére is apró fém- részecskék maradhatnak a sebben és gyulladást idézhetnek elő. Feltételezhető.

hogy a könnyűfémek durva felszíne táptalaja a baktériumoknak is. E feltételezést megerősítették azok a vizsgálatok, amelyeket hosz- szabb ideig szabadban heverő könnyűfémekkel végeztek. Megállapították, hogy olyan baktériumok is tenyésznek könnyűfémeken, amelyek . vason, nikkelen, cinken és ólmon nem fordulnak elő.

kollégium igazgatójával beszélgetek.

— Nagyszerű intézmény ez — mondja. — Gyerekek, akik eddig magányosan, szinite játszótárs nélkül éltek s szabadidejükben az állatgondozás volt egyetlen szórakozásuk, most itt megismerkednek többek között az egymásért való felelősség érzésével.

— A szülök hogyan fogadták gyermekük kollégiumba való elhelyezését?

— Eleinte akadtak ellenvetők. Nem tudták miért, csak sokszor egyszerűen kimondták: nem. De nem a féltés miatt. Azt hiszem, inkább a tanya körüli munkákban lett volna szükség a gyerekekre.

— És az új lakók?

— Erre talán ők az illetékeseik.

A televízióban láttuk

Jóságos emberek

A Jóságos emberek Mesterházi Lajos tv-játók sorozatának második tagja. Mint az első játék után ismertettük, a szerző itt egy új műfajban: a megjeleníhatás jó szóval s ha kell

szigorral, nem csap-e át sok esetben túlzott felelősség- vállalásba s ennek következtében a felelősség indokolatlan arányú megosztá— ez az, amit nagyon

szükséges erősítenünk. Ezek a helyes értelemben vett közösségi élet és közös felelősség építőkövei s ha ezek nem szilárdak... nos,

Sztankay István és Kálmán György a tv-játék egyik

jelenetében

tett történet szereplőinek s részben a közönségnek megszólaltatásával elemez olyan erkölcsi kérdéseket, melyek csak a „törvény tornácáig” jutnak el.

A Jóságos emberek eseménysorából a szerző ezt a következtetést vonja le, hogy a sorozatos engedékenység sodorta a történet szomorú hősét a végzetes tragédiába. Hogy súlyos adósságait kifizethesse, motorkerékpárt lopott, s amikor tettenérték, a villamos elé vetette magát.

Ezúttal csak szereplők vitáznak arról, hogy ki mennyiben felelős a történtekért. A szerző nevében az ügyész őket vonja felelősségre. Az igazgatót, aki nem volt elég szigorú s elsimította az ügyet, amikor a házipénztárban hiányt találtak. A lektort, aki nem jelentette ki határozotton, hogy a benyújtott regény nem megfelelő. A barátokat, ismerősöket, akik kölcsönöket adtak s egyre többet.

Mindenki felelős, hiába szabadkozik, kimondják a szentenciát, hogy hibásak voltak „jóságukkal”. S az általános felelősségrevonás- ban valahogy szinte elfelejtődik, hogy netán azt a személyt is felelősség terheli, akinek ez a sok „jóság” annyira megártott

Nincs itt valami túlzás? Általában gondoljuk s ennek az általános túlzásnak a tv-játék csak egyik kifejeződése. A közösségi szellem erősödése, az egymással törődés, az egymásra

sába? Nem elsősorban a

„becsületkassza” rendszere (mely a felelősség ellenőrizhetetlen megoszlását eredményezi) volt itt a hibás és csak azután az igazgató elnéző magatartása? Az első lépésnél nem a hős iránti, hanem a hősnek mások iránt tanúsított ál-jósága okozta a bajt. Neki egyszerűen nem kellett volna felelősséget vállalnia egy olyan kasszáért, melybe mindenki belenyúlhat.

Hány és hány ezer kéziratra adnak biztató választ s a végén nem fogadják el... Tapasztalat szerint a kezdő, sőt befutott írók is kibírják, akárminek is nevezzük, s akárhogy ítéljük is meg ezt a jelenséget. S ha a barát, a kolléga kisebb-nagyobb kölcsönt ad, 6 felelős azért, hogy a másik adósságtörlesztés helyett könnyelmű mulatozásra költi?

Felnőtt emberek egyéni felelőssége tetteikért a hivatalos és a magánéletben

akkor van az, hogy a hibát meg lehet állapítani, de %z isten se találja meg, hogy azért ki a felelős.

Erre gondolva tartom túlzásnak azt a felelősségmeg- osztást, amit a tv-játék ügyésze alkalmaz. Felelősek vagyunk egymásért, igen, de felnőtt embereknél meg kell állapítani ennek a felelősségnek határait. Ha ezek a határok ennyire bizonytalanok lehetnek, akkor megszűnik az egyéni felelősség, ami indítéka lehet további felelőtlenségnek. A kérdés persze korántsem olyan egyszerű, hogy néhány szóval el lehetne intézni. Ezért a kérdés felvetése mindenképpen haszonnal jár, még ha ez a tv- játék nem is ad megnyugtató választ. De nem akarok túlságosan vitázni a szerzővel, azért sem, hogy ha kritikám nem tetszik, ne engem, hanem a szerkesztőt vonja felelősségre.

L. L.

A nyomor és a tudatlanság

szigete

Haiti diktátora, Francois Duvalier a katasztrófa szélére sodorta a kis Karib- tengeri országot. — A New York World Telegram adn Sun című lap tudósítójának jelentése szerint az egy lakosra jutó jövedelem

Haitiban a legalacsonyabb a világon. Az ország lakosságának körülbelül 85 százaléka írástudatlan. A szigetországban minden tízezer lakosra jut egy orvos. Az átlagéletkor körülbelül: 35 év,

Akiknek újdonság

a televízió

A lányok lakosztályán a hálótermeket nézzük. Rend, tisztaság a szobákban. Néhány ágyon a kedves lakó- tára díszeleg: baba, mackó. Gondos kis kezek munkájának nyoma mindenütt; A folyosón beépített szekrények. Mindenkinek kü- lön-külön. A betegszobából hideg légáramlat csap arcunkba. Nincs lakója.

Míg sorra járjuk az ízlésesen rendezett szobákat, az igazgató a tanyák életének megváltoztatásáról beszél:

— Az ott élő emberek gondolatvilágának megváltoztatására igen jó módszer ez a kollégium. Itt sok olyan dologgal ismerkednek meg, amelyre a tanyán nem lett volna módjuk* Több olyan gyermekünk van, aki most látott először televízióban adást. Ilyen volt például Oláh Erzsi, vagy Komi ősi Erzsi. Egynéhány még a fogkefét sem ismerte.

Otthon mondták: okosabb lettem *

A tanulószoba egyikében Felföldi Sándorné nevelő felügyelete alatt mesét olvasnak. A másik szobában tanulás közben találjuk az otthon lakóit. Mert itt aztán tanulni kell. Mint a gyerekék mondják: nem is keveset. De így van ez jól, hiszen közben maguk sem veszik észre mennyit csiszolódtak ebben a közösségi műhelyben. Az iskolai tárgyakon túl ismerkednek a világgal. Esténként, ha olyan előadás van a tv-ben azt nézik. Illemet tanulnak, rögtönzött műsoros estet rendeznek. Csak úgy öntevékenyen*

— Nagyon szeretem a tv-t.

— Sokat lehet játszani.

— Otthon azt mondták: okosabb lettem.

— Hallottam a saját hangomat a magnóról.

— Itt nem lehet unatkozni.

őszintén, gátlás nélkül beszélnek. A kérdés: Hogyan érv'’: magukat a kollégiumban? — feleslegessé vált. Mindannyian erről beszélnek, ha nem is mondják ki;

Amikor még o 2-f 2

hárommal egyenlő

Közben nyílik az ajtó. Aprócska gyermek lép be. ő a kedvenc és a legkisebb. Társai és a nevelők ha ott van, csak vele foglalkoznak. Gardérozzák. Nem mintha rászorulna. Nem. Inkább, mert valóban szép gyerek. Egyébként olyan alacsony, hogy a székről nem éri fel az asztalt. Segítettek rajta. Szereztek egy kis széket, s két széken ülve tanul, eszik, így olyan magas' mint a többiek. Sőt.

— Mond meg hogy hívnak?

— Dobrai Imire — hangzik a halk felelet.

— Mennyi 2+2 — próbálja szóra bírni Péntek Anna nevelő az állandóan mosolygó Imrét.

— Három — s látva, hogy ez bizony nem elégíti ki a jelenlevőket gyorsan javít — négy.

Üjra a folyosón vagyunk. Az ebédlőből kihallatszik két hangosan tanuló leány hangja. Búcsúzunk. Búcsúzunk ettől a nagyszerű intézménytől, amelyben a tanyák kemény, zárt világa helyett a közösség nagy távlatokat ígérő kapuja nyílt meg százötven gyermek előtt.

Majaár Utat'