Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

1964 november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r Ünnepi műsor a televízióba* november 6—ón és 7-én A Magyar Televízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából november 6-án, pénteken és november 7- én, szombaton színes, vál­tozatos műsort sugároz. November 6-án, pénte­ken délután a „ki minek mestere” című országszerte népszerű ifjúsági vetélkedő idei első adásával jelent­keznek. Az elmúlt évek­ben már a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel közö­sen rendeztek ilyen vetél­kedőt és a fiatalok kérésére ismét meghirdették. Most az első pályázók lépnek majd a képernyő elé. Hét órakor átkapcsolnak az Kikel Színházba, ahon­nan helyszíni közvetítésben számolnak majd be a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 47. évfordulója al­kalmából megrendezett díszelőadásról. Este pedig bemutatják a Szimonov: Élők és holtak című ismert regényéből készült szovjet film első részét. Másnap, november 7-én, szombaton reggel a moszk­vai díszszemle közvetítésé­vel kezdődik a műsor. — Ezen a napon mutatják be az „Élők és holtak” című, magyarul beszélő szovjet film második részét. A ké­ső esti órákban pedig a „Tehetség kerestetik” című díjnyertes csehszlovák kií- filmet sugározzák,­Es mégis nőnek a falak Ifjúsági lakótelepépítés sok gonddal — sok megértéssel Évekkel ezelőtt több kö­zeli alföldi városból is szárnyra kelt már a hír, hogy ifjúsági lakótelepet építenek. Egyik-másik tár­sulás azóta befejezte a nagy munkát. S hogy ez valóban mennyi utánajá­rást, küszködést jelentett, azt csak az tudja, aki részt vetít benne. Leginkább per­sze a társulás ügyeit inté­zőki RAJZ A TÉRKÉPEN 1962-ben végzett felmé­rést Szolnokon a KISZ vá­rosi bizottsága, a városi tanács vb és az OTP. Száz­negyven fiatal jelentkezett. Negyvenen családi házat akartaik, a többinek mind­egy lett volna a forma; Tavaly kisajátították a Rákóczi, a Markotányos, a Dobó és a Hunyadi utcák közötti telket. Korábban a város távolabbi részéről volt szó. Az első nehézség már a telekvásárlásnál je­lentkezett: az előzetesen ajánlott 70 forint helyett négyszöglenként 100-at kért az OTP. Indokolás: a pesti központ nem járult hozzá az olcsóbb árhoz. Ekkorra már beszereztek vala­mennyi anyagot, a hely­színre szállítottáík, úgyhogy kifizették a magasabb te­lekárat. A Földmérési és Térképé, ezeti Hivatal társadalmi munkában végezte el a fel­mérést, parcellázást. S több más vállalat, intézmény is — lehetőségei szerint — jó­szívvel nyújtott segédkezet a fiataloknak. A KISZ-nél társadalmi bizottság ala­kult. Ennék elnöke Balogh József építésztechnikus, ö és Kiss Sándor mérnök ké­szítette el a terveket Hét ház, mindegyikben két-két lakás épüL A házak egyemeletesek lesznek, a lakások kétszoba-összkom- fortosak. Tavaly ősszel és ez év tavaszán kezdhették meg az alapok lerakását. Most már be lehet rajzolni a térkép­re: bizonnyal Ifjúság utcá­nak fogják majd elnevezni; KEVÉS AZ ÉPÍTŐ, AKADOZIK A SZÁLLÍTÁS Balogh Józseffel. aki egyébként az építkezés ve­zetője is, nagy köveken lé­pegetünk — az új utca alapját lerakták. Szombat délelőtt Keve­sen dolgoznak, az építtetők majd délután és vasárnap érnek rá. — Sokat dolgoztunk mi magunk is — mondja Ba­logh József. — Éjszakán­ként, ünnepeken. Néha zu­hogó esőben hoztuk az anyagot. Mindenki csurom­vizes lett, másfél óránként váltottunk ruhát. A gépko­csik alig bírtak a sárral. Biztonsággal csak a döm­perek járhatnak itt. — A sok segítséget ez­úton is megköszönjük. A ta­nácstól bontott anyagot kaptunk, téglát, cserepet, gerendákat. Kétszer jött el a Rékasj úti laktanya közel húsz kiskatonája — ők is bontottak. A TITÁSZ el­használt oszlopaiból lécet fűrészeltethettünk; A TI­TÁSZ „C” menetleveles gépkocsikat adott, s gyor­san megépítették a villany, vezetéket. Az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalattól készen kapjuk a betont. Ez is sokat jelent, mert először is mi nem tudtunk sódert venni, má­sodszor ők szakszerűen ké­szítik el. A megye több vá­rosából, még Budapestről is hoztunk anyagot, ajtókat, ablakokat. A tanács saját brigádja építi az utat. Kevés a szál­lítójármű. Néhány lovasko­csi viszi a földet, hozza a követ. — Anyagban nincs hiány, csak a szállítás menjen, akkor október végére meg­leszünk az úttal — mond­ja Komáromi János brigád­vezető. ök is segítettek a fiatalok közösségének. — Munkaidő után kötötték be a szennyvízcsatornákat — valamiképp persze hono­rálták a munkájukat ÜJABB AKADÁLY Az OTP ismét akadályt jelentett be. Nemrégiben közgyűlést tartott a társu­lás. Előtte vizsgálat volt az építkezésnél, megállapítot­ták, hogy 28 százalékos a készültség. Ez kevés. Pénzt csak 45 százalék után kap­hatnának. Most tehát sok az anyag, de nem tudnak űzetni az építőknek, akik közül többen csupán abból élnek, amit itt keresnek. Valamilyen ideiglenes meg­oldást találtak, és a falak lassacskán mégis nőnek. — Jövőre körülbelül mi­kor költözhetnek be a la­kásokba? Balogh József óvatosan tervez, nagyon sok körül­ménytől függ az építés. — Nem is mond még hónapot sem. Remélem, az eddigi segí­tők után mások is maguké­nak teszik a tizennégy csa­lád gondját-baját, s jövő tavaszon talán csak néhány hétben kell számolni a nagy nap eljövetelét. V. P. Az újítók beszélnek BÁTOR EMBEREK? Az üveg szerelmesei Kész a termék A mester cs a tanítvány a karcagi üveggyárban, Csupán húsz lelkes újító véleményéből a mozgalom minden oldalát megvilágító következtetést levonni és a jelenlegi újítási helyzet javítását szolgáló tanácso­kat adni nagyon nehéz. Jobban mondva könnyebb rámutatni a hibákra, mint azt elérni, hogy azokat megszüntessék. Könnyebb jó példával szolgálni, pl. azzal, hogy — a Tisza Cipőgyárban külön csoport foglalkozik az újítási javaslatok megvalósításával — mint azt keresztülvinni, hogy más üzemekben is hasonló módon oldódjanak meg a kivitelezés problé­mai. Az újítási ankéton el­hangzott hozzászólásokból kiérzett, hogy azokat a munkásokat, akik belső kényszertől sarkalva újat, az eddiginél jobbat akar­nak alkotni, — ha nem is szavakban, de a valóság­ban — kevéssé kedvelik, sőt néhol már-már „okve- tetlenkedőket”, újítási díjat hajhászó anyagias embere­ket látnak bennük. Az egyik újító elmondot­ta, hogy ma — sajnos — nem is olyan egyszerű do­log a népgazdaság érdekeit szolgálni. A javaslat be­nyújtásakor még koránt sem ér véget az újító fel­adata. Még akkor sem le­het megnyugodva, ha az elgondolását helyesnek ta­lálták és elfogadták. Ez még egyáltalán nem bizto­síték arra, hogy abból — rövid idő alatti megvaló­sulásról nem is álmodva — hasznot hajtó gép, vagy berendezés lesz. A harc csak ezután kez­dődik, és legtöbbször olyan esetekben, amikor az illető nem néhány száz, vagy ezer, hanem többszázezer, vagy többmillió forint nép­gazdasági eredményt je­lentő újítást tett az asztal­ra. Az újabban kialakuló szemlélet, — amikor csak az újítót megillető iutalom nagyságát látják és szem elől tévesztik az elképze­lés megvalósításával kelet­kező nagy hasznot — s az igazgatók kezét béklyóba verő rendelet „dzsungel” bátor helytállást követel. Nem ritka eset, hogy a dolgozó saját vállalatának, saját igazgatójának bepe- relésére kényszerül. És nem mindig anyagi érdekből. Elképzelhető ugyanis, hogy az ellentétek kiéleződése után annak a dolgozónak, aki erre „vetemedett” kel­lemetlen percei lehetnek a munkahelyén. Lehet, anya­gilag sokszor jobban járt volna az újító, ha nem megy el ilyen messzire az újítás megvalósulásának érdekében. Az erkölcsi elégtételért nagyon sok ízig vérig újító még attól sem riad vissza, hogy állását, régi megszo­kott munkahelyét is koc­kára tegye — ha kell. Vajon hol van a hiba, hogy hasznos, gondolkodó embereknek — kockázatot kelljen vállalni azért, mert munkájukon felül még töb­bet akarnak adni a nép­gazdaságnak, előbbre akar­ják vinni, korszerűbbé akarják tenni a termelést? De nem mindenki vállal kockázatot. Van, akit a mások kudarca letör, visz- szahűzóvá. közömbössé tesz. Vajon milyen anyagi és er­kölcsi károk származhat­nak abból, ha nem becsül­jük meg kellően azokat az embereket, akiknél a mun­ka belső kényszerré vált és tevékenységük nem mono­ton, hanem szép és alkotó jellegű. Az erkölcsi megbecsülés Szinte bosszontó. hogy sok helyen fillérekbe kerülő, csekélységnek tűnő dolgok hátráltatják, hogy az újító­mozgalom legjobbjai az egész vállalat előtt elisme­résben részesüljenek. Pél­dának hozhatjuk a bányász napot és az építők napját. A vállalat vezetőinek a legjobb hozzáállása is ke­vés volt ahhoz, hogy az olajbányászok legjobb újí­tói a bányásznapon, ugyan­így az építők kiváló újítói az építők napján kapják meg a kiváló újító kitün­tetés arany, ezüst és bronz fokozatát. A nagy plénum előtti elismerés és kitüntetés bol­doggá tette volna őket, óriási lendületet adott vol­na nekik a további mun­kához. Nem, ezt nem tud­ták az említett vállalatok megoldani a felterjesztések és a jóváhagyások herce­hurcái miatt. összegezésképpen megál­lapítható, hogy az újító­mozgalom objektív és szub­jektív akadályait sürgősen ki kell küszöbölni. Elsősor­ban az ügyintézés bürok­ráciáján kell enyhíteni és rugalmasabban kell meg­oldani a javaslatok elbírá­lását. (Ne az egyszemélyi elbíráló foglalkozzon a leg­jelentéktelenebb javasla­tokkal is). Nagy segítséget ad az újítómozgalom további fej­lődéséhez a jelenlegi káros szemlélet megszüntetése is. Ne azt nézzük és irigyel­jük, hogy az újító hányezer forintot vett fel, hanem azt, mennyi hasznot jelent újítása a közösségnek. Azt természetesnek találjuk, hogy 3 forint 30 filléres lottó szelvénnyel egymilliót lehet nyerni, de azt eseten­ként furcsálljuk, hogy X. Y. 10 000 forintot kapott, mert export anyagot takarít meg vagy egy nagvszerű beren­dezést gondolt ki. Az ösztönzők sokoldalú érvényesítése és a sokrétű lehetőségek alkalmazása olyan előnyöket jelent a társadalomnak, amelyek „ingyen”, különösebb rá­fordítás nélkül rendelke­zésre állnak, — s gyümöl­csöző eredményeik hatása forintban „mérve” óriási jelentőségű. — bognár —

Next

/
Oldalképek
Tartalom