Szolnok Megyei Néplap, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

1M »evem bér i.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Az újítók beszélnek

Az újítás

népgazdasági érdek

A jövedelemrészesedés és munka- szervezés néhány tapasztalata

Szolnok megye tíz ipari üzemének húsz újítója vett részt a Szolnok megyei Néplap szerkesztősége és az SZMT által közösen rendezett újítási ankéton.

Halmi Ferenc, a szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsának titkára rövid megnyitó beszédében üdvözölte az újítókat, s a továbbiakban a mozgalom egészséges fejlődését aka- dáiyozó — egyrészt a bürokrácia fogalmába tartozó, másrészt az újítások kivitelezését hátráltató — okokról szólt.

Az újítók kifejezték, hogy az újítókra és az újításokra vonatkozó rendeletek a mai viszonyok között már nem növelik, sok esetben pedig inkább lehűtik az alkotó kedvet.

LIPKA VILMOS, a szolnoki papírgyár kiváló újítója elmondotta, hogy ő sokak szemében boldog embernek tűnhet, hiszen már eddig mintegy 90 ezer forint jutalmat vett fel.

— Sajnos, az utóbbi időben a figyelem úgy irányul az újítókra, hogy egyre több irigykedő megjegyzés hangzik el: — már megint ennyi meg ennyi pénz ütötte a markát. Tudom, az ilyen megjegyzéseket nem kell meghallani, pláne komolyan venni. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ez a gyáron belüli szemlélet egyre inkább általános szemléletté kezd válni, ami súlyos akadályokat jelent az újítómozgalomnak.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a javaslattevőkön kívül az elképzelések gyors megvalósításáért másokat nem tesznek érdekelté. — Anyagilag kellene ösztönözni a vállalatvezetőket, hogy a népgazdaság érdekeit szolgáló hasznos ész- szerűsítések ne sikkadjanak el a bürokrácia és a közöny útvesztőiben.

— Tisztázni kellene végre a munkaköri kötelesség kritériumát is — mondotta. — Szerintem arra lehet rámondani, hogy ez munkaköri kötelessége' volt az illetőnek, amit ha nem csinált volna meg — vagy nem talált volna rá megoldást — a mulasztásért felelősségre lehetett volna vonni. Az 1961 óta „készülő" új újítási rendeletnek elsősorban erre a nagyon fontos kérdésre kell egyértelmű világos választ adni.

A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalattól Fekete

S

zokatlan ügy. A tanácselnökről azt vallja a falu, nagyon népszerű, igen rendes ember. Hosz- szabb ideje viseli ő az elnöki tisztséget és még sose volt semmi baj. Szeretik. Csak úgy, Jani bácsizza mindenki. Sőt a környéken is ismerős, hiszen éppen a szomszéd településben, ahol lakik is, 6 szervezte meg annakidején a kommunista pártot.

S az asszonyról, aki vele szemben áll már más bizonyítványt ad a közvélemény. Még a tulajdon bátyja is összeférhetetlen, nehéz természetű embernek tartja. Rabiátus, kötekedő egyéniség. így mondja mindenki. De az asz- szonynak van igaza. És ezt tudja is. És zúdítja a vádat a tanácselnökre.

Első pillanatra kis dolognak tűnik. Az asszony is, ugyanígy az elnök harmados kukoricát vállaltak művelésre a falu egyetlen

Imre négyszeres feltaláló vett részt az ankéton. Elmondotta nagyon sok, a műszaki színvonal emelését és a korszerű technológiát szolgáló újítás, sőt találmány kallódik, amely sohasem, vagy csak hosz- szú évek múltán jut el a megvalósulásig.

— A törvény erejével kellene felelősségre vonni mindazokat, akik nagyjelentőségű újításokat nem vezetnek be a termelésbe — bár erre minden lehetőség megvan — vagy a bevezetést hátráltatják, — mondta; — Az ilyenek szándékosan kárt okoznak a népgazdaságnak.

— Egyre inkább elterjed, hogy a komolyabb újításokért járó díjak kifizetése elé akadályok gördülnek. Gyakoriak az újítási perek; Nem ritka eset, hogy az újító igazának kiharcolása közben szembe kerül vezetőivel, népszerűtlen emberré válik az üzemben.

SZABÓ IMRE a járműjavítóban megrendezett és szép eredményekkel zárult újítási hónapról beszélt. Elmondotta tapasztalatait is.

— Ilyenkor a megszokottnál több újítást adnak be a dolgozók. Ha a vállalat egyszemélyi elbírálója ragaszkodik ahhoz, hogy minden javaslatot felülvizsgáljon, a kiértékelési határidő nagyon elhúzódik. A nagy sietség miatt előfordul, olyan újításokat utasít el, amit később — tüzetesebb vizsgálat után — el kell fogadni. Az újítási hónapban befutott kisebb jelentőségű javaslatokat azoknak az üzemvezetőknek kellene kiadni elbírálásra, akiknek üzeméből az újítás származik;

Elmondotta véleményét az újítók erkölcsi megbecsüléséről is. Tőle, mint újítási előadótól még egyszer sem kértek véleményt, ha prémiumot kellett elosztani, vagy ha rendkívüli előléptetésről volt szó; Nagyon helytelen az az álláspont, hogy az újítót az újítási díj teljesen kielégíti. Többet kell foglalkozni velük, népszerűsíteni kell őket. Ha rájuk irányul a figyelem jobban érzik magukat, nagvobb kedvük lesz a munkához.

Őszintén feltárta az építőiparban uralkodó újítási problémákat Korom János, aki abban látja a hibák forrását, hogy a terveközös gazdaságától, amely ugyan meglehetősen jól gazdálkodik, de önerőből nem tud megbirkózni a sok földdel. Az asszony és a tanácselnök földszomszédok lettek. Nem is volt ebből semmi hiba, egészen tengeri törésig.

A

z elnök tört elsőnek.

És véletlenül többet egy sorral, mint ami megilleti. A tévedés nem vitás. Vetéskor közel’ került egymáshoz a két sor kukorica, s az egyiket lehet ide is, lehet oda is számítani. De az az igazság, jobban az asszonynak. Bár kapáim mindketten kapálták, s a töréskor tört ki a háború.

Vagy talán korábban? Bizony meglehet. A bonyodalom azt hiszem ott kezdődött. amikor az asszony egyszer beront a tanácsházára, egyenesen az elnöki szobába. Mi dolog az, hogy ennek meg ennek a tanácsdolgozónak a házában már ég a villany, s őhozzá még

zők körömszakadtáig védik terveiket, nem egyeznek bele, hogy költésgcsök- kentő újításokkal megváltoztassák azokat.

Egyrészt érthető, hiszen a tervezési díjat a kivitelezési összeg után kapják. Ha a népgazdasági érdeket szem elől tévesztik — sajnos ez gyakori — az ő érdekük az, hogy minél drágább anyagból készüljön az épület.

— A típustervek módosítása egyenesen kálváriát jelent. Mire a módosítás megszületne, a ház már el is készül. Ezzel magyarázható, hogy kevés az építőiparban az újitás.

Lovas István, aki a Tisza Cipőgyár újítóit képviselte az ankéton, elmondotta, hogy a vállalathoz érkező revizorok előszeretettel böngészik azokat az újításokat, amelyeket jelentős összegekkel díjaztak.

— Körülbelül tíz újításról azit állították, — ők a pénzügyi és közgazdasági szakemberek, — hogy nem meríti ki az újitás tényét — mondotta;

— A szakemberek, akiket felkértek, bírálják el, hogy újítás-e vagy sem, igazolták a javaslatok benyújtóit. Mégis a revizorok véleménye volt a döntő. A vállalat vezérigazgatóját az ügyben elmarasztalták. Áz ilyen lecke véleményem szerint óvatosságra inti és bizonytalanná teszi az igazgatókat hatáskörük gyakorlásában.

Beszéltek az ankéton olyan újítók is, akik fizikai dolgozók. Kanyó István, a papírgyár és Simon Lajos, a törökszentmiklósi baromfifeldolgozó munkása elmondotta, hogy a fizikaiak nagyon sok jó ötlettel rendelkeznek. Elképzeléseiket azonban még nagyobb nehézségek árán tudják csak megvalósítani, mint a műszakilag képzettebb munkatársaik.

— így voltam én Is — mondta Simon Lajos, — de nem tudom megállni, hogy ne folytassam. Azt hiszem, ml újítók mindnyájan így vagyunk.

— bognár —

Folytatása következik: Bátor emberek?

nem kapcsolták be. Az elnök akkor nyugodtan hallgatott, s azt mondta:

— Ha ennyire biztos benne asszonyom, fogadjuk le egy cr'ládi sörbe.

ő nyert. De a tüske mindkettőjükben megmaradt a perpatvar után, s az asszonyban talán még egy olyan hátsó gondolat is, ezt a felsülést egyszer visszafizeti még. Ilyenformán szinte jól jött ez a kukorica-sor. Mert csupán egy sor kukoricáról van szó. Sőt erről sem, mert az a szövetkezeté, s csak ennek eg/hanr.ada a művelőké, akármelyikük is.

A szövetkezet nem kívánván a torzsalko- Idást, az első szóváltásra megajánlotta: ő állja a kukoricát. De a háborút már nem lehetett megállítani. Rövid idő múltán azzal lett tele a falu. A tanácselnök letörte a kukoricát és most elválik, leli “t-e egy egyszerű embernek is igaza? Az asszony még azt is hozzátette mindig, lehetőleg sírva, úgyis tudja, neki oakolni kell a községből, hiszen elüldözi az elnök.

Mindketten állították igazukat. A kukoricát kapál/

Nehéz

a munka —

«

de tele a határ

A Deszport brigádon nem múlik. Ha mindenki ilyen akarattal menti a cukorrépát mint mi, itt a jász iá- kőhalmi Béke Termelőszövetkezetben, nem lehet baj. — Ez a véleménye László Imre cukorrépa szedőnek

Csak a gépek bírják. A jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet átázott répaföldjén két traktor vonszol egy pótkocsit

V

Nemcsak érdekes, hanem érdekfeszítő olvasmány is dr. László Domokos—dr; Tresser Pál most megjelent szakkönyve.

Az indoklás egyszerű: a két jeles szakember mindennapi életünk egyik legizgalmasabb kérdését tárgyalja könyvében, a magyar mezőgazdaság alakulását. És kit ne izgatna és érdekelne, hogy lesz-e elegendő kenyér nemcsak holnap, de holnapután is a családok asztalán? Lesz-e elegendő húsunk, zöldséták, jogosam letörik. Közben annyira mégis eljutottak, hogy kimennek a földre. Az asszony korábban ment, az elnök későbben. Az elnök szándékosan nem igyekezett, s az asszony készakarva nem várta meg. De itt már nem az egy mázsámyi kukoricáról van szó. Sokkal többről.

Az asszony azt követeli:

— Ismerje el az elnök elvtárs, hogy tévedett.

Az elnök attól fél:

— Ha engedek, lelekür- tölik a falut, hogy mégis túljárt rajtam.

A pártmunkás józanságot kér:

— Ne attól félj Jani bácsi, hanem attól, akkor mit mond a falu, ha azt latja, hogy megkötöd magad?

Az elnök ott ül íróasztala mellett. Kezében a fiók kulcsa, s ösztönösen sűrűn egymásutánban hol kinyitja, hol becsukja, s ez végnélkül. Drukkolok neki. — T^esz-e önereje kimondani: én tévedtem asszonyom, bár nem szándékosan, ne haragudjon érte.

T

udom, hogy ez nagyon nehéz. Egyszerre nem születik meg. Bár már esgünk, gyümölcsünk? S ha lesz, milyen áron?

Nem titok: a magyar mezőgazdaság holnapjának alakulása nemcsak az elegendő gépen, műtrágyán múlik.

A holnap alakulása döntő mértékben függ attól is: hogyan dolgoznak az emberek odakinn a földeken; Csak „muszáj ból”-e, mert valamiből élni kell, vagy azért, hogy jobban éljenek ők maguk is.

A termelőszövetkezetek megerősödése, az eddigiteledik, még csak itt tartunk:

— Nem vállalok többet kukoricát. Hát kell ez nekem, egy rongyos sor tengeriért ilyen ügybe keveredni?

Az idő télik. Az embernek önmagát legyőznie a legnehezebb. Mert bár csak ennek az asszonynak kell kimondani, mégis a falu előtt történik minden. — Holnap, vagy még ma este már erről beszél a közvélemény. Bátorítjuk. É9 sok gondolkodás után végre:

— Ha mások is azt mondják, akkor igaz lehet Tévedtem... Visszadom... Nekem nincs haragosom a faluban. Maga se legyen.

A pártmunkás feláll.

— Ezt vártuk tőled Jani bácsi. Ezt az őszinteséget.

Most már nevetni is lehet. Felszabadultan, megkönnyebbülten mosolyogni ezen az egész ügyön. Mát ő is kívül van rajta, felülemelkedik. És már nine« rá ok a presztízst félteni Az igazi tekintélyt az igazságosság adja meg.

Borzák Lajos

nél gyorsabb előrehaladása — a gépesítés mellett — a jó munkaszervezés és a helyes jövedelemelosztás függvénye. — Szocialista nagyüzemeink állandó korszerűsítése közben mind jobban érdekeltté kell tenni az embereket a meny- nyiségileg több és minőségileg jobb munkában. De érdekeltté tenni őket a helyes és ösztönző jövedelemrészesedéssel is lehet. A könyv szerzői a zsámboki Petőfi és a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet adatai, példái alapján elemzik a jövedelemrészesedés módjának hatását a gazdálkodás menetére;

Könyvük második részében a bruttó termelési érték alapján megállapított százalékos jövedelemrészé- sedési forma előnyeit bizonyítják. A tényekből levont következtetéseik, tapasztalataik gyakorlati értékűek és a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdítását, a tagok életszínvonalának emelését segíti* elő. Kutatásaik, elemző munkájuk végső ellenőre maga az élet volt: a zsámboki Petőfi Termelőszövetkezetben, ahol három évvel ezelőtt áttértek az új formára, a tagság átlagjövedelme az országos szintnél magasabb volt, ugyanakkor a jövedelemrészesedésen felül húsz százalékos nyereségrészesedést is fizettek. Sőt, öt esztendő becsületes munkája alapján a tagság fele az idén négyezer forint hűségjutalomban is részesült!

Hasznos kézikönyv lehet ez a mű minden termelőszövetkezeti vezetőnek. Éa érdekfeszítő olvasmány mindazoknak, akik szív» ■''evüknek tekintik a m«- "var mezőgazdaság minél "vorsabb és eredményesebb (Mezőgazdaság

Kiadói

A tanácselnök tekintélye