Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
19*1. ofctóber II. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 „SZABADSÁG"- HADE IN USA Mennyit fizet Csőmbe a bérgyilkosoknak? fasiszta lélek lakozik bennük. ha egyáltalán van lelkűk. Ámbár szerepel közöttük olyan is, aki nem res- telte olvasóval és kereszttel díszíteni a nyakát (Első képünk.) Elegendő a tö- meggyilkossóg eme három „mesterére” rápillantani és mindent tudunk róluk: — többet, mint amennyit szavakkal kifejezhetnénk. Vonatkozik ez a második képünkön látható zsoldosra is. Q főképpen azért tiszteli Csombét, mert minden bevetéskor valóban kifizeti a veszélyességi pótlékot. Ez a mosolygó bérgyilkos különben kijelentette: „Foglyokkal nem bíbelődünk. A mi nyelvünk az ólomgolyók nyelve”. És mi történik Dél-Viet- namban? Már elmúlt 20 éves az a délvietnami ifjú, aki akkor született, amikor hazája szépséges tájain elkezdődött az öldöklés. Ki tudná sziámbavenni, mennyi vér folvt el azóta a Mekong iszapos A nyugaitberlini Tages- spiegel ápertén megírta, hogy Csőmbe, Afrika elsőszámú bajkeverője „fehér zsoldosok nélkül azonnal összeomlana.” E lap szerint Csőmbe havi 400 dollárt és veszélyességi pótlékot fizet a hivatásos bérgyilkosoknak, — a teljes ellátáson felül. Más források havi 1200 dollárról szólnak. Lehetséges, hogy a pénzforrásait illetően titkolódzó Csőmbe sokkal többet fizet. Cserébe vérontást követel. Azt se bánja a „kongói megbékélés” eme apostola, ha a beíga és jenki monopolisták ellen fegyvert ragadó fekete testvéreit az utolsó szálig lemészárolják. Csőmbe főképpen Hitler egykori SS legényeit sorozza be zsoldosai közé. De szívesen fizet bármily nemzetiségű kalandornak, ha az gátlástalanul öl. Verwoerd „kedvencei” szívesen látott bérgyilkosok Csőmbe hóhértruppjaiban is. Csőmbe fehér zsoldosai más-más nyelven beszélnek, de ? gyilkolás óráiban igen jó megértik egymást. Egyazon vizével és mennyit ivott pedig az amerikaiak érde- fel a dzsungel ingoványa? keiért arat szüntelenül a Régebben a franciák, most halál Dél-Vietnamban. Washingtonban a .szabadság megvódelmezéséről” beszélnek. De miféle szabadság az, amelynek „védelmében”- gyújtogatnak (harmadik képünk), és szinte naponta újabb meg újabb utcai csetepatékban embereket vernek agyon (negyedik képünk). A félrevezetett, egymásra uszított fiatalok, buddhisták és katolikusok — leírhatatlan dühvei irtják egymást a „Made in USA” mintájú „szabadság-1 jegyében. Ámde az igazság ereje nagy. Ez kényszerítette a New York Times tudósítóját és Morse szenátort a tények felfedésére. A new- yorki lap kimondta, hogy az USA erők más célokat követnek Dél-Vietnamban. mint ami, bevallónak. Morse szavai még világosabbak: „Dél-Vietnamban nincs szabadság! Dél-Vietnam zsarnoki állam és nem érvényesülnek ott a szabadság- jogok. .. Mi felfegyverzett hadihajókat adtunk a dél- vietnamiaknak, holott jól tudtuk, hogy bombázni akarják az észak-vietnami szigeteket. .. Hadihajóink jelenléte provokáció.. Ami a Warren-jelentésből kimaradt Amikor a Kennedy-gyil- kosság körülményeit vizsgáló bizottság még javában dolgozott, Warren, a bizottság elnöke egy ízben kijelentette (szavait a Stern szeptember 13-i száma idézi): „Lehetséges, hogy a nyilvánosság bizonyos részletekről, állambiztonsági okokból sohasem értesül”. 960 ezer szó Warren bíró megjegyzése a bizottság 816 oldal terjedelmű. 960 ezer szóból álló jelentésének közzététele után sokkal nagyobb fontosságot nyert, mint amikor a részletek iránt érdeklődő újságírókat a 11 szóval látszólag olcsón kifizette. Rendkívül frappánsan fejeződik ez ki a Le Monde című tekintélyes francia lap cikkében, amely a jelentést kommentálva a következőket állapítja meg: a Warren jelentés valószínűleg „hazafias hamisít- vány”, megfejthetetlen okokból el akarja „temetni” a bűncselekményt. Nos. a megfejthetetlen okok tekintetében idézhet j a Tanjug New York-i túli dósítójának az a levele, amelyet még január 30-án közöltek a jugoszláv lapok, írója, Bogojevic az amerikai kőolajtársaságok és a washingtoni kormány közt kiélesedett harccal foglalkozik. Ez a csatározás tulajdonképpen — amint a jugoszláv tudósító mondja — azért kezdődött, mert az amerikai kőolajtársaságokat évi 3.5 milliárd dollártól I ütötte el Kennedy elnök azzal a határozatával, hogy fokozza az olcsóbb, vene^ zuelai és közép-keleti olaj vásárlását. Az amerikai kőolaj társaságok azt vetették Kennedy szemére, hogy gátolja az amerikai társaságok versenyképességét. A feszültség 1963 novemberében érte el tetőfokát, amikor is a három legnagyobb kőolajipari részvénytársaság elnöke felkereste Ken- nedyt. de „25 perces látogatás után anélkül távozott a Fehér Házból, hogy az elnök' engedményekről tett volna említést”. Közvetlenül azután, november 11-től 13-ig rendezték az amerikai kőolajipari vállalatok képviselőinek kongresszusát, amelyen az érdekelt bankárok és az olajbáró kivétel nélkül részt vettek. „A Chicagóban megtartott kongresszuson — folytatódik a tudósítás — több éles vád hangzott el Kennedy ellen.” Majd minden kommentár nélkül csak ennyit jegyez meg a tudósító: „Egy héttel a kongresszus után, 1963. november 22-én John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok elnöke Texasban, a kőolajipar központjában gyilkosság áldozata lett” Bárki elutazhat Daliásból Sok szó hangzott el az utóbbi hónapokban Daliásról. Köztudomású, hogy a John-Byrch Társaság székhelye, hogy a fajgyűlölet, és a kommundstaelienesség elterjedt a Texas-állambeli városban. Az sem titok, hogy Dallasban számos olyan milliomos él, akiknek egy-egy businesshez (legyen az akár üzleti vagy politikai vonatkozású) a dollárok milliód, megfizetett tisztviselők, s megfizetett bérgyilkosok állnak rendelkezésére. A Daliásról Európában kialakult képet is megdöbbentő, sőt, messzemenő következtetések levonására jogot adó motívummal egészítette ki azonban az Epoca, a legtekintélyesebb olasz képeslap helyszínen járt tudósítója — az elnök meggyilkolását követő első riportjában. Nerin E. Gun abban a kivételes szerencsében részesült, hogy már öt órával a merénylet után — egy New York-i újságíróikat szállító külön- géppel — Dallasban lehetett. Gun joggal tételezte fel, hogy Dallasban a repülőtér épületét csak többszöri ellenőrzés és igazoltatás után hagyhatja el. Legnagyobb csodálkozására viszont sem őket nem igazoltatták, sem azokat, akik éppen valamelyik induló gépbe szálltak be. Többek közt éppen azokban a percekben hagyta el londoni uticéllal egy lökhajtásos a repülőtér betonját, amikor kollégáival együtt taxira várakozott. Ezek után Gun felteszi a kérdést: hányán és kik hagyhatták el a merénylet után — minthogy a rendőrség „elfelejtette” lezáratni a repülőteret — Dallast?! De vajon — folytatja kérdéseit — a helyi rendőrség véletlenül felejtette el kiadni ezt a rendelkezést, amelyre még sokkal lényegtelenebb esetekben is sor kerül?! A titokzatos fegyver Számos mű jelent meg külföldön a merénylet ótai A könyvek szerzői sok-sok ellentmondásos körümény- re hívták fel a figyelmet. Oldalakat tenne ki érveik, bizonyítékaik és cáfolataik felsorolása. A sok közül is érdemes azonban kitérni az ügy egy máig is rejtélyes vonatkozására. A Warren- bizottság jelentése határozottan leszögezi, hogy Lee Harvey Oswald egyedül, segítőtársak nélkül gyilkolta meg Kennedy elnököt, ő tüzelt háromszor a dallasi tankönyvraktár hatodik emeleti ablakából. — Ugyanakkor sok más egyéb forrás közt Joachim Joe- sten is kifejti könyvében, hogy az ominózus vasúti felüljáró közelében, a vasúti pályán, néhány perccel a merénylet után, éppen azon a részen, ahonnét a lövést leadhatták — egy fegyveres férfit tartóztattak le. Mint Joesten megjegyzi, a férfi ügyében tíz napig tartott a vizsgálat. Nevét viszont sohasem hozták nyilvánosságra, — mint ahogy azt sem közölték, milyen meggondolás alapján engedték szabadlábra. Nemcsak róla, de a Kennedy-gyilkosság kapcsán őrizetbevett más személyekről sem hangzott el hivatalos forrásból egyetlen szó sem. A merénylet ügyét a jelentés közzététele óta a hivatalos Amerika lezártnak tekinti. Valóban le is zárult, hiszen ki kérhetne „perújrafelvételt”, ha a Fehér Ház megelégszik a „hazafias hamisítvány” érveivel?! Végezetül idézhető az amerikai Portland Herald című lap is, amely keserű önváddal mondta ki a következő szavakat: „Ismét az amerikai paradoxon előtt állunk. Olyan ország a miénk, amely törvényes kormányrendszerével dicsekszik, de amely történelmén keresztül megőrizte a vadság és a brutalitás eszközeit”. Ónodi György
