Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-11 / 239. szám
Jártál már BÁR TÁJÁN? Tiszaföldvár és vidéke (A Kakas kiküldött tudósítójától) — Majd nem leszel te még ilyen nagy legény szüret után! — De kedves kartársam ez nem kisüsti... csak egy kicsit túl erősre sikerült a szilvalekvár. — Tudod, mikor voltam utoljára bárban? — kérdeztem élesen nejemtől, mire ő nem tudta. — Rövid az emlékezeted, öregszel fiacskám — jegyeztem meg neki emberközel hangnemben. Erőltesd csak meg a memóriád. Nem jut már eszedbe mennyit reszkettünk veled egy ezerki- lencszáznegyvennégyes légitámadás alkalmával — a közraktár hombárjában? Nekem azóta mindig ez rémlik fel, ha „bár” szót hallom. Jöjj kirúgunk a hámból, vessük be magunkat. Itt vagyunk. Különös miliő. Ogv érzem, hogy valami kialvóban lévő görögtűz alján ülünk. Esetleg a városligeti csodabarlang egyik üregében. Tényleg, mint az üregi nyulak lapulunk néhány talált ismerősselAz álmos görögtűz alján pezsditő zenekar szolgáltatja a zsarátnokot- Pompás dzsessz szám vibráltatja a hainali vendégek apró lángjait. Kellemes bariton angol szöveggel énekel- Az is lehet, hogy magyarul, ormánsági nyelvjárásban. Rossz, de jó. Annál is inkább, mert nemsokára a Dankó-siratót halljuk: „Madár vigan dalol a lombos ágon...” Es miért ne danázna? így jó az: hideg szobor után jólesik a twistEz igen! A twist úgy a földhöz szegezi a lányt, fiút, hogv a talajnak talán köny- nvebb volna a lábuktól elszakadni. mint fordítva. Ügy felráznak bennünket ,éleme- dettebb korosztálvbolieket is, hogy szilái asztalslmftás után odaszólunk a kisasz- szonykának: „Korcsmárosné, aranyvirág! Az előbb hallottuk valakitől, hogy kapható itt olyan... Izé... vájtlédi... Igen? Na. ugye- Hát kérünk, aszongya, hogy egy, kettő, három, négy, tehát egy adagot. Szalvétát lesz szíves hozzá! — Mibe kerülhet ez a sütemény? — súgja aggodalmas képpel barátunk barátjának a felesége. Nem lesz idő sopánkodni, mert megjön a felszolgáló— Nem tudom biztosan, — húzza a száját fölényesen járatosabb asztaltársunk. — Hét, vagy kilencven forint. Megjött. Nem merünk hozzányúlni ehhez az izéhez. Ez volna az a.,.? Hol van ebben a vájt .»és hová lett belőle a lédi? Pohár, amire ráfagyott a faggyúgyertya csurgása, benne víz és szal- maszál. Ki meri először megkóstolni?- Add ide! Ez is olyan, mint annak a kellemes dalnak az angol szövege- Rossz, de azért jó Ha úgy veszem, citromszörp csillagszóróval, tormával és zománcpúderral. Mikor a vidiakés íze jut eszembe, — gyorsan továbbítom.- Add tovább, szamár a végállomás. Nem ez kell a magyarnak, hanem amit most húznak, fújnak, vernek, hogy aszongya„Hej danáré, danáré! Beteg a vén cigányné...” Mennyi népi kincs van elrejtve egy ilyen egyszerű kis bárban is. mint a kecskeméti Aranyhomoké! Alig ér véget a danáré-róta kecskeméti motívuma, miszerint a ráncos gatyát ki kell simítani, új dalhullám kél előbb dünnvögve, aztán fujtatássá fokozódva„Jön-mára-bika! Fújaz-orra-lika!’i Böhh! Fogjanak meg! Micsoda hasított szoknya van amoda! Meg is fogtak- A feleségem fülemnél fogvást csavar vissza eredeti erkölcsös helyzetembe. Tóth István Lábadozó Pszichiáter a pácienshez: — Örülök, hogy meggyógyult és nem tartja már magát Napóleonnak. Minden jót kívánok! — Köszönöm doktor úr, — Még egyetlen kérdésem van: kell-e tartásdíjat fizetnem Josephine-nek? • Öngyilkosság A lány a fiúhoz: — Ha kikosarazlak nem leszel öngyilkos? — De igen! Ilyen esetekben mindig ezt csináltam! * Nem egészen Két iskolatársnő néhány év után találkozik: — Gratulálok! Azt mondják, hogy férjhez mész. — Mondd, megláttad és megszeretted? . — Nem egészen, az első találkozáskor még nem tudtam,' hogy gazdag! Megbocsátás A fiatal lány, aki a szive választottjával megszökött hazulról, táviratot kap az apjától. — Mit ír az apád? — Hogy mindent megbocsát, ha nem megyek vissza: * Különbség Az unalmas és ragyogó beszélgető társ közti különbség abban van, hogy az a másik megengedi, hogy önmagunkról beszéljünk, * Bebiztosítás A bridzs klubban az egyik vendég így szól a portáshoz: . — Nem értem miért nincs telefonjuk? — Mert tagjaink többsége nős. Magas a tsx-einkben ax átlag* életkor — Mondd Zsuzsi, rád nem féltékeny a férjed? — Ugyan miért lenne, hát van itt egy férfi? Kedves A uivatbemutatóra für- dőruha-modellek felvonulta, tásiát is tervezték. Amíg a fürdőruhákat szabták, varrták, és próbálták, addig senkiben sem támadt semmiféle kétely. De amikor a modellek bemutatására került sor, némi zavar támadt. Valaki óvatosan megkérdezte: — Nem gondoltak arra, kartársak, hogy a manekken- nek minden mást le kell Vetnie magáról ahhoz, hogy a fürdőruhát bemutathassa? He? Vagyis... ■ A divatbemutató szervezői nagyon elszontyolodtak. Az óvatos ember pedig így folytatta fejtegetését: — Hiába megy ki bundában. .. Mert ugye először leveti a bundát, azután a szoknyát, azután... Mi' ez, ha nem sztriptíz? A szervezők egészen letörtek. Egyiküknek azonban inentőötlete támadt: ’ — A mi próbakisasszo- yaink csakugyan nem vet- őzhetnek. Ez világos. Fel kell öltözniük... Tehát & maneken fürdőruhában megy ki, ami önmagában egészen illedelmes viselet. Kakas! Azután felveszi a ruhát, és így tovább, legvégén pedig a bundát. Mindenki megkönnyebül- ten sóhajtott fed. Megtalálták az elvi szempontból is helyes megoldást. Az új fürdőruha modellek teljes sikert arattak. GELKA de Szolnok TANÚ A bíró a modern festőhöz, akit a bíróság tanúként megidézett: Megmagyarázhatná kérem a jelenlévőknek, hogy ml a művészet? A festő végigtekint a Jelenlevőkön és határozottan válaszol: Nem! Garancia ide, garancia oda, a bedöglött Kékes tv kijavításához szükséges bizonyos fajta csöveket csak kp fizetés ellenében hajlandók kiszolgálniNVUCI-NVUCI Még három nap és lehet fűteni! A HÉT HUMORA Egy páciens megkérdezi neves fogorvosunkat, mibe kerül a foghúzás: —- ötven forint. — ötven forint?... eay ötperces műveletért? Ez rettentően sok. , — Uram, ha ön úgy kívánja, a húzás tarthat tovább is. * Két tiszafüredi diák á szüleitől távol Szolnokon ~ l tanul. A szülők gyakran találkoztak és felolvasták egymásnak Termékeik le- > ; veiéit. — Valahányszor levelet kapok Henrik fiamtól, — mondja az egyik — elő kell szednem a lexikont, hogy megértsem mit far. ■— Az semmi — feleli a másik elkeseredve — nekem valahányszor levelet küld a fiam, a pénztárcámat kell előszednem. » ön azt mondja, hogy a horgászás idegessé teszi. Én sok embert ismerek, akiknek az idegeit a halászat megnyugtatja. — Lehet. De azoknak bizonyára van horgészósi engedélyük, ____ r.
