Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

1964. október 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Mielőtt a garanciális idő lejár

— Harmincegy lakó száz panasza —

Egyszer már foglalkoztunk lapunkban a szolnoki Vak Bottyán úti OTP által építtetett sorházakkal. Egy évvel ezelőtt bíráltuk az illetékeseket a késedelmes átadásért, mert a lakások üresen álltak. A gyors intézkedés eredményeként a szólbamforgó lakásokat hirtelen átadták. A befejezés annyira gyorsnak sikerült, hogy már az átadást követő második hónapban panasz- szal éltek a lakók.

Harmincegyen több mint száz panasszal

Csupán néhányat említünk meg. Azok közül is előbb olyanokat, amelyek majd minden lakásnál meg- lelhetők. Az ablakok rosz- szul zárnak, befolyik a víz. Ennek következtében leázik a vakolat. A fal, s plafon megrepedezett. A vízcsapok rosszak, a padlók fel- púposodtak. Vannak persag egyediek is, mint például, hogy a konnektorban nincs áram, rossz a boyler vagy éppen fűteni nem lehet, mert a füst a kémény

helyett a kályha ajtaján tódul ki.

íme néhány tény. amelyet a többszöri helyszíni vizsgálat alkalmával a ktsz veztői elismertek, de kijavításukra nagyon keveset tettek. Sőt, még mindig húzzék-halasztják az időt. Kérdés, hogy miért? Abban reménykednek, hogy majd megunják a lakók a panaszkodást, s megcsináltatják? Vagy talán arra számítanak, hogy az utolsó pillanatban tesznek ismét valamit, s mivel közben lejár a garanciális idő, mossák kezeiket?

De ha egyik sem igaz, akkor is felelőtlenség amit tesznek. A lakók pénzükért — csaknem kétszázezer forintért — olyan otthont szeretnének, amelyre nem kell külön ezreseket költeni, hogy lakhatóvá tegyék. A karcagi építőipari ktsz után azonban olyan munka maradt, amelyről különösebb hozzáértés és rosszindulat nélkül többoldalas hibajegyzéket lehetne felvenni.

Az állami építőipari vállalat akkor nem tudta vállalni ezeknek, a sorházaknak építését. A beruházó kénytelen volt a karcagi építőipari ktsz-el végeztetni a munkát. De visszaélni e kényszerhelyzettel több mint hanyagság. Arról nem is szólva, hogy harmincegy családot, akik nehezen ösz- szegyűjtött pénzükért vásárolták meg a lakásokat, megkárosítottak. És amikor rosszul végzett munkájuk kijavítását kérik tőlük, a szövetkezet vezetői egykét esetet kivéve arra sem méltatják a lakókat, hogy válaszoljanak levelükre.

A határidő most már két- oldalról sürget. A jövő hónapban lejár a garanciális idő, s egyre jobban közeledünk a tél felé. A lakás- tulajdonosok türelmetlenül kérik a hibák kijavítását. Sőt, követelik. De nemcsak ezt. Az intézkedés helyett az ígérgetők, a panaszukkal labdázók felelősségrevoná- sát is.

Majnár József

A KISZ VI. kongresszusa tiszteletére

Teljesítik felajánlásukat a Tisza-parti gimnázium diákjai

Közeledik a KISZ VI. . kongreszusa. A város fiatal- | jai méltóképpen készülnek e nagyjelentőségű esemény/ászki sér messze az átlagtól

A jiászkiséri Kossuth Termelőszövetkezet egyike a megye olyan közös gazdaságainak. amelyek meglehetősen lassan veregetik a kenyérgabonát. Azért írunk „olyan” szövetkezetét, mert nem sok van belőle. A jellemző kép inkább az, és a számok is erre vallanak: szorgalommal, felelősséggel és nagy igyekezettel teszik földbe a kenyérnek való magját az idén. Hiszen a megyei vetésterv 45 százalékát már teljesítették és a jászberényi járás is — amelynek területén a jászkiséri Kossuth gazdálkodik — 50 százaléknál tart.

Ezzel szemben a múlt hét végén, említett szövetkezetünkben

még csak a 24 százalékát

juttatták földbe a kenyér- gabonának. Tényszámokban pedig: 1040 hold vetésre váró területből 250 holdon végeztek. Vagyis a vetési időszak első felében nem teljesen egynegyedével végeztek a munkának és a második félidőre vár a háromnegyed rész rendbetétele.

Azt lehetne mondani erre, majd most erősítenek, így is van és ilyen szándéka valóban van a kiséri Kossuth szövetkezet vezetőinek. Csakhogy az elvetett 250 holdat olyan terület adja, amelyen nem őszi kapás volt az elővetemény. A még vetésre váró föld többségéről pedig most, vagy ezután takarítják be a termést. S ez nyilvánvalóan még késlelteti a vetési folyamatot.

A község és a szövetkezet vezetőinek van indoklása a lemaradásra. — Mégpedig ezek: 700 holdnyi durván az őszi érésű növények után vetendő búza. Eső jött, felújította a kukoricákat, nem tudták szokott időben letakarítani. Másrészt ők rizstermesztéssel is foglalkoznak, s a szállítóerőt az elvonta.

És még több olyan magyarázat, amit bizonyos mértékig jogosnak kell tekinteni. De... és többször is de.

Egyszer azért, mert a kiséri Kossuthhoz hasonlítva sokkal nagyobb rizstermesztő szövetkezetek gazdálkodnak a megyében. — Többek között Karcagon,

ahol többszörösét termesztik a kísérjek rizsének, s mégis

jóval megelőzték

a vetésben is őket. Másodszor meg azért is • de, mert 350 holdnyi olyan területe van a szövetkezetnek, amelyen nyári növények termettek, s mégis csak 250 holdat sikerült ebből is elvetni.

És még csak vetőszántás, vetőágy készletük sincs, csupán annyi, hogy egyik napró a másikra elboldogulnak a vetőgépek. Pillanatnyilag két vetőgép jár búzával töltötten a kiséri szövetkezet földjein. Hozzá még igen jó napi teljesítménnyel. Van ugyan egy harmadik vetőgépük is és rövidesen ezit is munkába állítják. Erre számítva és a most is dolgozó két gép napi munkáját alapul véve számítottuk ki Gócza József elnökkel, hogy október végére még takarosán elvetnek.

Igen, de a mostani ideális jó időjárást véve. Ám

ki szavatolja,

hogy végig ilyen kellemes, napos időszakunk lesz októberben? És mi van a másik esetben?

Ezért lett volna jó idejében hozzákezdeni. A vezetők szerint ugyan nem, de a tények szerint igen: későn kezdték meg a gabonavetést. És elkövettek egy szervezési vétséget is: eleddig nem összevontan, egy csoportban dolgoztatták a gépeket, hanem szétszórtan, külön-külön.

Ezen javítottak, s kimondták azt is: mostantól kezdve mindenekelőtt való a vetés. Bizony az. S amíg jó az idő. Addig kell pótolni a mulasztást. Mert még lehet. A harmadik vetőgép munkába állítása, a vetőszántás, a vetőágy készletezése sokat lendít. S az is, ha kiterjesztik a két- műszakot és munkában töltik a vasárnapokat.

Igaz. a vasárnapot nem szorgalmazzuk vetésre most, azokban a szövetkezetekben, ahol jól haladnak. De a kísérteknek ilyen módon is utói kell érni a többieket. Legalább utolérni. Addig nem lehetnek nyugodtak.

— borzák —

' i

Gyűlik a paradicsom a ládákban, szorgalmasan dolgoztak a lányok

karítási munkák gyors és időbeni elvégzését is segítik.

így a Tisza-parti Gimnázium fiataljai a szolnoki Lenin, a tiszavárkonyi Petőfi Termelőszövetkezetekben és az Alcsi-szigeti Állami Gazdaságban teljesítették vállalt kötelezettségeiket.

Három napig a Tisza- parti Gimnázium derűs, világos tantermeiben csend honolt A kilencszáz lány és fiú nem matematikát,- kémiát, biológiát tanult. — Nótaszóval, autóbuszokkal érkeztek a termelőszövetkezetekbe, az állami gazdaságba. Megrohamozták a táblák szélén álló ládahegyeket, pillanatok alatt eltüntették, hogy egymással versenyezve megtöltsék azokat paradicsommal, paprikával, almával. Különösen szépen dolgoztak a szolnoki Lenin Tsz területén munkálkodó fiatalok.

A gimnazisták három nap alatt derekas munkát végeztek, összesen 500 mázsa paradicsomot, 8 mázsa szilvát, 14 mázsa almát, 25 mázsa uborkát és paprikát gyűjtöttek össze. Ezzel kongresszusi felajánlásaik nagyrészét valóraváltották. A munkájukkal keresett pénzt a KISZ alapszervi pénztárba fizetik be. Úgy tervezik, hogy tavaszra ugyanilyen derekas munkával gyarapítják ezt az ösz- szeget, s az. így szerzett pénzen kirándulnak az ország legszebb tájaira. Sőt a III/E. osztály fiataljai Csehszlovákiába szerveznek kirándulást

1

MEGSZŰNT A TERVLEMARADÁS — FOKOZÓDOTT A MUNKA TERMELÉKENYSÉGE — HATÉKONY MŰSZAKI INTÉZKEDÉSEK

A Szolnoki Papírgyár az I idei első félév során kedvezőtlen körülmények között dolgozott. Részben az energia és alapanyagellátás akadozott, részben az új erőmű építésének befejező szakasza és üzembehelyezése -volt tehertétel A tervnek sem mennyiségi, sem minőségi előirányzatait nem teljesítették. A lemaradás a papírgyártásban 1.8 százalék, a cellgyár- tásban 11.2 százalék volt.

A harmadik negyedév már lezárult s az ebben

az időszakban elért jó eredmények nyomán a lemaradás megszűnt.

A papírtervet 105.8 százalékra, az alapanyag gyártás tervét 119.8 százalékra teljesítették.

Mindezt elsősorban a munka termelékenységének jelentős javulásával érték el, hiszen még az első félévben az egy főre jutó termelési érték tervét csak 92.1 százalékban sikerült megvalósítani, addig a2 említett időszakban 14 száBánkódik az elnök elvtárs...

Bevallom, csak udvariasság diktálta szokásból érdeklődtem a vezetőségi ülés után Kovács Mihály karcagi elnöktől:

— Hogy vagyunk elnök elvtárs?

— Bizony nem a legjobban — háliom a nemvárt választ.

Mondja is, hogy miért. Nem sikerült jól az esztendő, gabonából nagy tételekkel termett kevesebb, mint számították. Nem tudja, miből fizetik a beígért munkaegységértéket. Ráadásul őt magát meg gyomorbántalmak kínozzák, fejfájással is váltakozva.

Ott ült az irodán — este volt már — és panaszkodott. A nem sokkal előbb végétért vezetőségi ülésből még hallhattam valameny- nyit. Az emberek megbízásából kívánalmakat terjesztettek be a közös választott képviselői. Munkaruhát kértek többek között a gázolajjal dolgozók, hiszen az eszi a ruházatukat.

Meggyőzően, bizalommal, szerényen adták elő a kérelmeket. Olyan igazságosnak hatott, hogy ezt szívtelenség megtagadni — véltem. Az elnök azonban határozottan ingatta a fejét. ráncba gyűrűző homlokán látható rosszkedvfl- séggel.

,— Nem adhatjuk, elvtársak, nem tudjuk megadni. Imeritek a pénzügyi helyzetet.

Ezt felelevenítve is nagyon őszintének tűnt Kovács Mihály bánkódása. És nagyon szimpatikus emberi vonásnak. Engem jólesően megfogott. Mert Kovács Mihályt régebb óta ismerem, tudom, nagyrésze van a nacybirtokú Béke Termelőszövetkezet korábban

zilált ügyeinek rendbetételében. Tudom, ennek tudata természetes örömmel is töltötte el mindig. Szóval jókedélyű vezetőnek ismertem meg.

De most. Töri, emészti önmagát, nyomja a felelősség rábízott embertársai jövedelméért. Ezt találom éppen nagyszerűnek benne. Noha hallom máris az ellenvetést: mi ebben a rendhagyó, hiszen ez a kötelessége?

Igaz. Dehát évtizede rovom lassan e megye szövetkezeti krónikáját. És de kevés ilyen emberrel találkoztam még. Míg ellenlábasa többszörösével. Évközben minden rendben, minden ragyog, annyi a dicsekedni való és év végén mélységes csönd, még jó, ha szánom-bánom. Sőt. Éppen két éve Túrkevén egy nagy szövetkezetben az esztendő vége előtt nem

sokkal még a Nemzeti Bankot, a szakfelügyeleti szere veket is félrevezették a várható jövedelmet illetően. Még akkor se mertek őszinték lenni, amikor már nyilvánvaló volt, hogy baj van. És zárszámadáskor kiugrott majd ötmillió forintos mérleghiány. És ekkor tessék már segíteni.

Mert akkor, zárszámadás idején indul többnyire- a futkározás minden helyre a mosakodással egybekötve. Hogy ez nem sikerült, hogy az nem vágott be és engedtessék meg a manipuláció, mert különben mit szólnak otthon az emberek. Ez a karcagi elnök mást csinál. Azt. amire a lelkiismerete ösztökél. Becsületesen azt mondja gazdatársainak: nem állunk fényesen emberek. erre számítsatok.

S belül rágódik, mit lehetne még csinálni? Nem szalad senkihez, de aki jön, annak kertelés nélkül feltárja a valóságot. És igyekszik ki- lábolni. Tényszerűen fel lehetne sorolni, számokkal bizonyítani az igyekezetei, de nem a tételek itt az érdekesek, hanem maga a ténv.

Mert ez a megnyugtató. Az elnök nagy nyugtalansága.

— borzák —•

zalék túlteljesítés mutatkozott.

Ha nem is sokat, de fokozódott a gépek időalapjának kihasználása: a papírgépeken 99.4 százalékot értek el, a cellgyárban a tervezett szinten vannak. A munka termelékenységének fokozódását elsődlegesen a gyártási sebesség növekedése, valamint a műszaki intézkedések hatékonysága idézte elő.

Például a 3. sz. papírgépen alkalmazott páraelszívó berendezés segítségével ■nagyobb sebességet engedhettek meg, amely 1963-hoz viszonyítva napi 2 tonna papír többletet eredményezett.

Az új erőmű — az üzembehelyezéssel járó gondok ellenére — már megteszi a magáét. Az első félévben gőzhiány miatt a cellgyár 1114 órát állt, míg a mostani negyedévben már csak 169 órát. Hasonló arányú javulás történt a papírgépeknél is.

A lemaradás megszüntetésében nagy biztonságot jelentett, hogy az anyagellátás mondhatni tökéletes volt, sőt raktározási problémák jelentkeztek. Az év hátralévő időszakában is ilyen optimális állapotra lehet számítani;

A papírgyáriak igazán jói dolgoztak a harmadik negyedévben,

hiszen a 112 százalékos tervteljesítéssel éves tervük időarányos részét is mara- i déktalanul megvalósítot- * ták. Ahogy mondani szokás ilyenkor: a sok nehézség után talpraállt a vállalat, sőt egészen jól áll a lábán.

Ennek ellenére úgy vél- | jük, hogy van még kiaknázatlan tartalék: a gépek időalapjának még jobb kihasználására gondolunk.

— f, P,

Talpra állt a papírgyár

re. Felajánlásokat tettek a kongresszusra való felkészülés jegyében. Vállalásaik többek között az őszi beta-