Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

1984. október 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

ú<szdszon PORR 1 BÍR

A cigaretta karikázó füstjébe néz, maga is derül helységi nevezetességén.

— Hát énutánam már nem igen léptek be, így mondom, ahogy volt.

— Megértem. Nem is könnyű.

— Bizony tizenkét hold fold, kocsi, ló. Nagyerősen összeszereztem azt a kis vagyonkámat, aztán csak úgy elúszott.

Köpcös ember, mélyen előre húzott kalappal, csupán egy esztendőnyi válaszfallal a hatodik X előtt.

— Jártak énhozzám sokan. Volt az agitátorok közt egy tiszaföldvári gyedek. Azt már ismertem is, mondom egyszer neki: — miért hajtasz annyira? — Azt válaszolja: meglátod öregem, jobb lesz, ha beadsz.

De éppen arról nem akart még hallani sem. Hitegette a szövetkezetieket majd, majd, majd. Félt a közöstől.

— Miért?

— Attól kéremszépen, hogy nekem hat családom van. Hogy tudom-e majd őket úgy kielégíteni, ahogy fajtámbeli emberhez illik.

Mintaszerű gazdasága volt

De maga vallja: bizony éjfélkor zörgött a kocsi a portáról a határba.

— Mikor láttam, hogy nincs kiút, csak alá írtam.

— De a kocsit, lovat megtartotta, a közösnek felé se nézett. Szántott, vetett bérbe a tanítóknak, a szociális otthonnak. Mée egy évig így. Az ipari munka is megfordult fejében. Arra nem vállalkozott.

— Csak a katonaidőmet töltöttem szülőföldemtől távol.

Amilyen szívósan, távoltartotta magát, éppen olyan

nyűhetetlen vaserűvel kezdett

Keserűen is. Daccal felült a kocsibakra, kilenc napig a sajátját hajtotta:

— Irány a büntetőláger.

Fogatos munkára osztották. Egyetlen napot nem maradt távol soha. Még azzal a gondolattal: ha már csinálni kell, becsülettel teszem. Közönyösséget erőltetett magára, de nem tudta megállni. Egyszer az akkori gazdásznak nagyon odamondogatott a kukoricavetés miatt.

—- Maga mit ért ehhez? — torkollta le.

— Azt én már megmutattam, tizenkét hold földön.

A termés idején kinyilvánult. Meggyes Józsefnek volt igaza, nem a gazdásznak. Sokat pörölt naevon. lev t-oiiene. úgy ke'lene miért nem így csinálják. Mind azért, mert a jógazda szemének, szívének fájt a noosék munka. Váratlanul kereste az elnök.

— Jóska bácsi, elvállalná-e az egyes üzemegység

vezetését?

— Inkább akasztófa lennék.

A munkája? Olvan nre- ríz és pontos még kivagyiságból is lelkiismeretesebb. mint otthon.

— Pedig két esztendőbe csak azt kaptuk hallja, hogv sainos. Ha a nagylányom nem iár S?7nln^kra a varrodába, meg a fiam a vpsnthoz. nem tudom, mi van.

Hallgatunk. 6 valamire visszagondolhat elmélyedve. nekem kell keademé- nyezni.

— Most?

— Más. Nézze, én is egv hold földet örököltem az apámtól. Egv tehénnel j kezdtem.' Mi mindenen kereszted mentem, mire valaki lettem 1'Tahát. ez a szövefk“zetné] ugyanígy

A, nagyban.

— De már meg lehet élni?

— Semmi bűn nincs itt kérem. A vezetők tisztelt emberek.

önmaga számvetéséül folytatja még:

— A földmunkás embereknek ugye nincs fényes igénye. A mindennapi kenyér, meg a ruházat. A tisztességes munkásnak ez megvan. A tavaszon házat vettem annak a lányomnak, aki férjhezment. Még tízezerrel tartozom bele, de karácsonyra tisztázom.

Nagyon ízesen, nagyon őszintén beszél. Az első’ szóra megnyerő egyéniség.

— Mióta üzemegységvezető?

— Két éve lettem ez az ember, ami most vagyok.

Érzem, rajtam pihenteti tekintetét.

— Hatvankét lélekkel szenvedek. De: jó emberek nagyon. Ami jogos, az nálam kijár. Ami nem. abban nincs komaság. Ez a tiszta munka.

Tizenkilenc éves lánya is a közös munkása. Ment volna az ő üzemegységébe Nem engedte. Azt neki ne hánytorgassa senki, hogy kivételez a saját lányával.

Iszom és jegyzem minden mondatát. Nagyszerű embert találtam — mondom magamnak. Olyan valakit, aki keservesen jutott el igaza ismeréséig, de eljutott és a szocializmus tudatos híve. Erre búcsúzáskor a szemem közé néz.

— Nézze, én pártnélküli ember vagyok. Azért azt mondom, ha azt a tizenkét holdat visszakaphatnám—

Majd leejtem a jegyzetfüzetet. Tanácstalanul indulok vissza a székházba. Ott

felsőfokban dicsérik

Nemrégen még hozzátartozója lakodalmába is késve ment a marhaszállítás miatt. A megelevenedett lelkiismeretesség mintaképe. Még húsvétkor, karácsonykor és minden vasárnap körülszaladja a birtokot. Búzából hat mázsával termett több üzmeegységében. mint máshol.

Dehát ki ez az ember, ez az újszászi Meggyes József? Hová sorolható? Jól sejtem, a kor emberének nevezni? A képlet nem egyszerűsíthető. Olyan ez a kor, ez a század, ez a mostani magyar faiu, mint a bor, forrása idején. Forr a bor. Még nem tisztult le. De már ígéretesen erjed, itt Űjszászon is és mindenütt.

Borzák Lajos

A TANÁCSELNÖK

EGV NAPJA

Zömök, markáns vonású ember Földes István, a kőtelki tanácselnök. Nem lepett meg senkit, amikor 1960-ban az elnöki székbe került. Ismerte és ismeri » falu apraja-nagyja.

— Még az üknagyapám is itt élt — mondja a tőzs- gyökeresek ösztönös büszkeségével. — Nincs olyan ember a faluban, akit ne ismernék, pedig 3270 lakoséi val a község nem tartozik a legkisebbek közé.

Mostoha volt a természet a kőtelkiekhez. A Tisza árterén sovány földek voltak, állandóan szomjasak. Nem sok embernek tudtak megSolymár József:

VIGASZTALÄS

MAGAMNAK

(Magvető)

Egy hajdani uradalmi intéző életsorsát, a változott viszonyok között való magáratalálását ábrázolja az író „merész” eszközökkel. Hiszen ez az ember fiatal korában afféle botos hajcsár volt, intéző korában pedig megseréte- zett egy béresgyereket, tehát volt mit tartania a dolgozók hatalmától. Munkájával igyekszik jóvátenni a múltat, mégis kényszermunkára ítélik. Ám az idők változása számára is visszaadja a munka és a boldogulás lehetőségét. Mindezt igen közvetlen formában, érdekfeszítően mondja el az író.

Munkában a cserépKályha-rakó mester

Vannak az életben bánatok, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Az csak a kisebbék közé tartozik, ha gond társul az emberhez, s a szegénység lesz életútjának kísérője. Nagyobb az, amikor már az embernek a könnye is elfogy, s a bánat csak tépi, marcangolja szívét. A sírás jó. Megenyhül tőle a lélek. De a könny- telenül égő szem...

Keskeny Jánosáé már ismeri ezt az érzést. Amikor a kicsi Bori 3 hónapos volt, azt mondták neki az orvosok: „Anyuka, legyen erős! Kislánya súlyos szívbeteg! Lehet, hogy holnap, lehet hogy holnapután, de bekövetkezik a tragédia.”

Keskenyné ettől a perctől kezdve rettegve várt minden új napot. Kisfia Jánoska már öt év körül lehetett ekkor, erős, egészséges kisgyerek. Hogyan lehet az, hogy a kislány. Borika ilyen súlyos szívbetegséggel született? A kis pólyásnak gyakran voltak rohamai.

— Valósággal elfeketedett ilyenkor. — Emlékezik vissza az anya. — Szaladtam én az orvoshoz vele nemegyszer. Aztán hallottam, hogy egy szakorvos egyik délután rendelést tart itt Tiszaföldváron. Bár akkor már a kezemben volt a gyerek kórházi beutalója, azt mondtam az uramnak: ha délelőtt nem

Keskeny Borika áléiban

halt meg, talán kibírja délutánig. Én elviszem ahhoz az orvoshoz. Elvittem. Megnézte a gyereket, gyógyszert írt fel neki. Kértem: doktor úr, mindegy, hogy mibe kerül, szegények vagyunk, de inkább még azt a kis szegénységünket is eladjuk, csak gyógyítsa meg a kislányt... csak a gyerekből ember legyen...

— És?

— Áldom minden lépését annak az orvosnak. Dr. Baráth Barnának hívják. Azt mondta nekem: Nyugodjon meg

anyuka, fogunk mi még a kis Borikából nagylányt nevelni, ö kezelte azután és ő ajánlotta, hogy vigyem fel Budapestre a 2-es számú gyermekklinikára, dr. Fonó Renée főorvosasszonyhoz. Három éves korától a kislányom rendszeres kezelésre vittem Budapestre.

— Aztán...

— Azt mondták, meg kell műteni. Először nem akartam beleegyezni, hiszen meghalhat ott a műtőasztalon. Sohasem bocsátottam volna meg magamnak. Ha fgy betegen is, de legalább él valameddig.

— Mégis beleegyezett a műtétbe,

— Igen! A doktor úr beszélt rá és igaza volt. Most márciusban I ák professzor, a híres szívspecialista műtötte meg a kislányomat. Azt mondják az orvosok, valami négyféle baja volt... Talán kilenc éves koráig élhetett volna úgy.

Kezembe nyom egy kórházi elbocsátásról szóló papírt. Keskeny Borbála 5 éves kislány neve van rajta. Lejjebb kórisme: Fallott terralo- gia. Teljes correctio ext- racorporális keringés segítségével. Aztán egy másik gépelt sor: gyógyult sebbel távozik.

— Azt mondják, több mint négy órán át tartott a műtét... Hét liter vért kapott. Amikor a műtét után magához tért és megláttam, összeestem az ágya mellett.

— És valóban el kellett adniuk mindent? — Sokba került a kezelés, a műtét?

— Nem. Ingyenes volt. Igaz, fizetnünk kell részletekben összesen 950 forintot, de csak azért, mert az évi SZTK igényünket már kimerítettük.

Nézem Bori ka fényképét. Személyesen nem találkozhattam vele, mert keresztmamájánál volt

látogatásomkor, aki szinte saját gyermekeként szereti őt. Nézem a képet, nagyszemű, geszte- nyehajú kislány néz vissza rám. Minek mondtam volna, hiszen a kép úgysem értené, szülei meg úgyis tudják: ha Borika ezelőtt 25 évvel születik, bizony nem érte volna meg hatodik születésnapját Meghalt volna, mert egy cselédem- bemek soha nem volt annyi pénze, hogy megfizesse ilyen nagy műtét költségét.

Hallom az asszony hangját.

— Kicsi dolog az, amivel mi részben is meghálálhatjuk, hogy visszakaptuk Borikát. Azóta rendszeresen járunk véradásra. Én, az uram. az apósom, bZ anyósom, a ke- resztkomámék. Pedig nagyon gyáva katonák vagyunk, de úgy érezzüK, tartozunk ezzel a többi Borikának.

— A szemünk fénye ez a kislány... — mondja a nagymama. — És olyan okos...

Ml a kis Keskeny Bori jövője?

Napról-napra jobban erősödik, most már beszél is. Jövőre iskolába megy, lehet, hogy egy-két évig gyógypedagógiára De egy biztos: nin-s szükség már Keskenyné könnyeire és reméljük nem lesz szükség az enyhítő sírásra, mert Borik; meggyógyul, ép, egészsi ges ember lesz belőle.

V. V.

élhetést nyújtani. A kubikos munka, amelyre az itt lakók kényszerültek, megedzette az embereket és talán ez is közrejátszott a ma eredményeiben. Csatornák futnak keresztül-kasul a földeken, jobb már a termés is. Gondok, bajok azonban mindig vannak és ezek a tanácselnök vállát nyomják.

— A község négy lakója szociális gondozásra szorul. Mindnyájan munka- képtelenek. A tanács többször ad segélyt, a járás is évente két-hiárom alkalommal. Jólesik látni és hallani, hogy a lakosság is segít. Ruhát, élelmet adnak ezeknek az elesetteknek és az a legszebb benne, hogy ezt önkéntesen csinálják.

A sors véletlen játéka folytán beszélgetés közben bekopog özvegy V. Pálné, az egyik gondozott.

— Édesanyám nem akar a szeretet házba menni — mondja zavaros kiejtéssel.

Az elnök sóhajt egyet, hiszen V. Pálnénak az orvosi vizsgálat alapján kórházba kell menni. Édesanyja nem maradhat addig egyedül. Mindenesetre tudó. másul veszi a tiltakozást és feljegyzi magának, hogy ezzel kapcsolatban még beszélgetni kell az öreg nénivel.

Akkurátus. nagy fehér bajszú bácsi parolázik az elnökkel.

— A községi kút körül felbontott cementlapokat szeretném megvenni — mondja várakozóan. — Nekem még megfelelne járdaanyagnak.

Gyors visszaemlékezés a rendelkezésekre és már hangzik is a megnyugtató válasz:

— Megkaphatja Józsi bátyám, úgyis kiselejtezett anyag.

Napszítta arcú férfi lép a szobába.

— Eltörött az egyik süldő lába, le kell vágni — mondja Kézér János, a Hunyadi Tsz tagja. — Szeretnénk, ha a földművesszövetkezet hentese feldolgozná, mert szétosztanánk a tagság között.

Hunyadfalva Kőtelekkel közös tanácsi igazgatás alatt áll. Az itt lakók kérését, panaszát is az elnöknek kell megoldani.

Rövid cigarettaszünet után a határba indulunk.

— A nyáron az öntözőcsatoma vize többször kifolyt a gát tetején és elöntötte az Ady Tsz földjének egy részét. A vízügy embereivel most helyszíni vizsgálatot tartunk.

Egy traktor tárcsázza az elöntött földdarabot. Megpróbálják bevetni, hogy a kárt enyhítsék. Délutánba hajlik az idő. míg az érvek; ellenérvek elhangzanak és a látottakról jegyzőkönyvet vesznek.

A Nap a látóhatár aljához közeledik. Az elnök visszasiet a tanácsházára, hisz még egy ember gondját meg kell oldani. Mire végeznek, este van.

Nem történt ezen a napon semmi különös. Megszokott munkája ez Földes Istvánnak. Eredménye a legszebb formában fejeződik ki; a közmegbecsülésben.

T. L.

KŐMŰVESEKET, KUBIKOSOKAT, FÉRFI és NŐI SEGÉDMUN KASOKAT, ÖNÁLLÓ BRIGÁDOKAT IS,

budapesti munkára fel veszünk. Téli munka- lehetőség, szállás biZ' tositva. — Jelentkezés személyesen: ÉM. 43. sz. Állami Építőipari Vállalat központjában, Budapest. Xí.. Dombóvári út 19. sz. alatt.