Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
Í98I- Otőber 4 S20LN0K MfiGVGl NÉPLAP mnincH \m és a halhatatlan madáchi életmű A költő halálának századik évfordulóján Györffy István ÉS A NAGYKUNSÁG Száz esztendővel ezelőtt hunyt el Világos és a kiegyezés közötti időszak egyik legmagányosabb író- egyénisége, Madách Imre. A börtönökben való ra- boskodás, családi tragédiák és megpróbáltatások egybefonódó sora volt élete. AZ önkényurálom éveiben közönségétől kényszerűen megfosztott gondolkodó- egyéhiség, kinek vidéki magányossága csak tetézi osztályának, a magyar, liberális középnemességnek azt a sajátos tragédiasejté- sű aggodalmát, amelytől Vörösmarty sem tudott teljességgel szabadulni még a legbizakodóbb, legmerészebb ívelésű esztendők történelmi pillanataiban sem. Egy polgári forradalom élén álló nemesi réteg optimizmus - pesszimizmus vívódása ez, melyben — már Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban, Szózat és más verseiben is látható — hol az egyik, hol a másik elem kerekedik felül, de teljességgel egyértelművé egyik élmény sem válhatott soha Sem. ily értelemben egyéni és esztály*. egyéhi s nemzeti problémák tükre Madách életműve. Vívódó, utat kereső nyugtalanság, küzdelmes és csodálatos gondolátgazdag- Ság tárháza lett a madáchi Tragédia. Lírai s drámai elemek ötvözetének sajátos harmóniája. És hányszor hallottuk már •*— el- marasztalóah — a műről: ».Nem sZábalyszérű dráma”! r>é thóst, "rmélk'ül, ' hogy bármit is belomagyaráz-- nánk Vagy utólag vetítenénk a műbe. — nem vii- lnhthat-e a felismerés: Madách Imre Valamit észrevett, ha úgy tetszik, megsejtett a klasszikus drámai formák s törvények korlátáiból. Szembetalálta magát ugyanis az akadállyal; hagyományos drámai elemek és formák herrt alkalmasak Vífaí S égv adott síkú gondolati elemekkel felettébb telített ábrázolásra, valamint magasabb sMntű, térben S Időben általánosabb, átfogóbb logikai-filozófiai általánosítás és elvonatkoztatás drámai eszközökkel való megjelenítésére. A Tragédia két esztendővel Madách halála előtt jelent meg nyomtatásban. Előbb Arany János ismerte fel értékeit, vitázott Erdélyivel. Aztán Csengery merte kijelenteni — akkor még magyar nyelven írott, műről felettébb merész ítéletnek hathatott — a Paust-tal és Byroh Manfréd-jával állítható egv sorba. Az író halála után tizenkilenc esztendővel, — 1883-ban mutatta be a művet a Nemzeti Színház először. S ettől kezdve Európa legjelentősebb ézíhpad- jaln játszották. HűsZhál több nyelven jelent még, közte a fasizmus által meggyilkolt Mohácsi Jenőnek kitűnő német fordításában. De nem érdektelen áttekinteni azt sem, hogy — miközben a Tragédia utat tört országhatárokon át — a nemzetközi s a hazai munkásmozgalom esztétái, írói mint figyeltek fél e halhatatlan életműre. így például, jóllehet Franz Mehring a művet tendenciózusan megcsonkított előadásban látta, (többek közt a londoni színt sem ját- «ottákl, s a mű eszmeiségéről nem alkothatott teljes képet, mégis tény, hogy 1893-ban a Die Neue Zeitben írt a műről, s bár vitázva koncepciójával, jelentős alkotásnak tartja. Az orosz proletariátus író-zsenijének, Gorkijnak pedig egész életre szóló élményévé Vált a Tragédia. Többször foglalkoztatta a gondolat, meg kellene magyarul tanulnia, hogy eredetiben olvashassa a művet. Madáchot Petőfi mellett a másik magyar író-géniuszként emlegette. Irodalomtörténeti kutatások kimutatták; Gorkij egyes műveiben, így például Az Ember című romantikus filozófiai költeményében is fellelhetők a Tragédia gondolatainak s jelképeinek ösztönző hatásai „Egy magyar csodálatos művet írt az Emberről” — mondja Klim Szamgin című regényében is Ljubov, a gorkijl regény egyik rokonszenves alakja. És amikor az Egyesült Államokban a külföldre emigrált neves magyar Színészek felléptével Chicagóban, CleVelandban, majd pedig 1924-ben Detroitban, a város legnagyobb színháztermében, az Orchester Hall-ban előadják a Tragédiát, aa Egyesült Államok Kommunista Pártja magyar szekciójának lapja, az Üj Előre április 8-i számában külön cikkel üdvözli a kulturális eseményt. „Oly hatalmas arányú színelőadás lesz — írja — amilyet a detroiti magyarságnak eddig nem volt és ném is lesz soha ■.alkalma amerikai .magyar színpadon láthatni”. Nem ■ kétséges; a Tragédia 1919 után ugyanúgy bízni, küzdeni tanította a proletár- diktatúra bukása után kivándorlókat is, miként Világos után Madách e mű írásával edzette magas hőfokon 1848 eszméihez való hűségét. De a marxista publicisztika S irodalomesztétika védte meg ä mű örökségének tisztaságát akkor is, amikor a magyarországi fasizmus tudománytalanul, történelmietlenül s nem kevesebb szellefntelenséggei kísérelte meg „átpolitizálni” a művet. Komis Gyula, e „minden idők legek- lektikusabb filozófusa” 1933-ban a Budapesti Szem- lé-ben a fasiszta diktatúrák önigazolását „szóról szóra meglelhető”-nek hirdette a Tragédiában. A falanszter jelenetről pedig azt állította, hogy azt Madách kifejezetten direkt-po- litikai célzattal írta. á „ime a sáovjet képe — mondja Komis — nincs magántulajdon. nincs család.” Kepler pedig — Kornis Gyula szerint — tragédiájában a harmincas évek elejének azon problémáját példázza; mind nagyobb tömegek Válnak „éppen kultúrájuk miatt” boldogtalanná, állásta lan diplomásokká. És mindezzel Szemben Bolgár Élek elvtárs 1940 tavaszán a Moszkváhan megjelenő Ü9 Hang márciusi számában szellemi kultúránk becses, kisajátíthatátlan örökségeként emlékezik a Tragédiáról. Ügy érezzük, szükséges ezekről a Madách centenárium alkalmával szólani. Mert sem a hazai sem a nemzetközi munkásmozgalomnak nincs alapvető mulasztása a Madách-életmű értékeinek felismerése terén. Jóllehet voltak fel-fel- bukkanó, ellentétes % vulgarizáló nézetek az emigráns írók körében is, az ] 1940-es évek Végén s azj 1950-es évek elején pedig: állami művelődéspolitikánk ] esztendőkön át mellőzte j színpadjainkról a Tragédiát j (Lukacs György és Révai j József csaknem egyértel- ) műén negatív s pesszimisz- í tikus Végső kicsengésűnek! érezték a művet), a Tragédia megítélésében azon- j ban mindez a dogmatiz-, mus s a személyi kultusz! időszakának művelődéspcli- f tikai tévedése volt. Marxis- < ta irodalomtörténetünk, ‘ esztétikánk ugyanis távol-1 ról sem volt egységes még j ekkor sem a Tragédia meg- j Ítélésében. Hiszen Sőtér j István és Waldapfel József! nagyigényű, felettébb jelentőé és kitűnő Madách j tanulmányai éppen ezekben i az években láttak napvilá- j got, s szálltait vitába a j dogmatikus irodalomtörténeti s kultúrpolitikai nézetekkel. A mai napon, Madách halálának száza- j ddk évfordulóján — a I Béke Világtanács határosa- ! tártak nyomán — az író- ] ról s halhatatlan életművéről emlékezik az egész ha- ; ladó, az emberiség békéjé- I ért. jövőjéért küzdő világ. Száz esztendeje hunyt el i Madách Imre. S száz esz- \ tendő alatt vált a haladó j emberiség közkincsévé életműve. Császtvai István HuSZőnöt éve már, hogy a magyar nép raj zku tatás hagy tudósa, a Nagykunság népének melegszívű nagy barátja Györffy István etnográfus egyetemi tanár elhalt. Az élete delén eltávozott tudós professzornak heve a húszas évek közepén kiadott „Nagykunsági króiiiká”-jával Vált országszerte ismertté. Szeretett kunsági népének múltját, Sajátságos életmódját, hogymányait megörökítő nagyszerű munkájában maradandó emléket állított szűkébb hazája, a „Hatkunság” népe: Karcag, Túrkeve, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kun- Szentmárton lakossága egykori eleinek. Györffy István Karcagon született, itt éltek ősei is jónéihány nemzedékre visz- szamenőleg, már amennyire a kunsági családok élő emlékezete vissza tud menni. Apai nagyapja eredetileg szűrszabó mester Volt. A múlt század második felében még virágzó szűrszabó mesterség nemcsak a nyugodt kispolgári életmódot biztosította a családnak, de a szorgalmas nagyapa még az ősi ré- dempciós kisbirtokot is gyarapítani tudta belőle. A Bach-korszak után azonban, az akkoriban fellángolt nemzeti felbuzdulással együtt a cifraszűr is „kiment a divatból”. Györffy István apja már nem tudott megélni a halódó szűrszabó mesterségből. Kénytelen volt pályáit változtatni: visszatért a földhöz. A gimnáziumból a tanyára Az alig 14 éves fiút apja kivette a gimnáziumból és paraszti munkára fogta. A kisújszállási határban bérelt kis tanyán kellett azután a fiatal diákgyereknek megismerkedni a paraszti munka keserveivel. „Lebbencsen, kásán, meg sülttökön tengődtem hónapokig” — mesélte évtizedek múltán visszaemlékezve gyermekkorának ezekre a keserves napjaira. Megváltást jelentett számára, amikor tavaszra kelvén, mindhárom gondjaira bízott állat egymás után éhen döglött. Ezek után nem volt mit tennie, fogta cókmók- ját, ereszbe dugta a kulcsot és irányt vett a karcáéi torony felé. Édesanyjának első dolga volt fiát újból beíratni a gimnáziumba. A komoly, életrevaló fiú nem sokáig volt terhére anyjának. A gimnázium felsőbb osztályait már a Felvidéken, a késmárki líceumban majdnem teljesen szülői támogatás nélkül végezte. A jó tanuló szegény diákok kedvezményt kaptak ott tandíjban és az alumneumi (diákétkezde) ellátásban. Szabad idejében korrepeAz ember tragédiája a Szigligeti Színház előadásában „Ah, élni, éíhi: mily édes, mi szép!” Adám: Unka György, Éva: Szekeres Iloha. (Fent) „A mámor, az édes mámor Mint horpadt sírokat a nap, Létünk megaranyozza” Hippia: Pásztor Erzsi, Lu- cifet: Téry Árpád. (Jobbra) táláét Vállait, ősszel gombát szedett, viperákat fogott, amiért hivatalos prémiumot fizettek és más apró-cseptő jövedelmet jelentő munkával gyarapította a kereseti forrását. A késmárki diákélet Ettől fogva kévés időt töltött, karcagi otthonában. a nyári szünidő kezdetén kezébe vette vándorbotját, elindult Késmárkról Szup- likáini. Bejárta gyalog majd az egész Magyarországot a Felvidéktől Fiúméig, Dunántúltól az erdélyi Kárpátokig, sót még az akkori ország határain is túl — Bukovinába, a csángó székelyek falvaiba, majd pedig a moldvai csángó magyarok földjére is elvetődött. Megismerkedett a föld népével, megismerte életmódjukat, szokásaikat, örömüket és gondjukat, s noha eredetileg botanikusnak készült, már akkor eljegyezte magát a néprajzi tudomány szolgálatára. Vándorútjain szerzett tapasztalatait feljegyezte, az akkor gyűjtött adatait későbbi életpályáján hasznosította. Időközben édesanyja újból férjhez ment, még pedig Túrkevébe. Ez időtől kapcsolódik bele Túrkeve Györffy István életébe. Mint a kolozsvári egyetem hallgatója, majd pedig mint a Néprajzi Múzeum gyakornoka már Túrkevére járt haza édesanyjához. A tudós emlékének megőrzésére számot tart a Nagykunság Néprajzi kutató munkájának tág tere hyílt, Túr- kevén a magyar tanya, a ’ paraszti életmód és viselet, i a pásztorélet hagyoihányai- ; nak kutatására, különösén ; Eeseg-pusztám gyűjthetett i bőséges anyagot későbbi í tanulmányaiba Való fel- | használásra. Felkutatta a ; városi levéltárat, mely ak- I kor saját szavai szerint j egyike volt a legtöbb nép- ! rajzi anyagot gyűjtő levél- j táraknak. Élete későbbi fo- ! lyafnán, mint muzeológus, i majd mint egyetemi tanár, ! sűrűn felkereste Túrkevét. j Itteni pihenése idejét is | gyűjtő munkával töltötte el. | Az ö cikkei, tanulmányai í által vált ismertté a nép- i rajzi szakirodalomban Túr- i keve és különösen Ecseg- : puszta, amelyet az ő nyo- : mán látogatott meg a szak- j tudomány és irodalom szá- j fnos kiválósága és a fiata- í labb generációnak ma már ; kimagasló neves egyénisé- ! gei, az ő tudományos in- : tézetének akkori növendé- I kei. Lehozta Écsegre a kül- | földi, többnyire keletről j jött, török, bolgár, baskír, \ iizbég s egyéb idegen ven- ! déget is. | Györffy István nagy sze- ; intettel ragaszkodott mind- • végig Térkövéhez, mint j második otthonához. Az itt , gyűjtött benyomásait és : adatait gyümölcsözően hasz- \ nálta fel nemcsak szakte- i rületén, de más egyéb ter- : mészetű munkáiban is, amelyekben szenvedélyes hitvallást tett a magyar hép jövője és szabadsága mellett. Halálának mostani évfordulóján róía megemlékezve a szeretet és nagyrabecsülés hang járt örökítjük meg nevét. amelyet ugyan az elsőbbség jogán szülővárosának múzeuma, a karcagi Nagykun Múzeum és a karcagi általános iskola visel, de emlékének megőrzésére Túrkevé. sőt az egész Nagykunság is számot tart. Or. Győrit)
