Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-01 / 230. szám
1984. október 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nekik nem sürgős ? A szeptember ío-i jelentés szerint a kunszentmártoni járás közös gazdaságai kenyérgabona vetésterületüknek csak 9,9 százalékán tették földbe a magot, s utolsó helyen állnak a megye járásai és városai között. Erre az időre a kenyérgabonának legalább egy negyedét kellett volna az ütemterv szerint elvetni. A kunszentmártoni járásban három olyan tsz van, a cserkeszöllői Magyar—- Román Barátság, a kunszentmártoni Zalka Máté, az öcsödi Szabadság — ahol még mindig nem szánták el magukat a vetésre. E három szövetkezet kenyérgabona vetésterülete a járás kenyérgabona vetés- területének egy negyedét teszi ki. Különösen súlyos & Szabadság és a Zalka elmaradása, mert mindkettőnek 1900—1900 holdon kell földbe tenni a búza magját. Nyugtalanító ez a késedelmesség, hisz a múlt heti eső miatt négy napig kellett a gépeknek áll- niok, s nem tudni a csapadék mikor zavarja meg ismét a vetést. Az öcsödi Szabadság Tsz- ben kedden fogtak hozzá a vetőmag tisztításához* a Palotási Állami Gazdaság- jóvoltából, ahonnan 10 vagon II* osztályú vetőmagot kaptak. A fémzárolt Be- zosztájában sok az aszott, törött és toklászos szem. Ügy látszik* nem zavarta a szállítók lelkiismeretét, hogy rosszul tisztított vetőmagot küldtek. Ráadásul a kötelezően előírt csíraszázalék közlését is elmulasztották az illetékesek. Ennek megállapítását a szövetkezet kérte az Országos Vetőmag Felügyelőségtől. Az öcsödiek tiltakoztak a szemetes vetőmag miatt, mert egy heti munkát, idő eltolódást és pluszköltséget okoz nekik a tisztítás. S jogosan követelik a kár megtérítését. A vetőmag miatti lemaradás azonban nem 'lehet menlevél a Szabadság Tsz vezetőinek. A héki Táncsies Tsz-től kiváló minőségű vetőmagot kaptak, tehát vethettek volna. Ám az őszi árpához is csak szeptember 21-én fogtak hozzá és vasárnapig csak 100 holdat, a tervezett 25 százalékát vetették el. A gazdaság főagronómu- sa három napot a mezőgazdasági kiállítás szakmai bemutatóin töltött el. Ügy mondta: „Nem volt itthon a macska, cincogtak az egerek”, tehát a vetéssel kapcsolatban senki sem intézkedett; A Zalkában már megkezdték a búza vetését, a Szabadságban csak elsején fognak hozzá. A főagronómus szerint 10 vetőgépet működtetnek, s naponta 150 holdon teszik földbe a magot. Kissé furcsa, hogy 120 holdon az optimális időn túl, október 25 után is akarnak búzát vetni. A főagronómus szerint nem érik be előbb az elővete- mény, az öntözött kukorica. Nem tudjuk, mit szólnak ehhez, s elnézik-e a késedelmességet a járás szakvezetői. Sürget az idő, s megköveteli, hogy minden percet alaposan kihasználjunk. — Becsületbeli ügy a kenyér- gabona időbeni elvetése. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kockára tegye az ország jövő évi kenyerét. — m. 1. — Amit etressitettek a vámon, megnyerik a réven ffiSÄ Tsz-ben — Mit jelent az anyagi ösztönzés? Elmondom. De előbb talán néhány szót arról, milyen sokat vitatkoztunk az idei premizálási tervünk készítésekor. — Tavaly több mint félmillió forintot fizettünk ki prémium címén. A tagok — amikor a tervkészítés során erről beszélgettünk — úgy vélekedtek, hogy az anyagi ösztönzés nem jelenthet egyenlősdit. De akkor sincs nagy vonzó hatása, ha csupán a terven felüli termés után jár prémium. Megtörténhet — erre van is példa —, hogy a becsületesen dolgozó tag nem éri el a tervezett hozamot, mert gyengébb minőségű területet kapott. A másik, a jobb földön könyA szolnoki Vasipari Vállalat akkumulátor javító részlegében havonta 8—900 akkumulátor generáljavítását, s mintegy 240 töltését és üzembe állítását végzik el. Hadzsi Kostas, Jenei Gábor és Ondók László akkumulátort szerel. Tapasztalatcsere fiatalok részvételével A KISZ , mgyei bizottsága és a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya szeptember 29-én a beseny- szögi és a szolnoki mintalegelőn rét-, legelőgazdálkodási tapasztalatcserét rendezett. Besenyszögön Szurmai Lajos, a községi tanács vb elnöke és Lukácsi István, a legeltetési bizottság elnöke tájékoztatta a fiatalokat arról, hogyan lett minta-legelő abból a szikes területből, amelyre azt szokták mondani „még a szöcske is éhen döglik rajta”. A jelenlegi 362 holdas öntözött minta-legelő karbantartásából a kiszesek is kivették részüket Szolnokon a termelőszövetkezetek közös üszőnevelő telepén Kunos István legelőgazdálkodási felügyelő tájékoztatta a tapasztalatcsere résztvevőit az ott folyó munkákról. Ez alkalommal értékelték annak a mozgalomnak első féléves eredményét, melyet a KISZ szervezetek kezdeményeztek a rét-, legelő ápolására. Ebben a2 akcióban 6500 KISZ fiatal és több mint ötezer úttörő vett részt* TISZA II. A zsálipkapu motorja tompa zúgással lépett működésbe. Lassan süllyedt lefelé a hatalmas vasbetontest. Megnyílt az út a tó felé. A karcsú, fehér motoroshajó fürgén siklott be a víztároló területére, maga mögött hagyva a kiskörei hidat, amelyen sebesen zakatolt keresztül egy rövid vonatszerelvény. Sötétedett. A hajó orrában csendesen beszélgetett egy fiatal pár. — Mit gondolsz, kapunk még vacsorát a motelben? — kérdezte aggódva a filigrán fekete fiatalasszony. — Légy nyugodt drágám — mosolygott a férfi, a nászutasoknak mindenütt kedveznek. Nem felejtkeznek el rólunk. Különben is Tiszafüreden van vagy négy nagyobb étterem, a bisztrókról nem is beszélve. A parancsnoki hídon a kapitány az esti csendben tisztán hallotta a fiatalok beszélgetését. Szeretett volna odaszólni, legyenek nyugodtak, menetrendszerint érkeznek majd a tiszafüredi kikötőbe, de aztán mégsem zavarta az összesímuló párt. Különben is a vízre kellett figyelnie, hogy a hajót lehetőleg a régi folyómeder felett tartsa. A motor egyenletesen zümmögött. A partot szegélyező erdők felől hűvös szél kezdett fújni. A házaspár lesétált a fedélközbe és már nem látta, amint a Tisza II. nevű vontatóhajó négy hatalmas uszállyal elúszott mellettük. Aztán feltűntek a város fényei. Tiszafüredhez közeledtek. Végétért az út. a harminc kilométer hosszú tavon. * Sic transit gloria mundi. így múlik el a világ dicsősége. Ezt mondja a régi idézet és ezt tanúsítják a kiskörei hullámtér négyszögletes gödrei. Őrzik a korok titkát, az időszámításunk előtt két és fél évezreddel itt élt halászó, állattenyésztő nép emlékét, törött cserepeket, használati tárgyakat, és csontvázakat. Egy zsugorított helyzetben eltemetett alacsony férfi arról tanúskodik: déli mediterrán típusú emberek voltak e nép tagjai. Néhány lépéssel arrébb gepida harcos fekszik mereven kinyújtóztatva, ő hódítóként jött e tájra, talán éppen a hun birodalom utolsó maradványait, a mondabeli Csaba királyfi utolsó seregét verte szét az a harcos törzs, — amelynek egy tagjáról most a régész takarítja le a fölösleges földet. Népek élete, népek halála. Itt a két gát közötti hullámtérben jó történelmi leckét kap az ember. És csak a zöld mikrobusz hozza kapcsolatba a valósággal, meg a modern esőkabát, amit a mai gulya pásztora visel. Ülünk néhányan itt a kiásott gödrök mellett és álmodozunk. Mert néhány éven belül ezt a területet is víztükör fedi. S amiről az előbb színesen csillogó fantáziánk regélt csupán, valóság lesz. — Tudjátok mennyi százötven négyzetkilométer? — kérdezi a társaságban lévő mérnök, aztán így folytatja: mintegy huszonkétezer hold. Ennyi lesz a „tiszafüredi tenger”. Négyszerese ez a Velencei tó és egyötöde a Balaton területének.- — Hozzá csatlakozik mintegy kétszáz kilométer hosszú csatornarendszer, amely behálózza a Jászságot és a Kunságot Jász- ivány, Alattyán. Fegyvernek, Törökszentmiklós, — mind vízi városok és falvak lesznek. — Öntözünk majd félmillió holdat, termelünk évente a halastavakban százötvenezer mázsa halat* — Hiszem, ha látom — mondotta tamáskodva az egyik napszámos. — Én hiszem, mert látom. Látom magam előtt az egészet. Ma még mintegy száz műanyagkötésű nagy könyv rejti magában ezt az álmot. De a könyvből kilépnek a tervrajzok és a vonalakból, számokból kialakul a turbinaház, a duzzasztómű hosszú _ vonala, az üdülőtelepek és a kikötők.— Nem vagy költő és mégis... — nevetett rá a mérnökre a régész. — Miért, a műszaki embereknek nincs joguk álmodni? — zsörtölődött tréfásan a mérnök. — Vedd tudomásul, hogy a mi álmaink legalább olyan költőiek, mint a tietek. S eredménye a jövő, nem a múlt. — Ne veszekedjetek — szólt rájuk az újságíró, — inkább nézzetek körül. Hát nem gyönyörű a táj? Ott hátul a kiskörei híd, itt a sűrű erdők és nézzétek! a Tiszát keresztbe fodrozza a szél. Szinte sajnálom ezt a helyet* Ide már rövidesen csak csónakkal jöhetünk. — Rövidesen? — nézett fel a mérnök. Ha jövőre megindul az építés — így van ugyanis időzítve — 1970-re készül el az első ütem. Hol vannak még a csatornák? Meg aztán nem fillérekbe kerül... — Mennyi az a nem fillér? — kérdezte az öreg napszámos. A mérnök széttárta, a karját. — Még tízmilliós közelítéssel sem vállalom a becslést. Körülbelül az egész, csatornákkal, mindenestől tízmilliárd. A nagy számot nagy csend követte. Nehéz elképzelni is. Mennyi lehet ez, meddig kellene ■számolni egy forintosokban? * Hazafelé tart az autó. Óvatosan, egyesben kapaszkodik fel a gátra. Majd elrobog a kis őrház mellett, ahol csirkék kaparásznak, libák legelésznek békés együttélésben. Mérgesen acsarog utánunk egy korcs kiskutya. A feltúrt földúton kövér, szemüveges bácsi áll a teodolit mellett és irányítja a jelzőlécet tartó melegítőé kislányt, Egyébként csend van, délutáni álmos csend. A fúrótorony tövében munkások keresik az éltető ivóvizet. Az újságíró képzelete megint előreszalad. Most széles utat lát, amelyen dübörgő dömperek hosszú sora hordja a követ a duzzasztóhoz. . A munkásszállások négyszögei sárgállanak az erdőszélen, víztorony emelkedik a fúrótorony helyén. Pezseg az élet és ez nem is távoli jövő. Óriással gazdagodunk, de ezt az óriást fel kell építeni, életet kell lehelni bele. Hernádi Tibor nyebben fölözi meg a termésátlagot. — Ezért határozott úgy a tagság, hogy az igazságosabb, úgynevezett nádudvari jövedelmezési módszert alkalmazzuk. A kukorica és cukorrépa műveléséért, betakarításáért a munkaegység mellett a termés 10 százaléka illeti meg a gazdákat. Azok, akik holdanként többet termelnek 20 mázsa (májusi morzsolt) kukoricánál, vagy 170 mázsa cukorrépánál, a plusz hozam 40 százalékát prémiumként kapják. — A dohányból szintén a terméstöbblet 40 százalékán osztoznak azok, akik kiültetésben, kapálásban* törésben és csomózásban résztvesznek. A lucerna összterméséből 4 százalékot a növénytermesztők, egy- egy százalékot a géppel dolgozók, illetve a fogato- sok kapják; — Legutóbbi közgyűlésünkön a dohány és a rizs — ebből 15 százalék a prémium — betakarításának meggyorsítása érdekében döntöttünk úgy, hogy aki igényli, teljesített munkaegységét hét végén elszámoljuk és 30 forintjával kifizetjük. Ugyancsak itt hoztunk olyan határozatot is* hogy a vetőszántást, talajelőkészítést és vetést végző traktorosok, valamint vetőgépkezelők jó minőségű munkáját normálholdanként 3 forinttal, a mélyszántást végzőkét pedig 2 forinttal jutalmazzuk. Erre a célra 12 ezer forintot biztosítottunk. — Egész évben éreztette hatását az anyagi ösztönzés. De főként most mutatkozik ennek haszna* amikor a betakarításnál a kétszázötven rendszeresen dolgozó tag száma megduplázódik. A kukorica törését például munkacsapatonként kellett beosztanunk, mert különben nem győztük volna a szállítást. Amit prémiumként kifizettünk, megtérül a terméshozamban, és abban, hogy az eső már földben érte 250 hold árpánkat, és 220 hold kenyérgabonánkat. A vetőszántással akkor 820 holdnál tartottunk. A tagság szorgalma, s a kampánytervünkben megszabott ütem betartása biztosíték arra, hogy1 október 20-ra mind az 1140 holdon földbe tesszük a vetőmagot. Elmondotta: Póka János, a tiszai gari Petőfi Tvz ’nöke Á nyári iffúsági táborok idei mérlege A Magyar Sajtó Házában szerdán Csillák András, a KISZ KB építőtáborok bizottságának vezetője az ifjú társadalmi munkások idei mérlegéről tájékoztatta a az újságírókat. Egyebek között elmondotta, hogy a KISZ 35 nyári építőtáborát 24 461 fiatal népesítette be az idén, s ezzel az ifjúsági szövetség legutóbbi kongresszusán vállalt öt év helyett négy év alatt élérte a százezret a sátorvárosok lakóinak száma. A különböző feladatok megoldásában az idén először vettek részt külföldi fiatalok, akik Zánkán az észalti Balatonpart vasútvonalának rekonstrukcióján dolgoztak; A 35 nyári építőtábor lakói csaknem 10 százalékkal több munkát végeztek* mint amennyire a tervek összeállításakor számítottak. Elkészítettek 26.2 kilométer csatornát — ehhez 91 530 köbméter földet mozgattak meg — 2.9 kilométer töltést emeltek, a az új balatoni műút három klométeres szakaszán elvégezték a földmunka nagy részét. A lánytáborok lakói 101 723 mázsa gyümöl-i csőt és zöldséget szedtek;'
