Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-27 / 252. szám

1M4. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ITT A KULCS MINDENKIÉ 0 1963-ban a Kossuth Tsz még mérleghiányosan gaz­dálkodott. Tudta mindenki. De a szövetkezeti vezető!?, mint az alvajárók szemet- hunytak. És mondták a hi­hetetlent: meg lesz a ter­vezett. — Csak zárszám­adáskor, amikor már men­tek is, akkor mondták meg az igazat: közel másfélmil­lió forint a hiány... Akkor, azon a közgyűlé­sen a községi titkár vala­mi hallgatólagos fogadal­mat tett. Aztán tavasszal jóformán csak abban a tsz- ben, annak a tagjai között látták Kézsmárki Zoltánt. Ott volt, ott segített az új titkárnak. Cseh Györgynek. A háztáji földek ki nem adásától a szövetkezeti ve­zetők embertelen bánás­módjáig mennyi panaszt, jogos panaszt hallottak, tisztáztak. S ki is tudná ösz- szeszámolni, hogy kettőjük mellett hányán voltak még, akik segítették: Ebben az évben visszafizetik a tava­lyi és az idén eddig esedé­kes hiteleket. Az októberi munkaegység előleget épp úgy kifizették, mint akár­melyik tavaszi hónapit. 0 Az aranykalászban az el­nökkel volt „megbeszélni való”. — Bognár Zoltán ugyanis sokszor felhajt a garatra. Egyelőre csak az alapszervezet taggyűlésén olvastak rá. De ha kell, behívják a községi párt vb elé. Mert az alapszervezeti tagok sem elég őszinték hozzá. Mondják, mondják a háta mögött. De szemébe már kellemetlenebb, Oda már alig. Pedig Zoltánnak az kel­lene. Őszintén, kerülgetés nélkül. Csak így óvják meg attól, hogy bele szédüljön a sikerekbe. Néhány évben már jól zárt a tsz. És azt hiszi lassan, hogy minden megy magától, akkor is, ha ő a torkát locsolja. Van ott még valami. Eb­ben biztos a községi párt vb is lehetett volna követ­kezetesebb. Az Aranyka­lásznak, a surjáni gazdaság tavaly is eláztatott csurga- lék vízzel 30—40 holdját. A bíróság megítélte érte a 250 ezer forintot. Csak éppen meg nem fizette sen­ki a szövetkezetnek. A víz viszont jött változatlanul, most ősszel is. A kukoricát vízben törték róla. Talán néhány emberi gondolatot, sort a gazdaság igazgatójához. Ez nem lett volna haszontalan. Hisz ta­lán nem is tudja, milyen bajt, kárt okoznak a szö­vetkezetnek?! 13 Ha csak a szövetkezet volna. De mennyi minden­re kell ezentúl gondolni egy községi párt-végrehaj­tó bizottság tagjainak. Ha beszéltünk már a régebbi dolgokról, nézzünk egy friss keletűt is. Nem minden­napi, de a mindennapok­hoz hozzátartozik. Az 58 cigánycsaládban harminc­négyen analfabéták. De ha nem vigyáznak, nemhogy kevesebben, többen lenné­nek. Mert ha nem sarkall­ják őket, a gyerekeiket se járatják iskolába. Hivatalból? Puszta hiva­talos szóval elintézni? Le­hetne, de elég-e csak...? Hisz a munkaképes család­tagok többsége a munkával már megbarátkozott. Jöj­jön most egy újabb léoés: barátkozzanak a betűvel is... Megtartották a cigány­gyűlést a községi tanács vb-vel közösen. S ha most még nem lesz elég hatása? Ojabb fejtörés. Mit is te­gyünk. Mert, hogy van va­lami, amivel meg lehet őket fogni, hiztos... rei az oktatásnak és nép­művelésnek. De azért nincs itt hiány ilyen emberekből. S ha hívják őket, miért ne jönnének. A népművelési terv, amelyet a párt vb tag­jainak kezdeményezésére kidolgoztak, a jövő évre is készen van. Kik csinálták? Csak néhány nevet a tizen­öt közül: Bujdosó Gyula, Deme Péter, Egyed Károly, Bihari Lajosné tanárok, Szentmiklósi László gépész­mérnök, Simon Imre nép­művelési ügyvezető, Budai Jánosné szakkörvezető. Mit tartalmaz? Sok min­dent a múltból, hogy ért­hető legyen a jelen és óhaj­tott a jövő. Húsz évvel ezelőtt évente átlag két­ezernégyszáz néző fordult meg a községi moziban. Most az első félévben 41 930. Van már agrármér­nök, technikumot végzett szakember a fsz-ekben, sok jó, hozzáértő ember. Vannak tanulók, de pél­dául az analfabétákat meg akarnák tanítani ími-olvas- ni, az idei ütemmel — az idén egy ember tanult meg — százhúsz év kellene a vállalkozáshoz. S még ak­kor is csak a most négy-' venöt éven aluliakra kerül­ne sor. Sokat lehetne beszélni er­ről a tervről is. De van még más mondandó. m „Itt a kulcs mindenkié”, így mondta a titkár. S ezt úgy értette, hogy itt a vb tagjai mind önállóan is in­tézkednek. Csak dönteni döntenek közösen. Volt már, hogy épp a titkárt szavazták le. De később örült neki, mert így volt jó. Másképp büntetés; szab­nak ki valakire, aki szép szóra is változtat azon, amit rosszallanak nála. * A fegyverneki községi párt vb négy tagjával, Kézsmárki Zoltán községi, Cseh György, Arany László és Vízkeleti Pál tsz párt­titkárokkal való beszélgetés alapján feljegyezte: Borsi Eszter ÜJ Lehet, — sőt így igaz — ők nem hivatott szakembe. Szorgalmas újítók A Túrkevei Mezőgazda- sági Gépjavító Állomás munkásai, műszaki szak­emberei szorgalmas újí­tók. A hozzájuk tartozó mezőtúri és kisújszállási üzemegységben benyújtott javaslatokkal együtt 35 okos elgondolást fogadtak el, s valósítottak meg az idén. A munka megkönnyí­tése mellett mintegy 180 ezer forint népgazdasági haszon származott ezekből az újításokból. Az újítók nem panasz­kodhatnak az elbírálás hosszadalmasságára. Bürok­rácia mentesen, gyorsan döntenek az illetékesek: a bonyolult újítások benyúj­tása, elbírálása és az újí­tási díj kifizetése között átlagosan egy hónap telik el. Az egyszerűbb esetek­ben még ennyi sem. Alig haladt a munka A Szolnok megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztá­lya és a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igaz­gatóságának jelentése alapján. Járás, város neve, <5)43 '<y > cg $ a Ii JJ tervének cd a V É3-S 1 O ró fS ■jjM '5 a © T3 ■§ 8 o « h 5« Sts-g 3 “2 Uí * Karcag 71.2 85:6 83.8 54.4 35.3 Szolnoki j. 70.4 87.5 66.4 76.8 42.8 Tiszafüredi j. 70.1 89.9 84.6 70.7 35.4 Jászberény v. 69.1 83.4 51.7 80.4 50.5 Kunhegyesi j. 68.3 87.2 79.9 68.2 22.7 Jászberényi j. 67.6 83.1 67.5 67.7 35.0 Tmiklósi j; 66.9 83.8 41.5 88 4 46.1 Mezőtúr 65.5 88.3 29.0 90.9 43.2 Tmiklós v. 64.2 85.2 51.4 87.0 55.1 Kisújszállás 54.7 75.0 62.1 83.6 30.6 Kmártoni j; 53.9 70.9 57.6 76.5 44.5 Túrkeve 53.9 90.3 42.1 77.3 18.1 Szolnok megye tsz-ei 66.0 84.3 62.4 74.9 38.5 Szolnok megye Á. G.-i 75.7 97.1 84.6 72.1 61.6 A képünkön látható csapszeghajtogató szerszám a DT- láncok összeszerelését teszi könnyebbé és megkíméli a szerelőket a sok-sok fáradságos munkától. Évi nép- gazdasági haszna hatezer forint — Akkor gyalog nekiin­dultam Serénynek. Szolno­kig bevitte a batyumat va­lami vásározó lovaskocsi. A zsebemben ott lapult a tanítóképző értesítő bizo­nyítványa. Hosszú, keserves gyalog­lás volt ez negyvenöt ta­vaszán. Csortos Mihály ötödéves tanítóképzős a front alatt hazajött az édes­anyjához. — Apám odavolt. Itthon öt szarvasmarha, három ló ellátása várt rám. Nem hagyhattam egy asszonyra. Egyedüli örököse maradt a jól gazdálkodó Csortos családnak. Kilenc és fél hold jó földet szánt rá az apja. A megélhetést inkább ez jelentette. mint a tanítás. — Egy évig nem kaptam fizetést Fegyvemeken. Csak kosztot adott az esperes. Oda is gyalog jártam min­dig. Az első fizetéséből lovat vettek az apjával. Ott la­kott náluk, s ha megkér­dezik, mi a tényleges hiva­tása, maga se tudta volna tanító-e, vagy gazdálkodó. Mindkettő volt. Foglalko­zása és lelkülete szerint is. Egészen 1959 tavaszáig. Én akkortól ismerem.^ A választókörzet országgyűlé­si képviselőjével érkeztem a faluba. A honatya érdek­lődte meg halad-e a kol­lektivizálás? — Nálunk nagyon furcsa — mondták a falu vezetői —, a község legjobb gazdái közé tartozik a Csortos tanító. Mindenki arra fi­gyel. Amíg ő be nem lép... Elmentünk hozzá. Elvi­selhetetlen belső vívódás tanúja lehettem. Mit mond az édesanyja, mit szól a rokonság, ha ő, a közülük való, a reménységük kezdi meg elsőnek? És azon a földön annyit de annyit kínlódtak megboldogult ap­jával. Most adna már va­lamit. Most terveztek házat építeni belőle. A gyerekek, a tanító — akkor még kicsiny — két csemetéje nem voltai? ott­hon. De róluk is sok szó esett. Csortos Mihály rá­gódva rájuk is gondolt. És önmagára. Nem ejtette ki Világosan, de érezni kel­lett. Nem a kilenc és fél hold földről van csupán lektorfényében teszi. De se­gítő ■ fénypásztáiban is. A kis település nagy része te­gezi, Misizi. És mégis irigy­lendő nagy tekintélyű. A minap jelentik, egy apa it­tasan bétám.olygott a har­madik osztályba az órára és leült fia mellé. Nem tá­gított^ ő ki nem megy. Oda­érve látja, szintén gyerek­tori pajtás. Beszélgetni kezdtek az időjárásról. Nem Á fiszcibői gyalogos tanító szó. Egy előre, hosszasan felépített életmód elképze­léssel nehéz szakítani. — Mind a kettőt szerette, a tanítást is, a földet is. — Együtt. És ezt eddig még nem kellett különválasz­tani. Akkor nem, de később belépett, mint hallottam. Értesültem arról is, a falu nem vette jó néven e gesz­tust. És ez volt a hihetet­lenül bonyolult. De jöttek a tanítóság örömei. Hát az se kétszer kettő négy világosságú ala­pon. Kinevezték igazgató­nak a saját faluja tantes­tületébe. Olyan tanítói kar élére, amelyben hárman voltak tanítók, akik még őt is oktatták kisdiák korá­ban. A keze alá azok ke­rültek, — esti tagozaton — akikkel együtt ült az isko­lapadban. És a tantermek­be ezeknek a gyerekei hoz­ták táskájukat. Sőt már a volt tanítványok nebuló­sorba serdült palántái. Minden mozdulatáról tudnia kellett, a falu kö­zösségének erősen éles ref­másról, szigorúan csak az esőről. Ennyi elég volt. Az ittas ember restellkelve hazament. Azt mondja a tanács­elnök. — Hozunk mi itt határo­zatokat a tanácsülésen. — Meg is szavazza mindenki. Misi tanácselnökhelyettes. De aztán, a döntés után még felkeresik az emberek Csortost: tényleg jó lesz-e így, Misi? — A föld ügyben nem neheztelnék már rá? — Nem. Magához vette az édesanyját. Erre azt mondták: csak rendes em­ber ez a Misi. Bevitte ugyan az édesanyja földjét, de gondoskodik róla. Bajszos, középtermetű, hunyorgó tekintetű ember ez a Csortos Mihály, a volt gazdálkodó-tanító. Puhato­lom, maradt-e még nyoma akkori életének. Maradt. Az ő Illetményföldje akár hol is mérik, mindig többet terem, bármelyik kollegájá­énál. — Nem tudom megállni, még azt se, hogy legalább le ne sétáljak a kukorica­földre. Olyan jól érzem ott magam. Édesanyja szőlőjét 6 mű­veli egyszem egyedül. — Nagy kedvvel és nagy szak­értelemmel is. Kivitte a családot a szőlőbe. Megle­petten vette észre: nagy fia örül, ha nem kell oda­menni. Egyáltalán nem ér­dekli a szőlő. Közömbös neki a nagymamáé-e vagy a másé. Mindjárt észreveszem, ő is szívesebben, otthonosab­ban beszél másról. Arról, hogy a felesége kiváló út­törővezető. ki is tüntették érte. Hogy a járás kilenc iskolájából kettőjük mun­katervét a megyéhez ter­jesztették fel. Boldog — feldolgozta a Tanácsköz­társaság tiszabői történetét — hogy történelem-óráját várják az osztályokban. örül, ha környezetisme­ret órán helyettesíthet, mert nálánál szebben, hi­telesebben senki nem me­sélhet falujáról. Pedig más­honnan is van ismerete. Személykocsit vásároltak tavaly, azzal járják az or­szágot. A sokat gyalogló tiszabői egykori próbatanftó autón vakációzik. De az élete azért csak gyalogosan telik. Nincs benne semmi kiemelkedő és semmi rettentő se. Meg- vállja, ő is tudja, nálánál jobb igazgatók vannak Ö csak szerényen csendben csinálja, amit rábíztak, nagy hord erő nélkül. Arany János volt ilyen a költészetben. Még szó szerint is gyalogos poétá­nak hitte magát Epilógus versében is. Az volt. De mekkora értéke nemzeti kultúránknak. És a gyalogos tanító az ő falujának9 Borzák Lajos Megérdemlik, hogy törődjenek velük.. > Halk zümmögés szűrődik ki a nyári munkásszálló ajtaján, ablakain. Szilen- ciumot tartanak a Surjáni Állami Gazdaságban tanuló másodéves baromfitenyész­tő szakmunkás jelölt lá­nyok. Kint szakadatlanul esik a kedvrontó őszi eső. Jól esik a terembe lép­ni, ahol huszonkilenc fia­tal lány hajlik a könyvek fölé. Két kályhával fűié­nek, de erre szükség is van, hiszen a cementla­pokkal kirakott helyiség ajtaja közvetlenül a sza­badba nyílik. Nem a leg­ideálisabb körülmények kö­zött tanulnak itt, de a szük­ség törvényt bont Miklósi Margit osztály­bizalmi — s egyben KISZ titkár — a kenderesi Hala­dás Termelőszövetkezetből jött ide. Kitűnő tanuló, a tsz-ben pedig jó munká­jáért szeretik. A többiek nevében is nyilatkozik; — Nagyon szeretjük a szakmánkat. Tavaly is itt tanultunk. Tudtuk, hogy tanyára kell jönnünk. — Ügy gondolom, nem kell senkinek bizonyítani, hogy a tanyai élet ilyenkor, amikor térdig járunk a sár­ban nem valami kellemes; A legjobb akarat mellett sem tudjuk tisztántartani tantermeinket. — Más gondunk is van; A tanulás mellett a sza­bad időnkben szeretnénk egy kicsit szórakozni. Saj­nos erre nincs lehetősé­günk. Eddig volt egy klub­szoba, ahol a televízió időnként működött is. Ezt a szobát most lakássá ala­kították át. Nincs sem rádió, sem lemezjátszó, de még szépirodalmi könyv sem, amelyet kölcsönözhet­nénk. Nem sorolom to­vább, hiszen értik miről van szó. Ezt értjük, csak azt nem, hogy az illetékesek miért nem segítenek e gondok megoldásában; Godó Mária és Gazdag Jú­lia a szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet tanú hí­ja. A gyakorlati időre já­ró bérezésről érdeklődneki Amikor leszerződtek, olyan ígéretet kaptak, hogy ha­vonként legalább 500 fo­rint keresethez jutnak. A tsz vezetői azóta mást gon­doltak, és az 500 forint he­lyett 5 munkaegységet ad­nak havonként. Bármii yen magas legyen is egy mun­kaegység értéke, ennyiért nem lehet egy hónapig dol­gozni. De nemcsak ők panasz­kodtak erre, hanem Bana Erzsébet és Katona Erzsé­bet, a rákóczifalvai Rákó­czi Tsz tanulói is. A kar­cagi November 7 Termelő- szövetkezetben pedig — ahonnan három lány vesz részt elméleti oktatáson — a baromfitenyésztő tanuló­kat felváltva két hétig a szakmában, két hétig a tejházban foglalkoztatják; Nem hisszük, hogy Karca­gon nem akadna olyan fia­tal, aki szívesen leszerződ­ne tejgazdasági szakmára; Ezek a lelkes fiatalok a szövetkezetekben akarnak maradni, s azért tanulnak, hogy szakszerűen tudják majd végezni munkájukat; Megérdemlik, hogy törőd­jenek velük, s megkönnyít­sék számukra az elméleti felkészülést, és a gyakor­lati munkát <S; — vágási -»

Next

/
Oldalképek
Tartalom