Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
1964. október 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem kis tóiról van szó Tilalmdsi esték Érdeklődő embereknek feltűnhet, hogy a lapok, a rádió és a televízió rendszeresen foglalkozik a termelékenység, az önköltség, a minőség és a munkafegyelem kérdésével, a népgazdaság anyagi gyarapodásának legfontosabb eszközeivel. A szolnoki Tiszamenti Vegyiművekben október 13-án megtartott műszaki értekezletnek is ez volt a mondanivalója. Az év végéig és az azt követő időkben a tennivalóknak a termelékenység és a minőség javulására, a költségszint csökkentésére és a munkafegyelem megszilárdítására kell irányulni. A műszaki értekezlet meghatározta a legfontosabb feladatokat, amelyek megvalósítása után a vegyiművek teljesíthetik, sőt túlteljesíthetik éves tervüket és lehetőség nyílik az élüzem cím elnyerésére, valamint 18 napi munkabérnek megfelelő nyereség- részesedés fizetésére. A Tiszamenti Vegyiművek természetes mérték- egységben és forintban is teljesítette kilenc hónap operatív tervét. A termelékenység a tavalyi harmadik negyedévhez viszonyítva 118,6 százalékos, a termelés növekedés egyharmad részét létszám és kétharmad részét a termelékenység növekedésből nyerték. Annak ellenére, hogy az első negyedévben (nagyon rossz) 108,1 százalékos költségszint alakult ki, a másik két negyedév jó termelési eredményeinek következtében a kilencedik hónap végén pontosan az előírt költségszinten, 88,6 százalékon áll a vegyiművek. Lehetőség van azonban az éves költségszint (88 százalék) további redukálására, és körülbelül 86—86,1 százalékos önköltség érhető el. Az élüzem cím és az említett nyereségrészesedés megszerzéséhez azonban komoly feladatokat kell megoldani a Tiszamenti Vegyiművek dolgozóinak. Többek között a porított szuper-foszfátból, minimálisan 6000 tonnával kell többet termelni. Ehhez viszont elengedhetetlenül fontos az „A" kénsav üzem adottságainak maximális kihasználása, mert az így keletkező többletkénsavval megtermelhető lesz a túlteljesítéshez szükséges szuperfoszfát; A negyedik negyedévben 18—20 000 tonna zsákos műtrágyát kell kiszállítani. A zsákos árú termeléséhez azonban már november elsejétől ösztönzőbb bérrendszert kell a munkaügyi osztálynak az érintett munkahelyeken alkalmazni. ToOrszágos kiállítás Miskolcon A napokban befejezték a 8. országos miskolci képzőművészeti kiállítás anyagának zsűrizését. A tárlatra mintegy 800 alkotást — száz szobrot és kisplasztikát, 300 grafikát és 400 olajfestményt — küldtek be a Budapesten, továbbá a miskolci, a hódmezővásárhelyi és a szolnoki művésztelepen, valamint az ország más részein élő képzőművészek. A Somogyi József Kos- suth-dijas szobrászművész elnökletével működő zsűri a beküldött alkotásokból 180-at választott ki. a Miskolc felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő országos kiállításravább kell csökkenteni a kocsiállás miatt kifizetendő büntető kamatot. A granulált szuperfoszfát termelést a lehetőségek figyelembevételével állandóan fokozni kell. E feladatok megoldásával azonban még nem születik meg a teljes siker, mert a legnagyobb tartalékok, a munkafegyelem és a munkamorál megjavításában rejlenek. A munka- fegyelem megszilárdításának legelső feltétele a vállalati munkarend, az egységes munkakezdés megteremtése. Nem engedhető meg tovább, hogy a munkakezdéssel kapcsolatos egyéni érdekek a vállalat, illetve a népgazdaság érdekei elé kerüljenek. Az egységes munkakezdés megvalósítása után a műszaki vezetésen lesz a sor, hogy a munka megszervezésével a teljes munkaidő kihasználható legyen. A munkafegyelem megsértőivel, a lógósokkal szemben a nevelőmunka mellett a szigorú felelős- ségrevonást is alkalmazni kell. „Nem szól a vezetékes rádió. Segítséget kérnek a kisgyepiek”. Szolnokon, a városi tanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén Császár István mondotta ezt. ő a kisgyepiek tanácstagja, hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal az emberek. A vezetékes rádió némaságát maga is szenvedi. A rendszertelenül kialakult utcákban ritkán épültek a házak. Inkább tanyavilágra jellemző a táj. Csak a lüktető élet zaja sejteti: közel a város. Egyébként nem nagyon érzik. Villany alig egy-két utcában van. Gyertya, vagy petróleum lámpa fényénél töltik az estéket az itt élő emberek; Ha gyümölcsöt, zöldségfélét akarnak vásárolni a városba kell menniök. A vizet többszáz méterről hordják. Kevés a kút. A postás is csak a délutáni órákban végez, és a világ eseményei a jó és rossz hírek csak késve érkeznek. És most még a vezetékes rádió sem szól. A végrehajtó bizottság, ülésén nem tudtak határozott állást foglalni az ügyben, hiszen a posta — amely üzemelteti a rádiót — egy fillért sem kapott a javításhoz, a fenntartáshoz. A tanácsnak sincs erre pénze. Egyébként is a technika mai fejlettségi fokán elavult már a vezetékes rádió. Az országban már csak a Debreceni Posta Fő- igazgatóság területén használják. „Ügy is leszerelik, minek költsünk rá’’ — mondják az illetékesek. Abban vitán felül igazuk A szjjaperfoszfát üzemben történt nem is olyan régen, hogy két művezető összekapott. Az egyiknek nem tetszett, hogy a másik megköveteli a pontos munkakezdést és egyik dolgozóját, áld ezit sorozatosan megszegte, 10 százalékos prémiumcsökkentéssel büntette. Az a művezető, aki ezt helytelenítette. nem bünteti ilyen szigorúan a késést, mert nem akar a dolgozók szemében „rossz fiú” lenniAz ilyen középvezetővel szemben a vállalat vezetőinek is keményebben kell eljárni, mert dupla szabálytalanságot követett el. Elnéző volt a munkafegyelmet megsértőkkel szemben és azt is le akarta beszélni kötelessége teljesítéséről, aki — nagyon helyesen — szigorúan megköveteli a teljes munkaidő kihasználását. Akadnak olyanok is, akik az igazgatói utasítást megszegve a munkaidő lejárta előtt ebédelnek. Azzal, hogy nem tartják be a rendet, másokban is lazítják a felelősség érzését. Ha a műszaki értekezleten felvetett problémákat a vállalat minden dolgozója úgy veszi, hogy azok megoldása saját magának és a népgazdaságnak is előnyére válik — márpedig így van — akkor az év végén tapasztalni fogják, sokmilldó forinttal lettek gazdagabbak. Ez pedig nem kis tét.- bj van, hogy eiavult. De Szolnokon a Kisgyepen ez a vezetékes rádió is „világosságot” jelent. A világban történtek iránt érdeklődésüket a minimális lcultúró- lódási igényüket ma még igen is ez a vezetékes rádió elégíti ki. Miért nem vesznek akkor rádiót? Ennek két oka van. Az egyik, hogy nagyon sok helyen még nincs villany. A másik — és ez a nyomosabb ok — nagyrészt kispénzű emberek laknak itt: nyugdíjasok alkalmi- és segédmunkások. Havi 1200 —1300 forintos jövedelemből, amelyből öten, hatan élnek nem futja az 1500— 1800 forintos rádióra. Az ilyen drága készülékek még részletre való megvételét is nagyon megéreznék. (Tudniillik, olcsóbb rádióra nincs részlet kedvezmény). Nincs tehát segítség? Van. Egyelőre maradjon még a vezetékes rádió. De szóljon is, ne csak a díjat szedjék. Ne szoktassák a kisgyepieket úgy a „nincs- hez”, hogy nem kapcsolják be a rádiót. A vezetékben ugyanis semmi hiba nincs, mert hetenként egy-két alkalommal néhány árát szól. Érdemes volna azon is gondolkodni, hogy ezek a kiskeresetű emberek esetleg többhavi részletre olcsóbb, telepes, vagy tranzisztoros rádiót vásárolhatnának. A jogosultságot esetleg a tanács igazolná. Hét-nyolC- száz forintot könnyebben fizetnének ki egy, másfél év alatt; Nagy segítség lenne ez az ötszáz család lakta városrésznek. M. J. Fodrászverseny Szolnokon A Magyar Fodrász Klub Szolnok megyei szervezete 1964. november 8-án 13 órai kezdettel fodrászversenyt rendez a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében. A vetélkedőn a Szolnok megyei versenyzőkön kívül Békéscsaba, Cegléd, Debrecen, Eger. Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza és Szeged legügyesebb fodrászai vesznek részt. A verseny három egyéni női, és két egyéni férfi számból áll. A Magyar Fodrász Klub Szolnok megyei szervezete első ízben rendez ilyen nagyszabású versenyt, amelyet divatbemutató és fod- rászíbál követ. A kisgyepiek és a vezetékes rádió Az estébe szakadó őszi délutánon csak néhány ablak fénye vetődött a sártenger között kanyargó vékony betoncsík-útra. — Az úton három lány beszélgetett. Arcukat, alakjukat eltakarta a nagy kendő és a vastag kabát. Lábukon helyi népviselet szerint ormótlan gumicsizmát viseltek. Ha ki akartuk volna kerülni őket, le kellett volna lépniük a térdig érő dagadó sárba. Megálltunk tehát, hiszen amúgyis ránkfért ' egy kis útbaigazítás. Diáklányok gumicsizmában — Ott, abban a barakkban van a legényszálló — mutattak egy távoli épület felé. A lányok, mint beszédükből derült ki — alig tizenkilenc évesek, és amíg egy darabon elkísértek, azt is megtudtuk, hogy a Karcagi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikum diákjai, és most itt vannak gyakorlaton. Vajon ezek közül a lányok közül néhány év múlva hánnyal találkoznánk ismét Tilalmason, vagy az ország más gazdaságában? Vajon hányukat ijeszt majd el az őszi sár? Lesz-e majd bennük elég akarat, hogy megmaradjanak választott pályájukon. Most egyelőre még csak a vállukat vonogatták, amikor erről faggattuk őket. Aztán átlábaltak az út másik oldalára, és talán bent a szobájukban a többi lánynak nevetve újságolták el, hogy két „messziről jött” kíváncsi idegennel találkoztak, akiknek cipője sehogy- sem volt alkalmas a helybéli gyalogtúrákra. Mi pedig megindultunk a legényszálló tornácán egy nyitott ajtó felé, amelynek félfájához támaszkodva egy ember vacsorázott. „Otthon csak vendégek vagyunk" Nem vártak látogatót. — Amikor Dékány Imre beFiafaí öregek A hetvennyolc éves Kálmán Laci bácsi és a hetvenöt éves Csibrák Matyi bácsi mellett szinte egész fiatalembernek számít Csényi bácsi, a maga hatvanhat évével. Itt, az MSZBT klubban csendesen beszélgetnek. Nagy úton voltak. Kijevet és Moszkvát látogatták meg egy túristacsoporttal. Egymás szavába vágva idézik az élményeket, és ebben különösen Laci bácsi jeleskedik. Teheti is, mert már tizennyolcban volt Moszkvában, így volt alkalma felmérni az azóta eltelt csaknem félévszázad óriási változásait. Éppen akkor jártak Moszkvában, amikor útjára bocsátották a Voszhodot. Kedves élményként mesélték, hogy a Kremlben jártak és a szolgálatos rendőr szaladt a csoport után megvinni az örömhírt. Aztán este a Budapest szálló éttermében ültek, amikor a rádió riporterei vallatóra fogták őket, mit éreznek? Laci bácsi hangja a magyar adásban szerepelt. Három idős ember Moszkvába utazott. Vállalták a kétszer negyvennyolc órás vonatutat, a fáradságos gyalogtúrákat és most azon tanakodnak, hogy meg kellene ismételni a „kiruccanást” — családostól. Igen, ilyen fiatal öregek élnek Szolnokon. A KIRAKAT IS KELL KARCAGON NÉMET ÚJSÁGÍRÓ barátok látogattak megyénkbe a közelmúlt hetekben. Kérésük az volt, mutassunk magyar termelőszövetkezetet is nekik. Lehetőleg olyant, amelyik jelképezheti szocialista mezőgazdaságunk szintjét. Karcagra gondoltunk, az ottani öt közös gazdaság közül is a Lenin nevét viselőre. Előre jeleztük német vendégeinknek jól szervezett, erős, megalapozott, igazi nagyüzembe megyünk. Érdeklődéssel várták hát. De amikor az udvarra léptünk, széjjel néztek és észrevehetően csalódtak. Később, amikor a szövetkezet határait és majorépületeit megnézték, mégis igen di- csérően szóltak. Mondván, nem is gondoltak az első pillanatokban ennyi példás látnivalóra. Vagyis a karcagi társas üzemek nem sokat adnak a külsőségekre. Székház- udvaraik láttán alkotott ítélettel becsaphatja magát az ember. A Lenin, a November 7, a Béke és a másik kettő is a megye jó közös gazdaságai közé tartozik. De udvaraik rendezetlenek, zsúfoltak, nem éppen tetszetősek: szöges ellentétül azzal a magasfrv kú szervezettséggel, pedantériával. amit határaikban. moWíaikban bárhol megtalálni) ’igaz, hogy a nagyobD baj fordított esetben lenne. És szó sincs arról, hogy a kirakatpolitikát hiányolnánk, vagy sírnánk vissza. De amink van, amink jó azt se kell szégyellni, azt se kell eltitkolni. Kereskedelmi nyelven szólva pedig az árut a kirakat kínálja, az üzletnek a portál a tükörképe. Szövetkezeti értelemben többnyire így vagyunk a székházak- kal; Nem könnyű természetesen a karcagi szövetkezetek helyzete e tekintetben. Egy kivételével valamennyi szövetkezet székháza, udvara egybeesik a gépparkjával, más gazdasági felszerelések színjével. Az összevisszaságot ez és az udvar kicsinysége adja. Máról holnapra eme állapotot megszüntetni kis pénzből nem lehet és nem is ez a legalapvetőbb. De az első alkalmat meg kell ragadni. Nem mai szövetkezetek már a karcagiak. Folyamatosan. tervszerűen fel lehet erre készülni. AZ ELSŐ FETTÉTEL nyilván az, hogy jól gaz- dálkodion a termelő kollektíva. De ha már ez megvan — mert Karcagon megvan — a külcsínre is gondolni lehet — adni kell; — borzák — vezetett bennünket a szobába, szabadkozott: — Csak egyedül vagyok, de nem soká a több: is jönnek, ma hideg vacsora van, azért mentek; A szoba téglapadlós, a fal mellett vaságyak sorakoznak és középen egy szál dróton lógó égő, egy durván ácsolt asztalt világított meg, néhány kertiszék és falipolcok egészítették még ki a berendezést. Egészében véve hevenyészett, ideiglenes szállás kénét nyújtotta. Lassan megtelt a szoba, megérkeztek a többiek: Furka Zsigmond. Kiss Imre, Makay Józsi bácsi és Sz. Nagy Lajos; — Valamennyien földiek vagyunk — mondotta Furka Zsigmond — Dévavá- nya, Püspökladány környékéről valók; A szobatársak brigádtagok is, valamennyien a mélyépítő vállalat kubikosai. Most, hogy nincs földmunka, a gazdaságban a rizsaratásnál, a magtisztításnál dolgoznak. Együtt jöttek át Szolnok megyébe az építésvezetőjük után. — Hetente hazajárnak, néha péntek este, de leggyakrabban csak szombaton, — ahogy a munka megkívánja; — Otthon csak vendégek vagyunk — szólalt meg újra Furka Zsigmond, aki úgy látszik, mindnyájuk között a legbeszédesebb. — Még szerencse, hogy Déva- ványa csak hatvan kilométer. — És megéri, hogy távol éljenek a családjuktól? — Hát, átlagosan megkeresünk 1800—1900 forintot is. A téli fagyszabadságon különben a családdal vagyunk, mert hogy csak időszakos munkán dolgozunk. Ezernyolcszáz, ezerkilenc- száz forint már szép fizetés, de ezért kubikos munkán nyolc köbméter földet kell megmozgatniuk. Érthető tehát, hogy este, amikor végeznek a munkával; fáradtak; Fűzfakosár könyv helyett — Ha van időnk a klubban táncolhatunk is, lemezre, meg néha az itteni munkásokból egy kis zenekar alakul, — elegyedett a beszélgetésbe Kiss Imié, a társaság legfiatalabb tagja. Ö a fiatalok nevében beszélt, de vajon az idősebbek hogyan töltik szabad estéiket? — Néha eljárunk az itteni moziba, de a televíziót nemigen nézzük, örülünk, ha lefekhetünk. — Könyvtár van-e a telepen? — Az van, de én két éve. amióta itt dolgozom, nem voltam benne — vallotta meg Dékány Imre. A könyv tehát hiányzik itteni életükből. Ügy mondják, otthon másként van. Most inkább fűzfakosár fonással ütik el az időt. Az hasznosabb — vélik — hiszen még zsebpénz is telik belőle. Nincs nagy igényük, de azért szívesen meghallgatnák még az ágyban is, — ha volna — a rádiót. Ügy gondoljuk, egy kis jóakarattal meg lehetne oldani, hogy minden szobába legalább a helyi központú vezetékes rádiót bevezessék. Életük nagy részét itt töltik. De nem igénylik, hogy szobájukat barátságosabbá tegyék — lehet, hogy erre nem is lenne módjuk? A falakon csak egye‘len képet láttunk. De milyet,..? Mindenesetre a kultúrteremnél sokkal barátságosabb hely az italbolt. Ide szívesen is járnak az emberek, nem mulatozni, hanem, hogy társaságban legyenek; R.—T.
