Szolnok Megyei Néplap, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-18 / 245. szám
1W4 oktőtJfer 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a maguk erejéből, A maguk kárán tanultak Az első rizsbálától a nemzetközi elismerésig Amikor a Tisza-mentén megkezdték a rizstermelést senki nem gondolta, hogy egy új, nálunk még nem ismert gyár működésének vetették meg alapjait. A fában szegény ország szakemberei rövidesen felfigyeltek a rizsszalma cellulóz tartalmára és megszületeti a döntés: rizsszalmából kel) cellulózt készíteni. Egy ember a szeeskavágó kése! alatt A német papíripari szakembereknek már volt tapasztalatuk, legalább is a hazai viszonyokban. — Az NDK néhány mérnökének irányításával magyar szerelők végezték a rendkívül bonyolult munkát a Szolnoki Cellulóz- gyárban — mondja Lipka Vilmos gyártásvezető. — Nagyon sokszor egyéni elképzeléseink alapján kellett megoldani a problémákat. A gyár hivatalos átadása 1954 február 16-án megtörtént. Ilyen távolból visszagondolva szimbolizálni tudom a kezdeti nehézségeket. Az említett napon egyik dolgozónk a borotvaéles kések alatt tisztíthatta a vágóberendezést, amikor egyik villanyszerelőnk beindította a motort. Az indulás lázában mégegyszer ellenőrizni akarta a gépet. Szerencsére nem történt végzetes baleset, ám az első évek nehézségeit ez a2 eset rögzítette számomra. Minden embert külön tanítottak A gyár működése alatt a gyártástechnológiát állandóan módosították. A felvett munkások többsége sosem dolgozott a papírvagy az ezzel rokon szakmákban. — Amikor már minden üzemegységünkkel üzemeltünk, a dolgozókat külön- külön felkerestem és mindegyiknek elmagyaráztam a teendőket — kapcsolódik a beszélgetésbe Szilágyi Ferenc főművezető. A szecskázó géptől kiindulva a szalagon és csőben futó anyag útját kisérve mentem egyik géptől a másikig! Egy hét múlva orvoshoz kellett menni a lábunk miatt. Az izmok felmondták a szolgálatot a sok emeletmászás miatt« Levegőben a hárommázsás vasiedő — tovább dolgozik mindenki Ami gond egy új gyárral, gyártási folyamattal kapcsolatban felmerült, azzal mind megküzdött a törzsgárda. — Egyik alkalommal felbontották a nyomás alatt levő főző fedőjét. A nehéz vas fedőt a gőznyomás feldobta a levegőbe, mindenki ugrott amerre látott — meséli a főművezető. — Persze nem kell azt gondolni, hogy kimondottan életveszélyes körülmények között dolgoztunk. Tapasztalatlan volt művezetői gárdánk, nem voltak szakmunkásaink. Emiatt gyakran volt üzemzavarunk. Túltöl- töttük az edényeket, rosz- szul adagoltuk a vegyi anyagot és ez legtöbb esetben üzemzavart okozott. És bizony lúggal, klórral és különböző savakkal bánni nem gyerekjáték. A szép és nemes az volt ebben a munk-'-ban, hogy senkin sem vett erőt a csüggedés. Éjszakákat töltöttek a mérnökök és a technikusok a lombikok fölé hajolva. Szó nélkül túlóráztak a fizikai dolgozók is, ha egy új technológiát dolgoztak ki. Ma már túl vannak a kezdeti nehézségeken. — A cellulózgyárban az első naptól kezdve kutató jellegű tevékenységet is folytattak, és folytatnak ma is. Gyártottak már cellulózt rizsszalmából, búza- szalmából, árpaszalmából és fűrészporból is. Eredményeiket nemzetközi szinten is hasznosítják. Ottjárt- tunkkor is két bolgár szakembert kalauzoltak az üzemben. Otven „veterán" dajkálja „Öcsikét" A szolnoki gyár jelenleg 25—27 tonna papíralap- anyagot gyárt naponta. A papírgyár késztermékének 40 százaléka készül szalmacellulózból. — összeszokott és jólkép- zett szakmunkásgárdánkból ötvenen Dunaújvárosba költöztek — mondja Lipka elvtárs. — Az ottani gyár dolgozóit és művezetőit tanítják. Mindegyikük művezető, vagy csoportvezető. Ott is telepedtek le, nem jönnek vissza hozzánk. De ha ellátogatunk egymáshoz felelevenedik a közös emlék. Emlékszel? Hogy is volt? Egyszerű, rövid kérdések, melyek egy küzdelmes időszakot zárnak le. Az eredmény azonban mindent feledtet. Üttörők voltak a szolnokiak, azok is szeretnének maradni. A termelésben nem tudnak, hiszen az „öcsi” kétszerese bátyjának. De a kutatásban még szeretnének újat, egyénit alkotni. Tóth László Kilencven öregember panasza Közérdekű bejelentés alapján tartott vizsgálatot a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Szolnokon a betegek szociális otthonában. Már négy évvel ezelőtt is jártak a népi ellenőrök a szociális otthonban. Akkor is. sőt egy évvel később is, az utóvizsgálat alkalmával a jelenlegihez hasonló megállapításokra jutottak a megyei NEB ellenőrei. Idézünk a népi ellenőrök jelentéséből. „Az ellenőrző csoportnak az a megállapítása, hogy az intézetben a betegekkel való bánásmód vagy túl szigorú, vagy a nemtörődömség látszik — olvashatjuk a vizsgálati jegyzőkönyvben. — Az n-ooitnk Budapesten ülésezik a Szakszei vezeti V ilágszövetség főtan ácsc A Szakszervezeti Világ- szövetség vezető szerve, a főtanács, amely két kongresszus között minden fontos kérdésben dönt, október 19—24 között Budapesten tartja XIII. ülésszakát. Megtiszteltetés, hogy a demokratikus szakszervezeti mozgalom e jelentős eseményére hazánkban kerül sor. A szervezett dolgozók állásfoglalásának a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben, a dolgozók életszínvonalának emeléséért folytatott küzdelemben mindig nagy jelentősége volt. Az 1945-ben Párizsban megalakult szak- szervezeti világszövetség ma már több mint 120 millió szervezett dolgozót tömörít soraiba, s hallatja szavát minden fontos kérdésben. A Szakszervezeti Világ- szövetség főtanácsa budapesti ülése elé érdeklődéssel tekint a magyar közvélemény is. Néha-néha felragyog az őszi nap. Szombat-vasárnaponként még látni a karcsú vitorlázó repülőket a város felett. Kecsesen rajzolják köreiket, mozgásuk nyugalom és szépség. * Kora délután már népes a repülőtér. Takarítanak, s a hatalmas hangárból óvatosan gurítják a gépeket a gyepre. Régen hívtak, s régi tervem volt ez a látogatás. — Vonzott a csendes repülés. Néhány éve, néhányszor felvittek a fiúk. Az emlék jólesőn, izgalmasan élt bennem. — Erős a szél? — nézem a feszülő, hánykolódó légzsákot. Azt mondják, kell a szél, mert a parancsnok nincs itthon, s motorossal nem vihetik fel a gépeket. A csörlőt kell működtetni. Az agregátor azonban ki-ki- hagy. Nem messze, az út másik oldalán van az iskola épülete. A Holt-Tisza-parton egy-két földbeszúrt peca- bot. A horgászás nem volt soha mesterségem, napozom, nézem az eget. VéBemutató történelem órán Hentes bánd fekszik egyik kislány asztalán, máshol mozsártörőket, nagy francia-kulcsokat, fogókat látunk a tanulók előtt a Beloiannisz úti iskola ötödik osztályában. A katedrán sárgaréz- és bronzszobrocskák és két nagy öntöttvas-fazék. Dr. Mile Imréné bemutató történelemórát tart. Negyven kolléga kíséri figyelemmel a hátsó padokból. A fémkorszakról beszél. A gyerekek különböző fémből készült tárgyakat hoztak el az órára. — Mi a történelem? Ki tudná megmondani? — A történelem az emberiség múltjával és jelenével foglalkozó tudomány. — Milyen forrásokból ismerjük meg? — Könyvek, újságok, sírfeliratok. — És milyen íratlan emlékekből? — Bilincs, fegyverek, edények. így folyik az óra. Csupa kérdés-felelet, nem előadás. A rövid kérdésekre rövid feleletet vár a tanár attól, akire rámutat a sok jelentkező közül. öra után a vendégek bentmaradnak. Egyik dicséri a tanár közvetlenségét. Szükség van erre, mondja egy másik, mert az idén tanulnak először történelmet s a történelmi szókincset a gyerek nem hozza magával az iskolába. Jó volt az is, hogy a következő óra táblára írt feladatainak lemásoltatása- kor azok számára, akik előbb elkészültek, foglalkozást adott: nézegessék a tanköny vonatkozó képeit. Szó esett az elmaradottabb tanulók nagyobbmér- vű bevonásáról a felelte- tésbe. Sokszor nem jelentkeznek a fejlettebb tanulók sem, ha egyszerűbb kérdésekről van szó. Mások meg — s erre ezen az órán is volt példa — megragadják az alkalmat, ha nehezebb kérdésnél megmutathatják, hogy az előírtnál sokkal többet tudnak. A diákok már rég elfelejtették az órát, amikor a tanárok még mindig egymást feleltették... L. L. A város felett kony, kusza, összefüggő felhőzet látszik a város fölött. Az agregátort megjavították. vagy önmagától megjavult. A zászlók kis négyszöge mellett nekilendül, s ha jól sikerül a leszállás, egészen közel ér földet egy-egy gép. Ha távolabb gurul el, hárman-négyen szaladnak, visszahozzák. * Emel József, a repülőtér fiatal helyettes parancsnoka ül mögöttem. Mutatja, hogy elől is, hátul is ugyanazon kormányok, műszerek vannak. Ha kedvem lenne, egy-két percre át- vehetem a vezetést. Köszönöm, de inkább megmaradok passzív szemlélőnek. Jelzés: kész. Gyorsan fut a gép, már nem gurul a földön, s hamar meredeken az ég felé fúrja az orrát. Lent mondták, hogy másodpercenként 10—12 métert is emelkedik, s ha elszorul a torkom, néhányat nyelni kell, az segít. Csattanás. kis rázkódás: Jóska kioldotta a drótkötelet. A város felé fordul. — Régi ismerőse innen felülről a Tisza szalagja és körülötte a távolba nyúló utak, messzire szét'"’órt épületek. A gyárak kéményei füstcsíkokat leneget- nek. Egyszerű, áttekinthető minden. Bár így volna valamennyi lenti dolgainkkal is! * Visszafordulunk a repülőtér irányába. A mintegy félkilométeres magasságból már jócskán vesztettünk. Eev kis „bukás”, és a süvítő hangból is megítélhetem, hogy nagyobb a sebesség. A mutató elkerülte a 100-at. Többnek tűnt, pedig csak öt percig voltunl fent. (v. pl Fkhós szekéren Amszterdamtól— Moszkváig Az amerikai Leon Gillis és öttagú családja elhatározta, hogy ekhós szekéren teszi meg az utat egész Euróoán keresztül Amszterdamtól Moszkváig. Csehszlovákián már áthaladt, és elragadtatva nyilatkozott arról, hogy a lakosság miiven szívélyesen fogadta. Most Lengyelországban jár és rövidesen — illetve mintegy négy hét múlva — Moszkvába érkezik. A furcsa vállalkozással Gillis és családja azt óhajtja bizonyítani, hogy kevés pénzzel is lehet szép utazást tenni. félnek a vezetőségtől. Ügy néz ki, mintha kegyelemből lennének ott, mert ottlétünk alatt tapasztaluk: valahányszor elmentünk mellettük mélyen hajlongva, alázatosan köszöntöttek és nem egy kézcsókkal kívánta ragaszkodását kifejezni.” Az egyik gondozott például elmondotta a népi ellenőröknek: körülbelül két éve annak, hogy az egyik ápolónő — névszerint Szabó Ferencné — egy súlyos beteg. 90 éves asszonyt halála előtt két nappal súrolókefével mosott meg. Megjegyezzük: lehet, hogy a néni egyébként is elhunyt volna, de ez az embertelen bánásmód mindenképpen elítélendő. Bár utóbb kiderült, s ezt az intézet gondnoka nemegyszer hangsúlyozta: az egy „puha kefe” volt — az, amivel az ágytálakat szokták tisztogatni. Ö egyébként akkor írásbeli figyelmeztetésben részesítette a nevezett ápolónőt. De vajon hogyan merte az megtenni, ha esetleg nem látott (vagy hallott) maga előtt olyan példát, amely arra ösztönözte; ő is cselekedhet úgy, ahogyan kedve tartja. Nem egy gondozott elmondotta ugyanis a vizsgálat ideje alatt: a gondnoknő is durván, gorombán bánik az ildős emberekkel. Ha panaszkodni mernek, készen áll a válasz: akinek nem tetszik, nyitva van a kapu... A gondozottak értéktárgyadnak kezelését vizsgálva a népi ellenőrök megállapították: ez sem történik megnyugtatóan. Az egyik régebben elhunyt gondozott hagyatéka között például egy Doxa karóra és egy karikagyűrű is volt. Mivel állítólag az elhunytnak nincs hozzátartozója, a gondnoknő az órát értékeltetésre átadta a városi tanács dolgozójának. Mester Györgynek. Amikor a bizottság tagjai keresni kezdték az órát, másnap kaptak egyet, egy kétszáz forintos olcsó karórát, az eredeti helyett. Az illető állítólag magánál felejtette azt a bírósági értékelésnél. (Megjegyzendő, hogy a vizsgálat után néhány héttel előkerült az eredeti Doxa karóra is.) Pontatlan az intézetben a konyhaanyagok normái, nak kiszámítása is. Ételmintát pedig csak ritkán tesznek félre. Egyébként az élelmezéssel kapcsolatban több gondatlanság felelőtlenség történt. Az egyik idős ember például a következőket mondotta: „Az a kérésem, hogy az ételkiadáskor váltogassák a sorrendet. Van úgy. ha például szalámi. sajt vagy baj van vacsorára. tizen öthúsz embernek jut, a többi lekvárt kap vagy semmit sem.” Ugyanez volt a véleménye a többi gondozottnak is. sőt hozzátették: a koszt minősége sem jó. Sokszor ehetetlen. Egyszer reggelire olyan háromszögletű paprikasajtat kaptak, mely romlott, büdös volt, fogyasztásra alkalmatlan. Máskor sültpulykát készítettek ebédre, de a konyhán nem tisztították meg rendesen, s emiatt ehetetlenné vált. És ugyancsak megállapították. a népi ellenőrök, hogy a szociális otthonban a sertésvágásoknál három* százöt kilogram hiány van, még az Egészégi!gyi Minisztérium rendelkezése értelmében megengedhető 11 százalékos súlyveszteségen felül. Mivel termelési jegyzéket egyetlen egyszer sem készítettek. így a hiányra nincs megfelelő magyarázat. Amikor a vizsgálatot végző népi ellenőrök megbeszélésre hívták az otthon valamennyi dolgozóját, hogy ismertessék velük annak eredményét, a gondnok — Módos Gyuláné — ilyen kijelentést tett: fegyelmit kérek magam ellen. (Szerintünk is helyes lenne e fegyelmi lefolytatása.) Egyébként éredemes megjegyezni, hogy ezen az ösa- sae jövetelen az intézet gondnoka cáfolni igyekezett még a bizonyított tényeket ís. Állította, hogy a NEB vizsgálata nem felel meg a valóságnak. Államunk azért hívta életre a szociális otthonok hálózatát, azért áldoz súlyos milliókat évről évre fenntartására. hogy az elhagyott, beteg öregembereknek otthonuk legyen az elveszett helyett. Viszont a szolnoki szociális otthonban uralkodó állapotok részletes elemzése helyett álljon itt a vizsgálat vezetőjének mondása: „én nem szeretnék ide kerülni, ebbe az intézetbe.” A vizsgálat sok fonto,-. megállapítást tartalmaz. Szükséges tehát, hogy a közeljövőben a megyei tanács egészségügyi osztálya is folytasson vizsgálatot éppen a NEB megállapításai alapján és tegyen rendet a szolnoki szociális otthonban. Varga Viktória Újabb területeken kamatoztatják a népfront aktivistáinak segítőkészségét A Hazafias Népfront országos tanácsának elnöksége a közelmúltban megvitatta a népfront további feladatait. Eszerint a népfront bizottságok társadalmi munkában kidolgozott fejlesztési tervekkel, programokkal is segíthetik egy-egy település. járás, vagy akár országrész mezőgazdaságát. A falusi közvélemény formálásával abban is segít majd a népfront, hogy mindenütt helyesen értékeljék a háztáji gazdaságok szerepét az árutermelésben, s kiaknázzák a lehetőségeket. A SZÖVOSZ-szal, a helyi földművesszövetkezetekkel, a tanácsokkal és a közös gazdaságok vezetőségével együtt széles körben ismertetik. hogy a tsz-tagok háztáji tevékenysége a nagyüzemi gazdálkodás kiegészítő része, amelynek elsősorban a helyi áruellátás biztosításában van fontos szerepe.
