Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
í*64. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A régi Ö „régi” titkár. Most választották meg másodszor titkárnak a tiszaburai Lenin Tsz fiataljai Simon Sándort. Tizennégy éves gyakorlata van az ifjúsági szervezet munkájában. — Még a DISZ-ben kezdte. A KISZ-t itt hetedmagával alakította. Most ötvenötén vannak. A legfontosabb a fiatalok között, hogy népszerű legyen valaki. Á népszerűséghez pedig az kell, hogy rendes ember legyen. Simon Sándor, akit ismét megválasztottak — Szeretnek, szeretjük egymást — mondja —, pedig dorgáljuk is azt, aki elvét valamit. — Amit mégis legtöbbre tartok alapszervezetünk életében, az a KISZ-en kívüliekkel tartott jó, baráti kapcsolatunk. Ök is dolgoznak. Idén is hetven- ketten neveztünk az Ifjúság a szocializmusért — mozgalomba. — Mint annyi fiatal, én is szeretem a sportot. Magam ugyan nem vagyok gyakorlott sportember, — mégis égjük törekvésem az, hogy kit mi érdekel — labdarúgás, kézilabda, asztalitenisz, stb. — megtalálja ^nálunk. Mert ha az ilyen szórakozásra módunk van, többen vállalkoznak nehezebb munkára is. Arra például, hogy — szakmát tanuljanak; s elvégezzék az általános iskola hiányzó osztályait. S ha ez megvan, a falu is az élet is más a mi szemünkben. A kezdő ö kezdő. Kerek négy napja választották a vízgépészeti vállalat kunhe- gyesi gyárrészlege 84 tagú ifjúsági szervezetének titkárává. S amikor Pilák János megtudta, hogy milyen fontos feladatot bíznak rá, alig tudott szóhoz jutni. Szerencsére közvetlen tanácsadója is akad: — a menyasszonya, ö évek óta az egyik ktsz KISZ titkára. És majd a reszortfelelősök. Mindenkinek lesz mit csinálni. — Igaz, hogy a hét tagú vezetőségből hatan va- gjomk újak — mondja —, de együtt majd sok mindent kiokoskodunk. Az első meglepődés után jólesik a bizalom. Szeretném ezt azzal viszonozni, hogy segítek az eleven, mozgalmas klubélet kialakításában, társasjátékokat tanulni, szellemi fejtörőket rendezni. Talán ezeknek lenne itt legnagyobb „keletje’* Megérdemlik ezek az ifjak, hogy közösen még sok hasonló jókat okoskodjanak ki. Ök sem féltik az erejüket, ha arról van szó. — Hatezer óra társadalmi munkát végeztek az idén is szombat-vasárnapokon, hogy jobban haladjon a tsz-ekben az építkezés. A fürdőben a víztorony szerelését is két és fél hóPilák János, a kezdő napon át ötezer órai munkával segítették. Ilyen fiatalokkal lehet jól dolgozni. B. E. Négyen a sok közül, kik szakmát tanulnak, kik az idén lettek ipari tanulók: Kántor Kati. Jáger István, Megyaszai Sándor és Jelinek Károly. Kati, a barnaszemű, barnahajú kislány rádió, tv műszerésznek készüL Pista Tiszafüred—Kócsról jött Szolnokra kitanulni az ács mesterséget Sanyi Hódmezővásárhelyei mondja otthonának és Karcsival együtt — aki szolnoki — a járműlakatos szakmát akarja elsajátítani, mégpedig jól! A kollégiumi élet A két vidéki fiú kolléÁ túrkevei hetven fillér Nagy Károly bácsi, a túrkevei Táncsics szövetkezet alapító tagja megállította a városi pártbizottság titkárát; — Ide hallgass Imre! Mire való a mostaniaknak ez a hetvenkedése. Azt vetik, hogy nem tudnak segíteni bennünket, mert úgy is csak kevés pénz jut munkaegységre. Dohogott tovább. — Annyi, amennyi. De azt ne felejtsétek el, hogy minden munkaegységből legalább egy forintot még mi teremtettunk elő az alakulás utáni időben. Abból vissza is járna valami. Kelemen Imre nem ismeri kérkedő embernek Nagy Károlyt, s azt is ti'dia, mi váltotta ki az öreg kesergéseit. A Búzakalász példája és saját szövetkezetének ellenállása. Hatszázhatvan nyugdíjas parasztember él az első szövetkezeti város három közös gazdaságában. Való igaz, a kevi gazdaságok még a dolgozó tagjaiknak se tudnak nagyon tisztességes jövedelmet nyújtani. S ennek örve alatt a Tán»- csics vezetői ki is jelentik: mit szólnának a fiatalolt, ha még abból a kevésből is odaadogatnának az öregeknek. A városi pártbizottság tájékoztatása szerint a Vörös Csillagban pedig 500 forintot fizettetnék az öregekkel háztájijuk műveléséért. S lehetne még tovább is sorolni, mennyire illetlenül, teher- mtk érzik magukon a munkából kiöregedetteket. Kivéve a Búzakalászt. És éppen ez a meglepő is, meg a magyarázat is arra, mennyire igaztalan a másik két társasüzem. Köztudott ugyanis, hogy a Búzakalász két éve még a város legrosszabb, de a megye leggyengébb szövetkezete is volt. És éppen ebben a Búzakalászban szólalt meg a lelkiismeret hangja eképpen: ha már nekünk kevés is jut, az öregek mégse érezzék meg. Még tavaly — amikor pedig eddigi történetének legmélyebb pontjáról indult a Búzakalász — eszébe jutott az elnök feleségének, aki egyben a szövetkezeti nőbizottság vezetője is. a gazdaság százharminc nyugdíjasa. Igaz, a tavalyi gondoskodás még csak jelképes volt inkább. De az idénre erősödött a közös, s ezt elsőnek az öregek érezték meg. Nemrégen ugyanis kedves szavú meghívó invitálta a székházba a nyugdíjasokat házastársaikkal együtt. EU is jöttek kétszázötvennyfen, megilletődötten hallgatták Abonjü Lajos elnök köszöntőjét és számvetését az alapítók alapozta Búzakalász jelenéről, kilátásairól. Jóízűen fogyasztották a birka-ebédet. poharazgat- tak, közben lediktádták lakcímeiket, a közöttük sürgölődő fiataloknak. A cím pedig arra kellett, hova szállítsa a közös birtok a nyugdíjas öregek és feleségeik ingyenesen juttatott kenyérgabonáját S az ugyancsak térítésmentes nyolc mázsa tüzelőszalmát. Sőt, akiknek kemencéjük nincsen, a pénzbeni hozzájárulást a szénvásárláshoz. Az elnök azt mondta nekik: — Most még gyengén állunk, csak a kenyeret meg a meleget tudjuk adni. Ha többre jutunk, többet adhatunk. Az alapító öregek — Márki Gábor, Gönczi Istvánná Finta Lajosné, Boldog Sándor meg a többiek — tudják természetesen. hogy nemcsak ennyit kapnak Az egy hold háztájit „ostorkivágásig” adja a Búzakalász. Vagyis teljesen ingyen szántja, veti, művelteti, hazaszállítja annak termését, a munkából kiaggottaknak. S hogy mit szólnak ehhez a fiatalok? Féltik-e kevéskéjüket is az öregektől? Nyilatkozatok helyett beszéljenek a számok: tavaly még negyven családtag munkálkodott csak a Buzakalász földjein, az idén már százhatvanan. S egyre jönnek a fiatalok. Mert hiszen egykor ők lesznek a majdani öregek. Jó azt tudni, hogy a Nagy Károly bácsi-féle munkaegységenként! forintokból viszatérít a közös. A Búzakalász máris 70 fillért áldoz minden munkaegységből az öregekre. Aránylag bagatell összeg. De tényleg csak ennyit jelent-e ez? •s borzák Latinka ianífása ,JIIjuk a versenyt az apátiakkal” A jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet gazdái értesülvén a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet őszi betakarítási versenyfelhívásáról megtárgyalták azt és elfogadták. A jászapátiak október 25-ét jelölik meg az őszi vetés befejezésének időpontjául. A szentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet ígéri, hogy október 20-ra készen lesz az őszi vetéssel. A jászapátiak az őszi mélyszántást november 30- ra fejezik be, a Petőfi Termelőszövetkezet pedig már november 10-re letudja az őszi mélyszántás gondját — közölte telefonon Grosz Ferenc, a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. Még javában építkeznek — mert az átadási határidő november 30, ám az általános iskolák felsőtagozatos diákjai közül har- mincketten mégis a kollégiumban laknak. Törökszentmiklóson jól oldották meg az általános iskolák körzetesítését. A diákok közül harminckettőt ideiglenesen a középiskolások kollégiumában helyeztek el. A bejárókat pedig autóbuszok viszik 45 ÉVE történt. A levert proletárdiktatúra után dühöngött a fehérterror. A Prónay különítmény kezébe kerültek a somogyme- gyei proletárok vezetői. — Köztük Latinka Sándor. Prónayék napokig állati módon kínozták a letartóztatottakat, sőt — avisz- szaemlékezések szerint — Latinkát megkömyékezni is próbál ták(, hogy tagadja meg eszméit. Ügy gondolták, hogy egy ilyen népszerű, mindenki által tisztelt és szeretett ember átállása megzavarná a még mindig benne reménykedők hitét. Latinka inkább a halált választotta. A maga ásta sír szélén állva végignézte tizenegy társa szadista megkínzását és meggyilkolását, míg az ő életét js kioltották. Latinka az erdélyi vasmunkás fia, a szegényparaszt unokája, sok harcon és tapasztalaton keresztül jutott el ahhoz hogy vezetője és szervezője legyen az iskolába. Az AKÖV külön iskola járatokat indított; Két és félszáz gyerek jár kilenc tanyai iskolából a városba.A szülők nagy megértéssel fogadták az iskolák körzetesítését. Igaz, amióta megkezdődött a tanítás minden nap meglátogatták a kollégistákat; Ott azután meggyőződhettek arról, hogy a gyerekek igazán jól érzik magukat. az első proletárforradalomban Somogyország népének. Ifjúságában bejárta az országot, Romániát; ott volt az 1905-ös orosz forradalomban, megjárta a kommünárdok városát Párizst. Tanult, majd 1910- től eljegyezte magát a forradalmi mazgalommal, a Vas- és Fémmunkás Szak- szervezetben, a Galilei-Kör anttmilitarista munkájában, a Földmunkás Szövetségben, majd az őszirózsás foradalomban a Katona Tanács tagjaként harcol szervez, tanul és tanít. 1919 elején Somogy és Tolna megyében lesz a Földmunkás Szövetség vezetője. Híre, neve itt válik országossá. Nehéz a helyzet. A földterület 69 százaléka a nagybirtokosok, hercegele, grófok, — és nem utolsósorban a papok kezében. Sok a föld — elég ahhoz, hogy mindenki viszonylagos jómódba jusson, de tulajdonosaik ragaszkodnak az „ősi jussuk”-hoz. — Ha a szegénységnek földre vá- sik a foga. majd meglátjuk „ki döglik meg előbb”, — mondták — és parlagon hagyták földjeiket, pusztítottak, amit lehetett. Az ellenfél erős volt, a földosztást halogató, szabotáló barátaik ott ültek a miniszteri bársonyszékekben. Két lehetőség állt Latinká- ék előtt. Az egyik: földfoglaló harcba vinni a szegénységet. Ez kockázatos volt, hisz a somogyiak az évszázados elnyomásból és lelki megnyomorí- tásból csak most ébredeztek — és az ellenfél is erős. A másik: kihasználni a földtörvény adta lehetőséget. mely kimondta — hogy a termelés veszélyeztetettsége esetében a nagybirtok termelőszövetkezet céljára azonnal kisajátítható. (Ez jobban meg is felelt Latinkáék szocialista meggyőződésének.) így is történt. 1919 március elején az uradalmi cselédség sorra lefoglalta a solt- ezer-holdas hitbizományo- kat, megalakította rajta a termelőszövetkezetet, és egységes erővel védték meg a felülről jövő támadással szemben. Latinka jól ismerte a parasztokat. Tudta, nem szabad velük szemben semminemű — erőszakos rendszabályt alkalmazni, — csak a saját tapasztalatuk győzi meg őket egy elv igazáról. Ezért utasította a falusi tanácsokat, hogy ha valahol a parasztok mégis földosztást akarnak, akkor ezt a kívánságot teljesíteni kell. Ugyanakkor munkatársaival, Tóth Lajossal és Farkas Adolffal, olyan termelőszövetkezeti rendszert teremtett meg, amely a parasztságot a szövetkezet igaz hívévé tette. Hírről írt Móricz Zsigmond is, lángoló szavakkal. Latinka és a nép kapcsolatát mutatja ránk maradt levelezése. Az egyszerű emberek minden ügyesbajos dolgukkal hozzá fordultak, és ő azonnal intézkedett. Tanulságosak ezek a levelek. Szóljanak legelőigényről, vagy ta- noncvédelemről, helyi kiskirályok elleni fellépésről — mind-mind Latinka szenvedélyes igazságkeresését tükrözi. SOMOGYORSZÁG népe szívébe zárta Latinkát. — Nagy tisztességévé vált, 1919-ben, ha a róla elnevezett zászlóaljban indulhattak harcba a szocialista haza védelméért is. — Mártírhalála sem volt hiábavaló. Mikor a kaposvári megyeházára negyedszázad múlva ismét felhúzták a vörös lobogót, az ő példáján tanult elvtársak voltak az elsők, akik: a zászló alá álltak. Szemere Vet« jelentkezzék a TIT nyelvtanfolyamaira szeptember 20-ig TIT SZOLNOK, KOSSUTH TÉR 4. — TEL.: 23—50. Ipari tanulók giumban lakik. Milyen ott az élet? San jó: „Szép a kollégium, csak nagy a szigorúság. Reggel ötkor van ébresztő, utána nekünk kell kitakarítani. Vigyázni kell, hogy szögletesre legyen vetve az ágy. tiszte legyen az ablak, mert ezt is osztályozzák. Aztán a kimenőnél figyelembe veszik.. A fiúk az általános iskola elvégzése után jelentkeztek szakmát tanulni. S mivel kisebbek, fiatalabbak, mint Kati, ráadásul ketten idegenbe jöttek, ugye természetes, hogy honvágyuk van. Pista elmondotta: „Azt írták otthonról, én is nagyon hiányzóm nekik”. Sanyi viszont reménykedve megjegyezte: „Azt ígérték a kollégiumban, 27-én húszán—harmincán haza mehetünk. Remélem én is köztük leszek.. Azután kiderült, hogy a fiúk közül egyikük sem követte apját mesterségének folytatásában. Karcsi apja fodrász, Pistáé Juhász, Sanyié traktoros. Köti a jövőre gondol Kati is elmesélte, menynyit izgult a felvételi vizsga előtt és nagyon büszke arra, hogy a sok jelentkező közül egyedül őt vették fél. ő egyébként Szolnokon, a Verseghy gimnáziumban érettségizett és elképzelése szerint, ha megszerezte a szakmunkás vizsgát, utána egyetemen tanul tovább, levelező tagozaton. Ugyanis rádiómérnök akar lenni. Mikor határozta ezt el? Még az iskolában, amikor a fizika órákon közebbről is megismerkedett a villamossággal. Most meg még- infcább kedvet érez hozzá, mert szeret a GELKA-nál dolgozni. (Ott tanuló és szerinte a főnök nagyon Jó ember, sokat Segít neki a szakma elsajátításában.) Négyük közül egyébként is egyedül Kati tudott beszélni a „szakmáról”. A többiek még alig jutottak túl az üzemben a baleseti oktatáson. Mire futja az ösztöndíjból? A két kollégista, amikor arról beszélt, hogy már megismerték Szolnokot, szólt az ösztöndíjról is. „Ki lehet belőle jönni” — állapították meg mind a ketten. „A koszt príma és csak 50 fillérbe kerül naponta. ” „Az ebéd?” —kérdeztem. „Nem” — válaszolták. ,,A reggeli, az ebéd és vacsora együtt! A lakásért még nem tudjuk menynyit kell fizetni, de biztos, hogy marad még mozira, meg színházra is az ösztöndíjból/* V. V. Kollégista kisdiákok Törökszentmiklóson Két titkár
