Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-02 / 205. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964, szeptember 2. Imperialista Afrika ellen A londoni Economist című hetilap, amely általában tőkés érdekeltségek politikai elképzeléseinek ad teret, két tervet ismertet legutóbbi számában a kongói válság „megoldására”. Az egyik terv szerint az Egyesült Államok „elnökletével és pénzügyi támogatáséval” kell a nyugata hatalmaknak Csőmbe rendszerét konszolidálniok. A látszat kedvéért azonban néhány — erre hajlandó — feketeafrikai országot is be kell vonniok a vállalkozásba, mindenekelőtt a partizánok elleni közvetlen katonai akciókba. Ha az afrikai államok — a többség előre látható vonakodása, sőt tiltakozása esetén — nem lennének erre kaphatók, akkor európaiakból kell ütőképes idegenlégiót szervezni Csőmbe megmentésére — hangzik az Economist másik javaslata. Az elmúlt napok híreiből látható, hogy a londoni lap második terve tulajdonképpen már megvalósult, hiszen például Albertville^ már a zsoldosok vezetésével foglalták vissza Csőmbe alakulatai. Köztudottá vált az is, hogy a Délafrikai Köztársaság valamint Dél- Rhodesia és Kongó között valóságos légihíd épült ki, amelyen a két fajvédő államban toborzott zsoldosokat szállítják Csőmbe megsegítésére. Az Economist cikkéből az imperialista hatalmak minden eshetőségre felkészült tervszerű és összehangolt eljárására lehet következtetni. Ez viszont új jelenség a kongói válság többéves történetében. Amikor ugyanis három hónappal ezelőtt Brüsszelben a belga és az amerikai kormány megállapodott abban, hogy az ENSZ alakulatainak kivonásával egyidejűleg túladnak a hasznavehetetlennek bizonyult Adou- lán. és Csombét ültetik a kongód miniszterelnöki székbe, általában az volt a benyomás, hogy Washington a számára nehéznek bizonyult terepen visszaadja a vezető szerepet a tapasztalt belgáknak és rajtuk keresztül a nyugateurópai hatalmaknak. Nem ez történt, hanem az imperialista munkamegosztás egy új formáját kezdték kialakítani már akkor, A klasszikus gyarmatosítók és a neokolonia- listák általános ellenforradalmi támadás színteréül választották ki Kongót az egész fekete-afrikai nem; zeti mozgalom felgöngyötT tésére. Ennek az egységes nyugati vállalkozásnak a méretéről és jellegéről két másik londoni lap, a munkáspárt centrumának, illetve balszámyának véleményét tükröző Tribune és New Statesman azt írja, hogy egy újabb nemzetközi konfliktus elemei halmozódnak fel Kongóban. A munkáspárti fórumok szerint az új helyzet legveszélyesebb vonása az, hogy a délafrikai és dél- rhodesiai fehér lakosság többsége elérkezettnek látja az időt a fekete-afrikai nacionalizmus elleni általános támadásra. Magyarán: katonai szövetséget akarnak létrehozni a két említett fasiszta rezsim, továbbá a portugálok, valamint a saját népét eláruló Csőmbe és esetleg még néhány hozzá hasonló figura részvételével. Miután Kon- j góban nyilvánvalóvá vált, hogy az imperialista nagy- j hatalmak ebben a térségben inkább az együttműködést választották, mintsem a rivalizálást, a szövetségre készülő társaság SZOLNOKTÓL az Jugoszláviái napló All. Adriáig nem kételkedik abban, hogy pénzt és fegyvert kap Washingtontól csakúgy, mint Brüsszeltől vagy Londontól. Az afrikai egységszervezetnék Kongó ügyében a közeljövőben összeülő értekezlete nemcsak arra hivatott, hogy elszigetelje a kongói bábdiktátort, hanem arra is. hogy megtegye a szükséges intézkedéseket valamennyi afrikai független ország védelmére a Kongóból kicsapni készülő tűz lángjai ellen, Negyvenöt esztendős az Egyesült Államok Kommunista Pártja A Pravda keddi számában közli Elisabeth Gurley Flynn cikkét abból az alkalomból, hogy fennállásának 45. évfordulóját ünnepli az Egyesült Államok Kommunista Pártja. „Nem volt könnyű és nem volt egyszerű az útunk a világkapitalizmus fő fellegvárában. Lakásunkon és munkahelyünkön lehallgatják telefonbeszélgetéseinket. Az FBI ügynökei járnak a nyomunkban. Postánkat felbontják. Az FBI megfigyelése alatt álló párttagok elvesztik a munkát; Kémeket küldenek a párt soraiba, akik mesébe illő összegeket kapnak azért, hogy tanúskodjanak ellenünk a bíróságon” — írja Elisabeth Gurley Flynn? — A párt időszerű feladatairól írva a cikkíró rámutat arra, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja ma egyfelől a Goldwater szenátor szélsőséges jobboldali politikájában, másfelől a kínai vezetők szélsőségesen dogmatikus álláspontjában rejlő veszélyek ellen küzd? A valóság cáfolja Erhard békeszólamait Erhard nyugatnémet kancellár hétfőn este rádióbeszédet mondott a második világháború kirobbanásának 25. évfordulója alkalmából. Erhard egyebek között kijelentette: „A Német Szövetségi Köztársaság kormánya mindent el akar követni, ami módjában áll, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség jelentős enyhülését, azaz a feszültséget kiváltó okok kiküszöbölését”. Vlagyimir Gorgyejev, a TASZSZ kommentátora ezzel kapcsolatban a következőket írja: Erhard nyugatnémet kancellár beszédében kénytelen volt tekintetbe venni a népek, köztük a német nép forró béketörekvését. De mit tesz a bonni kormány e törekvés megvalósítása érdekében? Erhard nem ad választ erre a kérdésre. Erhard beszél Németország múltja, vagyis a nácizmus — amely a világot az elmúlt háború szakadékéba tiszította — „leküzdéséből”. Maga a nyugatnémet valóság cáfolja meg azonban azt a kijelentését, hogy az NSZK-ban nincs „revizionizmus”. Éppen e napokban Nyug&t-Németor- szág sofe városában gyűléseket, találkozóikat tartanak az úgynevezett „tájegységek” és a hitlerista Wermacht egykori katonái, E találkozók résztvevői azt bizonygatják, hogy joguk van a „keleti területekre” annak a müncheni egyezménynek az alapján, amely megnyitotta Hitler számára az agresszió útját. Bonn hivatalos képviselői nemcsak, hogy nem ítélik el ezeket a revansista igényeket, hanem rokonszenveznek is velük, A kancellárnak a ^feszültséget kiváltó okok elhárításának szükségességéről” hangoztatott kegyes óhajai hogyan egyeztethetők össze a Bundeswehr fokozódó fegyverkezési versenyével és a bonni kormányköröknek azokkal a sürgető kérdéseivel, hogy létrehozandó — sokoldalú NATO atom-haderőben rendelkezhessenek az atomfegyverrel. E köntörfalazás nélkül hangoztatott kérések is okai a feszültségnek. Bonn agresszív törekvéseit bizonyítják ezek. Erhard beszédében számos rágalmazó kijelentést intézett a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság címére. Ilyen módon az Erhard vezette kormány tettei egyelőre nem szolgáltatnak alapot arra, hogy hinni lehessen az általa hangoztatott jószándék őszinteségében. NATO kudarc Genfben Lord Hood, az angol kormány különmegbízottia kedden visszatért Géniből, ahol — brit diplomáciai megfigyelők szerint — kudarcba fulladtak a Ciprusról folytatott amerikai- angol—görög—török tárgyalások. Dean Achesont, Johnson elnök különmeg- bízottját csütörtökre várják az angol fővárosba. A külügyminisztérimuhoz közelálló Daily Telegraph jelentése szerint „Acheson megvitatja majd Butler külügyminiszterrel. hogy az angolszász hatalmak milyen további nyomást gyakorolhatnának majd Maka- riosz elnökre a ciprusi zsákutca feloldása végett.” Az angol kormányt erősen aggasztja, hogy Maka- riosz és Nasszer elnök tárgyalásai ismét előtérbe állították a ciprusi brit támaszpontok kérdését. A külügyminisztérium szóvivői hangoztatják, hogy a ciprusi—egyiptomi közös közlemény utalása „a békét fenyegető külföldi támaszpontok felszámolására" nem vonatkoztatható a brit támaszpontokra, mivel azok „szuverén angol terület lévén nem képezhetik vita tárgyát”. Makariosz elnök kairói látogatását kommentálva a Times vezércikkében megállapítja: — Nasszer számára minden külföldi támaszpont gyalázatos dolog és különösen megbotránkoztatják őt a ciprusi brit támaszpontok, amelyek fontos szerepet játszottak a katonai erők összpontosításában a szuezi támadást megelőzően. Nagyon valószínű, hogy Nasszer élesen ellenezné Görögország egyesülését Ciprussal, ha az enózisz egyértelmű lenne azzal, hogy a görög NATO-kötelezettségeket kiterjesztik a szigetre is. Jadransko More... Adriai tenger. Mikor megpillantod egy magas hegy fok tetejéről, szinte eláll a lélegzeted Nem, nem a szédüléstől, amit a hatalmas mélység okoz, hanem a szépségnek ettől a tobzódásától. Egy kissé még itthon felkészültünk erre a találkozásra. Tudtuk, hogy a jugoszláv tengerpart majdnem kétezer kilométer hosszú, lakói hajdan illírek, föníciaiak, görögök, rómaiak voltak. Végülis a szlovének telepedtek meg a kellemes éghajlatú partvidéken. Ez a sokfajta nép- vándorlás természetesen nyomot hagyott a partvidék építészetében, hagyományaiban egyaránt. Amerre csak néz az ember. mindenfelé régmúlt idők emléke fogadja. Egyik legnagyobb élmény a soksok látnivaló közül talán Pula. Ragyogó nyári napsütésben érkeztünk meg és éppen „belefutottunk” a XI. jugoszláv filmfesztivál ünnepi hangulatába. A csodálatos római Amfiteátrumban — az Arénában — tizenhat filmet mutattak ^be a szépszámú közönség előtt. (Egy-egy előadást mintegy tizennégyezer néző tekinthet meg egyszerre!) Sajnos, a filmek és a kritikák arról árulkodnak, hogy a jugoszláv filmgyártásban bizonyos megtorpanás jelentkezik és ez nem sok jóval biztat a jövőre nézve. Az utazó, aki legfeljebb néhány órát szentelhet csupán egy-egy városnak, nem tudhatja ennek a megtorpanásnak az okát. Azt azonban észre veszi, hogy a filmszínházak mintegy hatvan-hetven százalékában amerikai filmet mutatnak be, ezeknek a többsége is rémhistória, vagy cowboy-film. Ezek mellett természetesen igen sok más külföldi filmet is játszanak, elsősorban olasz filmeket. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ott tartózkodásiunk alatt a Foto Háber és Az aranyember című filmjeink plakátjait is felfedeztük. Térképünkön Opatija, a régi Abbázia a következő állomás. Mikor megérkeztünk és alaposabban szétnéztünk, értettük csak meg igazában, hogy miért lett ez a városka az Osztrák— Magyar Monarchia egyik legdivatosabb fürdőhelye. A Kvarner-öböl partján, emelkedő hegyoldalon elterülő patinás üdülőhelv egymás után szolgáltatja a meglepetéseket. Szálloda — szálloda hátán, ragyogó üzletek, telve minden széppel. jóval. Öles plakátok hirdetik a szórakozási lehetőségeket. A Hotel Kvar- ner teraszán minden este Ivó Robics énekel, a bárok, fényűző éttermek tömve pihenő, szórakozó emberekkel. A Casino „Villa Rosália” nagytermében talán még többen tolonganak esténként, mint máshol. Forog a roulette kereke, izgatott szemek tapadnak a fekete és piros számokra. Talán sikerül, talán nem... A baccara és a chemin de férnék is népes a tábora. — Mert Jugoszláviában — igaz, hogy csak Opatijában — roulette klub is van. A belépés szigorúan csak külföldieknek. Mi is külföldiek voltunk, annyira azonban nem, hogy nyugati valutával is rendelkeztünk volna, ugyanis csak dollárral, fonttal, lírával, vagy nyugat-német márkával lehet játszani. Ha már kimaradtunk — talán örökre — a roulette, a baccara és a chemin de fér örömeiből, legalább megmaradt a csillogó tenger, a szédítő sziklák és a — néhol homokos, máshol sziklás — strand. Itt van aztán bábeli hangzavar, hiszen a világ minden tájáról érkeztek ide vendégek? hogy elköltsék egész éven át megtakarított pénzecskéjüket. — De szép is volná mindig így élni — sóhajtottunk néha, hiszen szemünk előtt valósult meg a békés egymás mellett élés nagyszerű elmélete? Opatijából alig tízkilométeres remek autóút vezet a hatalmas kikötővárosba, Rijekába. A városon apró patak folyik keresztül, olaszul Fiumaro a neve, innen kapta az olasz Fiume elnevezését. Miután a várost 799-ben Nagy Károly feldúlta, az újjáépítés után a horvátok a folyó nevét egyszerűen lefordították, így lett Rijeka. (Rijeka horvát nyelven folyót jelent.) Állunk a Rijeka partján, s nézzük ezt a kis csatorná- nyi folyócskát. Itt húzódott valaha a határ Olaszország és Jugoszlávia között. Az ember itt érzi talán legjobban, hogy mennyi szenvedés érhette ezt a várost, a város lakóit. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen a történelem folyamán — legalábbis az utolsó ezer esztendő alatt — több, mint tízszer cserélt gazdát. A város főutcája a Népi Forradalom Korzója nevet viseli. Ezen az utcán nincs járműforgalom, az emberek tehát teljes szélességében birtokukba vehetik azt. Itt találhatók a legelegánsabb üzletek, éttermek és ember, ember, ember. Ügy tűnik, mintha az egész lakosság, mintegy hetvennyolcezer ember itt adott volna randevút egymásnak. Feltűnően sok a fiatal és szinte mindegyiken az immár „hagyományos” Texas-nadrág. Csoportokba verődve teszik o szépet, s isszák kedvenc italukat a yugo coctának elkeresztelt coca colát. Külön tanulmányt lehetne írni a hatalmas kikötőről, melynek több mint öt millió tonnás évi forgalma a világ nagy kikötői közé emelte ezt a csodálatos fekvésű, kedélyes lakosságú várost? Három hét rövid idő, és kétezer kilométer távolság roppant kicsi — írtuk naplónk elején? Valóban? Utunk végén rájöttünk, hogy nagyon keveset láttunk ennek az érdekes országnak az életéből, népének dolgos hétköznapjairól; Jártunkban-keltünkben sok szépet, érdekeset láttunk. Olyat is, ami ott jobb. szebb, találkoztunk bizony sok ellentmondással is. (Legegyszerűbb: az utcai árusoknál és a könyvesboltokban töméntelen ponyvaregényt árulnak, olvassák is őket. Ugyanakkor cikk jelenik meg az újságban arról, miért rossz hatásúak a ponyvák és mit kellene tenni olvasásuk ellen?) Utunk során nem azt kerestük, mi a rossz, mi a kirívó, hanem azt, hogyan lehet mégjobban megérteni, hogyan ismerhetnénk meg még alaposabban egymást. S mikor a búcsúzásra került a sor, gyakran eszünkbe jutottak Sípos Lajos, volt öreg hazánkfia szavai, akivel Opatijában ismerkedtünk meg, s Zágrábban így búcsúzott tőlünk: — Azt üzenem a magyaroknak, hogy minden jugoszláv polgár baráti érzelmekkel gondol rájuk. Jöjjenek el hozzánk, mint ahogy mi is elmegyünk Magyarországra, ismerjük meg egymás életét, barátkozzunk, építsük közösen a szebb jövendőt? Dovigyényija — viszontlátásra? Ez a s.viszont látásra” zsongott a fülünkben, miközben kocsink orra hazafelé fordult, s a már ismert útvonalon — Zágráb, Varasd, Csáktornya — visz- szafelé is átléptük a magyar határt.Molaár Sándor A Medi camping
