Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-02 / 205. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964, szeptember 2. Imperialista Afrika ellen A londoni Economist cí­mű hetilap, amely általá­ban tőkés érdekeltségek politikai elképzeléseinek ad teret, két tervet ismertet legutóbbi számában a kon­gói válság „megoldására”. Az egyik terv szerint az Egyesült Államok „elnök­letével és pénzügyi támo­gatáséval” kell a nyugata hatalmaknak Csőmbe rend­szerét konszolidálniok. A látszat kedvéért azonban néhány — erre hajlandó — feketeafrikai országot is be kell vonniok a vállalkozás­ba, mindenekelőtt a parti­zánok elleni közvetlen ka­tonai akciókba. Ha az afri­kai államok — a többség előre látható vonakodása, sőt tiltakozása esetén — nem lennének erre kapha­tók, akkor európaiakból kell ütőképes idegenlégiót szervezni Csőmbe meg­mentésére — hangzik az Economist másik javaslata. Az elmúlt napok híreiből látható, hogy a londoni lap második terve tulajdonkép­pen már megvalósult, hi­szen például Albertville^ már a zsoldosok vezetésé­vel foglalták vissza Csőmbe alakulatai. Köztudottá vált az is, hogy a Délafrikai Köztársaság valamint Dél- Rhodesia és Kongó között valóságos légihíd épült ki, amelyen a két fajvédő állam­ban toborzott zsoldosokat szállítják Csőmbe megse­gítésére. Az Economist cikkéből az imperialista hatalmak minden eshetőségre felké­szült tervszerű és össze­hangolt eljárására lehet következtetni. Ez viszont új jelenség a kongói válság többéves történetében. Ami­kor ugyanis három hónap­pal ezelőtt Brüsszelben a belga és az amerikai kor­mány megállapodott abban, hogy az ENSZ alakulatai­nak kivonásával egyidejű­leg túladnak a hasznave­hetetlennek bizonyult Adou- lán. és Csombét ültetik a kongód miniszterelnöki székbe, általában az volt a benyomás, hogy Washing­ton a számára nehéznek bizonyult terepen vissza­adja a vezető szerepet a tapasztalt belgáknak és rajtuk keresztül a nyugat­európai hatalmaknak. Nem ez történt, hanem az imperialista munkameg­osztás egy új formáját kezdték kialakítani már akkor, A klasszikus gyar­matosítók és a neokolonia- listák általános ellenforra­dalmi támadás színteréül választották ki Kongót az egész fekete-afrikai nem; zeti mozgalom felgöngyötT tésére. Ennek az egységes nyu­gati vállalkozásnak a mé­retéről és jellegéről két másik londoni lap, a mun­káspárt centrumának, illet­ve balszámyának vélemé­nyét tükröző Tribune és New Statesman azt írja, hogy egy újabb nemzetközi konfliktus elemei halmo­zódnak fel Kongóban. A munkáspárti fórumok szerint az új helyzet leg­veszélyesebb vonása az, hogy a délafrikai és dél- rhodesiai fehér lakosság többsége elérkezettnek lát­ja az időt a fekete-afrikai nacionalizmus elleni álta­lános támadásra. Magya­rán: katonai szövetséget akarnak létrehozni a két említett fasiszta rezsim, to­vábbá a portugálok, vala­mint a saját népét eláruló Csőmbe és esetleg még né­hány hozzá hasonló figura részvételével. Miután Kon- j góban nyilvánvalóvá vált, hogy az imperialista nagy- j hatalmak ebben a térség­ben inkább az együttmű­ködést választották, mint­sem a rivalizálást, a szö­vetségre készülő társaság SZOLNOKTÓL az Jugoszláviái napló All. Adriáig nem kételkedik abban, hogy pénzt és fegyvert kap Washingtontól csakúgy, mint Brüsszeltől vagy Lon­dontól. Az afrikai egységszerve­zetnék Kongó ügyében a közeljövőben összeülő ér­tekezlete nemcsak arra hi­vatott, hogy elszigetelje a kongói bábdiktátort, hanem arra is. hogy megtegye a szükséges intézkedéseket valamennyi afrikai függet­len ország védelmére a Kongóból kicsapni készülő tűz lángjai ellen, Negyvenöt esztendős az Egyesült Államok Kommunista Pártja A Pravda keddi számá­ban közli Elisabeth Gur­ley Flynn cikkét abból az alkalomból, hogy fennállá­sának 45. évfordulóját ün­nepli az Egyesült Államok Kommunista Pártja. „Nem volt könnyű és nem volt egyszerű az útunk a világkapitalizmus fő fellegvárában. Lakásun­kon és munkahelyünkön lehallgatják telefonbeszél­getéseinket. Az FBI ügy­nökei járnak a nyomunk­ban. Postánkat felbontják. Az FBI megfigyelése alatt álló párttagok elvesztik a munkát; Kémeket külde­nek a párt soraiba, akik mesébe illő összegeket kap­nak azért, hogy tanúskod­janak ellenünk a bírósá­gon” — írja Elisabeth Gurley Flynn? — A párt időszerű fel­adatairól írva a cikkíró rámutat arra, hogy az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja ma egyfelől a Goldwater szenátor szél­sőséges jobboldali politiká­jában, másfelől a kínai ve­zetők szélsőségesen dog­matikus álláspontjában rej­lő veszélyek ellen küzd? A valóság cáfolja Erhard békeszólamait Erhard nyugatnémet kancellár hétfőn este rá­dióbeszédet mondott a második világháború kirobba­násának 25. évfordulója alkalmából. Erhard egyebek között kijelentette: „A Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya mindent el akar követni, ami módjá­ban áll, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség je­lentős enyhülését, azaz a feszültséget kiváltó okok kiküszöbölését”. Vlagyimir Gorgyejev, a TASZSZ kommentátora ez­zel kapcsolatban a követ­kezőket írja: Erhard nyugatnémet kan­cellár beszédében kényte­len volt tekintetbe venni a népek, köztük a német nép forró béketörekvését. De mit tesz a bonni kormány e törekvés megvalósítá­sa érdekében? Erhard nem ad választ erre a kérdésre. Erhard beszél Németor­szág múltja, vagyis a ná­cizmus — amely a világot az elmúlt háború szakadé­kéba tiszította — „leküz­déséből”. Maga a nyugat­német valóság cáfolja meg azonban azt a kijelentését, hogy az NSZK-ban nincs „revizionizmus”. Éppen e napokban Nyug&t-Németor- szág sofe városában gyű­léseket, találkozóikat tar­tanak az úgynevezett „tájegységek” és a hit­lerista Wermacht egyko­ri katonái, E találkozók résztvevői azt bizonygat­ják, hogy joguk van a „ke­leti területekre” annak a müncheni egyezménynek az alapján, amely megnyi­totta Hitler számára az agresszió útját. Bonn hiva­talos képviselői nemcsak, hogy nem ítélik el ezeket a revansista igényeket, ha­nem rokonszenveznek is velük, A kancellárnak a ^fe­szültséget kiváltó okok el­hárításának szükségességé­ről” hangoztatott kegyes óhajai hogyan egyeztethe­tők össze a Bundeswehr fokozódó fegyverkezési ver­senyével és a bonni kor­mányköröknek azokkal a sürgető kérdéseivel, hogy létrehozandó — sokoldalú NATO atom-haderőben ren­delkezhessenek az atom­fegyverrel. E köntörfalazás nélkül hangoztatott kéré­sek is okai a feszültség­nek. Bonn agresszív törek­véseit bizonyítják ezek. Erhard beszédében szá­mos rágalmazó kijelentést intézett a békeszerető Né­met Demokratikus Köztár­saság címére. Ilyen módon az Erhard vezette kormány tettei egyelőre nem szolgáltatnak alapot arra, hogy hinni le­hessen az általa hangozta­tott jószándék őszinteségé­ben. NATO kudarc Genfben Lord Hood, az angol kormány különmegbízottia kedden visszatért Géniből, ahol — brit diplomáciai megfigyelők szerint — ku­darcba fulladtak a Ciprus­ról folytatott amerikai- angol—görög—török tár­gyalások. Dean Achesont, Johnson elnök különmeg- bízottját csütörtökre várják az angol fővárosba. A külügyminisztérimuhoz közelálló Daily Telegraph jelentése szerint „Acheson megvitatja majd Butler külügyminiszterrel. hogy az angolszász hatalmak mi­lyen további nyomást gya­korolhatnának majd Maka- riosz elnökre a ciprusi zsákutca feloldása végett.” Az angol kormányt erő­sen aggasztja, hogy Maka- riosz és Nasszer elnök tár­gyalásai ismét előtérbe ál­lították a ciprusi brit tá­maszpontok kérdését. A külügyminisztérium szóvi­vői hangoztatják, hogy a ciprusi—egyiptomi közös közlemény utalása „a bé­két fenyegető külföldi tá­maszpontok felszámolására" nem vonatkoztatható a brit támaszpontokra, mivel azok „szuverén angol te­rület lévén nem képezhe­tik vita tárgyát”. Makariosz elnök kairói látogatását kommentálva a Times vezércikkében meg­állapítja: — Nasszer számára min­den külföldi támaszpont gyalázatos dolog és külö­nösen megbotránkoztatják őt a ciprusi brit támasz­pontok, amelyek fontos szerepet játszottak a kato­nai erők összpontosításá­ban a szuezi támadást megelőzően. Nagyon való­színű, hogy Nasszer élesen ellenezné Görögország egyesülését Ciprussal, ha az enózisz egyértelmű len­ne azzal, hogy a görög NATO-kötelezettségeket ki­terjesztik a szigetre is. Jadransko More... Adriai tenger. Mikor megpillantod egy magas hegy fok tetejé­ről, szinte eláll a lélegzeted Nem, nem a szédüléstől, amit a hatalmas mélység okoz, hanem a szépségnek ettől a tobzódásától. Egy kissé még itthon fel­készültünk erre a találko­zásra. Tudtuk, hogy a ju­goszláv tengerpart majd­nem kétezer kilométer hosszú, lakói hajdan illí­rek, föníciaiak, görögök, rómaiak voltak. Végülis a szlovének telepedtek meg a kellemes éghajlatú part­vidéken. Ez a sokfajta nép- vándorlás természetesen nyomot hagyott a partvi­dék építészetében, hagyo­mányaiban egyaránt. Amerre csak néz az em­ber. mindenfelé régmúlt idők emléke fogadja. Egyik legnagyobb élmény a sok­sok látnivaló közül talán Pula. Ragyogó nyári napsütés­ben érkeztünk meg és ép­pen „belefutottunk” a XI. jugoszláv filmfesztivál ün­nepi hangulatába. A cso­dálatos római Amfiteát­rumban — az Arénában — tizenhat filmet mutattak ^be a szépszámú közönség előtt. (Egy-egy előadást mintegy tizennégyezer néző tekint­het meg egyszerre!) Sajnos, a filmek és a kritikák ar­ról árulkodnak, hogy a ju­goszláv filmgyártásban bi­zonyos megtorpanás jelent­kezik és ez nem sok jóval biztat a jövőre nézve. Az utazó, aki legfeljebb néhány órát szentelhet csu­pán egy-egy városnak, nem tudhatja ennek a megtor­panásnak az okát. Azt azonban észre veszi, hogy a filmszínházak mintegy hatvan-hetven százaléká­ban amerikai filmet mu­tatnak be, ezeknek a több­sége is rémhistória, vagy cowboy-film. Ezek mellett természetesen igen sok más külföldi filmet is játszanak, elsősorban olasz filmeket. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ott tartózkodá­siunk alatt a Foto Háber és Az aranyember című film­jeink plakátjait is felfedez­tük. Térképünkön Opatija, a régi Abbázia a következő állomás. Mikor megérkez­tünk és alaposabban szét­néztünk, értettük csak meg igazában, hogy miért lett ez a városka az Osztrák— Magyar Monarchia egyik legdivatosabb fürdőhelye. A Kvarner-öböl partján, emelkedő hegyoldalon elte­rülő patinás üdülőhelv egy­más után szolgáltatja a meglepetéseket. Szálloda — szálloda hátán, ragyogó üz­letek, telve minden szép­pel. jóval. Öles plakátok hirdetik a szórakozási le­hetőségeket. A Hotel Kvar- ner teraszán minden este Ivó Robics énekel, a bárok, fényűző éttermek tömve pi­henő, szórakozó emberek­kel. A Casino „Villa Rosália” nagytermében talán még többen tolonganak estén­ként, mint máshol. Forog a roulette kereke, izgatott szemek tapadnak a fekete és piros számokra. Talán sikerül, talán nem... A baccara és a chemin de fér­nék is népes a tábora. — Mert Jugoszláviában — igaz, hogy csak Opatijában — roulette klub is van. A belépés szigorúan csak kül­földieknek. Mi is külföl­diek voltunk, annyira azon­ban nem, hogy nyugati va­lutával is rendelkeztünk volna, ugyanis csak dol­lárral, fonttal, lírával, vagy nyugat-német márkával le­het játszani. Ha már kimaradtunk — talán örökre — a roulette, a baccara és a chemin de fér örömeiből, legalább megmaradt a csillogó ten­ger, a szédítő sziklák és a — néhol homokos, máshol sziklás — strand. Itt van aztán bábeli hangzavar, hi­szen a világ minden tájáról érkeztek ide vendégek? hogy elköltsék egész éven át megtakarított pénzecské­jüket. — De szép is volná mindig így élni — sóhajtottunk néha, hi­szen szemünk előtt valósult meg a békés egymás mel­lett élés nagyszerű elmé­lete? Opatijából alig tízkilomé­teres remek autóút vezet a hatalmas kikötővárosba, Rijekába. A városon apró patak folyik keresztül, ola­szul Fiumaro a neve, innen kapta az olasz Fiume el­nevezését. Miután a várost 799-ben Nagy Károly fel­dúlta, az újjáépítés után a horvátok a folyó nevét egy­szerűen lefordították, így lett Rijeka. (Rijeka horvát nyelven folyót jelent.) Állunk a Rijeka partján, s nézzük ezt a kis csatorná- nyi folyócskát. Itt húzódott valaha a határ Olaszország és Jugoszlávia között. Az ember itt érzi talán legjob­ban, hogy mennyi szenve­dés érhette ezt a várost, a város lakóit. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen a történelem folyamán — legalábbis az utolsó ezer esztendő alatt — több, mint tízszer cserélt gazdát. A város főutcája a Népi Forradalom Korzója nevet viseli. Ezen az utcán nincs járműforgalom, az emberek tehát teljes szélességében birtokukba vehetik azt. Itt találhatók a legelegánsabb üzletek, éttermek és ember, ember, ember. Ügy tűnik, mintha az egész lakosság, mintegy hetvennyolcezer ember itt adott volna ran­devút egymásnak. Feltűnő­en sok a fiatal és szinte mindegyiken az immár „ha­gyományos” Texas-nadrág. Csoportokba verődve teszik o szépet, s isszák kedvenc italukat a yugo coctának el­keresztelt coca colát. Külön tanulmányt lehet­ne írni a hatalmas kikötő­ről, melynek több mint öt millió tonnás évi forgalma a világ nagy kikötői közé emelte ezt a csodálatos fek­vésű, kedélyes lakosságú várost? Három hét rövid idő, és kétezer kilométer távolság roppant kicsi — írtuk nap­lónk elején? Valóban? Utunk végén rájöttünk, hogy nagyon keveset lát­tunk ennek az érdekes or­szágnak az életéből, népé­nek dolgos hétköznapjai­ról; Jártunkban-keltünkben sok szépet, érdekeset lát­tunk. Olyat is, ami ott jobb. szebb, találkoztunk bizony sok ellentmondás­sal is. (Legegyszerűbb: az utcai árusoknál és a köny­vesboltokban töméntelen ponyvaregényt árulnak, ol­vassák is őket. Ugyanakkor cikk jelenik meg az újság­ban arról, miért rossz ha­tásúak a ponyvák és mit kellene tenni olvasásuk el­len?) Utunk során nem azt ke­restük, mi a rossz, mi a ki­rívó, hanem azt, hogyan le­het mégjobban megérteni, hogyan ismerhetnénk meg még alaposabban egymást. S mikor a búcsúzásra ke­rült a sor, gyakran eszünk­be jutottak Sípos Lajos, volt öreg hazánkfia sza­vai, akivel Opatijában is­merkedtünk meg, s Zág­rábban így búcsúzott tő­lünk: — Azt üzenem a magya­roknak, hogy minden ju­goszláv polgár baráti érzel­mekkel gondol rájuk. Jöj­jenek el hozzánk, mint ahogy mi is elmegyünk Magyarországra, ismerjük meg egymás életét, barát­kozzunk, építsük közösen a szebb jövendőt? Dovigyényija — viszontlá­tásra? Ez a s.viszont látásra” zsongott a fülünkben, mi­közben kocsink orra haza­felé fordult, s a már is­mert útvonalon — Zágráb, Varasd, Csáktornya — visz- szafelé is átléptük a ma­gyar határt.­Molaár Sándor A Medi camping

Next

/
Oldalképek
Tartalom