Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-11 / 213. szám

1S64. szeptember 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Sertéstenyésztésünk a mezőgazdasági kiállításon

ELVE ELTEMETVE...

(Megjelent a Heves megyei Népújság szept. 10-i számában)

Csendes nap

Borzadva tán törődtünk

vissza, amikor a kétméter- nyi mély gödör fenekén, a nyirkos, sötét veremben megmozdult a szalmazsákra vetett rongy csomó és alóla szétroncsolt arcú idős ember tápászkodott fel. Ar- tikulátlan szavaiból mintha azt lehetett volna kivenni:

— Mit bámultok? Hagyjatok engem meghalni, úgysem segít már rajtam senki és semmi.

Aztán visszadőlt rongyaira. A krumplisverem alján immáron egy hónapja fekszik élve eltemetve Tu- sor Pál, néhány méternyire fiaitól, unokáitól, akik a hatvani Munka utca 31. szám alatti ház lakói, és „eltartói” az idős, magatehetetlen, gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedő embernek.

Tusor Pált az utcabeliek fedezték fel mély „sírjában”. Egy vasárnap rimán- kodó, torz emberi hangok törtek elő Tusor Sándorék krumplisvermének mélyéből. Valaki belülről döngette a zárt deszkaajtót Az összecsődült emberek néni akartak hinni a szemüknek. Egy nyirkos föld hidegétől didergő ember könyörögve nyújtogatta feléjük alumínium lábasát. Tudakolták volna kiféle, miféle, de a háziak elutaztak, magára hagyva a föld alatti odvába zárt nagyapát. ő pedig nem magyarázott semmit csak lábasát nyújtogatta, s még a szomszédok adta dinnye héját is mohón falta föl. Aztán az emberek felháborodva futottak Újvári Istvánhoz, a körzet tanácstagjához és mindenfelé, ahol segítséget reméltek, hogy a föld alá dugott beteg ember utolsó hónapjait ne ilyen szörnyű körülmények között élje le.

De miként került ilyen példátlanul elszomorító helyzetbe ez a súlyos, rákbeteg ember? Milyen életút vezetett végül is a fia által számára lakhelyül kijelölt krumplisveremig?

Kettőszázharmincöt tény észsertés! Nagyon nehéz volt ennyi szép, kiváló küllemű, komoly tenyészérté- ket képviselő állat közül kiválasztani a legjobbakat. A „Tenyésztési nagydíj”-at, a Békés megyeiek nem kis büszkeségére, az eleki Lenin Termelőszövetkezet nyerte el. „Nagydíjat” kapott a répcelaki' és a hő- gyészi Állami Gazdaság is. 27 első, 20 második és 8 harmadik díjat ítélt oda a kiváló sertéstenyésztő gazdaságoknak a bíráló bizottság.

Megyénk sertéstenyésztői szép sikerrel szerepelnek a kiállításon. Az odaítélt díjakból két arany, két ezüst és egy bronz érmet hoznak haza. Aranyérmet nyert a jászboldogházi Aranykalász Tsz növendék kanja és a Csorbái Állami Gazdaság tenyészkoeája. — Ezüstéremmel jutalmazták az újszászi Szabadság Tsz kocáját, növendék kocáját, és a Csorbái Állami Gazdaság növendék kanját. — Bronzérmet kapott a Csorbái Állami Gazdaság növendék kocája.

A díjazottak Szolnok megyei részaránya tehát nem rossz. Az idén — számszerűségét tekintve — kevesebb állat szerepel a kiállításon. Tehát az odavitt sertések kiválasztásót alapos szűrés előzte meg. Ismerve megyénk sertéstenyészetét, jónéhány állami és közös gazdaságunk állatatóban az a legszembetűnőbb, hogy minden kutri- cához külön belső malacetetőtér tartozik, ami nélkülözhetetlen kelléke a sikeres malac nevelésnek. Itt helyezték el a Csorbái Állami Gazdaság aranyérmes kocáját és annak maAz eleki Lenin Tsz tenyésztési nagydíjat nyert »»’■- tései. — (Oláh Károly felvétele)

nyozási feltételek alkalmasak, ott a fehér hússertést kell szaporítani;

A bemutatott, sőt díjazott sertések között található Cornwall, öves és mangalicafajták is. Ebből további tanulság szűrhető le: bár a jövő kétségkívül

az intenzív, fehér hússertéseké, azért ma még az egyéb fajtáknak is létjogosultsága van. Azokban a gazdaságokban, ahol a fehér hússertés tartásának nincsenek meg a feltételei* ott nem szabad azt erőltetni. Az ilyen helyeken sokkal gazdaságosabb a fehér hússertéseknél ugyan szelacait is;

A másik nagyon tanulságos dolog a fiaztatóban: a malacok önetetőből fogyaszthatják a száraz abrakot. A kutatási és a gyakorlati megfigyelések .azt bizonyítják, hogy a legjobb malacnevelési eredmények szárazdara etetéssel születnek. A bemutatott fiaztatóban ez is megvalósítható.

A sertéshizlalásban a takarmányértékesítés javítása az egyik fő cél. A tapasztalatok szerint a zártrendszerű hizlaldában csaknem 10 százalékkal jobb a takarmányértékesítés, mint a régebbi nyitott szállásokban. Az érdeklődők éppen ilyen zártrendszerű hizlaldát láthatnak a kiállításon. Ez azonban csak egy része annak a 600 férőhelyes hizlaldatípusnak, amelyet a termelőszövetkezetek részére ajánlanak.

Menyének kapkodó szavaiból nehezen kerekedik ki a történet, ahogy a tanácsi emberekkel hitetlen- kedve nézzük az embert rejtő föld alatti gödör sötét bejáratát.

— Cselédeskedett az öreg világ életében. Volt olyan gazda, akinél 15 évet is lehúzott. Most utoljára Jász- fényszarun szolgált... Mikor azután ilyen betegségé lett, kihajtották még a portáról is.

— Régen beteg?

— Ilyen munkaképtelen. .. csak néhány hónapja.

— Akkor jött ide, amikor a gazdák elzavarták?

— Dehogy. Ott koldult Jászfényszarun. Éjszakára, meg amikor ledöntötte a a betegség, a tanácsháza fészerében húzódott meg. Az eső is rácsurgott.

— Úgy mondja mindezt Tusor Sándorné, mintha utána valóságos megváltás lett volna apósa számára a kertükben lévő krumplisverem.

— Orvoshoz járt bajával?

— Miből — kérdezi ideges türelmetlenséggel az asszony.

— Azt hiszi, fizettek neki valamit? Ingyen szolgált a vén szerencsétlen. Még az SZTK-ba se jelentették be.

S mindez nem emberöltőkkel előbb, de most történt: 1964-ben.

— Még szép ezektől a jászfényszarui gazdáktól — mondja ironikusan az egyik szemlélődő —, hogy nem ők dugták a földbe az öreget egész életének cselé- deskedése után... hanem rábízták a saját fiára.

— Aki vállalta is... Jó pénzért — csattan rá mérgesen Újvári Pista bácsi, akit választóinak felháborodása is hajtott, hogy mielőbb a végére járjon ennek a mélységesen sötét ügynek.

— Hogyhogy jó pénzért? — kérdjük tőle.

— Úgy kérem, hogy az a két gazda hét-, vagy nyolcezer forintot ajánlott fel Tusor Sándornak... márRészieí a kiállításon bemutatott 30 férőhelyes fiaz- tatóból. A képen jól látható a középső belső etető tér és a malacönetető. —> (Kölcsényi Zoltán felvétele)

a nt un ka közvetítőben

tainak értéke megüti az ott követelt magas mércét:

A sertéstenyésztési pavilonban szembetűnő, hogy a bemutatott állatok zöme fehér hússertés. Ez egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy hazánk sertéste- nyészfósébem a fehér hússertés vált uralkodóvá* —

rényebb termelőképességű, de a tartással és takarmányozással szemben igénytelenebb fajták szaporítása;

A kiállításon egy fiazta- tót és egy sertéshizlaldát is bemutatnak. Ezek tanulmányozása azért hasznos, mert a látogatók feleletet kapnak arra, hogy a termeEsős, szeptemberi reggel. A szolnoki városi tanács épületének előterében néhányan várakoznak.

— Tessék számot kérni — mondja a portás az érkezőknek.

Várják, hogy bekerüljenek a munkaügyi csoporthoz. Most nincsenek sokan.

Csák László csoportvezetőtől a város munkaer'- helyzetéről érdeklődöm.

— Amint látta, a legtöbben nők jönnek hozzánk A férfiak elhelyezése nem okoz gondot. Számukra mindig van üres munkahely. Elsősorban az építőipar ellátása nehéz, és más fizikai munkára, például a Cukorgyárhoz, a Betonútépítő Vállalathoz és a Téglagyárhoz sem tudunk elég embert közvetíteni. — Ez évben mintegy 4500 férfi munkást kértek a vállalatok, de 4300 jelentkező sem volt. Érthető tehát az is, hogy Szolnokról nem tapasztalható elvándorlás.

Aki akar, dolgozhat egész

annek magyarázata az, hogy mindössze 10 százalékuknak van szakképesítése. A városban nincs állandóan üzemelő könnyűipari létesítmény. A Cukorgyár, a MÉK és a Dohányfermentáló idényjelleggel működik.

— A Cukorgyár már üzemel, szeptember végén pedig kezd a Dohányfermentáló is. E két helyen mintegy 460—500 nőt foglalkoztatnak. Februárban- márciusban ezek leállnak, s akkor körülbelül 1 hónapig „szünet”.

— Megoldás mégis lehetne. Az állami gazdaság és a tsz-ek kora tavasztól tudnák foglalkoztatni az asszonyokat — nem is túlságosan nehéz munkán —, ide viszont nem mennek. Pedig az ÁG és a tsz is készpénzzel fizetne. így, ha e lehetőséget kihasználnák — bár két helyen — egész évben lenne munka- alkalom.

— Jelenleg körülbelül

610 nő vár munkára. Hozzátartozik azonban a képhez, hogy 90 százalékuk családtag, tehát van jövedelmük; ,

írókból, könyvelőkből, állandóan keresnek ácsot, kőművest, lakatost, villanyszerelőt, forgácsolót, maróst, esztergályost.

— Most mérjük fel, hogy a középiskola elvégzése után hányán nem mentek egyetemre, s nem jelentkeztek ipari tanulónak sem. E nyáron szerveztük először a diákok foglalkoztatását. Aki jelentkezett, mindenkit elhelyeztünk. A mezőgazdaságban csaknem 370, az iparban közel 1100, egyebütt több mint 190-en dolgoztak. Több üzemben érdeklődtünk a munkájuk iránt. Mindenütt elégedettek voltak velük:

A másik szobában már sokan elintézték dolgukat. A legtöbben persze állásért, de vannak akik különböző tanácsokért jönnek,

és néha

gorombáskodnak.

Naponta átlagosan 80 ügyfél. Négy óra félfogadás. A gorombáskodók másoktól veszik el az időt:

A 600 férőhelyes hizlalda egy részlete. A kép jobb szélén hosszan húzódik a nedvesdara etetésre szolgáló vályú, középen az önetető. — (Kölcsényi Zoltán felvétele)

mint a fiának, ha elhozza magához a mindenkinek teher öreget..

Mire ideér a magyaráz- gatásban, mintha végszóra jönne, hazaér a fiú is — negyven év körüli vasutas és gátlás nélkül meséli az apja feletti hitvány, alkudozás történetét.

— Negyvenezer forintot kértem először... * hogy haláláig eltartom érte az öreget

— És?

— Kiröhögtek. Erre lementem egész tízezerig. Akkor kihívott az egyik tanácsi ember és azt mondta: „Vállalja el nyolcezerért, az öreg úgyis elpatkol egy hónapon belül... Hol keres maga nyolcezer forintot egy hónap alatt?

— Ráállt?

— Rá.

— De hiszen tudhatta, hogy itthon az egyetlen apró szobában már így is öten vannak. És a három gyermek mellé nem lehet ilyen beteg öreget tenni — veti ellen Újvári István.

— Gondoltam, csináltatok a pénzből egy kis vi- tyillót az öregnek — válaszol rá a fiú bizonytalan hangján érezve, maga sem hiszi amit mond.

— Meg az ellátás is sok ám — kontráz hozzá az asszony. — Az öreg nemcsak eszik... de még cigarettát is kér... meg bort is inna. Egyszer már mostam is rá. (Szegény öregen dehogy is látszik ennek a nyoma).

— Szóval, nem érte meg elvállalni az öreget... — állapítjuk meg helyettük.

Ezen felháborodnak.

— Azt mondták, egy hónapot se ér meg. Aztán még most is itt van. Azt mondja meg, most hová tegyük a krumplit? — így az asszony.

— Inkább választási malacot tartottam volna — dühöng a fiú reszkető, nyomorult apjára a verem ajtajában.

— Vissza is vittem Jász- fényszarura, csináljanak vele amit akarnak. De egy hét múlva vissza kellett hozni, mert rám telefonáltak, hogyha felvettem a pénzt, tartsam az öreget, mert bíróság elé visznek. Gondolja meg... akkor már 20 ezret ígért az ügyvéd. ha hallgatok az SZTK- ról és tartom .z öreget. És én, hülye, nem fogadtam

el

__— veri a fejét. Aztán

b

izalmasan hozzám fordul:

— Azért valami penyász csak lesz, hogy gondoskodtam az öregről. Ugye, megítéli a bíróság?

— Kábultan hallgatjuk szavait, Dr. Novák Pálné egészségügyi osztályvezető, Gyetván Imréné szociális- ügyi előadóval együtt a gyermeki szeretetről példálózik, de szavai nem érnek el az elevenen eltemetett Tusor Pál fiának tudatáig. Még füléig sem. Dühöng, átkozza magát, hogy miért küldte vissza az előlegnek kapott 3 ezer forintot és miért nem vágta zsebre az apja elásásá- ért keservesen kialkudott ezreseket.

Felkavarodott gyomorral siettünk ki házának kapuján. Itt már nem lehet semmit remélni Tusor Pál sorsának jobbra fordultában. Az egyetlen biztató szót Hatvani György, a városi tanács vb-elnöke mondta ki, amikor tudomást szerzett az esetről: „Azonnal intézkedem, hogy kórházba kerüljön Tusor bácsi.”

De rossz arra gondolni; mi lesz Tusor Pállal, ha véletlenül nem szerez tudomást „sírjáról” a világ?

Kovács Endre

Megyénk gazdaságaiban is a fehér hússertés terjedt eL A tartási körülményekre igényesebb fajta szapora- ságával, nagyobb hízékony- ságával bőven megfizeti a fáradságot. A kiállítás felhívja a figyelmet, hogy ahol a tartási és takarmálőszövetkezetekben milyen elvek szerint készüljenek a sertéstartási épületek. A termelőszövetkezetek részére javasolt fiaztatót és hizlaldát sertésekkel benépesítve, „üzem közben” tanulmányozhatják a látogatók. A 30 férőhelyes fiazévben

— A nők elhelyezkedése azonban sokkal nehezebb. Januártól szeptember 1-ig 2400-an jelentkeztek nálunk. Noha az igény 2100 fő volt, mégis csupán 1500-an álltak munkába, —

Szakmák, ahol kevesen vannak

— Igen, néhány szakmában állandó kereslet van, jelentkező viszont alig, vagy egyáltalán nincs. Hiány van gyors- és gépBolgár közoktat szakember látogat Szolnokra

Jövő hét elején városunkba látogat Georgi Popov Baberkov a vratcai megyei tanács közoktatási osztályának vezetője, Háromnapos látogatásának célja tapasztalatgyűjtés. — Több közép és általános iskola munkáját fogja tf- nulmányozni,