Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-30 / 229. szám
Nn szeptember SS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A pártmunkára mindig szükség van A rádióaktív izotópok orvosi alkalmazásáról tanácskoznak Budapesten Az atomenergia békés Egyik Jászsági tsz-ben egy pártcsoport bizalmival beszélgettünk. — Nem lehet most pártmunkát végezni — mentegetőzik. — Most a munka, az őszi betakarítás a legfontosabb. Szedjük, hordjuk a napraforgót. Jönnének utánunk a gépek, vetnék a búzát, árpát. Két perc sem telt el, ez az elvtárs magából kikelve méltatlankodott. Hozzá, a brigádvezetőhöz jöttek ugyanis tanácsért azok, akik a másik brigádvezetőt nem találták. Nem dolgozhattak, mert nem tudták, hol vannak a zsákok, nem tudták üzemeltetni a kombájnt. Valaki meg is jegyezte: lépjetek el a kocsmához. Ott megtudhatjátok tőle, hogy van-e zsák vagy nincs, s ha van, hol van, El is léptek érte. Folytattuk a beszélgetést. De most már arról, hogy ha valamikor, akkor ebben ez esetben nagyon is volna mit tenni nemcsak a bizalminak, hanem az egész pártcsoportnak. — Mert ugyan ki törődjön ezekben a napokban ilyen dolgokkal és ki szóljon leghamarabb az ilyen mulasztásokért, ha nem a pártcsoport, ha nem a bizalmi? A brigád, a pártcsoport dolga volna, hogy összefogjanak az ilyen fegyelmezetlenség ellen. Az emberért, a brigád jó köz- szelleméért. Ezt elérni bizony nagyon is fontos, időszerű munka lenne. Pártmunka. Elvégre az ilyen kimaradás csak most megy az iszogató kasszájára. — Zárszámadáskor a ráfizetés megoszlik, mindenki zsebére. Kis példa, de bizonyít: a pártmunkára mindig szükség van. felhasználásával foglalkozó KGST állandó bizottság magyar delegációjának rendesésében kedden konferencia kezdődött Budapesten a Kohó- és Gépipari Minisztériumban. Az öt napig tartó tanácskozásokon a KGST országok szakemberei a radioaktív izotópok orvosi alkalmazásáról tárgyalnak. A tanácskozásokkal egy- időben kiállítás nyílt a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, ahol Magyarország és az NDK iparának nevezetesebb rádióaktív orvosi műszereit mutatják be. — borsi — Felnőtteknek az iskoláról, óvodáról A Szolnok városi nőtanács a városi tanács vb művelődési osztályával együtt a szülői munkaközösségi elnököknek és az osztály, illetve az óvodai csoportéin ököknek az iskolaigazgatók, valamint a kerületi nőtanácsok titkárainak résztvételével tanfolyamokat rendez. A középiskolai és az óvodai szülői munkaközössegek vezetőinek október 17- én és 19-én tartják az előadást. Az általános iskolákban október 19-éo és 26-án kerül erre sor. A budapesti Közlekedési Építő Vállalat dolgozói közmfivesítik és betonozzák Szolnokon a Beloiannisz út vasútállomás felöli szakaszát. Küpönkün a Barna brigád az úttestet készíti betonozó géppel olajszükségletének 70—90 százalékát. Színesfém-szükségletének 55—65 százalékát, kőszén- és koksz- szükségletének felét, hazánk fűrészel tfa importjának csatanem egészét. A kapcsolatok ilyen iránya hozzásegítette a szocialista országokat ahhoz, hogy külkereskedelmükben szokatlanul magas arányt biztosítsanak a készáru exportnak. (A készáru értékesítés tudvalévőén magas szellemi és termelő munkát testesít meg. tehát gazdaságosabb) : sokkal több. készárut exportálnak, mint a hozzájuk hasonló fejlettségű tőkés államok. Sőt, tőkés körülmények között alig fordul élő, hogy az iparosodás hasonló stádiumában lévő országok készáru-exportra találjanak- Azok tőkés körülmények között inkább kiszorulnak, mint tért nyernek a piacokon. Ugyanakkor a szovjet gépgyárak a komplex termelő berendezések beszerzésének is forrásai és csaknem másfél évtizeden keresztül az embargó korszakában egyedüli forrásai voltak a szocialista országok számára. Semmivel sem kisebb a jelentősége annak, hogy az árukapcsolatok hosszú- lejáratú kereskedelmi megállapodások keretében bonyolódtak és bonyolódnak. A sokéves szerződések biztos beszerzési lehetőségeket és értékesítési piacokat kínálnak. Az ipari alapok így megnyugtatóan fejleszthetők és ily módon e szerződések az országokon belüli tervgazdálkodás nélkülözhetetlen elemet Újtípusú hitelrendszer A saját erőből végre nem hajtható célkitűzések való- raválásához mi is, partnereink is hiteleket vehettünk igénybe, mégpedig a töltés pénzvilágban egyáltalán nem szokásos feltételek és kamat mellett. A Szovjetunió egymaga több mint 30 milliárd (régi) rubel hitelt nyújtott a népi demokratikus országoknak. Ez — 1946 és 1958 között — népgazdasági beruházásaiknak hét-kilenc százalékát fedezte. Bulgária például ebben az időszakban összes beruházásainak egynegyedét szovjet hitelekből valósította meg. Hazánk 1957- ben Csehszlovákiától 100 Lengyelországtól 40, az NDK-tól 60, Romániától 40, Bulgáriától 7 és a Szovjetuniótól 850 millió rubel hitelt kapott. Jelenlegi, második ötéves tervünk megvalósításához 380 millió rubeles hitelt nyújtott a Szovjetunió, ez az előirányzott gépimport 14 százalékát fedezi. Románia az 1958— 60 között importált berendezések egyharmadát ugyancsak szovjet hitelek in ....... iiiawiiin k eretében kapta. A hitelek újabban már közös beruházások finanszírozását szolgálják. Egyebek között Csehszlovákia nagy összegű hitelt nyújt Lengyelországnak a szénbányászat bővítéséhez, amíg az szénszállításokkal egyenlíti ki tartozását. Az NDK és Lengyelország a lengyel barnaszén vagyon feltárására kötött megállapodást, hazánk a romániai föidgázkincs feltárásában vesz részt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a hitelek kamata nem haladja meg’ a három százalékot, hogy áruszállításokkal egyenlít- hetők ki és a belőlük létesülő termelőberendezések azon országok tulajdonát képezik, amelynek területén épülnek, nyilvánvaló, hogy a kölcsönös segítés hatásos megnyilvánulásáról van szó. Nem hagyható figyelmen kívül a műszaki tudományos együttműködés sem. Ennek keretében az egyes országok és azok legkülönbözőbb iparágai csaknem ingyen kapják a fejlesztéshez szükséges műszaki dokumentációkat. a konstrukciók és a gyártási eljárások tervrajzait és leírásait. Ilyen jellegű együttműködést a tőkés világ nem ismer. Ott hasonló dokumentációkat csak borsos, licenc díjakért adnak el és | olyan termékértékesítési I megkötöttségekkel, ame- 1 lyek a licenctulajdonoe 1 piacait nem zavarják. A ff műszaki tudományos együtt- B működés hatásának jellem- | zésére mindössze két ma- | gyár vonatkozású példát | említenénk. Az egyik: or- | vosi műszeriparunk 1957- I ben komplett dókumentá- g ciókat vett át a Szovjet- | uniótól és velük együtt gj mindjárt olyan volumenű 1 rendelést, hogy termelését | megháromszorozta. A má- 1 sík: jelenleg a szocialista országok egyetemein, főként olyan szakokon, amelyek nálunk egyáltalán nincsenek, 500 elsőéves magyar hallgató tanul. Ez a szám magasabb, mint a veszprémi Vegyipari Egye- i tem elsőéveseinek létszáma, f eléri a Miskolci Nehézipari k Egyetemét. Az ösztöndíjas f csere lényegében egy teljes | egyetem igen költséges fel- | építésével ér fel. ) Az ünnepségsorozat és az ünnepi megemlékezések közben sem kívánjuk feledtetni, hogy a szocialista országok együttműködése fokozatosan fejlődött ki: a tervszerű szakosításon és kooperáción alapuló munkamegosztásra irányuló tudatos törekvés csak a legutóbbi időket jellemzi. Ha azonban ez az elkövetkezendő évek mindennapi gyakorlatává lesz, a további évtizedek krónikása még meredekebb fejlődés'■ útjairól adhat majd számot. Márton Miklós Miért nincs „építő66 kritika az építőművészeiben? Hétfőm este megtelt a Verseghy könyvtár olvasóterme, szépszámú közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassa a Korszerűség a művészetben című előadássorozat első megnyitó előadását. amelyben Major Máté professzor az építészeti stílusokról és a modem építészeti „stílusról” adott áttekintést. Hangsúlyozta, hogy minden téves esztétikai hiedelemmel, teóriával ellentétben igenis létezik modern építészeti stílus, bár ennek meghatározásánál felül kell vizsgálnunk a régi stiluskategóriákat, hiszen a „modernség” nem valamiféle kikristályosodott formarendszerben. hanem alkotói módszerben, atmoszférában jelentkezik. A hírközlés, a tájékoztatás hihetetlen fejlettsége miatt a modern építészet egyes vívmányai, példamutató előképei gyorsan elterjednek a világon. Egyes formai elemek túl direkt, külsőséges utánzásénak, átvételének veszélyeire hívta fel Major professzor előadásában a figyelmet. Ez a magyar modem építészet legsúlyosabb gyermekbetegsége is. Az alapelvből, a helyesen értelmezett konstrukciós és funkcionalista szemléletből kiindulva kell kialakítanunk modem építőművészetünket. Fejlődésére minden bizonnyal inspirálóan hatna egy való- ban színvonalas építészeti kritika. Csakhogy létezik-e egyáltalában ilyen? Az előadás után Major professzor a TIT, klubban találkozott a szolnoki építészekkel és képzőművészekkel. Ezen a beszélgetésen vetődött fel újra az építészeti kritika szükségessége. Ez elsősorban a vidéken élő és dolgozó fiatal építészek munkáját segítené. A megjelent építészek mindjárt egy kéréssel is előhozakodtak: Mondjon egy véleményt, professzor úr, az új szolnoki épületekről! És a kéréssel párosítva konlcrét megfogalmazásban is elhangzott a kérdés: Miért nem foglalkozik a magyar építészek lapja gyakrabban egyes épületek bírálatával, esztétikai elemzésével? Major professzor válasza szélesebb körben világította meg az építészeti kritika fejletlenségének okait. Voltaképpen ez mindig is ismeretlen fogalomnak számított, hiszen a magánvállalkozók idejében egy esetlegesen elmarasztaló bírálat egyben hitelrontás volt, és egyik kritikus sem szívesen vállalta az ebből adódó következményeket. Ma ugyan már a kritika nem minősül hitelrontásnak, de túlzott óvatosság még mindig tapasztalható. — Nem akarok most felületesen, megalapozatlanul véleményt mondani én sem az új szolnoki épületekről. Arra azonban szívesen vállalkozom, hogy ha megkapom valamelyiknek a tervdokumentációját és a helyszínen is láthatom, véleményt adok róla — válaszolt a professzor az elhangzott kérésre. R. 6. A tiszapüspöká szövetkezet könyvelői szobájában viártam a határból hazatérő elnököt. Oda hozták be reszketeg lábai a falu egy tisztes aggastyánját. Mert túlzás azt mondani, hogy jött, ereszkedett inkább. S ahogy megállt az iroda közepén és szólni kezdett, mindjárt kitetszett, a hallása sincs rendjén már. Ritkán látni ennyire elöregedett embert. Imbolygó teste még botra támaszkodva is nehezen állt meg. Már attól féltem, jobbra vagy balra dűl egyszer. És senki azt nem mondta volna neki: — Tessék helyetfoglalni Jóska bácsi. Míg aztán a galambősz férfi maga nem fogódzott meg egy üres székben. — Szabad-e leülni kérem szépen? S mivel az elnök nem volt benn, azt kérték tőle, legközelebb a fiút küldje ügye intézésére. Az agg ember hát elcsoszogott botjával vissza. Nem mondta ugyan senki, de erősen olyan színezete volt: a fiával könnyebben boldogulunk. Igaztalan hántás lenne a tiszapüspöki szövetkezeten elverni a port olyan címen, hogy nem törődnek az öregekkel. Az említett esetben a közös gazdaság vezetői nem is voltak jelen, csupán a könyvelők. S az is igaz, a püspökiek a közös birtok erejéhez mérten igyekeznek támogatást nyújtani az idősebbeknek. Nem is tennénk szóvá ezt a bántó epizódot, ha nem példája lenne egyféle szemléletmódnak. Miszerint is: ha a közös kiadja az öregek járandóságát, ha még tesz is hozzá valamint letudta minden kötelezettségét. Dehát elég-e csupán ennyi? Mert kétségtelen, erre is rászorulnak az öregek és joggal el is várják. De mit ér, ha az irodába belépő öreget, mégcsak székkel sem kínálják? Az udvariasság, a tiszteletadás híján olyan mel- lékíze van a támogatásnak hogy adják, mert a törvény előírja. Az utóbbira viszont már nincs jogi formula. De van emberi. És ez élőbbrevaló. A belső érzésnek diktálnia kell, ha az öregnek van panasza, akkor vele intézzük el és ne a fiával. Mert jóllehet, a tiszapüspöki példát véve is, hogy Jóska bácsi ügye a legméltányosabban intéződött el. De nem vele, nem ő volt az egyenrangú tárgyalófél. A falu öregjei még ifjabb korukban hozzászoktak az igénytelenséghez. Sokat most sem kémek. A kenyeret és jó szót. Mindkettő kijár nekik. — borzák — Háziasszonyok figyelem! Jó kereseti lehetőséget biztosít a Szolnoki Háziipari Termelőszövetkezet! SZEMSZEDÖT (gépppel szedőt gyakorlattal) VARRÓNŐKET VERTCSIPKEKÉSZI TÖKET (betaníttatjuk) IORGOLÓKAT RONGYSZÖN Y ÉGSZ ÖVÖKET NORVÉG KESZTYŰ KÖTÖKET. Szolnok megye egész területéről bedolgozónak felvesz! Esetleg másodállásként is! Jelentkezés: Magyar u. 14. „Tessék leülni, Jóska bácsi”
