Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

!f64. szeptemben 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ahol a hajók „agya“ készül Látogatás egy exportbrigádnál Csak az tudja, hogy mi­lyen szerény körülmények között készül a legmoder­nebb 2000 lóerős tolóhajó „agya” az elektromos ve­zérlőpult és kapcsolószek­rény. aki már járt a kar* cagi Általános Szerelő Ktsz Dózsa György úti te­lepén. Két alacsony parasztház „egybeszakított” szobáiból kialakított műhelyben dol­gozik Szabó László csoport- vezető exportbrigádja. Az egyik épületben, ahol a ve­zérlőpult szerelésén műkö­dük Szűcs Gyula, Sebők Gyula, Drapalük György, Molnár Pál, Péres István, Fodor Sándor és Horváth Sándor, halkan szólt a rá­dió. A helyiség közepén ala­csony emelvényen állt az „agy”. A vezérlőpultnak ilyenkor még csak a vas­váza látható és a vázba épített szerelvény táblá­kon a kábelek, biztosítékok és mágneses kapcsolók káosza. Az emberek alacsony ülőkéken kuporogva, vagy hokedlin állva a sokszínű kábeleket illesztették a he­lyükre, csavarozták a biz­tosítékokat és szerelték a mágneskapcsolókat. — S mindezt hatalmas, lepedő nagyságú rajzok után. E munka rendkívül koncent­rált figyelmet igényel. Szó nélkül dolgoztak és időn­ként egy-egy bonyolultabb bekötésnél gondterhelten ráncolták a homlokukat. Minden kis tévedés, óriási munkatöbbletet jelent, amikor az utolsó csavarok helyreillesztése után élet­re keltik, gondolkodásra késztetik az „agyat”. — Biztosan szellemileg is kifáradnak, mire letelik a nyolc óra — mondtam Szűcs Gyulának. — Mi már a nyolc órai munkát fel sem vesszük — válaszolt, de úgy, hogy szemével követte a kivá­lasztott kábel tekervényes útját. — Nagyon sok eset­ben heteken át 16—17 órát dolgozunk. — Miért? — Azért, mert mi ezeket a berendezéseket az Óbu­dai Hajógyár megrendelé­sére készítjük. A gyár pe­dig exportra gyártja a ha­jókat. Ha sürgős megren­delést kap, akkor nekünk is megfeszített munkát kell végeznünk. — Mikor volt utoljára ilyen duplaműszakos Idő­szak? — Szeptember 3-án ad­tuk át a VII. számú 2000 lóerős tolóhajó elektromos berendezéseit a hajógyár­Fantasztikus arányokat ölt a világ gyógyszerfogyasztása Amsterdamban tartotta meg nemzetközi értekezle­tét a gyógyszervegyészek nemzetközi szövetsége Megállapították, hogy 1963- ban a világ gyógyszerfo­gyasztása abszolút értékben húszszor, mennyiségben ti­zenötször akkora volt. mint 1903-ban. A gyógyszerfogyasztás óriási emelkedésének okait vizsgálva, a kongresszus mindenekelőtt hangsúlyozta, liogy a közönség túlzott módon „rákap” egyes diva­tos gyógyszerek fogyasztá­sára; ezenfelül három okot lehet megkülönböztetni a gyógyszerfogyasztás növelé­sének megindokolására: 1. A fogyasztás egyenes arányban emelkedik az át­lagos emberi életkor emel­kedésével, hiszen nyilván­való, hogy az idősebbek több gyógyszert fogyaszta­nak a fiataloknál. 2. A közönség ma már nem hisz a csodaszerekben, vagyis a minden bajra egy­aránt használható „panáce- ákban”. Éppen ezért olyan specialitásokat kíván, ame­lyek vonzó kereskedelmi címkékkel ellátva, különle­ges panaszok megszünteté­sét ígérik. Manapság a gyógyszertárak ezért egyre inkább „fűszerüzletek” be­nyomását keltik. 3. A modem civilizáció igen zajos és erős idegfe­szültséget okoz. Ez nem csupán aá idegnyugtatók divatjá* hozta magával, de erősen hozzájárult például a gyomorfekély elszaporo­dásához is, ami ellen a gyógyszertárak százával kí­nálják a különféle szereket. nak. A szereléshez két hét állt rendelkezésünkre. — Hány munkaóra alatt készült el a vezérlőpult? — Ezerötszáz óra alatt — mondta a csoportvezető. Ezután még elmondotta, hogy több mint két kilo­méter különleges lakk-ká­belt, egy telepnélküli víz­hatlan távbeszélőkészüléket, két kormánylapát állás visszajelző műszert, motor- fordulat és nyomásmérő műszert, hajónavigációs berendezést, diszpécser erő­sítőt, valamint elektromos kormánybeállító műszert helyeznek el az „agyban”. Ezenkívül 150 biztosíték, 105 pár áramkör és 25 mágneskapesoló van a ve­zérlőpultban. Mindezek le­hetővé teszik, anélkül, hogy egyetlen lép>ésre is elmoz­dulna a vezérlőpulttól, egyetlen ember szemmel- tarthatja és irányíthatja a hajó összes gépi berende­zését. — bognár — Diplomáciai ünnepség a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián A Zrínyi MMós Katonai Akadémián szombaton ün­nepélyesen adták át a dip­lomát az 1963/64-es kikép­zési évben végzett hallga­tóknak. Az ünnepségen je­len volt Csémi Károly ve­zérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, a ma£var néphadsereg vezérkari fő­nöke. valamint a tábornoki kar más tagjai. A himnusz hangjai után felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát, amely­ben üdvözli a hallgatókat, elismerését fejezi ki a pa­rancsnokoknak és tanárok­nak. A miniszter dicséretben részesítette azokat a hall­gatókat, akik kiváló diplo­mát aranyéremmel, illetve kiváló diplomát szereztek. A diplomákat Borbás Máté vezérőrnagy, az aka­démia parancsnoka adta át. A tanintézet parancsno­kának szavaira Török Ist­ván aranyérmes kiváló diplomával végzett őrnagy válaszolt. Beszédében tol­mácsolta társai és a maga köszönetét a p>ártnak és a kormánynak, a tanári kar­nak a körültekintő gondos­kodásukért. A kötélgyártó család Nemcsak a gépek, szer­számok, maga a műhely is jellegzetes. Szélessége két méter, de hossza ennek öt­szöröse. Még dél sincs, de Lajkó Sándor már több mint háromszáz kender­kötelet készített. A kócszalag végét rá­akasztja a gépen levő ho­rog végére és hátrafelé lép­kedve a műhely másik vé­ge felé tart. A derekára erősített hevederhez erős zsineg csatlakozik, amely egy csévéről letekeredve a gépet hajtja. Nehéz munka. Reggel óta már közel öt kilomé­tert gyalogolt a gép előtt, kitaposott úton. Nem sze­ret egyedül dolgozni. Na­gyon egyhangú így. — A felesége, meg a lánya ilyenkor a konyhában van elfoglalva. Az asszony ebé­det főz, Margitka a nagy­lány pedig a kőtőfékhez szükséges puhafa csutakokat faragja. Ebéd után már mindhár­man a műhelyben foglala­toskodnak. A mesternek ilyenkor még jobban kell igyekeznie, mert a délelőtt gyártott köteleket a két nö egy-kettőre elhasználja. — Ugyanis 3 nyolcméteres kö­télből lesz egy kötőfék, amit egy másik gépen so­dornak össze; A polcokon sok érdekes szerszám. Ami legelőször az ember szemébe ötlík, az a „csülkölő”. Fekete sza­ruból, gyik végén tom­pára, a másikon hegyesre kiképezett valami; Szép sorban különböző méretű „hengerek”, „horgok”. Lajkó Sándor, aki 1960- tól a jászladányi Vegyes­ipari Ktsz tagja 1942-ben lett kötélgyártó mester. — Az AGROKER, amely a család havonta készített készáruját, mintegy hatszáz kilogramm különféle kötelet átveszi, állandóan dicséri Lajkóék kiváló minőségű termékét. Az idei mezőgaz­dasági kiállításon az OKISZ pavilonjában voltak kiállít­va a ladányi mester na­gyon szép készítményei. — bj — Katonák és rakéták Fülöp tizedes a legjobb rajparancs­nokok egyike. Az égbolt felhőtlen, pára­mentes. A légvédelmi raké­ta gigantikus fémteste vil- lódzva veri vissza a nap­fényt. A katonák kezét szinte égeti a felhevült ra­kétatest. Nem látni rajta porszemet sem. de Fülöp tizdes és a többiek talál­nak rajta munkát. Pihennek a fiúk. Beszél­getnek. Egyszer csak haik, távoli zümmögés hallatszik odafentről, majd megpil­lantják a nagy magasság­ban közeledő gépet, amely fodros szélű, fehér kon- denzcsíkot húz maga után. A rakétások nem veszik le tekintetüket a gépről. — Nyugalom — mondja Fülöp tizedes. — Saját gép. Idáig nem jut el más ész­revétlenül. Tudják ezt valamennyi­en, de azért mindannyi­szor végigkísérik tekinte­tükkel a légtérben áthúzó repülőgépet. Nyugodt biz­tonságérzettel gondolnak arra, hogy ha nem sajá' gép lenne, akkor... — Akkor csak másodper­cek lennének hátra életé­ből — mondja Kiss János százados, a rakéta-alegység ügyeletes tisztje, s fejéve' a rakéta felé biccent. Beszél getünk. Arról, hogy milyen mé­lyen él a rakétás alegység katonáiban a felelősségér­zet. Mégpedig nem a min­dennapi nem a hagyomá- 1 nyos értelemben. Hiszen az | ő felel "s' égérzetük bonyo- I lultabb. összefüggéseiben szövevényesebb, mint más fegyvernemeknél. A rakéta indítóállványánál, vagy az irányító központban dolgo­zó katona felelőssége jóval szélesebb és átfogóbb, mint például egy lövész, vagy egy harckocsizó felelőssége, hiszen minden résztevé­kenység lelkiismeretes el­látása szorosan összefügg az ország biztonságos légvédel­mével. A rakétás katona nem találkozik szemtől szembe az ellenséggel. Nem látja, nem is hallja a közelgő el­lenséges repülőgépet, mert azt már jóval látótávolsá­gon kívül meg kell semmi­sítenie. Ha jön, mégis tud­ja, hogy közeleg. A rádió­lokátorral fedezi fel, és azzal irányítja rá a raké­tát. Csakhogy a katonák csupán egy-egy részfelada­tot hajtanak végre: tevé­kenységük specializálódott. Ezért náluk különösen nagy az egymásrautaltság kato­na és katona, parancsnok és beosztott, valamint ka­tona és technika között. Ez az egymásrautaltság a mesteri hozzáértésen és a szilárd politikai meggyő­ződésen alapul. A beszélgetésbe Németh István százados is bekap­csolódik. Arra terelődik a szó, hogy a rakétás alegy­ség katonái milyen szenve­délyesen szeretik fegyverne­müket. Neveket említenek. Gu­lyás Kis Pál őrvezető ne­vét, akinek bevonulása előtt sejtelme sem volt az elektromos technikáról, a rádiótechnikáról, és most már olyan hozzáértő, hogy tranzisztoros rádiókat ké­szít. Kiss százados ezt mondja: a fiatal harcosok oly igyekezettel tanulnak, hogy a „maszek” tanulás mindennapos jelenség A legutóbbi napokban főleg az impulzustechnikai szak­kérdésekről folyt gyakran vita. Pretz szakaszvezető civil­ben gépésztechnikus. Az ilyen szakma a rakétások- nál bizonyos előnyt jelent. Az elektrotechnikát és a rádiótechnikát azonban ő is bevonulása után sajátí­totta el. Alacsony, kamaszos arcú, élénk tekintetű kato­na. — Ezt a technikát le­hetetlen nem szeretni — mondja. — Elkerülhetetle­nül rabul ejti az embert. Számomra a legnagyobb öröm az volt, amikor elő­ször sikerült olyan hibát kijavítanom, amely túlnőtt a feladatkörömön. Nagyon jó érzés volt jelentenem, hogy a hibát önállóan ki­javítottam, s a berendezés kifogástalanul működik. Pálfalvi tizedes polgári foglalkozása: elektroműsze­rész. A rakétatechnikát be­vonulása előtt persze egy­általában nem ismerte. S parancsnoka szerint olyan kiváló szakember lett, hogy jóval magasabb rendfoko­zatot érdemelne, de erre sajnos nincs „keret”. Pálfalvi tizedes azt mondja, hogy a hadseregben bevonulása óta több újat tanult, mint civilben négy év alatt. Nemrégiben részt vett e8y rakétás lövészeten. Nagy érdemei vannak az elért sikerben, a cél biztos megsemmisítésében. Meggyőződtem róla, hogy a félelmetes, korszerű lég­védelmi rakéták jó kezek­ben vannak. Bertalan István Ez a vendég bármikor megnézheti a rakétát

Next

/
Oldalképek
Tartalom