Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Ahogy egyes elnökök a brigádvezetöket lá’jáfc A minta vevő Mossz termés i-gy eiigeten ogy védtelenül lusta ember élt Egész nap a körtefák alatt heverésaett, — Mondja mivel táplálkozik? — kérdezték tőle egyszer a szigetre látogató turisták, — Körtét termesztek, — És hogyan szedi le a termést? — Lepedőket terítek a fák alá és ha fúj a szél, a körték lepotyognak. — És mi történik, ha szélcsendes az idő? — Ó, akikor nagyon rossz a termés. — Jó i»i»s Mível szolgál-' balunk? — Ez jó nap? Még alig léptem át a küszöbön, maga már igyekszik: megszabadulni tőlem. — Csak ki akartam szolgálni. — Van. szuperelasztikus harisnya? — Van. — Hát elasztikus? — Nem értem— Hm, htnt... Szóval nem akar tovább fáradozni,,. — Kérem, ezek igen csinosak, mutatósak, tetszik önnek? — Csak ne erőszakolja rám a saját ízlését. Hány órakor zárnak? — Kilenckor. — Akkor még van három óránk- Mire való tehát ez a sietség. A jó kiszolgálás rovására? — Választott az elvtárs? — Nézze kedves elárusító elvtársnő, figyelmeztetem, hogy a maga viselkedése nem válik az állami kereskedelem dicsőségére. Micsoda ellenséges magatartás ez a vevővel szemben? Ha unja ezt a munkát, miért nem Irta ki az ajtóra: Leltár. — De mikor nincs most nálunk leltár! — Nono, ismerem én magukat. Ha maguk unatkoznak, tesznek egy cédulát, kiraknak néhány árut a pultra és kész, és megkezdődik az emlékezések leltározása. — ön is láthatja, az üzlet nem mutat most olyan képet, mintha leltároznánk— Micsoda, még gyanúsít?! — De amint látja —, minden harisnya, ami csak a raktárunkban található, itt fekszik ön előtt— És nekem nincs jogom választani? Ismerem magukat... gyorsan végezni akarnak a vevővel, elszédítik és rásóznak azt, amit akarnak- De velem nem fognak kibabrálni, érti? — Engedje meg, hogy addig. amig ön válogat, kiszolgáljam azt a vevőt, aki ön után jött— Ahá, a kegyencek! ö fiatal, én öreg vagyok- Neki nincs jegygyűrű az ujján, nekem van. Talán van egy Trabantja is. — Lehet, de innen nem látom. Beszéljünk kérem a harisnyáról. — Egyik sem tetszik nekem, de azért ezt megveszem. — Ha nem tetszik, minek veszi meg? — Nem látja elvtársnő, hogy már háromnegyed kilenc. És nekem mozijegyem van- Siessen! Elkéstem a filmet. Kérem a panasz- könyvet4 színész klubban hallottuk... címmel cikk jelent meg a Grönlandi Bálnavadász című napilap kulturális mellékletében — s alábbiakat közjegy« zöileg igazoltan ebbői ollóztuk— Kivételesen tehetséges lány. Kpllégák voltunk; a zeneművészeti főiskolán.' Az ő sikereinek éppen úgy örültem, mint a sajátomnak. — Ezért voltál hát egész életedben olyan szomorú! * — Te tudtad, hogy Lenke táncos volt, mielőtt színésznő lett. — Igen, de a színházban is táncos maradt: mindig egy helyben topog. * — Igaz, hogy B. rendező a fővárosban volt, mielőtt hozzánk jött? — Igen. És ezzel megerősödött egy vidéki színház és az a fővárosi színház, ahol eddig működött.' * — Elolvastam a darabodat és soha nem fogom elfelejteni, amíg élek. Meggyógyította a fekélyeim — Hogyan? — A fekélynek jót tesz az alvás. * —- Ma van a férjem ne- venapja, veszek neki egy nyakkendőt és még- valamit. — Mi a férjed? — Dramaturg egy színháznál. — Végy neki egy könyvet. — Már van egy netoi! * Nagy húsevő: minclen kollégáját felfalja* * Színész: (nyugtalanul hánykolódik az ágyban.) Feleség: Éjjel két óra van. Miért nem alszol? Színész: Nem tudok. Égek, mint egy fáklya. Feleség: A szent tűz nálad mindig az előadás után ég. * Ez aztán a pletykás női Még azt is kihallgatja! ^mit saját maga mond. * — Mi az absztrakt stílus a színházban? — Az író úgy tesz* mintha írna, a színész* mintha átélné a szerepét* a rendező úgy- tesz, mintha gondolkoznék. — Csak a szegény néző nem tesz úgy* mintha fizetne. ö tényleg fizet. * — Egyetlen tevékenysége a színháznál* hogy felveszi a fizetését. Igényes ember — Szajjoiüa nincs? Ketten beszélnek — Irénke, legyen szívei behívatni a helyettese nett — Bocsásson meg, elfelejtettem jelenteni: a főmérnök elvtárs a csehszlovák vendégeket kisérte el a tiszakürti kirendeltség megtekintésére. — Akkor a főkönyvelőt legyen szíves. — Pénteken a városi úszószakos ztálj' szokta tartani a vezetőségi ülést. A főkönyvelő elvtárs a gazdasági vezetőjük. — A tervosztályvezető.,.? — A tervosztályvezető kartárs az ellenőrző bizottság e’nöke az úszóknál. Leüzenjek értük az uszodába? hagyja meg írásban, hogy hétfőn délután fél héttőkor jelenjemeg a tanácsteremben. Értekezletet tartunk arról, miért nem működik kielégítően az igazgatási apparátus? — Igenis igazgató elvtárs, lejegyeztem: „hétfőn fél kettőkor.. '— Hétfőn fél kettőkor!?... Azaz várjon csak. Most látom a naptárban hétfőn délután foglalt var gyök., Tokajban lesz egy technológiai konferencia az iparigazgatóság rendezésében, KOCKÁZATOS felszólalás TESSÉK HOZZÁSZÓLNI! — Ne, ne! Ellenben hívja akkor a födiszpécsert! — Igenis, azonnal telető nálok Cserkeszöllőre! — Hova kérem? — Cserkeszöllőre! Ugyanis a vállalati futballcsaoat ma ott tartja az edzést és a fődiszpécser kartárs a partjelző. —Az osztályvezető helyettesek közül ki van bent? — Az anyagosztályról a Pécelit tudnám behívni, de ne háborgassuk szegényt, még mindig gipszben van a lába — azért is nem tudott elmenni reggel a vállalati teherautóval. — A vállalati teherautó- val?! Hova ment a vállalati teherautó? — Az szb-titkár elvtárs egy társadalmi brigádot szervezett a badacsonyi üdülőnk lemezjátszójának megjavítására s el is utaztak. — Hát akkor nem Is. kísérletezek tovább. Tudja mit Irénke? — Parancsoljon igazgató elvtársi — Minden osztályvezetőnek, illetve' helyettesnek 1961. január harmincadikón a szakszervezeti bizottság titkára másfélórás előadásban számolt be az előző év szakszervezeti munkájáról. Utána Verebes bácsi, készáru raktáros egy pici torokköszörülés után így szólt. — A fördő melegvíztartálya hónapok óta folyik^ Néha csepeg, néha zúdul a forró víz, A fürdőzők háta olyan, mintha piros pecsenyét játszogattak volna fürdés közben. Az szb-titkár szorgalmasan jegyzetelt, az elnök kíváncsi tekintettel várta a következő hozzászólást. Varga néni, az egyik takarítónő ijedten magasodott ki a többiek feje felett. — Reggel korán jövünk és lezavarjuk a fél műszakot. Délután újra jövünk és es- te tizenegy óra táján kerülünk ágyba. Megértést bólintott az szb-titkár. Az elnök máris megadta a szót a következőnek. — Fázunk az ablak mellett! — dörögte keményen Pemete szaktárs. — Kevés a két kályha. Csináljon valamit a vezetőség, mert megfagyunk. Az ő hozzászólása is belekerült a jegyzetfüzetbe és több hozzászólás nem lévén, az szb-titkár válaszolt. — Verebes szaktársnak igaza van. A hiányosságot a legrövidebb időn belül megszüntetjük. Megvizsgáljuk Varga szaktánsnő panaszát. A munka beosztás ügyében tárgyalni fogunk a bérosztállyal. Elismerjük Pemete szaktárs bejelentésének jogosságát. Hidegben lehet szánkózni, korcsolyázni, de dolgozni varrógép mellett nem lehet Ez még háromszor megismétlődött és legutóbb tavaly január húszadikán tartotta a szakszervezet taggyűlését. Egyetlen programpont volt a titkán beszámoló, majd az elnök kért hozzászólást. Verebes szaki a fürdő melegvíztartályának csöpögését említette meg, Varga kartársnő a takarítónők munkabeosztását kifogásolta, Pemete szaiktárs a munkaterembe invitálta a résztvevőket, hogy megállapítsák, lehet-e plusz tizenkét fok mellett varrógépen dolgozni. Válaszában az szb-titkár igyekezett a három felszólalót megnyugtatni. Egy órát vett igénybe az idén a szakszervezeti titkár beszámolója. Az elnök feltette a hagyományos kérdést. — Van-e valakinek hozzászólása. — A teremben percekig tartó csend. — öt perc néma csend után az elnök közelebb hajolt a titkárhoz — Hol van a három hozzászóló? — Kérlek szépen, Verebes és Pemete betöltötték a hatvan évet, elmentek nyugdíjba. Varga szaktárs- nőnek négyes lottó találata volt és félévi szabadságot kért fizetés nélkül. — Enyje, de kár! Pedig most előre készültem a válaszra! — Maga hajótörött? — Nem. tengely-törött Tó termés idején — A következő a Kov'r'i ■‘•--‘v szobájába rakjátok!
