Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-26 / 226. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MA. szeptember 26. Ei történt a külpolitikában Ma már a nyugati világ­ban is újabb tömegek is­merik el, hogy korunkban elsősorban a Szovjetunió mutat példát a jószándékú, baráti együttműködésre. A Szovjetunió következetes bé­kepolitikáját Hruscsov leg­utóbb a Világifjúsági Fó­rum résztvevőinek tisztele­tére adott fogadáson mar­kánsan fogalmazta meg. Kijelentette, hogy a Szov­jetunió a békés alkotómun­kát, a gazdasági versenyt tartja legfőbb feladatának, de ha álláspontját bárki is félreértené és háborús ka­landba bocsátkozna, „a Szovjetunió helyt tud állni magáért és barátaiért”; Äkik még nem tanultok Mindenki érthet belőle, az Egyesült Államok veze­tői azonban a jelek szerint egyelőre nem vállalkoznak eme alapvető logikád mű­veletre. A Vietnami öböl­ben például két őrjáratot végző amerikai torpedó­romboló tüzet nyitott szá­mukra „ismeretlen” hajók­ra. csupán azért, mert fel­tételezték, hogy a radarer­nyőiken feltűnt vietnami hajóknak „ellenséges szán­dékaik vannak”; Felszínes mentegetőzés... Ugyan, mit szólnának az Egyesült Államok külpoli­tikájának felelős irányítói ahhoz, ha az amerikai ha­jókra is mindenütt tüzet nyitnának, amikor úgy ér­zik, hogy azoknak „ellen­séges szándékaik vannak” Az Egyesült Államok illeté­kesei dehogy gondolnak er­re, sőt a világ önjelölt csendőrének dölyfös hang­ján tovább fenyegetőznek. Rusk, amerikai külügymi­niszter San Franciscóban ki­jelentette, hogy az Egye­sült Államok a jövőben is küld hadihajókat a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság partjainál elterülj Tankini öbölbe. Pedig Det- roitban néhány napja eze­ket mondotta: „a világ már régen megtanulta, hogy az agresszív irányzat csak katasztrófához vezethet és éppen ezért az ilyen irány­zatot már kezdetben fel kell tartóztatni”. Megegyezés Berlinben A kapcsolatok javítására irányuló szándék — a köz­vélemény nyomására, az NDK kezdeményezésére — Berlinben győzedelmeske­dett. Csaknem kilenc havi tárgyalás mintegy harminc találkozásának eredménye­ként megegyezés jött lét­re a berlini határátlépők ügyében. A Német Demok­ratikus Köztársaság kor­mánya még januárban ki­fejezte készségét, hogy a múlt karácsonyi határátlé­pés mintájára hajlandó új, hosszabb időre szóló meg­egyezést kötni a nyugat­berlini szenátussal. E kije­lentés természetesen kedve­ző visszhangot váltott ki a nyugat-berlini közvéle­ményben, hiszen az a tény, hogy az ünnepeket kelet­berlini rokonaiknál tölthet­tek, ízelítőt adott nekik az NDK kormánya újabb ajánlatának lehetőségeiről Bár a tárgyalások rövide­sen megkezdődtek, a nyu­gatnémetországi és nyugat­berlini reakció mindent megmozgatott, hogy kátyú­ba juttassa a megbeszélé­seket. A hangulat pár nappal ezelőtt észrevehetően az egységpártiak javára toló­dott, de a hivatalos nyugat­német szervek az- „újabb javításokkal” elérendő „op­timális” megoldás végett tovább taktikáztak. Szep­tember 24-én azonban az NDK kitartó tárgyalási készsége meghozta az any- nyira kívánt eredményt: — aláírták a berlini rokonlá­togatási engedélyekről szó­ló megállapodást. Ez a tény a tárgyalások helyes poli­tikájának újabb meggyőző bizonysága. A francia államfő Latin-Amerikában De Gaulle is Franciaor­szág kapcsolatainak javítá­sára törekszik. A novem­berben 74. évét betöltő ál lamfő Latin-Amerikát jár­ja. Már meglátogatta Ve­nezuelát, Kolumbiát és je­lenleg Ecuadorban tartóz­kodik. Mintegy 32 ezer ki­lométeres, tíz országot át­ívelő útjának célját a Weltwoche így jellemezte „De Gaulle ismét világha­talmi pozíciót akar biztosí­tani Franciaországnak, — amelyet mint másodosztá­lyú államot vett át”; A nyugati lapok egyön­tetűen állítják, hogy De Gaulle az Egyesült Álla­mok befolyásának és tekin­télyének rovására kívánja Franciaországot ismét „el- sposztályú” hatalommá elő­léptetni. Ebben nincs is okunk kételkedni, hiszen ismeretes, hogy Latin-Ame- rikában mindeddig az Egyesült Államok a korlát­lan úr. E tekintetben nagy­arányú változás hamarjá­ban nem várható, hiszen a francia államfő tarsolyá­ban sokkal kevesebb arany cseng, mint mondjuk John- sonéban. Az azonban nem kizárt, hogy az Egyesült Államok monopóliumainak rablógazdálkodásától vi- szolygó, de a komoly tár­sadalmi reformoktól is óva­kodó latin-amerikai bur­zsoázia szimpátiája ezentúl sokkal inkább Franciaor­szág felé fordul. De Gaulle ezt „szívhez- szóló” eszközökkel is igyek­szik serkenteni. Beszédeit spanyolul kezdi, és csak azután vált franciára. — A hallgatóságának szimpatikus spanyol nyelvet bőven gya­korolhatja, mert mintegy ötven kisebb-nagyobb be­széd szövegét viszi magá­val. Latin-Amerikában vi­szont azt tartják „Quien mucho habla, muchp yer- ra” — (Ki sokat beszél, so­kat téved). A közeli hetek bizonyára nemcsak azt mu­tatják meg, hogy De Gaul­le mennyit tévedett, hanem azt is, hogy mennyi sikert szerez ömagának, és Fran­ciaország nagyhatalmi szárnypróbálgatásának. Feloszlatták az angol parlamentet London (MTI) IX. Erzsébet angol király­nő pénteken délután a Buckingham palotában alá­írta a parlamentet felosz­lató királyi proklamációt. Ezzel forma szerint végét­ért az 1959—64-ee parla­ment. • Sir Alec Douglas-Home miniszterelnök elutazott választókerületébe. Előzőleg visszautasította a liberális ; pártnak azt a javaslatát, hogy tisztázzák a jogi hely­zetet a kommunistáknak azzal a követelésével kap­csolatban, hogy a többi . párttal együtt felhasznál- ; hassák a választási kam- | pány során a rádiót és a ; televíziót. A miniszterelnök j szerint erre már ránca idő • a választások előtt« I Dél-vietnami jelentés Saigon (MTI) A saigoni rádió pénteken bejelentette, hogy a múlt hét végén fellázadt rhade törzsbeliek minden „jogos kívánságát kielégítették". — Ezzel szemben a miniszter­elnök, Nguyen Khanh szó­vivője változatlanul ..igen Veszélyesnek” mondotta a helyzetet. A Reuter jelentése sze­rint pénteken a dél-viet­nami kormány szabadonbo. csátott két tábornokot. Ton That Dinh volt belügymi­niszternek és Le Van Kim volt vezérkari főnöknek úgyszólván a börtönkapu­ban nyomták kezébe a par­lamenterek fehér zászlaját: arra akarják kérni őket, se­gítsenek megbékíteni a hegyvidéki törzsek zendü- Iőit, akiket állítólag jól ismernek. A dél-vietnami handszin- térről érkezett jelentések sorában figyelmre méltó az AFP híre, amely szerint a partizánok a szeptember 19-ével végződő hét folya­mán összesen 975 támadást intéztek a kormánycsapatok ellen. A par izeinek ragyogó fegyvertényei Kongóbar Lepoldville (MTI) A kongói felkelők az utóbbi napokban sorozatos győzelmeket arattak Kivu tartományban — jelenti a TASZSZ nyugati hírügy­nökségekre hivatkozva. A partizánok csapásai alatt a kormánycsapatok egységei kénytelenek voltak meghát- rálni és feladni a Bukavu- tói mintegy 220 kilométer^ nyíre észak-nyugatra fekvő Valikale városát. A felkelők ugyancsak el­foglaltak több helységet Lubero térségében. Sikeres előretörésük következtében bekerítés fenyegeti a kor­mánycsapatok Masziszi és Goma körzetében harcoló különítményeit. Továbbra is feszült a helyzet Bukavuban, mely­nek helyőrségét a szabad­ságharcosok állandó táma­dásokkal zaklatják. Megélénkült a gerflla-te- vékenység Kivu tartomány nyugati részében is, Sabun- da és Itula városok környé­kén. Heves összecsapások színtere volt Kitutu vidéke is. Prágai emléktáblák Az „Arany Prága” köz­pontjában, a Vencel-téren a legjobb Útikalauz maga a szobor. Csak arra kell men­ni, amerre kardjával mutat, végig a lábas-házak között, a Mala Sztranára és min­den lépésnél új élmény vár­ja az utast, minden kapu barokk műremek, minden torony maga a történelem. A múlt regél. De a törté­netek nemcsak a művészet, az irodalom nyelvén szól­nak. Az ősi város minden zuga harcokról, hősi áldoza­tokról, csapásokról és győ­zelmekről is beszél. A híres Vinohrady hegy szomszéd­ságában egy másik orom, a Vitkov emelkedik. Páratlan emlékmű. Megemlékezés a hősök ezreiről, akik száza­dokon át az igazságért és szabadságért harcoltak. — Nagy csata folyt itt 1420 nyarán: Húsz János zászlói alatt a cseh-morva parasz­tok és Prága városának pol­gárai küzdöttek a császár hadai ellen. Róluk is szól az emlékezés. Majd jönnek ké­sőbb a köztársaság hősei, a csehszlovák munkások, — akikre 47 ízben adtak sor- tüzet a csendőrök. Aztán a náci megszállás emlékei. — Lidice. Lezsáky. Két elte­metett falu. Majd Buchen­wald. Auschwitz és a ször­nyűségek közül is talán a legmegdöbbentőbb There­sienstadt, ahol a foglyok gyerekek voltak. A fasisz­ták éveken át tartották őket ebben a táborrá alakí­tott városban. A kis áldo­zatok rajzai még azt is megrendítenék, akinek kő­ből van a szíve. A külvilág­ról szólnak az ákom-báko- mok, ahogy azt a nyolc, tíz éves rabok elképzelték és közülük legtöbben meg sem láthatták. Azután ott van a győze­lem névsora. Az ifjú cseh­szlovák brigád emléke: — harcosok névsora, akiknek a vére 1944 őszén patakok­ban ömlött a Duklai-szoros- ban. ök küzdöttek Harkov- nál, majd Kijevnél; ez a brigád nyerte el a Szuvorov rendet. A hegyeken keresz­tül törtek utat Eperjes felé. S a szovjet hadsereg olda­lán 1944 októberében lépték át a Csehszlovák határt. Nem messze a csehszlovák brigád emlékművétől felvés­ték Banska Bistrica nevét. Emlékeztetőül a szlovák felkelésre. S végül itt van a főváros, Prága neve is. A prágai forradalom emléke­ként, amellyel 1945 máju­sában a fővárosból is kiűz­ték a náci hordákat. Tekintsünk az Övárosra. A téren évszázadokon át folyt a vér a vesztőhelyen. A járókelők lába apró koc­kákból rakott fehér keresz­ten tapos. 1621-ben a vörös csuklyás hóhér huszonhét cseh hazafi fejét ütötte le a császár parancsára. 1848- ban pedig ugyanitt verték le Windischgraetz katonái a prágai diákok forradal­mát, 1945 májusában pedig SS tankok lőtték a teret, de míg az óvárosháza lobogva lángolt, Prága népe végleg kitűzte a szabadság zászlait. Azokban a napokban, má­jus 5-től 9-ig patakokban folyt a vér Prága kövein. Tán nincs is olyan utcája a városnak, amelyben ne áll­na — legalább egyetlen há­zon — emléktábla. Az öt napnak háromezer halottja van. Köztük a küzdelem élén járók, a kommunisták. A táblák előtt, az évfordu­ló napjain, mindenütt vi­rág nyílik. A hála és az em­lékezés virágai. A szomszédban, a Mold­va partján, a Károly egye­tem jogi karának épületé­ben székelt a prágai SS csapatok parancsnoksága. Onnan küldték a tankokat a városháza ellen. És a fasisz­ták nőket és gyermekeket kötöztek a tankokra. Ennek a pajzsnak a védelme alatt akarták visszafordítani a történelmet. A felkelők kezében azon­ban keményen forgott a fegyver, s a meghódolt Ber­lin felől közeledtek a szov­jet csapatok. Május 9-én megnyíltak a barrikádok a szovjet csapatok előtti — Prága lakói diadalmenetben járták be a várost, a sza­badságtól megédesedett éle­tet ünnepelték. A győzelem eljött, de a fájó emlékek örökké megmaradnak. — A hősök emléktáblái előtt az egész haladó világ lerója kegyeletét. Sümegi Endre BÚZÁS IHRE 1920—1964 Mély megrendüléssel és őszinte fájdalommal tudat­juk, hogy Búzás Imre, a Magyar Szocialista Munkás­párt megyei bizottságának és az MSZMP törökszent- f miklósi járási végrehajtó bizottságának tagja, a török- : szentmiklósi járási tanács vb elnöke 1964. szeptember Í 25-én 14.30 órakor váratlanul elhunyt. Halálát szív­trombózis okozta. Búzás Imre elvtárs a pártnak hű harcosa volt, sze­rt mélyében az eszmét fáradhatatlanul szolgáló kommu- jfnistát vesztettünk el. A legnehezebb időkben is példa- S mutatóan helytállt, életéért, munkásságáért tiszteljük 1 őt és emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni; Búzás elvtárs 1920-ban született Törökszentmik- lóson, dolgozó paraszt családból. A második világhá­ború poklát megjárva 1945 februárjában önként je­lentkezett az újonnan alakult demokratikus hadse­regbe. Pártunkba 1950-ben lépett be és különböző tiszt­ségeket viselt. A Dózsa Tsz tagjai 1955-ben elnöknek választották. Az ellenforradalom alatt tanúsított bá- | tor magatartásáért, az MSZMP újjászervezésében való tevékeny részvételéért a kormány 1957-ben a „Magyar Szabadság” érdemrend bronzfokozatával tüntette ki. f Búzás Imre elvtárs 1957-től 1963-ig a törökszent- j miklósi városi tanács vb-elnökeként dolgozott, 1963- I tói a járási tanács vb elnöke volt. Munkatársai, em- i( bertársai közvetlenségéért, segítőkészségéért szerették.' I Saját magával szemben magas követelményeket f támasztott. Kitartóan, nagy szorgalommal tanult, hogy minél eredményesebben végezhesse munkáját. | A tudományegyetem állam- és jogtudományi karán ‘tanult, államvizsgáira készült, amikor hirtelen elra- ; gadta a halál. | Halálának híre osztatlan, mély részvétet váltott j ki. Példamutató, jó elvtársunkat vesztettük el. Búzás Imre elvtársat a Szolnok megyei pártbizott- 1 ság. a Szolnok megyei tanács, az MSZMF törökszent- i miklósi járási bizottsága és a törökszentmiklósi járási tanács saját halottjának tekinti. Temetéséről később | történik intézkedés. berlin-tokyo-moszkva NEW-YORK-BELGRAD-LONDON ISZTAMBUL. Isztam­bulban és környékén íté­letidő tombol, amely máris súlyos károkat okozott. A város környékén szünetel a légi- és vasúti forgalom, a hajók a kikötőben veszte­gelnek. SZÓFIA. Bulgária egész területén szokatlanul ala­csony hőmérsékletet oko­zott a napok óta tartó sze­les, esős idő. Az ország hegyvidékein leesett az el­ső hó. (Reuter) WASHINGTON. Rusk amerikai külügyminiszter fogadta Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövetet és egyórás megbeszélést foly­tatott vele. A találkozót a szovjet diplomata kezde­ményezte. Dobrinyin a megbeszélés után közölte az újságírók­kal: a találkozón kifejtet­te, miért kérte a Szovjet­unió, hogy az ENSZ őszi ülésszakának napirendjére vegyék fel a határviták bé­kés rendezésért szóló ja­vaslatát. Mint ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán levélben kérte a kérdés napirendre tűzését. MOSZKVA. (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnöksége pénteken ratifikálta a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, . együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerző­dését, amelyet 1964. június 12-én Mosóvá ban Nyikita Hruscsov szovjet kormány­fő és Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának el­nöke írt alá. (MTI) BERLIN (TASZSZ). — Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának el­ső titkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke Nieder- schönhauseni rezidenciáján fogadta Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. A megbeszélésen a két orszá­got érintő kérdésekről volt szó. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Willi Stoph, a NDK miniszter­elnöke, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottsá­gának tagja, valamint dr. Lothar Bolz miniszterelnök- helyettes és külügyminisz­ter is. (MTI) •• Ülést tartott Szolnok megye Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) el. A teljesíthetetlen kéré­sek és panaszok nagy ré­sze állami házak és földek visszaadására, illetve ipar­jogosítványok kiadására irányultak. A hozzászólásokban Dósa János, az SZMT képvisele­tében a következőket mon­dotta: — A sokrétű társadalmi- politikai feladatok megol­dása csakis a VIII. kong­resszus határozatának fi­gyelembe vételével lehetsé­ges. Sajnos a mindennapi munkában még gyakran ta­lálkozunk csupán formális kapcsolatokkal. Az együtt­működés akkor lesz gyü­mölcsöző. ha már a terve­zés időszakában létrejön a kapcsolat. A tanácsülés meghallgatta dr. Adler Vilmos pénzügyi osztályvezető és dr. Kuti György vb-titkár jelentését Szolnok megye 1964 első félévi összesített és köz­ponti költségvetésének és községfejlesztési tervének végrehajtásáról. Ezután előterjesztéseket fogadott el, a megyei népi ellen­őrzési bizottság második félévi munkatervéről, aa állandó bizottságok műkö­dési elveiről és a megyei szakosztályok vezetésében beállott személyi változá­sokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom