Szolnok Megyei Néplap, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-24 / 224. szám

1964. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Készül az ÚJ SK0D& (Tudósítónktól) Az automatizálás jelenle­gi tetőfoka — így jellemez­hetnénk az új csehszlová­kiai mlada boleslavi Sko­da autógyárát. — Hosszas előkészületek után meg­született az új Skoda gép­kocsi, s a friss típus gyár­tása a világ egyik legkor­szerűbb gyárában indult meg. 14 országból 134 vál­lalat szállította legmo­dernebb gyártóberendezé­seinek legjavát, hogy a ter­melés valóban ideális fel­tételek, az emberi munka­erő legmesszebbmenő kí­mélésével indulhasson meg. Csak egy kiragadott érde­kesség: egyedül az alkat­részgyártó üzemi csarnok alapterülete nem kevesebb, mint 6 hektár (a Budapes­ti Nemzetközi Vásár Pető­fi csarnokának hatszorosa!) Ebben a gigászi üzemcsar­nokban 18 hatalmas önmű­ködő gépsor és 2000 (!) egyedi szerszámgép ontja másodpercnyi pontossággal az új Skoda alkatrészeit. Az üzemen belüli szállítás teljesen gépesített, sőt a szállítószalagok útvonalát úgy vezették, hogy az szer­vesen beleilleszkedjék a gyártási folyamatba, tehát például a karosszériák ki­készítése gyakorlatilag ma­gán a függesztett szállító- berendezésen való áthala­dás közben megy végbe! Képeink csupán ízelítőt adnak az érdekes üzemből, mely egybehangzó vélemé­nyek szerint Európa leg­korszerűbb gépkocsi gyára. Ötletes gépek néhány másodperc alatt végzik el a ponthegesztést a készülő gépkocsi karosszériáján Kész az új Skoda 1000 MB! Jó utat kívánunk a már­is népszerű gépkocsin, melyből az első néhány darab megérkezett hazánkba Is OLIMPIAI „ELŐKÉSZÜLET” 20.000 T7 Készülék a falusi boltokban Az október 10-én kezdő­dő tokiói olimpiai játékok iránt megnyilvánuló nagy érdeklődést jelzi, hogy a falvakban is alaposan meg- növekedett a televízióké­szülékek iránti kereslet, s észrevehetően emelkedett a Figyelem! Figyelem! Kössön hizlolási szerződést sertésre« marhára az újonnan beindult 1965. évi akcióink keretében A megkötött szerződéseink után tsz-ek részére rövid !ejáratú hitelt, egyéni és háztáji gazdaságok részére kamatmentes előleget nyúj­tunk. s legtöbb akcióink­ban kedvezményes áron ta­karmányt juttatunk. Egyéni és háztáji gazdasá gok állattenyésztésében biz­tonságot nyújtanak a több éves nevelési akcióink. Bővebb felvilágosítást a helyi felvásárlóink nyúj­tanak SZOLNOK—HEVE<5 MEGYEI ALLAXEORGALM! V. rádió-forgalom. A földmű- vesszövetlkezeti kereskede­lem, mint a SZÖVOSZ-ban ezzel kapcsolatban elmond­ták, azonnal reagált a ke­resletnövekedésre. Űjabb rádió és televízió készülék szállítmányok érkeztek a falusi szaküzletekbe, s így jelenleg már mintegy 20 000 különböző típusú, kis- és nagyképernyős te­levíziókészülék áll a falusi vásárlók rendelkezésére. — Rádióból ugyancsak min­den igényt ki tudnak elé­gíteni, Megyek az utcán Ember sehol. A déli falu csöndje lágyan ölel. Csak a cipőm talpa koppan szabályos rit­musban a szekértörte út közepén. Kipp. .. kopp... A csöndbe belejajdul a lélekharang. Bim... bőm... Hangja vélcony és csengő. Mint a siratóasszonyé. Két­szer sír egymás után. És újra kétszer veri a búcsúz­tatót. Az egyik zsuptetős ház előtt törődött, feketeruhás néni támasztja görbe hátá­val a megdőlt kapuoszlopot. Tekintete a távolt fürkészi, amerről a harangkongást söpri felé a szél. Nem fordul meg, csak a cipők koppanása után kér­dez: — Nem tudja, kiért ha­rangoznak? — Nem.., — állok meg mellette. Felém hajol, meggyön­gült, hunyorgó szemével alapos mustra alá vesz. A kongatást felszippant­ja a csönd. — Asszonyt búcsúztat­nak. .. — mondja inkább csak magának. S mert nem kap választ. megtoldú; még: — A férfinépet csak egyszer harangozzák... Szava megriaszt. Állhata­tos pillantása valami alak­talan. meg nem fogalmazott lelkiismeret furdalásra ösz­tökél. Anna kisírt szeme lödlik fel előttem. Csak nem vele történt valami baj? Balsejtelem gyötör. Egyszer, még házasságunk előtt mesélte: a csordakút- ba ugranak bánatukban a Férfilelkű ország Abban az időben, amikor j II. Katalin cárnő több mint kétezer kiló ezüstöt küldött Franciaországba, hogy ked­vesének szervizkészletet csi­náltasson belőle, az urak sem sokat törődtek a nép- i pel. Ráadásul jöttek a né­met, a svéd, a francia, a lengyel, a tatár hordák — egymást felváltva, békés, , teremtő századot sosem hagyva. Csoda-e, ha a belorusz lakosság 80 százaléka még a forradalom idején is írástudatlan volt? E nép kiapadhatatlan kultúrszom- ja, a fejlődésért áldozatot nem sajnáló munkája ered­ményeként ma már mint­egy 12 ezer iskolában ta­nulnak itt a gyerekek. A közel tízmillió lakosra 25 egyetem, illetve főiskola jut Szovjet-Be'orussziában. A szakemberképzés is jó kezekben van. E sorok író­ja például járt Mogilovban egy olyan iskola-interná- tusban, ahol idegen nyelven folyik az oktatás. Gyakor­lati ismeretet a szomszédos üzemek biztosítanak. így az iskolát elvégezve nem­csak szakmájuk mesterei lesznek a tanulók, hanem hozzáértéssel forgathatják a külföldi szakirodalmat is._ Belorusszia a korszerű tudomány és technika alap­ján fejlődik. Példaként em­lítve: van működő atom­reaktoruk, s hat szakosított kiadójuk ontja a könyve­ket. — 54 millió kötet van a könyvtárakban. Minszk- ben jártam egy tizenötezer lakost befogadó új lakóte­lepen. Előregyártott ele­mekből két-három hét alatt épül fel egy többeme­letes bérház. Autógyáruk­ban 25 tonnás kocsikat is gyártanak. Egyik üzemük­ben hat másodpercenként készül el egy-egy óra. E nép eredményeit akkor érti meg iga­zán az ember, ha meg­gondolja. a Szovjetuniónak e területét pusztították először a náci hadak, s in­nen űzték ki őket utoljá­ra. A miénkhez hasonló nagyságú nép kétmillió ha­lottat vesztett, s felbecsül­hetetlen anyagi értéket. — Városaiban nincs műemlék­jellegű épület, mindent le­romboltak a hódítók. Az akkori élet hű tükre látható a minszki múzeum­ban. Kezdetleges, házilag készített eszközök operálás­hoz, nyírfakéregre nyomott buzdító sorok, lágerbejárat, házi fegyvergyár, az erdők­ben, mocsarakban szerve­zett iskolák bizonyítványai, hadizsákmányok, — egyszó­val egy férfilelkű nép él- niakarásának, félmillió fa­siszta elpusztításának szem­léltető dokumentumai ezek. Van ebben a múzeumban egy kép: a német Birodal­mi Gyűlés épületére két ka­tona kitűzi a szovjet zász­lót. Egyikük belorusz, Je- gorovnak hívják. Most Vi~ tyebszkben dolgozik. — A sors igazsága, az emberi­ség győzelmének, egy sokat szenvedett nép elégtételei­nek szép szimbóluma ez. S nemcsak ez, hanem a kép mellett levő tárgyak: a tu­dományos akadémia 25 ku­tatóintézetének, az új üze­meknek mai, nagyszerű eredményed, melyeket szem­lélve méltán gondolja a lá­togató: az a nép, amely a húsz évvel ezelőtti romo­kon ilyen életet teremtett, csodákra képes a békés munkában; S. ti. Belorussziában kelendőek a magyar könyvek. — Ké­pünkön: magyar könyvek között ef / minszki köny­vesboltban megcsalt asszonyok. És An­na meg én... tegnapelőtt... Akaratlanul is meggyor­sítom lépteim. Azért jöttem Anna után a faluba, hogy megyőzöd- jem róla: valóban hazajött. Csak belesek a házuk ab­lakán — határoztam el az éjszaka —, aztán megyek is vissza. A többi az 6 dol­ga már. ö hagyott ott en­P AT AKI PÁL: gém, nem én. Nincs miért megalázkodnom előtte. Egyszer történt. Semmi több. Mi lenne, ha minden asszony otthagyná az uráf. ha az egyszer, talán nem is készakarva, félrelépett. Kipp... kopp.,, bim.. bim... A csordákét a falu szé­lén árválkodik így mesélte Anna, Mire észreveszik, már késő. Azért, jártak oda a megcsalt asszonyok. A bizonytalanságot senki sem szívleli. De legfőképp nem az, aki mer leszámolt az életével. A lábam remeg A szi­vem hajszol. Tegnap még azt hittem, nekem kell megbocsájta nőm Annának, amikor könnyes szemmel visszatér hozzám. Megpaskolom a hátát, rámosolygok: felejt­sünk el mindent, hiszen nem történt semmi külö­nös — apám mondta így anyámnak, még pendelyes koromban. Igen, nem történt semmi különös. Megláttam. Akkor már napok óta orróltunk egy­másra valami butaságért. Sétált magas, tűsarkú ci­pőjében, szélkuszálta sötét­szőke hajjal. Ajka nedvesen ragyogott, bájos metszésű arcélét a kezdődő sötétség még in­gerlőbbé tette. Ahogy elha­ladt mellettem, mosoly vii- lódzott a szája szögletében. Anna mellett még soha nem éreztem azt a zavart, amely abban a pillanatban elfogott. Mentem utána. Cél nélkül, szándék nél­kül. Es őszintén meglepőd­tem, amikor váratlanul visszafordult és rám kérde­zett: mit akar tőlem? Fel­támadt bennem az ördög: vajon tudok-e még hódíta­ni három évi házasság után? Kétszer találkoztunk a parkban. Harmadszorra az eső a lakásába kergetett. Elvált asszony volt. Kipp... kopp... bim.. bim... • Megpróbálom felidézni a csókjai ízét. Nem megy. Üresség tátong az emléke­zetemben. Még azt sem tu- dom: milyen a szeme szí­ne? Annáé zöldeskék. Színját­szó fényességébe szerettem bele már az első pillanat­ban. És a csókjai ananász is, áfonya is. Keserédes. Egyre szaporább lépteim ritmusa. Kapkodva léleg- zem, a tüdőm, akár az el­használt fújtató. Kísérteiként suhan át a falu fölött a fájó kongatás. „A férfinépet csak egyszer harangozzák!’’ Már szaladok Nem tu­dom, lesnek-e az ablakok mögül. Nem érdekel. Sem­mi sem érdekel. Csak An­na. Az ember néha hibá­zik. Az a fontos, hogy ta­nuljon belőle s újra ne kövesse el. Zúg a harang, kínoz és vádol, mintha isten tudja mit követtem volna el. Csak meglesni, hogy él. Azután visszamegyek a vá­rosba. És türelmesen vá­rom. Amíg visszatér. Űgv esem be a kertka­pun, mint az üldözött. A lelkem ujjong, a szám makacsul összezárul. Áll a kút mellett, háttal nekem, s halkan dudorász- va hajol a mosóteknő fölé. Rövid kartonszoknyája megfeszül ingerlőén göm­bölyű csípőjén. Az eszem visszavonulót fúj, de a lábam fittyet hány neki. Ügy zárom kar­jaimba, mint amikor élős szőr öleltem át karcsú de­rekát. Elvesztettem az első csa­tát. S az első vereséget, ki tudja, hány követi még! Lélekharang

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom