Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
I§64. augusztus lf>. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 „Olyan anyagiasak vagyunk“ Nemrég egy sajtóankéton tanácsolta egy munkás e sorok írójának: „Ne írjanak annyit autóról, higgyék el, ez csak bosszantja a tisztességesen dolgozó embereket. Ne táplálják maguk is azt a rossz szellemet, amely elég baj, hogy megvan nálunk. Már úgyis olyan anyagiasak vagyunk...” A három pontot a mondat végére nem én tettem, hanem a felszólaló: egy sokat kifejező kézlegyintéssel, — mintegy azt mondván: — mint a kapitalisták. A közelmúltban Budapesten járt egy nagy nyugati lap munkatársa. Amikor meglátogatott, épp íróasztalomon volt egy hazája- beli újság, s benne egy „szenzációs” leleplező cikk, egy magasrangú közhivatalnokiról. Ezt a közembert egy nagy konszern lefizette, hogy egy zsíros állami megrendelést neki juttasson, ez állt az újságban. — Mutatom a cikket a kollégának, gondoltam, szegény, most majd zavarba jön. Ű ugyan nem. A világ legtermészetesebb hangján felélte: „Hja, most államtitkár, most kell meggazdagodnia, ha eddig még nem gazdagodott meg” És aztán szép sorjában elmondta, hogy az újság egy másik tőkeérdekeltség orgánuma, s mert ez a pénzcsoport az állami megrendelésben hoppon maradt, most dühös. Ezért a leleplező cikk. Az az újságíró pedig, aki írta, minden valószínűség szerint megvesztegetett néhány alacsonyabb beosztású tisztviselőt, hogy szállítsanak bizonyítékot a leleplezéshez. Mert hogy megvesztegetés lesz, ha versenytárgyalás és állami megrendelés lesz, ez előrelátható, bizonyosra vehető. Megvesztegetett államtitkár, megvesztegetett újságíró. megvesztegetett titkárok, haragvó konkurrens, becsületbe gázoló újságcikk — ugye, milyen távoli ez a világ. És ami nekem a leginkább szembe ötlött, hogy nyugati kollégám szenvtelenül. felindultság nélkül, pusztán regisztrálta a tényeket. Summázata pedig valami olyasmi volt: — amit pénzért tesznek, az teljesen érthető, el nem ítélhető. Ez hamisítatlan kapitalista szemlélet. Azt jelentené ez, hogy kézlegyintéssel kell elintézni azokat az aggályokat, amelyek minálunk jószándékból fellelhetők, és valóságos tartalommal — ám téves végkicsengéssél — szóvá tesznek bizonyos visszásságokat? Nem, nem szabad. Hiszen az eszmei offenzíva fő értelme mindenképpen az, hogy általánossá tegyük a szocialista öntudatot és erkölcsöt, s az is ideológiai harc kérdése, hegy bizonyos, nyomokban fellelhető tüneteket ne bélyegezzenek kapitalistának, ha azok nem kapitalista tünetek, legfeljebb maradványok. Ezt, hogy maradványok, azért is hangsúlyozni kell, mert egyesek mint valami új jelenséget róják fel az anyagiasságot, ’ holott legfeljebb még nem pusztult ki. Talán nem szükségtelen először is az alapvető, mélyreható elvi különbségre felhívni a figyelmet. — Ez pedig az, hogy a szerzési vágy a kapitalizmusban meghatározott jelleggel a termelési eszközök magántulajdonában, tehát a munka nélkül — azaz mások munkájából — szerzett jövedelemben, vagyis a kizsákmányolásban fejeződik ki. Véletlenül, egyes esetekben, a népköztársaság törvényei ellen vétve, minálunk is ideig-óráig létezhet valami üzérkedő banda, fel nem fedezett feketézés stb. De hogy ez társadalmi méretű volna, ezt. senki sem ffiíthatja komolyam A lényeg tehát az, hogy minálunk bármennyit keres is valaki, jövedelmén nem alapíthat gyárat, bankot, — azaz nem válhat kapitalistává Lehet, hogy iskolásnak hat ez a magyarázat, de nem felesleges azért, mert egyes varjak azt károgják, hogy az, ami nálunk van, a kapitalizmus restaurációja. Ezt, persze, csak az hiheti el, aki — alapfokú ismereteknek is híján van. Mi az válójában, amit anyagiasságnak neveznek* illetve amit összetévesztenek vele? Azt a jó és helyes törekvést is az anyagiasság skatulyájába teszik bele, arrielyik jobb és több munkával kíván nagyobb keresethez, magának es családjának jobb megélhetéshez jutni. Ez aztán éppenséggel nemhogy üldözendő, hanem nagyon is üdvözlendő jelenség: a szocialista öntudat jelenlétének bizonysága. Feltétlen helyes törekvés állami és vállalati szinten az anyagi érdekeltség élvének mind jobb érvényesítése, mert a közvetlen érdekeltség a szocializmus építésének nélkülözhetetlen hajtó ereje Míg tehát o munkátlan meggazdagodás vágya kapitalista tendencia, a jobb munkával jobb boldogulás szocialista tendencia. Alkotmányunkat sértenők meg, ha ezt elfelednénk. A kommunisták kezdettől azt hirdették: a szocializmustól csak annak kell tartama, aki polgári életformán és szabadságon, mások kizsákmányolásának a szabadságát érti. Ezt a szabadságot a szocializmus valóban nem ismeri el. Csakhopv a polgári életforma mint jelszó általában nem ezt állította előtérbe, hanem a kényelmet, az öszkomfortos lakást, a papucsot, a fürdőkádat és hasonlókat A kommunisták leleplezték, hogy a felsoroltakhoz azért tapad jelzőként a polgári, mert jórészt a polgárság sajátja, pedig elvileg nincs köze a kizsákmányoláshoz. — Azt mondtuk: éppen a termelőeszközök magántulajdona akadályozza meg, hogy ezek a személyi tulajdonok, mint például . szép lakás, s ha úgy tetszik, az autó, általánossá legyenek, a dolgozó emberek osztályrésze legyen. Most pedig, nem is húsz évvel a felszabadulás és alig másfél évtizeddél a munkáshatalom kivívása után, ne tudnánk mit kezdeni egy olyan jelenséggel, amelynek eljövetelét előre láttuk, s amelynek bekövetkeztéért voltaképpen dolgoztunk és harcoltunk? A szocializmus legfőbb vonzóerejéről mondanánk le, a szocializmus nem is lenne szocializmus, ha az anyagi ösztönzőket félretennénk. Természetesen nagyon kell vigyázni arra, hogy az anyagi ösztönzők sehol se szerepeljenek kizárólagosan, hanem mindenütt járjanak szervesen együtt a tudatbéli ösztönzők erősödésével. Egyébként nem is mehet másképpen. Vigyázni kell természetesen arra is, hogy az önzésnek, a haszonlesésnek, a mindent csak prémiumért vállalásnak, a szűk kapacitás teremtette helyzettel való vissza'lésnek és még sok más undorító jelenségnek a fellépte ellen következetes harc follyék, és sehol se mehessen jobban az ügyeskedő parazitáknak és a dörgölődzködőknek, a konjunktúra lovagoknak és a strébereknek, mint a jószándékú, tiszta lelkiismeretű, a tudásukat rendszeresen továbbfejlesztő, szorgalmas dolgozó embereknek. Aki pedig anyagiassággal vádol minket, az vagy nem lát tisztán, vagy szántszándékkal ködösít, hogy zavart keltsen. Semmi okunk sincs restellkedni amiatt, sőt mi máson mérhetnék érzékenyebben munkánk gyümölcsét, hogy a dolgozó emberek jobban táplálkoznak, ruházkodnak, laknak, bútort, televíziót vásárolnak, külföldre is járnak üdülni stb., stb. Ez nem holmi falra festett ördög „a kapitalizmus restaurációjáról”, hanem reális tény a szocializmus felépüléséről. Szántó Jenő Előkészületben ss ÚJ pártoktatási év kiadványai Még itt a nyár. de a Kossuth Könyvkiadóban már elkészülnek az új pártoktatási év kiadványai. Nonn György igazgatóhelyettessel arról beszélgetünk, milyen törekvések vezetik a könyvkiadót az új anyagok összeállításánál? — A tavalyihoz hasonlóan az idén is csaknem 700 ezer ember vesz részt a pártoktatásban. Négyszáz- húszezren szemináriumokon, a többiek előadásokon bővítik ismereteiket Nagy tömeg ez. Az egyes oktatási formákban figyelemig 'kell vennünk a színvonalbeli különbségeket, ezért népszerű formában, érdekesen, színesen, ugyanakkor tudományos igénnyel készíttetjük el brossuráinkat. Törekszünk arra, hogy minél több ábra, grafikon, kép segítse az anyag elsajátítását Az idén képes anyagokat adunk ki a tudományos szocializmus hallgatók számára, s hat és fél szerzői ív terjedelmű külön füzetben PAPUCS vagy estélyi ruha? Az a martfűi fiatalember, akivel a KISZ klub- . vezetők nyári táborában vitatkoztam, nagyon bízott a televízió jövőjében, S kétségtelenül igaza volt abban hogy a népművelés terüle- . tén sokkal többet jelent majd a televízió már a legközelebbi években is, mint eddig. Néhány ponton azonban úgy érzem, tévedett És mert nagy társaság előtt vitatkoztunk, s abból a társaságból sokan hajlottak afelé, amit ő mondott, úgy gondolom, egyben-másban nem árt, ha vitánkat a nyilvánosság előtt folytatjuk! Az egyik ilyen nézet, amit fiatal vitapartnerünk hangoztatott a televísió mindenhatósága, azaz az összes egyéb népművelési forma feleslegessé válása. Szerinte színházat, filmet, ismeretterjesztést a tv jobbat, ökélete- sebbet ad, mint bármely más népművelési lehetőség ezért néhány év múlva minden egyéb népművelési forma visszaszorul, feleslegessé válik. Az érv kétségtelenül tetszetős. Éppen csak nem igaz, mert egy technikai ismeretterjesztő eszközt — e nemben kétségtelenül az eddigi legkiválóbbat — a kizárólagosság jegyével ruház fel, elfelejtve, hogy a népművelés és a szórakozás sem maradhat meg mindig passzív formában. Éppen a fiatalság, a nyughatatlan nemzedék” igényel ennél többet, azt, hogy ő maga is résztvehessen a kultúrális életben, hogy aktív szórakozást kapjon, hogy művészi hajlamait, nemes értelemben vett alkotó, vagy gyűj tőszenvedélyét minél teljesebben érvényesíthesse, Ezen túlmenően a klubélet, az egyéni tehetség kiélésére alkalmas különböző szakkörök nélkülözhetetlenek! A fent elmondott és az ifjúságra jellemző aktivitási vágyon kívül azért is, mert a közösségi érxé* fejlesztésére, a közösségi ember kialakítására éppen ezek a fent felsorolt tevékenységek a legalkalmasabbak. Távol áll tőlem, hogy vitassam a televízió korszakos szerepét. Hiszen ilyen teljesen, ilyen átfogóan elénk tárai » világot. mi más eszköz nem képes. Éppen ezért a kétfajta szórakozás, k passzív befogadó és az aktív kiélő valamiféle szintézisét kell megtalálnia a korszerű népművelésnek. De mindezt a televízióval karöltve, nem pedig a „majd elvégzi helyetMaqyar könyvek külföldön A külföldi kiadóknál 24 magyar mű jelent meg 2864 első félévében. A fordítások elsősorban a szépirodalmi, ezek közül is elsősorban a mai magyar szépirodalmi művekből készültek. Ezekből sorolunk fel néhányat: A milánói Feltrinelli Szabó Magda „Az őz” című regényét adta ki olaszul és Déry Tibor novelláinak egy kötetét „II gigante” címen. Ugyancsak Milánóban, Jelentette meg a Leríci kiadó Paoló Santarcangeli Ady válogatását. A párizsi Gal- limard kiadó Német László „Iszony” című regényét jelentette meg. Mexikóban Lukács György „Die Gegenwartsbedeutung des kritischer? Realismus” (Die gegen dem Missverstandenen Realismus) című müve jelent meg spanyolul. Számos magyar könyv jelent meg a baráti országokban. Darvas József „Vizkereszt- től Szilveszterig” című regénye német nyelven jelent meg a Volk und Weit Ver- lag-nél. Prágában kiadták Kassa* Lajos „Egy ember élete” című önéletrajzi regényét, Gárdonyi „Láthatatlan emberét1’. Pozsonyban Móricz Zsigmood „Rokonok” című műve, Varsóban Sarkadi Imre „A gyáva” című kisregénye került az olvasók kezébe. Szakkönyveink is felkeltették a külföld érdeklődésélt. Ferenczy Jenő: trA finommechanikai konstrukció” és Marx György: „Túl az atomfizikán” című könyve cseh nyelven, Szabó Imre: „A jogszabályok értelmezése” című műve pedig románul jelent meg. Harmadik szlovák kiadása látott napvilágot Hirschler Imre: „A nők védelmében” című munkájának. További magyar művek külföldi kiadása várható ebben az esztendőben. A lengyelek megjelentetik Déry Tibor „Feleletét”. Ugyancsak Déry G. A. úr X-ben című. legújabb regényét a párizsi Dm Sawil kiadó adja ki. Francia fordítás készül Hernádi Gyuia „A péntek lépcsőin” című regényéből az Albin Michel kiadónál Kodolányi János „Égő csipkebokor” című könyvének német kiadása van előkészületben a stuttgarti Steingrüber kiadónál; Illyés Gyula „Ebéd a kastélyban” című könyvét a berlini Aufbau jelenteti meg. tünk a tv" jelszó alapján. Szorosan ezzel függ össze az a másik kérdés, amely a vitából közérdeklődésre tarthat számot. Vitapartnerem ug3ranis azt bizonygatta, hogy színházra egyáltalán nincs már szükség akkor, amikor a tv a színházat lakásunkba hozza, — Ki megy majd színházba, ahová szépen fel kell öltözni, ki kell mozdulni, amikor jó színházat láthatunk a tv-ben minden héten? — kérdezte! A televísió sok mindent pótol De az életközelséget, a színpad és a nézőtér között kialakuló kapcsolatot sohasem képes helyettesíteni; Lear király a színpadon is Lear meg a tv-ben is; De a kamera nem tudja befogni az egész színpadot, mindig csak annak egy részletét Intim kamaradaraboknál ez nem zavar, ám sokszereplős, nagy díszletes, sokmozgásos darab visszaadására maradéktalanul nem vállalkozhat. A tv különben is elsősorban kamarajellegű; A családra, a kevés nézőre, a „papucsos- pizsamás” műélvezetre számít A színmű, a hangverseny azonban elsősorban a nézők és hallgatók kollektivitásán keresztül érvényesül. Egy mégoly tökéletes gramofonlemez, vagy tv- adás sem képes a hangot a történést a maga teljességében és szépségében visz- szaadnL Ami pedig a felöltözést illeti... Nos, ha színházba látogatok, éppen az a szép, hogy ünnepi programmá teszem azt az estét. Ez az ünnepélyesség az. hogy öt- századmagammal részesülök valamilyen esztétikai élvezetben. Mindezt azért írom le, mert eszembe jutott a vita egyik résztvevőjének az a megjegyzése, hogy a színház az „divatbemutatója a nőknek"; Igazságtalannak éreztem ezt a megállapítást. Ma már ninc*eneh divatbemutatód premierek és az, ha a dolgozó emberek szép ruhában kívánnak megjelenni a színházban, hangversenyen, elsősorban az alkalomnak, az ünnepi alkalomnak szóli A televízió az évszázad legjelentősebb kulturális vívmánya. Ez nem lehet vita tárgya. De egyetlen művelődésügyi szakember sem tekintheti kizárólagos csodaszernek; Együtt, a klasszikus, hagyományos népművelési, szórakozási ágazatokkal kell alkalmazni. Ügy, hogy ebből az egyetemes emberi kultúra ügye kerüjön ki győztesen. Papucsban és estélyi ruhában egyaránt; Hernádi Tibor szemléltetjük a politikai gazdaságtan egész anyagát. — A propagandisták, a hallgatók általában elégedettek az oktatási kiadványokkal, Előfordul azonban, hogy késnek az anyagok, s az egyes füzetek színvonala egyenetlen- A középiskolai tankönyv szövegét sokan zsúfoltnak érezték. Milyen okok játszanak ebben közre? — A késés legfőbb oka az a törekvésünk, hogy a legújabb politikai eseményeket, dokumentumokat elemezve tartalmazzák a füzetek. De az események gyorsan követik egymást, az átdolgozás, majd a lektorálás is időt vesz igénybe. Kiadványaink nagy pél- dányszámúak, a nyomdák teljesítőképessége pedig véges. Mindez együtt okozza a késést, amelyet persze, igyekszünk elkerülni. Szerzőink egy-egy terület legjobb szakemberei, de egyesek nem tudják még teljesen a közírói nyelvet megtalálni. A terjengősség és a túlzottan tömör tudományosság — ez a két véglet, amelyet igyekszünk elkerülni — több kevesebb sikerrel. — Milyen oktatási formák lesznek az idén, és milyen kérdésekkel foglalkoznak a hallgatók? — Az oktatási formák, és a részvevő hallgatók arány- száma nagyjából a tavalyi lesz. Űj formaként az ipari és mezőgazdásági gazdaságpolitikai tanfolyamhoz csatlakozik a világgazdasági, tíz-tizenötezer részvevővél. Növekszik a falusi téli tanfolyamok, és a fejlődésnek megfelelően a marxizmus—leninizmus középfokú tanfolyamok, valamint az esti egyetemek hallgatóinak száma. Az időszerű kérdések tanfolyamán a 200 ezer részvevő nyolc előírt és négy ajánlott témát tanulmányoz. Szó lesz a nemzetközi munkásmozgalom __időszerű p roblémáiról, a Vili. kongresszus népgazdasági határozatainak végrehajtásáról, az osztályharcról és a párt vezetőszerepének érvényesüléséről a szocializmus teljes felépítésének időszakában, a szocializmus és a fegyelem összefüggéséről; kultúrpolitikánk kérdéseiről stb. A gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari tagozatán hat témával foglalkoznak: a munkaerőgazdálkodás, s az ipari export helyzetével és feladataival, az életszínvonal alakulásával, a koncentráció, kooperáció és special!záció kérdéseivel, az állandó állóalapokikal és beruházásokkal, valamint az ipar szerepével a mező- gazdaság fejlesztésében. A mezőgazdasági tagozaton a mezőgazdaság szerepéről, az állattenyésztés helyzetéről és tartalékairól, a tsz-en bdLüli anyagi ösztönzőkről. a mezőgazdaság műszaki fejlesztéséről, a szaktudás és a korszerű termelés összefüggéseiről, valamint az árutermelés és felvásárlás kérdéseiről lesz szó. A világgazdasági tagozat hallgatói korunk termelőerőinek fejlődését, a két rendszer gazdasági versenyét, a kapitalista világgazdaság integrációját, a KGST szervezetét és munkáját, a gyengén fejlett volt gyarmati országok gazdasági és politikai helyzetét tanulmányozzák. A kiadó átdolgoztatja a marxizmus—leninizmus középfokú tanfolyam első évfolyama. a középiskola és az esti egyetemek filozófiai és politikai tananyagait s új anyagot készíttet a marxizmus—leninizmus középfo« kú tanfolyam második év= folyamának!
