Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-11 / 187. szám
1984. augusztus 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NAGVRABECSÜLT „SZEGÉNYEMBER Ülést tartott Munkahelyén, a szolnoki gőz-mosoda kazánházában érdeklődtem Tasi András után: — Korán reggel jött, mivel ma szombat van — mondta egy forrasztópákát lóbáló magas férfi — bádogos lehetett. — Ilyenkor már délelőtt hazamegy. Menjen el a lakására. — Tasi bácsival szeretnék beszélgetni — mondtam feleségének a Mártírok utcai házacska kapujában. — Nincs itthon, cementért ment, de most már nemsokára megérkezik. — Jöjjön. A belső szobába — mutatta az utat. — Meséljen addig róla, Tasi néni. Ragyogott az arca, mikor a férjéről beszélt. — Nem is tudom, hogyan kezdjem. Az én apusom nagyon aranyos ember. Mindenki szerette. Tőle nem kérhettek olyat, amit ne teljesített volna. — Tasi bácsi, esküvőre megyek, nem érek rá rendbetenni a gépet — mondta valamelyik. — Menj, majd én elintézem — válaszolta. — Szegény Kuczora Feri (meghalt, isten nyugosztalja) fűtővizsgára készült. Hazazavarta. — Menj tanulni, majd én mindent elintézek. Rajongtak érte az emberek. Negyven évig szolgált egy helyen, a szolnoki Fűtőházban. — Tudja, fiam, hogyan tudnám röviden bemutatni? Nagyrabecsült szegényember volt. De szeretek is így élni — sóhajtott boldogan —, becsületesen. — Milyen jó hallani még a mai napig is, hogy az uramat dicsérik. De már jön is... — fülelt az udvarra. — Ö az — sietett elébe. Mindketten bejöttek, Tasi néni egy tál sárgabarack kot tett az asztalra. — A barackot szemezgetve beszélgetni kezdtünk. — Olyan mindennapi dolgokról. Házrenoválásról, meg miegymásról. — Szokott újságot olvasni, Tasi bácsi? — Igen. — A múltkoriban megjelent egy cikk, amelyik arról szólt, hogy Szovjetunióban felemelik a nyugdíj korhatárt. Mi a véleménye róla? — Hát... — kezdett a válaszba, de meggondolta, töprengett egy darabig. — Nézze, sokat gondolkoztam már ezen a nyugdíjas- ságon. Nagyon sok velem egyidős nyugdíjas van, aki a vasútnál szolgáit. Nagyobb részük már húsz éve nyugalomba vonult. — Élnek egyik napról a másikra, eljárnak az otthonba/ beszélgetnek, dominóznak. — A korhatár... — kezdtem, de szavamba vágott. — Oda akarok kilyukadni. Egyre több a nyugdíjas, ugye újabban a tsz- ekben is. A gyermekszaporulat meg nem valami nagy. Példa a három lányom. Mindegyik családban csak egy gyerek van. Lassan több lesz a nyugdíjas, mint a dolgozó. Sok pénz ám az, amit az állam nyugdíjra kifizet. — Ügy gondolja... — Úgy gondolom, hogy aki egészséges, az csak nyugodtan dolgozzon tovább. Látja — mutatott magára —, ki lehet bírni. Meg mondjuk meg őszintén, kell a munkáskéz. — Meddig akar még dolgozni? — Nem tudom. Minél tovább. Igaz-e, anyus? — tette felesége kezére a kezét. Egymásra mosolygott a két szép öreg. (B. J.) Az ű bizonyos másik oldal. •• Az utasok sem angyalok A Ludas Matyi együk karikatúráját nézve kezdtük a beszélgetést Földi Tibor- néval, a 7- sz. AKÖV kalauzával. A rajz esős időt, egy autóbuszt ábrázolt, amelynek kalauznőjr „barátságosan” nógatja az utasokat, hogy iparkodjanak, s nyomatékül „tunikán” billenti őket. — Ez azértúlzás — tiltakozik Föld, lé. — Lehet, hogy vannak ilyen durva kalauzok is (ezek szerint Ö nem az), de higgve el, az utasok sem angyalok. Több mint 8 éve vagyok kitéve élcelődéseiknek. Eleinte bosszantott, kikértem magamnak, később már csak a belső düh emésztett, ma viszont mindenhez mosolygok. Ez a titka tehát annak, hogy ellene még nem küldtek be panaszt Szolnokon. A mosolygást ugyanis már Budapesten megtanulta. Lehet, hogy most viszonozza az utasok „jóindulatát”, s ő sem mond róluk semmi rosszat? — Sohasem volt például potyautasa? — próbálom kiprovokálni a panaszt — Volt ugyan potyautasom, de semmi bajt nem csinált Segített a jegyeket szétadni, mert sokan voltak a buszon, s ő magának elfelejtett jegyet váltani. Leszálláskor az ellenőr elkapta. a „segítségért” húsz forintot fizetett. Igaz, ez nem Szolnokon történt, de akad helyi példa is másoknál. Különösen reggel és a' 3-as járatnál. Az ugyanis per- selyes és viteldíj 1, illetve 2 forint. Akad olyan, aki a gyümölcsösig megy, s csak egy forintot dob a perselybe. Néha ellenőrzik s így járta meg legutóbb három utas. Hat forint helyett 36- Ot fizettek. — Bérletet kémek- Csak 8,50-es van — mondom. — Hogy-hogy 8,50-es? Tegnap még 8 forint volt. És minden vagyok szemükben és szavukban, csak ember nem, Hát tehetek arról, hogy a nyomda már a biztosítással együtt készítette a jegyeket? Sok bajunk van az út-elzárásokkal is. Mit sétáltatnak engem a városban — mondják. Igazuk Van. Abban viszont már Deal« hogy inket okolnak. — Vannak, akik fagylalttal a kezükben akarnak felszállni. Ezek a fagylaltbetyárok. Már csak így hívjuk őket. Szólok nekik és szemtelenül felém nyújtA tiszasaái Rákóczi Tsz- ben a kalászosok után 1012 hold szántatlan terület maradt. A közös gazdaságban az aratással egyidőben fogtak a talajmunkához. Jelenleg több mint 700 hold vető- és nyári mélyszántásuk van. A szántógépeik kettős műszakban dolgoznak. Egy SZ—100-as és két DT éjjel-nappal buktatja a tarlót. A harmadik DT nappal silót tapos, éjszaka, szánt. Mintegy 350 holdnyi vetőszántásukat lezárták. Az ekéket simító és kapcsolt gyűrűsheriger követte, tehát beérett talaj várja majd a vetőgépeket. Mindják: nyaljon" maga is. Szerencsére nem sokan vannak és legtöbbjük később bocsánatot kér. Az idősebbeknél a kosarakkal van baj. Harisnyákat szaggatnak, nagy helyet foglalnak el — Úgy érzem, akik bántanak, kételkednek abban, hogy ez is munka. A gyárimunkás holt anyaggal dolgozik, nekem emberekkel van dolgom. De azért nem rosszak az emberek. Csak egy kicsit lennének türelmesebbek. össze 50 holdnyi tarlót kell a vetésre előkészíteniük. A cukorrépa, burgonya és a jövőre telepítendő szőlő alá istállótrágyát hordanak ki. A szántógépek tejesítmé- nyét állandóan figyelemmel kísérik. A traktoristák átlagosan 110 százalékra teljesítik normájukat. Naponként 25—30 holdat szánta- l nak fel. A jelenlegi ütemet figyelembe véve augusztus második felében nem marad szántatlan tarlójuk. A Rákóczi Tsz elsősorban szőlő és gyümölcs termelő gazdaság. A 400 holdnyi szőlő-gyümölcsösben most is sok a munka. ■ A vezetésről — mindenkinek Hogyan döntsön a vezető? A vezetői döntés adott eredmény elérésére irányuló elhatározást jelent, beleértve az elérés módját is. A vezetés hatékonysága függ a döntésnek kellő megalapozottságától és a döntések alapján született utasításoktól. A döntéseknél figyelemmel kell lenni arra. hogy a végrehajtást emberek végeik, akiknek különböző a képessége. Az a vezető, aki ezt figyelmen kívül hagyja, hibás döntéseket hoz. Döntésekre szükség van a vezetői munka mindhárom alapvető funkciójában, a tervezésben, szervezésben és az ellenőrzésben egyaránt. Ha a vezetés egyik, vagy másik fontos feladatáról beszélünk, akkor legtöbbször az a kérdés merül fel: melyik döntés lenne a legmegfelelőbb? A döntésekhez fel kell vázolni az alternatív lehetőségeket és ezek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. A lehetőségeket azonban sok tényező befolyásolja: a szociális. a politikai, a műszaki és a gazdasági adottságok jellemzői; A döntések meghozatala bizonyos kockázatokkal jár. Ezek több tényezőtől (a variációs lehetőségek számától, a döntésre váró kérdés megismerésétől, a befolyásolható tényezők számától és jellegétől, a döntéssel kapcsolatos kérdés jellegétől, a döntés létrehozásának módjától) függnek. A variációs lehetőségekkel kapcsolatban rögtön az merül fel, hogy szükség van-e egyáltalán döntésre, fcell-e történnie valaminek a szóbanforgó ügyben, Jól halad a fala jmunka Tisiasason a megyei operatív bizottság A megyei operatív bizottság tegnap ülést tartott. Elsőként beszámoltatta Túrkeve város és a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetőit az öntözésről. A bizottság megállapította, hogy a város termelőszövetkezeteinek abraktakarmány hiánya van, s ennék ellenére nem tesznek kellő erőfeszítéseket az öntözési terv teljesítése érdekében. A tervezett területnek eddig csak 55.4 százalékát öntözték meg. A város közös gazdaságaiban kevés az öntöző szakmunkás. A Vörös Csillag Tsz-ben a kapásokat zömmel olyan területre vetették, melyet nem tudnak öntözni. Ugyanakkor az öntözőtelepeikre zömmel kalászosok kerültek. A bizottság felhívta a túrkevei elvtársak figyelmét arra, hogy ne nyugtassa meg őket a vasárnap lehullott 27 milliméteres csapadék. A következő napokat jobban használják fel, juttassák el a mesterséges csapadékot a takarmánytermesztő területekre. A város vezetői határozottabban szerezzenek érvényt az állami terv végrehajtásának. Körültekintőbben állítsák össze a jövő évi vetésforgót, az eddiginél nagyobb területen öntözzenek, s a télen minél több öntöző munkást képezzenek ki. A bizottság beszámoltatta a megyei növényvédő állomást a növényi kártevők elleni védekezésről, továbbá a MÉK vezetőit a zölség- és gyümölcsfelvásárlás helyzetéről. A bizottság a beszámolókat elfogadta és megfelelő határozatokat hozott. Az operatív bizottság értékelte a megye állami és közös gazdaságaiban folyó időszerű munkák menetét. Megállapította, hogy a múlt héten a cs éplés megfelelő ütemben haladt előre. Néhány gazdaságban azonban még több száz holdnyi csépeletlen gabona van. Ezért felhívta az illetékes járási és városi, vezetők figyemét arra, hogy több segítséget adjanak a lemaradt gazdaságoknak. Az elmúlt héthez viszonyítva több gép dolgozik kettős műszakban. További erőfeszítéseket kell azonban tenni, hogy a szántásban éjszaka is résztvevő gépek száma növekedjen. Mindenekelőtt a vetőszántásokat szorgalmazzák a gazdaságok. Rendkívül. nagy az elmaradás silózásban. A betakarításra váró területnek csak 20.1 százalékán gyűjtötték be a takarmányt. Sok közös gazdaságban A NYÁRI MUNKALATOK HELYZETE A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYA ÉS A SZOLNOK MEGYEI ÁLLAMI GAZDASÁGOK IGAZGATÓSÁGA JELENTÉSEI ALAPJÁN Járás, város GabonaösszKettős Szalmaöntözés cséplés szánt. műszak lehúzás eve tervének teljesítése százalékban Karcag 99.2 54.2 36.7 99.9 84.8 Szolnoki j. 98.8 54.2 72.3 99.8 67.6 Törökszentm. j. 98.0 61.9 74.2 100.0 86.8 Mezőtúr 97.9 51.1 84.6 92.9 85.5 Töröksztm. V. 97.9 50.1 52.4 100.0 101.7 Kunszentm. 396.4 42.8 78.5 92.7 125.8 Tiszafüredi 395.7 57.4 48.5 100.0 104.0 Kunhegyesi 394.4 51.9 70.1 99.2 75L5 Jászberény V. 94.1 21.4 24.1 99.8 59.2 Jászberényi 393.3 32.7 48.6 96.6 50.8 Kisújszállás 90.9 33.6 58.3 87.0 63.6 Túrkeve 85.8 44.6 33.3 80.5 55.4 Szolnok megye termelőszövetkezetel 95.8 47.4 62.0 96.9 81.3 Szolnok megye ááL gazdaságai 100 41.3 X 100.0 80.8 x = Az állami gazdaságokban 236 gép dolgozik kettős műszakban még hozzá sem fogtak ehhez a munkához. A törökszentmiklósi járásban például csak négy silókombájn dolgozott A szolnoki járásban negyvenkét gép közül csak harminc működött. Még ennél is rosszabb a helyzet a tiszafüredi járásban, ahol harminc gépből mindössze nyolc kezdett munkához. A bizottság nyomatékosan felhívja a városok, járások és a közös gazdaságok vezetőit. hogy tegyenek hathatós intézkedéseket az értékes takarmánynövény betakarítására. Gyorsítsák meg a munka ütemét. Ne hagyják elvénülni a silónak való takarmányt A bizottság megállapította, hogy megyeszerte elmaradtak az istállótrágya kiszórásával. A jövő évi termés előkészítése nem kis mértékben attól függ, hogy milyen nagyságú terület kap szerves anyagban utánpótlást Ezért a rendelkezésre állő eszközöket, trágyaszórókat maximálisan használják ki és gyorsítsák meg e munka ütemét. Végezetül a bizottság felhívja a gazdaságvezető'k figyelmét arra, hogy növeljék az öntözött terület arányát. A lehullott csapadék kevés. Ezért a lehetőségek felhasználásával minél nagyobb területre juttassák el az öntözővizet. Nemzetközi borverseny Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes megnyitó beszédében hangsúlyozta: a mostani versenyen 26 ország 1400 borral vesz részt. Az eddigi nemzetközi borversenyek jó alkalmak voltak arra is, hogy „rálátásunk” legyen a nemzetközi borízlés alakulására, mind alaposabban megismerjük, hogy világszerte milyen követelményeket támasztanak a borok iránt. Keserű János miniszter- helyettes ezután a bíráló bizottságot és a megjelent hazai borszakértőket meghívta, hogy tekintsék meg az alagsorban elhelyezett — „versenyzőket”. — A kristálypoharakka) megterített fehér asztaloknál helyet foglalt a három bíráló bizottság. A bírálók — mondhatni az egész világ legjobb borszakértői; vagy nincs szükség intézkedésre. Meg kell-e oldani a feladatokat azonnal, vagy az idő megengedi annak elhalasztását. A döntést kívánó problémákkal a vezető különböző módon találkozik. Ha jók az emberi kapcsolatai, akkor személyesen felkeresik munkatársai és kérik döntését. A legtöbb vezető azonban nem elégszik meg ezzel a móddal, hanem „elébe megy” a döntést és intézkedést kívánó ügyeknek, oly módon, hogy felkeresi a különböző munkahelyeket és személyesen tájékozódik. Az ilyen vezető nemcsak olyan kérdésekben hoz döntéseket, amiket elébe terjesztenék, hanem rendszeresen tanulmányozva az üzem munkáját, kiválasztja a döntésre érett ügyeket. A döntésre érett probléma felismerése a vezető által már félmegoldást jelent, mert a legtöbbször éppen az a veszély, hogy a vezető tájékozottsága hiányos. A vezető csak úgy dönthet jól ha ismeri az összes tényekét és körülményeket, mert különben döntése nem felel meg majd a tényleges helyzetnek. Amikor a vezetőnek döntenie kell, tulajdonképpen sok „veszély” fenyeget. Az egyik — mint már említettük —. amikor nem tekinti át az összes tényezőket. Ilyenkor hiányzik az ún. objektív áttekintés. (Ez attól is származhat, ha olyanok befolyásolják, akik nem a tényekről. hanem szubjektív véleményükről tájékoztatják.) Gyakran születik olyan döntés, amely a valóságban nem rendez semmilyen kérdést, csupán lélektani döntés, a környezet megnyugtatására szolgál. Ekkor szokták a felelősséget másra, gyakran a felettes szerveikre hárítani. Találkozhatunk olyan vezetővel is a gyakorlatban, akik a felelősségtől való félelmében kényes ügyekben halogatja a döntést. Úgy vélekedik, hogy „a dolgok majd elrendeződnek maguktól.” A valóságban persze, legtöbbször még bonyolultabba, mély súlyosabbá válnak — éppen a halogatás miatt; Ismerünk olyan vezetői típust is, aki nem óhajtja korrigálni hibás döntését, mert csak a »saját feje’i után megy. A jó vezető felismeri, hogy (bármilyen kiváló képességekkel is rendelkezzék) képtelen a különböző összetett jelenségeket és folyamatokat úgy felmérni, mint azok, akik az egyes részterületek szakértői. Ha ezek véleményét nem veszi figyelembe, akkor saját személyében vállal szükségtelenül nagyobb kockázatot és felelősséget. Az egyeztetett eljárású döntések látszanak célszerűnek. A vezetői kollektíva megvitat bizonyos kérdéseket és — a többségi vélemény birtokában — a vezető dönt. Természetesen élhet vezetői jogával és dönthet olyan módon is, mely nem találkozik a többség véleményével, de ebben az esetben magára kell vállalnia az erkölcsi felelősséget isAz a vezető tartozik a jó vezetők közé, aki tárgyilagosan dönt, aki felméri a döntés előrelátható következményeit és ennek alapján a legjobb tudása szerint határozza meg a döntés módját és módszerét (Folytatjuk.) ' '< <'// " ■ Frank Titflp
