Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-07 / 184. szám

1*64. augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Hasképpen végezzük a pártmunkát..." Kettős műszak nyáron — így rövidebb az ősz Bíró Ferenc elvtárstól, a vasúti csomóponti párt- bizottság titkárától kértünk választ néhány, a párt- szervezetek munkájára vonatkozó kérdésre. — A szerteágazó gazda­sági feladatok közben ho­gyan végeznek pártmurikát? — Indokolt a kérdés, mert sok olyam feladatot lát el a vasúti csomópont, amely miatt másképpen végezzük a pártmunkát, mint általában az ipari vagy más üzemek. Sok dolgozó hosszú időn át ad szolgá­latot. mások utazva dol­goznak, stb. Ez magában véve már megnehezíti a pártmunkát. — Most a szakszolgálati ágak szerint kisebb szer­vezést végzünk. A fűtőház­nál például két kisebb alapszervezetet hozunk lét­re, hogy az azonos jellegű munkát végzők és több­nyire egy időben dolgozók közelebb lehessenek egy­máshoz. A szakszolgálati ágak bonyolultsága mellett nö­veli a gondunkat az is, hogy a közel négyszáz párttagnak mintegy 60—70 százaléka bejáró munkás. Őket munkaidő után itt tartani szinte lehetetlen. Azt is nagyon meg kell gondolnunk, hogy mikor tartsunk egy-egy rendez­vényt, megbeszélést. A tag­gyűlések határozatképessé­ge bizony sokszor veszély­ben forog. Ezért nemrég úgy látta jónak a párt- végrehajtó bizottságunk, hogy egy új módszert pró­bálunk. Azt, hogy egy-egy alapszervezetnél két napon, két ütemben tartjuk meg a taggyűléseket. A meg­osztott taggyűlés álláspont­ját összesítjük és azt tekint­jük hivatalosnak. Ezt főleg az állomási alapszerveze­teknél, a forduló szolgála­tosoknál próbáljuk meg. Ennek a premierje most augusztusban lesz. Remél­jük, megéri azt a többlet- munkát, amit ez az alap- szervezeteik vezetőinek je­lent. — Fő munkamódszerünk az egyéni beszélgetés ma­rad azonban még akkor is, ha ez a próbálkozás ered­ményes lesz. Az utazó személyzet körében nem is tudunk másként eredményt elérni. Erre már vannak kialakult gyakorlatok. Az például, hogy a személy- vonatokon szolgálatot tel­jesítők többnyire rendsze­resen megtartják a párt- csoport-értekezleteket. En­nek eev másik változató az úgynevezett csapatgyű­lés, amit pártonkívüliekkel közösen tartanak többnyire a forduló állomásokon. Sok esetben ez utóbbi az elő­zőnél is előnyösebb, mert ott mindjárt a pártonkí­vüliekkel ie a lka lom van beszélni. — Milyen alapvető gaz­dasági kérdések megoldásá­ban tud segíteni a párt­szervezet? Azt mondhatom, hogy nálunk az év bármely idő­szakában nagy a forgalom. Most azonban a szokásos­nál is nagyobb feladat, az őszi csúcsforgalom felé kö­zeledünk. Lesz tehát mit tenni. A legfőbbnek azt tartom, hogy aki csak részt vesz ebben, az tudja, mi­lyen nagy feladat végrehaj­tásának a részese. — A párttagok sokat se­gítettek a gazdasági prob­lémák rendezésében. Szoká« volt — s azt hiszem, hosz- szú időn át jó is, megfelelő is volt ez a módszer —, hogy a pártalapszervezetek félévenként előre, vagy utólag vagy akár mindkét esetben is megvitatták az éves gazdasági terveket, feladatokat, s azok végre­hajtását. Ez is sok jót ho­zott. De szerintem jobb az, ahogyan már az utóbbi idő­ben ez történik. Most nem­csak általános értékelések­kel foglalkoznak, hanem egy-egy problémát vizsgál­nak meg. Kevesebbet az ed­diginél, de alaposabban. — Mondok néhány pél­dát. Mi a szállíttató felek­től szigorúan megkövetel­tük például a pontos ki- és berakodást. Ugyanakkor elnéztük sokáig, hogy az üzemi célokra hozzánk ér­kező szállítmányokat több napig sem rakták ki. Az illetékes alapszervezet kez­deményezésére ezt meg­szüntettük. Most ott is az előírt idő alatt rakodnak ki. Az állomási szolgálat­nál problémák voltak az ipari telepeket kiszolgáló menetekkel. Ez néha a hi­bák egész láncolatát okoz­ta. Egyik alapszervezetünk, ezt vizsgálta meg. Most mondhatni, pontos menet­rend szerint ködekednek az iparmenetek. A szállító be­leknél például magas volt a rakodási idő. Ennek csök­kentését is segítettük. — Mit tart az őszi csúcs- forgalomra való felkészü­lésben a pártmunka leg­főbb feladatának? — Két számot mondok. 1963 első félévében 258 138 tonna árut szállítottunk, kezeltünk. 1964 első félévé­ben ennél 126 610 tonnával többet. A feladatok tehát nagyok. Ezt egymás mun­kájának megbecsülése, se­gítése nélkül lehetetlen megoldani. S itt olyan dol­gokra is célozok, ami ko­moly gondokkal jár. 1964 első felében 782 elmaradt pihenőnapot kellett kiadni a dolgozóknak, amit tavaly nem kaptak meg. Nem te­hetjük meg még egyszer, hogy a jogos pihenő elodá­zásával oldjunk meg gyors feladatokat. — Míg erre vigyázunk egyik oldalon, a másikon erősítjük a szocialista bri­gádokat. Jelenleg 70 bri­gád dolgozik a csomópont­nál a szocialista cím elnye­réséért. Rájuk nagyon szá­mítunk. Nagyon hisszük, hogy az ő erejük minden nehézséget leküzd. Azért vagyok és lehetek derűlá­tó a nagy feladatok tuda­tában is, mert ismerem a dolgozókat. Tudom, hogy helytállnak. S ha naponta lesznek is problémák, a szakmai vezetőkkel, a mun­kásokkal együtt, összefogva mindegyiket megoldhatjuk. Sikeres nyári betakarí­tás után hamarosan újra roppant munka szakad a mezőgazdaságban dolgozók vállára: az őszi termékek biztos fedél alá juttatása. És ezzel együtt az őszi vetés. Csak érzékeltetőül néhány számadat: A terményszállítás, moz­gatás, több mint 12 mil­lió tonnát tesz ki csak a szövetkezetekben. Jóval több mint kétszáz­ezer holdról az őszi ter­més betakarítása, kétszáz­nyolcvanezer hold őszi ve­tés és így tovább. Ehhez még majd háromszázezer hold mélyszántás. A járu­lékos munkálatokat tétel- szerűen felsorolni pedig szinte lehetetlen. De ez a pár adat is elég ahhoz, hogy kitűnjön ennyi mindent csak az őszi hónapokban elvé­gezni lehetetlen. A gépek számát tekintve még a nyárral megtoldva sem, ha csupán egy mű­A szolnoki Vasipari Válla­lat forgácsoló részlegében Mester Ferenc esztergá­lyos politechnikai cikkeket készít A vezetésről — mindenkinek A szocialista vezetői tulajdonságokról feladatok teljesítésére, hisz-e szavaikban. Cseleke­deteik megítélésénél alap­elvként érvényesíti-e azt a gondolatot, hogy amíg az ellenkezőjéről meg nem győződik, bízzon munkatár­saiban. Ahol a vezető ké­pes maga körül a bizalom ’égkörét megteremteni, ott ebből neki is megfelelő Szép az idS, jönnek a turisták A Balatonon a hét köze­pére megjavult az időjárás és csütörtökön ismét meg­nőtt az idegenforgalom. A hűvös időben is mintegy negyvenezer ember tartóz­kodott a sátortáborokban, de csütörtökre ez a szám megkétszereződött. A nagy nemzetközi campingekbe ezen a napon is több autó­karaván érkezett távolabbi, főleg nyugateurópai orszá­gokból. A csehszlovák ki­rándulók is hosszú gép­kocsi-oszlopokkal futnak be a tópart üdülő övezeté­be. A hatemeletes Tihany Szállóban és a tihanyi mo­telben mintegy 20 ország turistái üdülnek. A motel kertészetében már készítik a hatalmas virágcsokrot és a konyhaszemélyzet is rep­rezentatív ínyencséggel ké­szül az ezredik szállodai vaodég fogadására. Fejlődésünk törvény- szerű velejárójaként az utóbbi időben egyre többet foglalkozunk a vezetés színvonalemelésével össze­függő kérdésekkel. Politi­kai és közgazdasági, filozó­fiai és pszichológiai tanul­mányok örvendetesen nö­vekvő számban jelennek meg, hogy segítséget nyújt- sanáik a téma áttekntéséhez és nem utolsó sorban a ve- zetésben dolgozók közvet­len munkájához. Egyre in­kább polgárjogot nyer. mindennapi életünk gya­korlatában élő valósággá válik a vezetés tudományá­val való foglalkozás, a ku­tató és elemző munka amely segíti az előrehala­dást Mindezen tudomá­nyos és gyakorlati munkák jelentőségének kisebbítése nélkül egyértelmű, hogy a kérdés kiinduló pontja, az előrehaladás legfontosabb előfeltétele egy-egy megha­tározott terület vezetőjének képessége, személyes tulaj­Szocialista körülmények között vezetni, a potenciális tudáson túl elsősorban azt jelenti, hogy értjük és meg­értjük mit akarnak, mit éreznek, mit gondolnak a vezetettek, a dolgozók, dol­gozó társaink. Enélkül a legjobban meghatározott célokért való küzdelemben is magányossá válhat a ve­zető. Életünk gyakorlata, az utolsó másfél évtizedes fej­lődés megtanított rá, ho­gyan kell a dolgozók sza­vaira felfigyelni, észrevéte­leiket, javaslataikat a mun­kában felhasználni. Ame­lyik vezető erre nem ké­pes, képtelenné válik a többi feladat megoldására is. Szervesen hozzátarto­zik mindehhez, hogy a ve­zető bízzon munkatársai­ban. Egy kollektíva légkö­rét alapjaiban meghatároz za az, hogy az élen haladó hogyan veJekedik munka­társairól. Alkalmasnak tart­ja-e őket az általános és az általa konkrétan megjelölt rész jut. A vezetőnek ez a jótulaj­donsága így hat terméke- nyítőleg a munkára Sok kedvezőtlen tapasztalattal mérhetjük le ugyanakkor a bizalmatlan vezető hibás alapállásának következmé­nyeit. A torzsalkodást, a ká­derek fejlődésének vissza­maradását, a gyanakvás légkörének általánossá vá­lását, és mindezek ered­ményeképpen a magára maradt, feladataival meg­birkózni nem tudó vezető reménytelen helyzetét. Nagyon sok kitűnő veze­tőnk, akik nagy szaktudás­sal, széles politikai látókör­rel rendelkeztek, valahogy nem értették meg, hogy munkatársaikkal az egysze­rű dolgozókkal való érint­kezésnél a közvetlen, egy­szerű emberi magatartás­nak — vagy ahogy monda­ni szoktuk, a közvetlenség­nek mekkora jelentősége van. A vezető tekintélyén igen sok múlik. Ha a lég­kör olyan, hogy a vezető szakban dolgoznának. Két műszakkal valójában meg­duplázható a gépek száma és teljesítményük. A Tó­szegi és a Törökszentmik­lósi Gépállomáson tudnák ezt jobban, ahol évek óta és az idén is jól alkalmaz­zák a kettős műszakot. Nemcsak ott. A Szolnok megyei Tanács Mezőgaz­dasági Osztályának véle­ménye szerint jól indult most a tarló-elmunkálás. Mutatja a statisztika: háromszázezer hold tar­lómunkából kétszázezer készen van a megyében. Rövid idő alatt letudtuk e munka kétharmadát. Csakhogy en­nek nagyrésze még tarló- hántás és nem vetőszántás, vagy mélyszántás. Mert az utóbbi kettő a döntő. Fő­képpen a vetőszán t ás ez őszi vetőágyak előkészíté­se. Ezzel kisebbíthető meg igazán az őszi munka, rö­vidíthető az ősz. Ahogyan ezt a szolnoki já­rásban kiemelkedően jól csinálják. Ennek a járás­nak több mint tizenkétezer hold vetőszántása van már­is. Háromszor, négyszer annyi, mint a többi já­rásnak. Nem is véletlenül. A járás szövetkezeti gaz­daságaiban — a mezőhéki Táncsics, a tiszaföldvári Lenin, Sza­bad Nép és a tószegi Dó­zsa Termelőszövetkeze­tekben — példásan szer­vezték meg a gépek két műszakbeli üzemelteté­sét. S ami méginkább dicséri a szolnoki járás vezetését: két, olyan évekre vissza­menően nagyon gyengén gazdálkodó kollektiv gaz- gaságban, mint a szolnoki Vörös Mező és a tiszasűlyi Rákóczi Tsz-ben is megle­pően, szakszerűen, gyorsan halad a talajmunka, a kettősműszakos üzemelte­tés. Évek óta bevált, hasznos, már kitapasztalt módszer­ről van szó. Ezt kell to­vább folytatni és erősíteni. A megyében most az indu­lás után máris valamivel több, mint nyolcszáz gép dolgozik éjjel-nappali vál­tásban. Jó dolog, sok el­végzett munkát jelent. De még legalább ugyanennyi gépre lehetne és kellene kettős műszakot szervezni. Könnyű ezt kijelenteni — vélekedhet bárki, csakhogy nincs elég traktoros. Pontosabban az olyan traktoros kevés, aki jobbra-balra pertuviszony­ban van közvetlen munka­társaival, ha ez a pertu­viszony átlépi az elvszerű­ség határait és a hibák el­nézéséhez, alulról jövő bí­rálat elfojtásához vezet, el­engedhetetlenül megrontja az általános bizalmat, és végső soron aláaknázza a vezető tekintélyét Minden a mértéken múlik. A veze­tő jó tulajdonságai közé tartozik, hogy munkatársai­val való kapcsolatában az emberi közvetlenség, dolgo­zótársai megbecsülése, és a vezetői akarat maradékta­lan keresztülvitele harmo­nikus egységbe forr össze. A vezetői határozott­ság, melyből a megalapo­zott szakmai tudás, mun­katársainak ismerete és az elérendő cél világos megér­tése sugárzik, sokszor át­segítettek kisebb-nagyobb, a munka során elkerülhe­tetlenül felmerülő nehézsé­geken. A vezető szorgalma, szívóssága, a nehéz helyze­tekben is megmaradó biz­tonsága, a kisebb erővel rendelkező munkatársait is lelkesíti, ösztönzi, ja látszó­lag megoldhatatlaíh felada­tok. a messzinek tűnő célok eléréséhez, megvalósításá­hoz. Vezetőink többsége jó­részt megértette ezeket a kérdéseket, harcol az intri­traktorra is hajlandó ülni. Van ebben valami, ha más nem a kényelem ma­gyarázata. Könnyebb meg­okolni miért nem jönnek, mint megkeresni, felkutat­ni a más munkában foglal­koztatott traktorosokat. — Mert, ha az előbb emlí­tett két gyengén jövedel­mező közös gazdaságban, a szolnoki Vörös. Mezőben és a tiszasűlyi Rákócziban találtak embert a gépre, máshol mégis csak köny- nyebb lehet ezt megtenni. Mutatja még a Törökszent­miklósi Gépállomás esete is. Ott van traktoros, mert kutatnak utánuk. Kutatnak a brigádvezetők és maguk a traktorosok. Elvégre a nyáron végzett és nyáron elvégezhető mun­ka nemcsak a szövetkeze­tek, állami gazdaságok ér­deke, hanem a traktoro­soké is. A kellemesen hű­vös nyári éjszakákon még­iscsak egészségesebb szán­tani, mint akár nappal, mint október, november fagyos napjaiban. Nem is vitatja ezt senki, legalább­is traktorosok nem. De a traktorosok akara­ta önmagában még ke­vés. Kell hozzá a gazda­ság-vezetők szándéka és elhatározása. És gondos­kodása. Gondoskodás az éjjel dolgozó traktorosokról. — Nem köti ki közülük egy sem, hogy éjjel halászlé­vel vendégeljék meg őket, ahogy néhány éve a megye állami gazdaságaiban tet­ték. De egy görögdinnye, vagy egy citromos tea. vagy más hasonló csekély­ségszámba menő juttatás sokat jelent az éjszakai határ magányában dolgo­zónak. Ezzel együttjáróan természetesen az anyagi ösztönzés is. Mert akkor van trakto­ros, van kettős műszak, ha anyagiakban is értel­mét találja az éjszakai fáradozásnak. És még mennyi minden velejárója van a dolognak: Nem könnyű megszervezni, mi sem mondjuk. De n»m is lehetetlen. Célja pedig az időnyerés. Erről már a rómaiak azt tartották: aki időt nyer, életet nyer. Eb­ben az esetben egyet biz­tosan: nyugódtabb őszt. megfelelő munkát, keve­sebb őszi hátralékot. Márpedig ezért érdemes mindent megtenni. B. L. ka, az úgynevezett „fúrás” ellen, mert jól tudja, hogy akik ma nála fúrják köz­vetlen vezetőjüket, azok ugyanilyen gátlástalan esz­közökkel dolgoznak holnap ellene. Ezért szinte általá­nos ma már, hogy az ú. n. bejelentőket azonnal szem­be ültetik a megbírálttei. Ilyenkor percek alatt kide­rül, hogy az őszinte jóaka­rat, vagy pedig egészen más volt az inditóok. E módszer gyakorlati keresztülvitele nyilt, egészséges légkört te­remt, segíti kialakulni a bizalom légkörét, a vezető­nek tekintélyt, a dolgozó­nak nyugodt munkakörül­ményeket teremt. Ilyen kö­rülmények között a vezetők jótulajdonságai is fejlőd­nek, fokozatosan, ki-ki egyénisége szerint lassab­ban, vagy gyorsabban meg­szabadul a munkáját aka­dályozó rossz módszerek­től. A felvázolt kép nem tel­jes, nem is lehet az. Mind­össze fő- vonásaiban rajzol­ja ki azt a vezető típust. amelyre szocialista építé­sünk közepette szükségünk van. A párt helyes politi­kája kedvező körülménye­ket teremt annak, hogy ilyen vezetők minél na­gyobb számban legyenek, dolgozzanak, alkossanak. (Folytatjuk.) Dr. Babos Zsigmoif

Next

/
Oldalképek
Tartalom