Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

KZOkRÖK MEGYEI NMÜI 5 6. POSTÁJÁBÓL Olvasóink írják AHOfc A POSTÁT A napokban történt A postán volt dolgom. Miköz­ben ott többedmagamma 1 '.'árakoztam, egy férfi jött be. Hogy, hogynem cigaret­tát kért Mosolyogtunk előbb, később azonban gon­dolkodni kezdtünk. Bírálat TRAFIKNAK NÉZIK volt ez Saelevény községre. A postahivatal már kinőtte régi ruháját Ráférne egy kis bővítés, hogy legköze­lebb ne nézzék azt trafik- naik; B. M.-né Saelevény elmulasztása nem a mi hi­bánk, mivel addig nem le­hetséges a vendéglátó egy­ségek helykijelölése, míg a Kertvárosra a beépítési terv el nem készül. A beépítési terv csak te­rületbiztosítást ad, a léte­sítmények megvalósítása különböző beruházó szer­vek feladata lesz. Pély1 Ferenc osztályvezető főmérnök EGY EMBERKÉNT A jászfelsőszentgyörgyi Egyetértés Tsz-ben jól fel­készültek az aratásra. Ma már csak visszagondolunk a nagy munkára, de érdemes is. Soha annyian, mint most, nem vettek részt az aratásban. Nyugdíjasok, _ a kertészet dolgozói és ipari munkások egy emberként fogtak kaszát vagy éppen gereblyét és arattak, húzták össze a szalmát Az asszonyok sem maradtak el a férfiak mögött. Egy külön brigád tiszította a búzát A tagok ilyen szor­galma láttán a vezetők is igyekeztek mindent biztosí- tai számukra. Még az aratás megkezdése előtt baleseti oktatásban részesült mindenki. Nem is történt baleset. Megoldották, illetve segítették az étkeztetést is. A köz­ség lakói számára többször vágott a termelőszövetkezet hízómarhát. Szarvas Gábor Jászfelsőszentgyörgy EGY BRIGÁD VÁLLALÁSA Megalakulásunk óta állandóan azon töprengünk: a brigád munká­jában milyen kul­turális, szociális feladatot vállal­junk, amiből tár­sadalmunknak is haszna származik. Sok töprengés után megszületett a vállalás. Elha­tároztuk, hogy egy olyan kis­leányt patroná­lünk, gondozunk, akinek nincsenek szülei. Jászberény, VT. kerület, Hegedűs utcában lakik özv. Varga Jánosné, aki Barna Eszti­ke árva kisleányt neveli. Őket ke­restük fel. Ked­vesen fogadott bennünket a ne­velő-szülő, s bol­dogan vette tudo­másul, hogy segí­teni kívánunk. Megtudtuk, hogy a kisleánynak nincs úttörő ru­hája és labdája. Nagy volt az öröm, amikor jú­nius 16-án átad­tuk az ajándékot. Nem tudom, ki örült jobban: a gyermek-e, avagy mi. Csodálatos érzés, ha pótolni lehet valamelyest is a szülői szere- tetet. Válasz cikkünkre — HELYESBÍTÉS HELYETT — A Szolnok megyei Nép­lap július 25-i számában cikk jelent meg az autós gondokkal kapcsolatban. Körmendi Ferenc, szolnoki olvasónk nem mindenben ért azzal egyet, s kiegészíti a cikket. Többek között a következőket Írja: „...A töltőállomásokon szá­mos esetben 15—20 percet kell várni — különösen Szolnokon, a Bajcsy-útinál — a kocsisor hossza nem­egyszer 100—ISO métert is kitesz... A Beloiannisz úti kútnál — ahol szuperben­zint lehet kapni — szitko­zódó külföldiektől hangos a a környék, mikor a kút ke­zelője kézzel-lábbal elkezdi magyarázni, addig nem tan­kolhat, amíg a postára el nem megy szuperbenzinje­már most megveheti a kézi és háti bőr iskolatáskát 81-től 155 Ft-ig Óvia gyermeke testtartását! gyet venni... Tessék elkép­zelni, ha bármelyikünk kül­földön ilyen esetnek lenne kitéve, mit szólnánk. Ott, többek között Becsben, az autó odaáll, 10 másodperc nem telik el, máris töltik a tartályt, fizet és két perc múlva már nem is látni ott. Pedig az autópark legalább ötször olyan nagy mint itt. Az olyan helyen valóban nincs panaszra ok...l” Igaza van olvasónknak. Megjegyezni kívánjuk még, hogy a jelzett cikkben a „panaszra nincs ok” a ben­zin mennyiségére vonatko­zott s nem a kiszolgálásra. (A Szerk.) JOGOS A PANASZ „Szolnoki Kertváros négy­ezer lakójának panasza” címmel július 29-én interjú jelent meg a Szolnok me­gyei Néplapban, melyeket megvizsgáltunk és a hatás­körünkbe tartozó kérdések­re a választ az alábbiakban adjuk meg: Az Építésügyi Miniszté­rium Telepítésügyi Főosz­tálya 1964. évre tervezői kapacitást biztosított szá­munkra a Városépítési Ter­vező Vállalatnál, ahol elké­szítik Szolnok-kertváros be­építési tervét 1965. III/25-1 szállítási határidővel. A tervezés folyamán szán­dékunkban állt és áll a húsbolt, a cukrászda és más hasonló helyiségek elhelye­zéséhez a helybiztosítás, — amelynek végleges helyki­jelölése a tervben történik meg. Az Intézményeket és a kereskedelmi hálózatot a megnövekedett lakosság­számára fogják tervezni és így az a Kertváros beépíté­se esetén kielégíti majd a lakosság igényeit. A Vendéglátóipari Válla­lat panasza jogos. — de ugyanakkor meg kell álla­pítani, hogy a helykijelölés Szerkesztői üzenetek Cseresnyés József Szolnok: Személyesen előadott pana­szával kapcsolatban közöljük, hasonló ügyben szerkesztősé­günk a napokban küldött le­velet a szolnoki Kilián György Repülő Tiszti Iskola parancsnokságához, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy illetékességből továbbították azt a budapesti Országos Lég­védelmi parancsnoksághoz. — Amint választ kapunk, önnel is közöljük az eredményt. Hartyányi János, Kenderes: Levelében azt írja, szeretne nyugdíjba menni, mert jelen­leg is betegen fekszik oda­haza. — Kérésével forduljon munkaadójához, igényét a szükséges igazolásokkal on­nan továbbítják az SZTK szolnoki alközpontjához. Az orvosi felülvizsgálat dönti majd el, hogy hány százalé­kos munkaképtelen. A dön­tésről határozatilag értesí­tik. Piti Sándor, Szolnok: Ügyé­ben beszéltünk a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­val és a rendőrkapitányság közelkedésrendészeti alosztá­lyával. Az előbbi helyről azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a kerékpárlámpák égője va­lóban országos hiánycikk. Né­hány külföldi országgal meg­kötött szerződés alapján azonban hamarosan kapható lesz az üzletekben. A rendőr­ségtől kapott tájékoztatás szerint — miután tudják, hogy az égő hiánycikk — a rende­let ellen vétőket felírja ugyan a járőr, de egyelőre eltekin­tenek a büntetéstől. Mégis azt tanácsolják, mielőbb sze­rezze be ön is a kérdéses égőt, mert a közlekedés biz­tonsága ezt megköveteli. Nagy Sándor, Jászberény: Beküldött levelét tanulmá­nyoztuk. Mint írja; bírósági eljárást Indítottak ön ellen és 308 forintos letiltást kapott. Azt javasoljuk, a bíróság ha­tározatát fellebbezze meg a törvényes határidőn belül, s indokul írja meg mindazt, amit levelében velünk közölt. Sályi Gizella, Tiszaföldvár: Érdeklődésére közölj ük; a szakiskolától azt a tájékozta­tást kaptuk, hogy a jelentke­zés határideje lejárt, s így kérését nem tudják teljesí­teni. Haris Istvánné, Kőtelek: A tiszasülyi Rákóczi Tsz figyel­mét felhívták az 1959. évi 7. tvr- 35- §. 2. bek.-ben foglalt földhaszonbérbe-adási tilalom­ra. A termelőszövetkezet 1964. július 17-én kelt 437/1964. szám alatt bejelentette a já­ráshoz, hogy nem szándé­koznak önnel pereskedni. A felszólítás csupán a munkák elvégzésének érdekében tör­tént. Demeter Arpádné, Szolnok: Panaszát jogosnak találta a szolnoki TEMPÓ KSZ. Kide­rült, hogy első esetben a szövetkezet munkairányítója követett el mulasztást, má­sodszor pedig a munkára ki­jelölt dolgozó nem jelent meg az Ön lakásán. A mun­kairányítót írásbeli figyel­meztetésben részesítették, az utóbbi személy azonban ja- lenleg is betegállományban van, EGH LEVÉL NVOMÁN a kunhegyesi tanyák egyikén Mi legyen Jancsikával? Ma már azt mondom, ■ vélem együtt mindazok, akik segítettek tisztánlátni ez ügyben: a gyermeknek anyjánál és nevelőapjánál kell maradnia. Mi történt tulajdonkép­pen? A minap levél érkezett szerkesztőségünkbe, a kun- hegy esi tanyák egyikéről, V. I. tanárnő írta. Idézek a hozzánk küldött sorokból: „ ... A gyermek teljesen átalakul és ha így folytat­ják, nem lesz jó vége. Egy ízben a nevelőapa, Sz. J. úgy ütötte meg, hogy ki­esett a foga Jánoskának és a fél arca kék lett. Állító­lag többször veri az apa, aki részeges és a rokonai szerint nehéz természetű ember. A tsz-ben, mint ko­csis dolgozik. Az anya, tu­domásom szerint, várja a második gyermekét. Akkor mi lesz Jancsikával? A kör­nyéken többen ismerik a helyzetet, így Sz. L.-ék is. Az F.-család is örökbefo­gadná Jancsikát, de nem adják. Legjobb lenne, ha teljesen kivennék onnan. Az írása is romlott. Idegi- lig, lelkileg teljesen átvál­tozott. . Igazak-e a levélben fog­laltak? Ezt kideríteni indu­lunk útnak: Dézsi Máriá­val. a kunhegyesi községi tanács gyámügyi előadójá­val és Kiszel Sándor vb- titkárral * Ütött-kopott, düledező ta­nyaház. Egy tehénke Id- pányvázva az egyik fához. Az autó zajára két asszony jön elő az épületből. A fiatalabbon látszik: nem­sokára életet ad egy leendő embernek. Öt keressük, meg azt a szöszke kisfiút, aki kíváncsian néz ránk. Az asszony beinvitál az otthonukba — ha egyálta­lán otthonnak lehet nevez­ni azt a szoba-konyhát dü­ledező falaival, rendetlen­ségével, falat, bútort ellepő légy-ármádiával. — Jancsika házasságon kívül született — vallja az asszony. — Akkor az álla­mi gazdaságban dolgoztam. Megszerettük egymást egy férfivel. Aztán otthagyott. De én már terhes voltam. Nem! Nem szóltam neki a gyerekről Amíg én élek, eltartom! Aztán jött a mos­tani uram. Egy éve esküd­tünk... Nem, a fizetését mindig hazaadja. A Tán­csics Tsz-ben dolgozik, jó munkás. Nem mondom, ha megkínálják. elfogadja... Amíg fuvarozott, a tanyasi asszonyok itatták. Igen! Megverte a gyereket Én nem voltam akkor itthon. Mikor kérdeztem, miért tet­te, azt mondta: azért ütötte meg, mert nem akart isko­lába menni Másszor meg azért, mert nem akart ta­nulni Idegességében bán­totta... Hallgatunk. Nézem az asszonyt: szép lenne, ha többet törődne magával Ha, mint más fiatalasszony* rendben tartaná a haját, ha nem biztositótűvel tűzné össze a blúzát. Pedig sze­retheti a szépet, hiszen a gyerek rendesen öltöztetve, tisztán ül mellettünk. Biz­tosan az urával is többet törődik, mint saját magá­val. Aztán egyszer csak szíven ütnek a szavak: — Az a nő nem messze lakik tőlünk, három gyere­ke van... Az ura otthagyta. Most az én uramat akarja megszerezni magának. Igaz, tagadják, de érzem én azt, meg látom. Eteti, itatja az uramat A télen, amikor szánkóval kellett vinnie a gyerekeket az iskolába, nem ott várta meg őket, hanem visszajött ahhoz az asz- szonyhoz... Kérdezzük a gyermeket: — Igaz, hogy úgy megvert apukád, még egy fogad is kiesett? — Igaz — mondja, de mintha maga is mentegetni akarná a felnőttet, hozzá­teszi. — Ügy is mozgott már. — Szóltál a tanító néni­nek róla? — Nem mondtam, de látta. — Hát annyira látszott? — Annyira. — Szoktak veszekedni édesanyádék? — Szoktak. — Szereted apukádat? — Szeretem. Néha hoz cukrot, meg futballozik ve­lünk... — De megver. Többször is; Szégyenlősen haüafsaBS * válasz: — Meg... De azért szeré­ten1. Jó, hogy van apukám. Mit mond a szomszéd- asszony? — Ne szólj szám* nem fáj fejem. De annyit mond­hatok, nagyon elkeseredett a fiatalasszony. Nagyon szi­gorúan fogja az ura. Az ember sokszor veri a gye­reket, pedig rendes, értel­mes, okos kisfiú. Csakhát nem szereti* mert meglát mindent... Mit lehet itt tenni? Családi életbe beleavat­kozni nincs jogunkban A problémát két felnőttnek kell egymással elintéznie. Persze úgy, ahogyan kell: emberséggel és nem durva­sággal. De abba már bele kell szólnunk: a férj, ha ideges, ne a gyermeken töltse ki bosszúságát. És igenis, a községi gyámügyi előadó, ha meggyőződik róla, igaz a bejelentés, látogasson ki többször erre a tanyára. Beszéljen az apával. Az okos szó mindennél meg­győzőbb. De ha kell, éljen a törvényadta szigorral is. A tanulságot persze mindkét szülőnek is le kell vonnia. Az anyának: az eddiginél többet kell törődnie magá­val, s otthonával. Barátsá­gosabbá tenni családja, s a férfi számára, akit teljes szívvel szeret. De ugyan­akkor nem engedheti meg, hogy embere durván bán­jon gyermekével. A nevelőapának: amikor megnősült tudta, mit vál­lalt Ha akkor szeretettel fogadta a kisfiút, bánjon vele mindig emberségesen. És legyen a családja az el­ső — ne más! —, hisz nem­sokára megszületik a máso­dik gyermek is. Varga Viktória Jegyzet negyvenezer szerzői íven Az egyetemek és főisko­lák az 1964/65-ös tanévre 2600-féle jegyezt elkészíté­sét igényelték, negyvenezer nyomdai ív terjedelemben és körülbelül egymillió pél­dányban. Ennek a jegyzet­mennyiségnek igen tekinté­lyes része — 33 százaléka — új vagy átdolgozott anyag, kétharmadrésze vál­tozatlanul utánnyomás. Mintegy kétezerféle — 620- féle új és 1400-féle után- nyomású — jegyzet gyártá­sa folyamatban van, vagy már elkészült. Kiadásra vá. még több mint hatszáz fél- jegyzet; ennek fele új anyag és kézirata még nincs a kiadó tulajdonában. A gyártásra kijelölt üzem. a Felsőoktatási Jegyzetellá­tó Vállalat maximális erő­feszítéseket tesz, hogy ok­tóberre az összes utánnyo- másos jegyzeteket elkészít ­se. A tervezett új jegyzetek közül pedig mindazokat amelyeknek kéziratát aug 1-ig átvette. Eddig azt hittük, a Lu­das Matyi humoristái „vic­celődnek”, amikor lerajzol­ják, hogyan legelteti nyáját például _ egy mai juhász. Üres óráiban hason fekszik a fűben, és pulijával együtt hallgatja a táskarádiót. Most itt ül előttünk, il­letve alattunk a puszta modem embere. Pest felől robog vonatunk s ő a nyitott ajtóban mélázik. Le­telepedett a legfelső lép­csőre, ami már tulajdon­képpen nem is lépcső, ha­nem a peron. Bakancsos lába kívül, lent támaszko­dik. Ezt ugyan csak később pillantják meg az erre át­járó utasok, mert először egy nagy feltűrt szélű, vi­lágosszürke csikóskalapot látnak. A „csurgóra” kiképzett kalap alatt ápolt, szőkés­barna haj ragyog. Kerekre nyírva határolódik el a napsütötte tarkótól. Mialatt mindezt észleljük, a friss tánczenét is halljuk, mely­nek ritmusára éppúgy mo­zog a nagy kalapot tartó fej a szétálló füllel, mint azt twisztelés közben mű­velik a fiúgyerekek. A lép­csőről száll fel a zene. Nincs utas. aki meg ne hőkölne egy pár pillanatra, mikor ideér. A korszerű rsikósfiú” hallatlanul él­vezi ezt, kivált ha lányok állnak meg mögötte. Ilyen­kor fölényes szakértelem­mel szabályozza a ORION- TON táskarádió antennáját. Betájolja az ezüstgömbben végződő, csillogó fémostort Budapestnek, ide-oda he- lyezgeti térdén, ölében a fehér-szürke műanyagborí­tású dobozt. Hadd lássa minden kíváncsi a kincset. Aztán megnyugszik, sze­me sarkából hátrafigyel, próbálgatja a hangerősza­Flört fOaooooaoooaooooononooociaooGtTooononot voooooo&xxxxAjoooooooooooooaoooooooc bályozót is. Olyan „éles torka” van a rádiónak, hogy a pályával párhuza­mosan futó országúton is, hallják a muzsikát bicik- lizök. gyalogosok. Vidáman integetnek vissza, mozdu­latokkal mutatják, együtt vannak a zene ritmusával. Még a tanyákból is ide­fülelnek, nők, gyerekek csípőjüket ringatják, ma­gasra tartott karjukat len­getik. örül a „csikósfiú”. Csak­nem visszafogja a vonatot hogy annál tovább aján- délcozhassa a twiszt-hangu- latcrt a gyorsan hátramara­dó földi hallgatóknak, ö is integet, kurjongat. Megint igazít az anten­nán. A majdnem méternyi hosszú ezüstpálca úgy nyú­lik ki a vonatról, mint va­lami különös csáp. Fino­man rezeg a gömb alatt lógó aranysárga fogózsinór. Igen helyes diáklány lép most a peronra a kocsi belsejéből. A táskarádiós fiú nyomban észleli a rendkívüli lény jelenlétét Gyorsan visszafordítja fe­jét. A körülötte potyázók egymásra néznek: nem is gondolták, hogy ilyen jó­képű a gyerek. Ö pedig széles hangtalan nevetéssel köszönti a szép kislányt s míg tiszteletére felmutatja a nagyszerű ze­neforrást. huncut Itacsintás- sal a bő szoknya alá villan világosbarna szeme. Kicsit hosszabban is, mint ille­nék. A lány is nevet, kicsit nekipirul. Egyik kezével leszorítja a szoknyát, a másikkal meg kedvesen ráver a csintalan legény kalapkarimájára. A csikós­kalap a fiú szemére billen. Tóth István Dorók László Jászberényi Hűtőgép­gyár I-es üzem Petőfi szocialista brigád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom