Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
1964. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ki a felelős terv lemaradásért a 25.410 idóbéres óráért, tervszerűtlen műszaki irányításért Gyors intézkedés szükséges a Mozaik és Cementárugyárban Itt minden az emberekért történik Egy hete viharos termelési tanácskozás zajlott le Szolnokon a Mozaik és Cementárugyárban. Több munkás, amikor a vitában felszólalt, megkérdezte: — Ki a hibás azért, hogy a mozaikgyár dolgozói nem tudják az éves tervet és felajánlásukat teljesíteni? Mi váltotta ki a vihart és miért hangzott el ez a kérdés? Így válaszoltak erre az üzem munkásai. — Még 1962-ben megígérték, hogy november 15-re kapunk egy új durva csiszológépet. Meg is kaptuk 1963 nyár végén, örültünk neki, hisz azt mondták: ez megkönnyíti a munkát és nagyobb teljesítményt is lehet elérni vele. Megjött a gép. Akkor tudtuk meg, hogy műszaki vezetőnk, Bajkai Gyula újítása. — Amikor azonban dolgozni kezdtünk vele. kiderült, nem jó! Csupa selej- tet gyártott. Törte a mozaiklapokat. Próbálgatták, • csiinálgatták, sokra azonban nem mentek. Mi természetesen továbbra is dolgoztunk a régi_ durvacsiszolón. De legalább dolgoztunk, — Ugyanis januárban lerobbant az öreg gép. Nem rendeltek hozzá tartalékkorongot. A régi tönkrement, új korong nem volt... le kellett állnunk. Akkor fordultunk mi mindenhová. Mondtuk, hogy így nem tudjuk a tervet teljesíteni és nem is keresünk. Elküldték bennünket kényszerszabadságra. Utána is egy hónapig időbérben dolgoztunk. A sódert lapátoltuk. Aztán végre szereztek valahonnan egy durvacsiszolót, új alapzatot csináltak neki... de tartalékkorongot akkor sem vásárolták. Mondván, nagyon drága, 18—20 000 forintba kerül. — Ügyszólván mine, .a energiát az újításból született gépre fordítottak. Azt mondták a vezetők, nem sokára lehet vele dolgozni. Még ma sem jó! És most ismét időbérben dolgozunk, mert újra tönkrement a régi gép. Leszerelték. —- Mondták, kapunk egy újat. Arra várunk. Ismét lesz egy hónapi időbéres munkánk. Így nem lehet a tervet teljesíteni. A történethez szorosan hozzátartozik, hogy az üzékn munkásai, amikor a téli kényszerszünet után ismét dolgozni kezdtek, felajánlást tettek a lemaradás behozására. A február 27-én megtartott termelési tanácskozáson vállalták, hogy az arra az időszakra eső mennyiségen felül 152 400 mozaiklap préselését durvázását, 10 000 tömítését és 76 200 finomcsiszolását elvégzik. Mit mond minderről Lovász Tibor telepvezető? — Itt távolabbi szempontokat kell figyelembe venni. Átépítjük, korszerűsítjük az üzemet és azzal nagyobb termelékenységet tudunk elérni. Leszereltük a régi gépet, mert az üzemépületben majd három présgépet, két gőzkamrát, egy durvacsiszolót állítunk be. vagyis a technológiai folyamatoknak megfelelően onnan kerül majd a lap a tömítőbe és a finomcsiszolóba. Akkor az eddigi négy és félezer lap helyett hétezer lapot gyárthatunk. Én nem félek attól, hogy a tervünket nem tudjuk teljesíteni. — De most még semmi nyoma sincs ott az építkezésnek. Miért nem hagyták a régi korongot ott, hogy addig is, míg az építkezés megkezdődik, tudjanak dolgozni az emberek? Miért nem gondoskodtak időben újabb korongról? — Nem lett volna értelme, mert nem felelt meg a szabványoknak. Ugyanis csak két méteres átmérőjű volt és nekünk két méter húszas kell. — És miért nem csináltak még januárban, amikor az első leállás volt, szabványos korong aljaza- tot és miért nem vettek akkor (!) szabvány korongot? A mozaikgyár pártvezetősége pár napja ülést tartott. Keresték, kutatták: mi az oka annak, hogy vállalatuknál 80 000 időbéres munkaóra van, ugyanakkor teljesítménybérben számítva csak 48 000 órát dolgoztak az emberek? Az időbéres órán belül a csiszolók és a tömítők 25 410 munkaórát töltöttek, holott akkor teljesítményben képlett volna dolgozniok. — Tervszerűtlen a műszaki irányítás — szögezték le végül. Ezen kell sürgősen segíteni. És mit jelent mindez a probléma az építőiparnak? Az üzem naponta négy és félezer mozaiklapot gyárt — ha dolgozik. Januárban egy hónapi, most pedig két heti kiesésük van eddig. De még további két hét lehetséges. Számoljunk egy kicsit. Kiesett 171 000 mozaiklap a tervteljesítésből. A vállalat a szürke lapokat 2.08, a színeseket 2.32 forintért árusítja. Ha csak a szürke lapokat számítjuk akkor is 355 680 forint kiesése volt a mozaikgyárnak — holott egy korong csupán 18—20 000 forintba kerül. Tehát az üzemnek is tetemes kára lett. És mindéhez hozzá kell tenni, hogy pont most álltak le, amikor iskolák, lakóházak állnak befejezés előtt — mert nincs mozaiklap. És egy-két héten belül nem is lesz. Azt a telepvezető is elismerte. hogy rossz időben történt a leállás, de talán hozzátehetjük: tervszerű munkával már a januári leállásnál szabványszerű korongaljazatot és korongot állíthattak volna munkába. Most dupla kiadásuk lett — melynek összegét senki nem tudta megmondani, mivel „szét> dobálják a költségeket, más költségviselőkre terhelik.” Végezetül: nem a mi feladatunk eldönteni, megéri-e az újításból született gép a 144 900 forintot, amibe került. Egy azonban bizonyos : tervszerűbb műszaki irányítás szükséges a mozaikgyárban! Ez népgazdasági érdek — de érdeke az egyes embernek is, akik emiatt hét forintos órabér helyett csak négy forintért dolgoznak. Varga Viktória Megjutalmazzák a legjobb traktorosokat A gépállomások megyei igazgatósága az őszí szántási-vetési munkák időszakára célprémiumot tűzött ki a legkiválóbb teljesítményt elért traktorosok megjutalmazására. A verseny első tíz helyezettje között a munkák végeztével 15 500 forint jutalmat osztanak ki. A három legjobb eredményt elért gépállomás igazgatóját szintén premizálni fogják. A megyei igazgatóság célja, hogy a meglévő gépparkot maximálisan kihasználják, növekedjen az egy traktorra eső teljesítmény, s minél több gép működjön kettős műszakban. Jelenleg 300 gépállomási erőgép szánt — éjjel-nappal. • • Ülést tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken délelőtt ülés tartott, amelyen több napirendi téma szerepelt. így megtárgyalták a közületi gépjárművek foglalkoztatásának ellenőrzéséről készült jelentést. Ez az anyag több olyan értékes megállapítást tartalmaz. — amelyet a vizsgált vállalatok és más közületek is hasznosíthatnak. Az említett jelentést a megyei szállítási bizottság is megkapta, s legutóbbi ülésén megvitatta. Intézkedésekre is sor kerül. A pénteki NEB tanácskozáson ezenkívül az ipar főbb ágazataiban a munka termelékenységében, a műszaki fejlesztésben és az 1964. évi termelékenységi előírások időarányos teljesítésében tapasztaltakról is szó volt. A megyei népi ellenőrzési bizottság pénteki ülése az elnöki beszámolóval fejeződött be. Szépül a Baross tér Fővárosunk egyik jellegzetes csomópontja a Baross tér. Még a második világháború idején több épülete teljesen elpusztult. Ezeket a foghíjakat beépítették. Újjávarázsolták a Keleti pályaudvar épületét. A járművek számára körforgalmat vezettek be. Képünkön az újjáépített Szabadság- szálló épülete látható, amely ízlésesen zárja a Rákóczi utat. A tér hátterében a földalatti lejáratának építkezése folyik. Tíz éves az űfszászi tüdőgyógyintézet Fenségesen magasodik az őspark közepén a tüdőszanatórium épülete Női kórterem az első emeleten. A hófehér ágyakon négy nő. A többiek a kúracsamokban töltik a csendespihenő idejét. Nevük nem fontos! Emberek, akik hol reménykedve, hol csüggedten — de mindenképpen gyógyulást várnak itt az intézetben. Igen, az ember a fontos, nem a név. gyulladása volt. Azután három hónappal ezelőtt idekerült az újszászi szanatóriumba. Y. a másik ágyon fekszik. Fiatalasszony még. Férje vasutas, kislánya most megy negyedik osztályba. Vasakarattal várja a gyógyulást január óta. — A tejiparban dolgoztunk a gazdaságvetető irodájában: dr. Thali Imre főorvos, dr. Schepácz Gyula, Sántha Kálmán és én. A két orvos arról szólt, hogy a gyógyító .munkában milyen eredményeket értek el, milyen események jelzik az intézet fejlődésének egy-egy szakaszát. Ezek közül minden kétséget kizáróan a legnagyobb, a tenyésztési decentrum létesítése. Ezzel biztosítják a bakteriológiai vizsgálatok alaposságát. Újabb állomás volt, amikor megkezdhették a radiológiai vizsgálatokat, s most a röntgen teljes felújítása. Dr. Thali Imre mondotta: — Tudja milyen ünnepi érzés az, amikor végre felállva kezetfoghatok a beteggel, s így szólhatok hozzá: gratulálok. Maga meggyógyult! Nekünk há- rom-négy-öt évi munkánkat jelenti. Az embernek egy visszakapott életet. — Nagy dolog ez, kérem! Később: — Csak mi tudjuk menynyit áldoz államunk az egészségügyi intézmények fenntartására. Csak mi, — akik itt dolgozunk. Tudja, mennyibe kerül intézetünk évi fenntartása? Közel kilencmillió forintba. — S rajtunk kívül még hány ilyen intézetünk van, szerencsére; Dr. Schepácz Gyula: — Nincs olyan bel- vagy külföldi gyógyszer, amit ha kérünk, ne kapnánk meg. Egy baj van csak: — nincs elég orvosunk. Most is két üres orvosi állás Cs edespihenő a kúracsarnokb an Bejártuk az épületet. A kórtermeket, a társalgót, koppanc léptünk a teraszokon, a végtelennek tűnő folyosókon, s álldogáltunk a faburkolatú hatalmas ebédlőben. Valamikor Orczy báró fogadóterme volt ez. Mintahogyan Orczy báróé volt a kastélyon kívül ez az ősfákkal teli 50 holdas park is, mely ma az emberek gyógyulását szolgálja. írásom elején említettem: tíz év- harcolnak itt az emberek életéért. Erről a tíz évről beszélgettünk akkor is, amikor letelepedMost is építkeznek: másfél millió forinttal nővér- szállás létesül. — Jövőre újabb nyolcvannyolc ágy- gyal bővül a szanatórium Csendben telik a jubileumi év. Talán eszükbe sem jut, hogy ünnepelniük kellene. Nekik az az ünnep, ha egy-egy kórlapra ráírhatják „gyógyultan távozott!” Itt minden az emberekért történik. ' y. a van az intézetben. Pedig még lakást is kapnának a kollegák, kétszoba összkomfortosat. És milyen nagy szükség lenne rájuk. Százhetven betegünk van s csak négy orvos jelenleg. Miről beszélt Sántha Kálmán? Mint jó gazdaságvezető elmondotta, mivel gyarapodott az intézet, az elmúlt évtized alatt. — Beszélt az újonnan létesült kúracsamokokfól, neonvilágításról. a hydroforházról. a biológiai derítőről, a virágházakról, a gazdasági udvarokról, s arról a nagyarányú társadalmi munkáról, mellyel évről-évre szebbé teszik az itt dolgozók az intézet környékét. Gyümölcsfákat ültettek, virágágyakat készítettek, s még arra is futotta idejükből, hogy szökőkutat varázsoljanak az épület elé. S az emberért, egy-egy ember életéért kezdenek harcot minden megújuló órában az orvosok, az ápolónők. s talán még a takarítónők is — tíz esztendeje. X. idős asszony — hatvanegy esztendős múlt. — Mondja, miért kell törődni ennyit egy öregasz- szonnyal? — kérdi, s még hozzáteszi: — És milyen jók hozzánk. Milyen jó itt... Alattyánból jött. Tüdőtam. Egyik nap rosszul éreztem magam, elmentem az orvoshoz és kiderült, hogy baj van a tüdőmmel. Idekerültem. Látja, menynyivel jobb lenne, ha az élelmiszeriparban a dolgozóknak nem évenként, de félévenként lenne kötelező az orvosi vizsgálat. Akkor talán nálam is előbb felfedezték volna a bajt. Panasz? Az nincs. Hacsak az nem: jó lenne, ha a televízió este hattól kilencig is sugározna jó, vidám műsorokat. Mert kilenc után 'a betegeknek le kell fesüdni. Ez kötelező. És nekik a heti kétszeri mozivetítésen, a másfélezer kötetes könyvtáron, a televízión, a végnélküli kézi- munkázáson, a fejhallgató® rádión kívül más szórakozásuk nincs. Pedig a vidámság fél gyógyulás. *
