Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
MEG VAC VÜNK SZERVEZVE Snnaneit a mi to energetikusunk. Mint minden olyan ember, aki nem ért saját munkájához, óriási tisztelettel viseltetik iránta és rendkívüli komolysággal teljesíti azt. Ez a funkció eredetileg nem volt a gyárban. Régebben Gajdos mester látta el, aki havonta egyszer leolvasta a villanyórák állását, mindenkit alaposan letolt, hogy nem takarékoskodik megfelelően, s az egészet valakinek jelentette, aki az összesített jelentést megint valakinek továbbította. Soha semmi nrobléma nem volt. Egy szép napon azonban döntés született arról, hogy a gyárban meg kell szervezni a főenergetikusi' állást. Világosan emlékszem az akkori tanácskozásra. Eredetileg Kátait javasolták a gépgyártásból, mondván, hogy elég energikus, de. végül Simanek mellett kötöttek ki. ő ugyanis egykor villamoskalauz volt, tehát szakembernek számított. Ám ekkor még senki sem sejtette, hogy Simanek milyen módszeres lélek. Rövidesen rájöttünk azonban arra; hogy tengernyi kötelezettséggel jár a fő energe- tikusi funkció ellátása. Arra a kérdésre, hogy eddig miként tudtunk meglenni nélküle, még a legavatot- tabbak sem tudtak elfogadhatóan válaszolni. Strukturális elképzeléseit pa írra vetette és az igaz- ga ónak átadta. Az egész hatalmas pókhálóhoz hasonlított. A legfelső négyzetben a fő energetikus, majd lejebb a beosztott energetikusok: a részleg energetikusok, a segéd energetikusok, a fogyasztás tervezők. a könyvelők, a gépírók, a hivatalsegédek és a takarítónők neve szerepelt. Ma már teljes az energetikai osztály: cirka 30 főből áll. Régebben ösztönösen dolgoztunk. Ma már merőben más a helyzet, tudjuk, mit jelent az energetika. Simanek naponta megadja az irányelveket. Negyedévenként, havonként és tíznaponként előterjesztjük a fogyasztási terveket. Hetente tart értekezletet. Kötelező kimutatást készítünk valamennyi villanyfogyasztóról. Minden egyes égőnek és számológépnek külön fogyasztási lapja van. Az eredményeket naponta jelentjük a fő energetikusnak. Ez az egyes részlegvezetők számára naponta körülbelül 1 túlórát jelent. A kiküszöbölés érdekében további munkaerők, összesen körülbelül 12, nagyjából fiatal dolgozó felvételét engedélyezték. A villanyfogyasztás természetesen emelkedett. A kimutatásokat ugyanis el | kell készíteni, s eközben a | gépek és az égők eszik az j áramot. De a rend, az biztosítva van. Méghozzá példásan. Éppen az igazgatótól érkezem. Arra kellett magyarázatot adnom, hogy osztályom a múlt hónapban miért nem fogyasztotta el a tervben előírt villanyáram-mennyiséget. Simanek azt javasolta, hogy csökkentsék a prémiumot. önkritikát gyakoroltam s azóta naponta éjfélig bent vagyok égetem a villanyt — járatom a ventillátorokat s hogy ne fázzak — bekapcsolom a hősugárzót. Toples variációk Már &n*ior is csábított. V (V. ^) > V ) > > Fordítva nem olyan feltűnő. HALADAS Az egyik fiatal lány így szól a fiúhoz: — Eddig mindig azt mondottad, hogy az egész világot jelentem a számodra. — Igen, igen, de az utóbbi időben nagy haladást értem el földrajzi ismereteimben. NEM KÉTSÉGES A kisfiú így kiált anyjához: — „Anyu gyere gyorsan! Véletlenül feldöntöttem a nagy létrát a szobában.1" — No majd kapsz az apádtól, ha megtudja: — Az apu már tudja! A függönytartón lóg. S20MJAS BOCI ► NoncWow m«r, hogy otrw on vagyok az anyoíd ^ Kakas A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 323. csípés KEDVES KAKAS! Mostanában ritkán büntetünk, elsősorban az öntudatra támaszkodunk. Korábban azonban gyakran bírságoltunk a helyszínen, csak a vidékiekkel szemben voltunk elnézőbbek. Láttam egyszer, hogy nem a kijelölt helyen haladt át valaki. Belefújtam a sípba, megállítottam és kérdeztem: — Miért nem átkelőhelyen közlekedik? — Azért — felelte — mert nem sajnálom az életemet — és kihívóan nézett a szemembe. Mindegy nekem akár Volga, akár Fobeda megy kérészül a testemen. — Hát akkor — mondtam — fizessen egy húszast büntetésül. Elővettem a nyugtát, — mire ő panaszosan megszólalt: — Rendőr elvtárs, vidéki vagyok — mutatta a személyi igazolványát is. — Ejnye — mondtam neki —* az életét könnyen adná, de a pénzt sajnálja. Ide vele! EGY RENDŐR Biztosítani szeretném, hogy az 1965. évi Mező- gazdasági Kiállításon is részt veszek! A nemzedék problémához A fiú és az apa. Itt, a gi/ámegyédben PECHES EMBER ...ez a Martino Ferrari olasz paraszt, s különc is. Képzeljék, manapság, amikor az emberek zöme lakásra vagy autóra kölü p>énzét. ez a jóember kecskét vett. S nem is otthon; Rovigóban, a szomszédaitól, hanem jó kétnapi járóföldre jött gusztusa a vásárra. Másnapra kelve, kissé elfáradva, az utat keresztező vasúti sorompóhoz ért. Gondolta, hogy míg a vonat elhalad, megiszik egy pohár bort a néhány méterre lévő kocsmában. Időközben a vonat elment, s felhúzták a sorompót, azzal együtt az odakötött kecskét. Az esetet hallva, az a gondolatom támadt, hogy ez a Ferrari biztosan járt már az ószolnoki rámpánál. Csakis ott keletkezhetett bizalma sorompó iránt. Ahhoz ugyanis nyugodtan oda lehet kötni a kecskét* nem húzzák fel egyköny- nyen a koc.smai záróráig. VITA AZ IFJÚSÁGRÓL A szolnoki cukorgyárnál, kint a kantin sarkán, felállítottak egy nagy kaput. Olyan diadalkapu-féle ez, portás és minden értelem nélkül. Szerelésekor jó hat méter magasságban állt a kerékre szerelt létra tetején az egyik fiatal. Arra jött egy lovaskocsi, beleakadt a létrába, s magával vitte. A fiú a diadalív — nevezzük így , — tetejébe kapaszkodva artista produkciót gyakorolt. (Még szerencse, hogy a Darvin által kimutatott majom ősöiktől ránkmaradt némi kapaszkodó képesség.) Szerencsés földrekerülése után az előzőleg kissé elbámészkodó idősebb szakiknak olyanokat mondott, amik kellő konkrétummal szolgáltak az ifjúságról folyó vitához. •— sibé «-
