Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

Világ proletárjai egyesüljelek! SZOLNOK MEGYJ! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS XT. évfolyam, 300. szám. Ára 50 fillér 1964. aug. 27, csütörtök. Csak Hétköznapi őrjárat a jászságban a külföldi ? Ha últlkariban kellemetlen meglepetés ért egy te­levíziótulajdonost. A készü­léke csütörtököt mondott. Nem volt mit tennie: meg­felelő fohászok elmormolá- sa után szervizbe juttatta a masinát. Amikor azután át­vette a megjavított gépet, így morfondírozott: „Az biztos, hogy ha külföldi gép lenne, nem kellene ennyit javítgatni”. A szervizvezető j, megnyugtatta”: — „Ked­ves uram, az ön készüléké­ben éppen egy nyugati im­portalkatrész volt hibás”. Lehet, hogy a TV gazdája ezek után azzal a meggyő­ződéssel tért haza: már az Import-holmikban se lehet bírni. De mi lett volna, ha arra gondol, hogy ezentúl a magyar gépben, készülék­ben, alkatrészben, iparcikk­ben bízzék jobban? És itt érdemes megállni néhány percre. Mert ez a bizalom újabban határozot­tan gyengül. Jogosan-e? Mindenekelőtt leszögezhet­jük: a külföldi iparcikk be­csülete és a magyar gyárt­mány megbecsülése között „olló” nagyobb, mint a kétféle áru közti tényleges különbség. Pél­dánk azt bizonyítja, hogy nem is mindig van; de Időnként valóban találko­zunk véle; arrd nem öröm és nem is olyan állapot jele, amelyen ne kellene változ­tatni. Mentegetni sok gyár­tási gyengeséget, egyed«! kézlegyintéssel természetes­nek minősítem bosszantó hibákat persze nem lehet. Bőt: mindent meg kell ten­ni a selejtgyártás, a fele­lőtlenség. az iparunk hír­nevét rontó fegyelmezetien- ség éllen. Most azonban nem erről van szó, hanem egy olyan nézetről, amelyet talán leg­kifejezőbben az „ellen-sovi­nizmus”, a kifordított elfo­gultság elnevezés illet. Mit mond ez az elfogult­ság? Mindenekelőtt általá­nosít, A következő gondo­latmenetét követi: „Láttam egy vagy néhány magyar gépet, ruhát, cipőt, akármit — ami kivitelben gyen­gébb volt holland, angol, osztrák, német, amerikai társánál: tehát minden, amit mi gyártunk, használ­hatatlan, gyenge, hibás, si­lány.” Ha megfigyelik a fel­sorolt külföldi országok jelzőjét: tőkés országokról van szó. Mert ez az ellen- sovinizmus, ez a magunk- lebecsülése általában széle­sebb körben érinti nemcsak azt, ami magyar* hanem azt is, ami más szocialista országokból kerül ki. Ek­ként teszik nem is mindig fosszándékú emberek egy kalapba a letört kilinccsél a szovjet rakétákat vagy űrhajókat, egy felpúposodó parkettkockával esetieg a csehszlovák üvegipar reme­keit. Mindent, amit „mi” csinálunk. Dehát maradjunk mi csak itthon és söpörjünk a saját ajtónk előtt: ami — bárhol a világon — jó gyártmány, úgysem szarul védelemre. Nem szorul védelemre mindaz a jó sem, amit mi gyártunk. Szeretném meg­kérdezni hazai munkánk lelkes ócsárlóit, miért vesz­nek nagy tengerésznemze- esk — közöttük nemcsak a Szovjetunió, de hogy a nyu­gat is helyet kapjon, a név­sorban, Norvégia (!) is, ma­gyar hajóikat? Miért fordul­hat elő, hogy mániákus kül­földi gyógyszerhivőknek va­laki Svájcból... kőbányai eredetű gyógyszert küld, mert ott is azt ajánlják (esetleg teljesen függetle­nül attól, tudják-e vagy sem, milyen eredetű a gyógyszer). És miért „cikk” odakint a magyar úszó­daru? Sőt — a teodolitok és az atomfizikai műsze­rek és jónéhányfajta szer­számgép is? — No jó — mondják a külföldi áruk kizárólagos hívei —. de az exportmi- nőség... Nekünk, belföl­dieknek, persze „fapadosai” gyártanak. Hiszen tudná­nak jót is! Csak hát hazai használatra ez is jó és ezért vagyunk bizalmatlanok... Hát ez az a pont, ahol kis fáradsággal valameny- nyien utolérhetjük ennek a furcsa „ellen-sovinizmus­nak”, ennek a nemzeti ön- ócsárlásnak történelmi ere­detét. Mert érdemes nyo­mon követni! Szülte minde­nekelőtt az 1950-es évek mennyiségi szemlélete, ami­kor az ipar tonnára gyár­tott és a kereskedelem nem annyira kereskedett, mint „kiosztott”, ami jött; „eszi- nemesszi. nem kap mást” alapon. Később ezek az ala­posan beldegzett módszerek megszűntek ugyan, de ha­tásuk nem múlt el köny­nyem. Tetejébe kereskedel­münk is elkövetett néhány, valljuk be, lélektani hibát. Igaz az, hogy azon a címen: „exportból visszamaradt”, jobban el lehet adni vala­mit? Kétségtelenül igaz. De az is igaz, hogy ez nem növeli a belföldi eladási« készülő holmik becsületét. Mert ha az átlag-vevő azt hallja: nicsak, azzal reklá­mozzák, hogy ezt külföld­nek gyártották eredetileg, tehát jó, ebből az követke­zik, hogy ami belföldre ké­szül, olyan jó már nem le­het. Amennyit megnyer­tünk a réven az eladás pil­lanatnyi — vagy negyedévi — tervteljesítésével, annyit eladtunk a vámon, hosszú­távra, bizalom veszt es égben. Igen ám, de közben ja­vultak a termékek, sokat fejlődött a közszükségletre gyártó iparágak munkája is csak az ellen-sovinizmus, e kialakult furcsa elfogultság ezt nem vette észre. Ez már az elfogultság lélektanához tartozik, hogy nem érzékeli a fejlődést, a változást, nem is akarja, hiszen akkor sa­ját maga veszítené él té­máit és „alapanyagát". M it tegyünk hát velük? '•* Ráolvasásokkal ezt a szemléletet gyógyítani nem lehet Véglegesen csak az ipar söpörheti ki: ha min­denben jót, szépet, ízléseset nyújt, ha semmiből sem lesz különbség belföldi és ex­port-áru között Addig pedig „ellen-szur­kolóinkat’’ arra kérjük: csak annyi figyelmet a ha­zai jó jelenségekre, amsny- nyit a rosszakra fordítanak. Higgyék el: megért. Raktál Ferenc Tanulmány... A vonatrabló három rejtély® 154 öreg vasmunkás és még kettő Az Alföldön jelentős területeiket foglaltak el a szi­kesek. Ez a természeti csapás „Ősidők óta” orvosolha­tatlan betegsége volt az alföldi tájaiknak. Csak a fel- szabadulás után vált lehetségessé, hogy a szikesek ellen rendszeres hadjárat foliyék. Képünk a hatalmas talajjavító földgyaluk egyikét ábrázolja munka közben a Palotási Állami Gazdaság­ban. Uj brikettüzem Szerdán vagonba került az új hidasi brikettüzem első terméke, a szovjet, továbbá tatabányai és kom­lói szén keverékéből kötő­anyaggal készített, kitűnő minőségű kőszénbrikett. — Ezzel megkezdődött az öt­ven millió forint költséggel épített világviszonylatban is korszerű gyár próbaüze­me. Az új hidasi brikett­üzem, amelyben évente 150 000 tonna kőszén-bri­kettet készítenek, szeptem­berben megkezdi a folya­matos termelést. Iskolabuszok közlekednek a tanyavilágban Megnyílik-e iskolakezdésre a tervezett négy új diákotthon ? A tanyasi iskolák kör­zetesítésével, illetve a felső tagozatok megszűnésével az idén az eddigieknél több gyermek indul útnak reggelenként a központi is­kolák felé. A bejáró gyer­mekek helyzetének meg­könnyítésére széleskörű ál­lami és társadalmi össze­fogás kezdődött. Azontúl, hogy napközi otthonokat, tanulószobákat és étkezést biztosítanak a tanyasi gyermekek egy részének, most az egyik legnagyobb tehertől, a gyaloglástól is mentesítik őket. A 7-es sz. Autóközlekedési Vállalat segítségével szeptember el­sejétől iskolabusz járatok kötik össze a tanyaközpon­tokat a városokkal, közsé­gekkel. Az „I” betűs jára­tok általában a Nagykun­ságban közlekednek és Me­zőtúr, ' Kunhegyes, Karcag, Abádszalók, valamint Kun­madaras iskoláiba szállítja a tanulókati Tíz iskolabusa huszonegy tanyaközpontot érint és naponta mintegy hat­Legfontosabb feladat az egységes közlekedés megteremtése Mint ahogy kérdésünkre Veresegyházi Béla elmon­dotta, a valóságban közéi sem ilyen megnyugtató a helyzet, A négy diákotthon közül kettőt augusztus 25-e he­lyett « tanév kezdetéig, tehát szeptember 1-ig sem tudnak átadni, egyedül csak a jászkiséri és az öcsödi ötven személyes ott­hon készül el az oktatás megindulásáig. Az immár krónikus je­lenség az anyaghiány ne­hezítette a munkát Né­hány építési anyagot szin­te darabonként kellett be­szerezni, A tervezés bízón ytalan­Dr. Csanádi György közlekedés és postaügyi miniszter látogatása Szolnokon Dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi mi­niszter szerdán délelőtt 9 órakor érkezett Szolnokra. Váczi Sándor, az MSZMP Szolnok megyei bizottságá­nak titkára, Sípos Károly, a városi pártbizottság el­ső titkára és dr. Polónyi-Szűcs Lajos, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese fogadták a vendéget. Ezután dr. Polónyi-Szűcs elvtárs hivatali szobájában rövid eszmecserét folytat­tak le néhány szakbavágó problémáról^ Eközben a végrehajtó bizottság ülés­termében gyülekeztek a megyei szállítási bizottság tagjai szokásos tanácskozá­sukra, amelyen dr. Csaná­di György miniszter is résetvett. Részben az őszi szál­lítási program lebo­nyolításának terve, részben a megyei népi ellenőrzési bi­zottságnak a közéleti gépjárművek foglal­koztatásáról szóló je­lentése volt a tár­gyalás anyaga. A vitában dr. Csanádi György Is felszólalt. — El­mondotta, hogy a népgaz­daság ágazatai közül a köz­lekedést igen felületesen kezelték az országban. Ez oda vezetett, hogy egyes iparágak fejlődését, a nép- gazdasági beruházásokat már-már az determinálta, hogy a közlekedés milyen mennyiségű termék szállí­tását tudta elfogadni. Ez feszültséget teremtett, — amelynek maximuma ta­valy alakult ki. Majd így folytatta: — Ma az az elsődle­ges feladat, hogy s közlekedési ágazat fejlesztése mellett egységes közlekedést teremtsünk meg. Erre példaként elmondom, hogy a napokban eredmé­nyes tárgyalásokat folytat­tunk a földművelésügyi és építésügyi tárca vezetőivel. Mindkét minisztérium je­lentős szállítási kapacitás­sal rendelkezik, Nyilván­valóan arról volt szó, hogy ezt az erőt, hogyan tud­nák a leggazdaságosabban felhasználni a közlekedési feladatok egészében. . A miniszter felszólalása után a szállítási bizottság a napirendnek megfelelő határozatokat hozott. Dél körül a vendég és kísérőik gépkocsiba száll­tak, s a járműjavítóba haj­tattak. A vörösteremben a miniszter meghívására meg­jelent megyei közlekedési szakemberek foglaltak he­lyet. Ez alkalommal dr. Csanádi György tartott tájékoztatót a jövő évi népgazdasá­gi terv előkészítésé­ről és a harmadik ötéves terv összeállí­tásához benyújtandó minisztériumi javas­latok elvi részéről. A tájékoztató után a résztvevők tettek fel kér­déseket, illetve mondották el problémáikat. A látoga­tás befejezéséül a minisz­ter és kísérete megszemlél­te a mozdonyosztályt. A séta közben Jávor Nándor igazgató tájékoztatta a mi­nisztert a vállalat és a mozdonyosztály munkájá­ról. hétszáz gyermek utazását biztosítja. A Mezőtúr kör­nyéki tanyavilágban pél­dául naponta közel száz diák veszi igénybe az is­kolabuszokat. A menetrend a diákok iskolai elfoglaltságához igazodik és még a legrö­videbb téli napokban is esteledés előtt érkeznek haza. A buszokon szolgála­tot teljesítő kalauzok kü­lön „kiképzést’’ kapnak, mert a tizenöt-húsz, vagy ennél több kilométeres utakon a beosztásukkal já­ró feladatuk mellett neve­lői tennivalókat Is ellát­nak. * A tanyai általános Is­kolások tanulmányi körül­ményeinek megjavítása ér­dekében az 1964—65-ös tanévben további kétszáz« kilenevennel gyarapodik a diákotthoni férőhelyek száma A Szolnok megyei tanács művelődésügyi osztálya ál­tal júniusban kiadott mű­velődésügyi irányelvek meghatározása szerint — augusztus 25-tg — a belé­pő tanyai diákotthonok minden tárgyi és személyi feltételeit biztosítani kell. E mondat nyomán augusz­tus 26-án felkerestük Ve- I resegyház! Bélát, a megyei sága is akadályozta. — A jászkiséri tanács vb csak júliusban tudta megvenni azt az épületet, amelyet most egy ötven személyes diákotthonná alakítanak át. Bár a Művelődésügyi Mi­nisztérium már januárban engedélyezte egy elnépte­lenedett jászkiséri tanyai iskola eladását, amelynek árán megvásárolhatták a diákotthon leendő épületét, A kettős “vásár» jogi és pénzügyi lebonyo­lítása azonban közel fél évig tartott. A tulajdonjog tisztázása nélkül pedig * tanács nem rendelhette meg az átalakításhoz szük­séges építőanyagokat Az öcsödi és a jászárok­szállási negyven személyes diákotthon építését ktsz-ek vállalták, míg a karcagi és jászkiséri otthonok építkezé­sein a helyi tanácsok házi építési brigádjai dolgoz­nak, A négy újonnan belépő általános iskolai kollégium közül egyedül csak a száz­ötven személyes karcagi kerül egy kétemeletes új épületben elhelyezésre. Ez az otthon, melyet szeptem­ber 7-én adnak át, lehető­vé teszi valamennyi Kar­cag környéki felsőtagozatos tanyai iskolás szakrend­szerű oktatását. A diákotthonok közül legkésőbb a jászárokszállá­si készül el, reméljük, hogy a szeptember 15-i átadási határidejét az építők be la tartják majd, Az egésznapos program befejezéseként dr. Csanádi Ggyörgy később megszem­lélte a vasúti rekonstruk­ciót, valamint a MÁV kór­ház építkezésén folyó mun­kát, tanács művelődésügyi osz­tályának beruházási főelő­adóját Hogyan realizáló­dott ez az irányelvekben meghatározott határidő”

Next

/
Oldalképek
Tartalom