Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-26 / 199. szám

SNi augusztus 36. SZOLNOK IBGXia NÉPLAP "'“V' V 5 A szerkesztőség postájából Olvasóink írják ÉRDEMES BIZTOSÍTANI A jászárokszállási házi­ipari szövetkezet a napok­ban lesz tizenkét éves. Az alapító nyolcvanegy tag helyett ma már nyolcszáz- húsz ember dolgozik a szö­vetkezetben. Vagyonunk hamarosan eléri e három­millió forintot* Nem kis dolog erre vi­gyázni. Minden eshetőség­re számítva biztosítottuk vagyonúnkat. Nem kíván­tuk a kárt, s mégis bekö­vetkezett. Az egyik export szállítmányunkból 246 szé­pen hímzett női blúzunk elveszett. A kár összege 44 198 forint volt. Ez kö­rülbelül kétheti nyereség- részesedésünket vitte vol­na el. Kártérítésért az ÁB- hoz fordultunk. Nem csa­lódtunk. Az ügyet kivizs­gálták, s kártérítés címén a teljes összeget kifizet­ték* Jól esik róla írni* Csikós Miklós Jászárokszállás CSALÓDÁS BEREKFÜRDŐN A strandot itt Berekfürdőn is a nyaralók százai keresik fel, hogy kellemesen töltsék el nyári pihenő­jüket. Azonban nemcsak a strandolás a kellemes nya­ralás feltétele, hanem olyan külső kellékei is, mint például a fürdőzők gyors, udvarias kiszolgálása. — Nem a strandról van szó, hanem a mellette lévő ve­gyesboltról. A boltban négy eladó van, mégis a nap bármely szakában negyed-, sőt félórákat kell várni, míg kiszolgálják a vásárlókat. Sok kellemetlen bosz- szúságtól mentenék meg a bojt dolgozói a nyaraló­kat, ha egy kicsit fürgébbek lennének. — CSONGRÄD Hl AB A SZÓLUNK. VAN ÖRA, NINCS ÖRA! Nemrégen vettem egy ébresztőórát Zagyvarékason a papírboltban. Egy évi jótállással adták; Az éb­resztőóra azonban hama­rosan felmondta a szolgá­latot. Visszavittem; Az órát elküldték a központi iro­dából — hogy hová nem tudom, — de nekem ez- ideig nem adták vissza. Ennek több mint kéthó- napja már, s azóta reg­gelenként hiába várom, hogy az óra ébresszen. At­tól félek, letelik a jótál­lási idő, a pénzem is oda­vész, viszont órám sem lesz. Polónyi István Zagyvarékas sorban a minőség­gel van baj. Aug. 17-én például a karalábé levesen egy gramm zsír nem volt és in­kább beillett fő­zeléknek az el­ázott csigával, mintsem leves­nek. Előző szom­baton rizsleves CIKKÜNK NYOMÁN Lapunk július 30-i számában „Szikvizet, bambit leérünk!” címmel irtunk a vasútállomás Utasellátó pa­vilonjainak hűsítőitallal való ellátásáról. Ebben többek között foglalkoztunk a megyeszékhely szódavíz ellá­tásával is. Cikkünkre a Szolnok megyei Szesz, Üdítő­ital és Műjéggyártó Vállalat igazgatója válaszolt: „Vállalatunk április 1-ével történt átszervezése során vette át a szolnoki szikvíz és bambi előállító üzemét. Mindkét részleg két műszakban dolgozik. Az elmúlt évhez viszonyítva a második negyedévben mint­egy 80 ezer literrel több szikvizet és 210 ezer literrel több üdítőitalt gyártottunk és hoztunk forgalomba. A szikvíz és üdítőital gyártó üzem részére Szolnokon, a Mártírok útja 12. szám alatt egymillió forintos költ­séggel megkezdtük az új telep építését. Megkaptuk o két töltő automatát, a hozzátartozó karbonizáló beren­dezéssel. így amennyiben a jelenleg is fennálló szállí­tási nehézségeink megoldódnak, jövőre ki tudjuk elé­gíteni a la'zosság igényét.” Ollerinyi Jenő igazgató Panaszok, intézkedések NEM KELL ENGEDÉLY Szilágyi László török­szentmiklósi olvasónk pa­nasszal fordult hozzánk. Megírta, hogy bejelentést tett a helyi tanácshoz Busi Imre ellen, aki nem meg­felelő -r- napraforgó és csutkaszárból — kerítést készített. Kérte a tanács intézkedését, mivel több szerződött csirkéje eltűnt. Olvasónk bejelentésének helytadva a tanács intéz­kedett, de nagyon hosszú határidőt szabott meg an­nak kijavítására. Panaszol­ta továbbá olvasónk, hogy Busi Imre az ő mezsgyéjére épített több mellékhelyi­séget. Tudomása szerint ehhez a tanács engedélye szükséges. Panaszát a törökszent­miklósi városi tanács meg­vizsgálta, s megállapította, hogy a szóbanforgó mel­léképületek a szabályzat­nak megfelelően lettek építve és mivel alapterü­letük nem haladja meg a hat négyzetmétert, ahhoz engedély nem szükséges. A mezsgyén lévő kerítés ki­javítására vonatkozó ha­táridő módosítása pedig nem áll módjában a város- si tanácsnak* ITTAS EGYÉNT NEM SZOLGÁLNÁK KI Ittas egyéneket szogáltak ki Szajolban a vasutas székházban rendezett reg­gelig tartó táncmulatság alkalmával — panaszolta Szabó Imréné szajoli olva­sónk. Panaszával a MÉ­SZÖV kereskedelmi főosz­tály vendéglátóipari osztá­lyát kerestük fel, s az osztály munkatársai hely­színi vizsgálatot tartottak. A vizsgálat szerint nem bizonyosodott be, hogy a jelzett helyiségben ittas egyéneket szolgáltak vol­na ki A panaszttevőt is megkeresték, aki — mivel egyetlen Szabó Imréné van a községben — meglepőd­ve vette tudomásul, hogy nevét valaki jogtalanul használta. Ennek ellenére az fmsz ismételten meg­szigorította a már előzőleg kiadott rendelkezést és fo­kozottabb gondot fordít ar­ra, hogy sem ott, sem má­sutt ittas egyéneket, ne szolgáljanak ki* HELYESBÍTÉSRE NINCS LEHETŐSÉG Háztáji föld adóztatásá­val kapcsolatos panasszal fordult szerkesztőségünk­höz Csepesz Imre, a cser- keszöllői Magyar—Román Barátság Tsz elnöke. Pa­naszát a megyei tanács vb pénzügyi osztálya vizsgál­ta meg, s a következő vá­laszt adta: Az 1955. évi 35. számú törvényerejű rendelet 1* §* 1. bek* a) pontja alapján mezőgazdasági lakosság általános jövedelmi adóját köteles fizetni az, aki az ország területén az adóév első napján gazdaságilag művelhető földterületet bár­milyen címen használ. — Ezek szerint a cserkeszöl- lői községi tanács vb pénz­ügyi csoportja a fenti jog­szabály alapján helyesen járt el, s így az adókivetés helyesbítésére törvényes lehetőség nincs. Szerkesztői üzenetek Bódi Dezső, Csépa: Rok­kantsági nyugdíja ügyében döntés született, s így 1964. április 6-tól rokkant­sági nyugdíjra jogosult. Szokolai Béla, Abádszalók: Leveléből az állapítható meg, hogy az örökhagyó 1934-ben halt meg, nyolc gyermeke volt, akik közül kettő 1914 óta nem adott életjelt magáról. Nyilván­való, hogy a hagyatéki el­járás során, ha nem volt birtokukban a holttá^ nyil­vánításról szóló határozat, a vagyon nyolc egyenlő részre osztható. Mivel a holttá nyilvánítás csak 1960-ban történt meg, így ezeket a határozatokat a közjegyző, illetve a telek­könyvi hatóságnál kell be­mutatni, s ezután történhet meg, hogy az elhaltak ré­szére juttatott vagyonrészt az életben maradt testvé­rek, vagy az elhaltak örö­kösei részére telekkönyvez- zék. Kovács János, Szanda- szöllős: Alkoholelvonó­kúra előtti kivizsgálásra a hét bármely napján — szombat kivételével — reg­gel nyolctól éhgyomorral a szolnoki rendelőintézet idegosztályán lehet jelent­kezni. A vizsgálat ered­ményétől függ, hogy mi­lyen és mennyi időre kell a kúrát eszközölni. V. Jenő, Budapest: Be­küldött elmélkedését saj­nos nem használhatjuk. Ró­la alkotott véleményünket egy kiragadott mondata fejezi ki legmeggyőzőbben! „Szatírát írni nehéz és két­ségtelen olyan írói feladat, amelyiket születési adott­ság nélkül nem mindenki gyakorolhat.” A Csokonai úti 83-as élelmiszer bolttal kapcsola­tos panaszosoknak, Szolnok: Kérjük írják meg nevüket, hogy panaszukkal érdem­ben foglalkozhassunk. Tájékoztató az iskolai javítóvizsgákról A Művelődésügyi Mi­nisztérium tájékoztatása szeirint az iskolai javító vizs­gákat országszerte augusz­tus utolsó napjaiban tart­ják. Az általános iskolák­ban és a gimnáziumokban a javító vizsga napjait az igazgató állapítja meg, s az időpontot az iskolai hirdetőtáblán teszik közzé. A javítóvizsga idejéről és az ezzel kapcsolatos tudni­valókról az iskola a tanu­lók szüleit (gondviselőit) értesíti. Ha a tanuló a ja­vítóvizsgát indokolatlanul elmulasztja, tanulmányait csak az osztály megismét­lésével folytathatja. A tanköteles korúaknak — 16 éves korig — előze­tes jelentkezés nélkül, bi­zonyítványukkal kell meg­jelenniük a' vizsgabizottság előtt. A tanköteles kort túlhaladottak legalább két nappal a kitűzött vizsga­nap előtt személyesen, vagy írásban kötelesek jelent­kezni a javítóvizsgára, s a jelentkezéskor bizonyítvá­nyukat át kell adniok az iskola igazgatójának* Ha az augusztus végi javítóvizsgát — igazolt ok miatt — a tanuló elmu­lasztja — az iskola igazga­tója november 1-ig vizsga- halasztást adhat. Az osztályzó és különbö­zeti vizsgákról a rendelke­zések kimondják* hogy az augusztus végén sikerte- telen osztályozó, vagy kü­lönbözeti vizsgát tett diá­kok november 1-ig javító- vizsgára jelentkezhetnek* Sikertelen javítóvizsga nem ismételhető meg: a tanuló­nak ez esetben osztályt kell ismételnie* A javítóvizsga egyébként csak szóbeli részből áll* kivéve természetesen a raj­zot, továbbá az éneket, ze­nét, testnevelést, gyakor­lati foglalkozást és szak­mai gyakorlatot, amelyek­ből gyakorlati és szóbeli vizsgát is kell tenni* Hétszázezer Hétszázezer diplo­mata. Óriási szám. Ha ösz- szeadnánk a világ minden nagykövetségének, konzulá­tusának, kereskedelmi kép­viseletének létszámát, ak­kor se kerekedhetnék ki ekkora szám. Kinek van eny- nyi diplomatája? Nekünk. 1964. január 1-től július 31-ig 692183 követet küld­tünk a világba, keletre, nyugatra, délre, északra. A Külügyminisztériumból? Nem. Üzemekből, szövetke­zetekből, irodákból és kis­iparosműhelyekből, iskolák­ból és egyetemekből. Eny- nyien jártunk külföldön. És minden utas nagykövet egy kissé. Képviseli hazánkat, népünket, amelynek útle­velét a zsebében hordja. Ha akarja, ha nem. Ne gondolja senki, .hogy félkiló füstölt szalonna zsebkendőre való „csencse- lésével” vagy két rúd sza­lámival a Magyar Népköz- társaságot reprezentálja. Az a — közismertté egy újság­cikkből vált — turistacso­port se pályázhatott ilyen babérokra, akik története­sen egy olasz határállomás egész babérbokor-állomá­nyát hazahozta — krumpli­levesbe. Azért ezek a ha­zánkfiai mégiscsak diplo­matáink voltak. Rossz dip­lomaták, akik saját és nem­zetük tekintélyét adták el fillérekért, illetve filléres értékekért. Sajnos* a hétszázezer között akadnak rossz diplo­maták, akik kihívó viselke­déssel, kulturálatlansággal, nagyon is észrevétetik ma­gukat. Ezek súlyos szavak és bizonyára van, aki erről ol­vas vagy hallva, méltatlan­kodni kezd: micsoda köve­telményekkel lépünk fel a külföldre utazó turistával szemben! Talán azt akar­juk, hogy holmi néma és illedelmes kirakatfigura­ként utazza át. a nyári, sza­badságát? Elvégre azért utazik, hogy. pihenjen, ki­kapcsolódjék... Ehelyett mi honfiúi kötelességről beszé­lünk. Mi ez a kötelezett­ség? Miféle terheket szeret­nénk a nyakába rakni? Nem ijesztő terhekre gondolunk. Nem arról van szó, hogy valaki ne utazzék kényelmesen, ne érezze ma­gát jól. Az a kérdés, mit ért valaki utazás alatt? Hallottam a Szepesség szép városaiban járt magyar utastól, hogy Lőcse piacán valami nyolcadrangú pesti divatcikket kínált neki el­adásra egy autóbuszról le­kászálódó hazánkfia, s arra a kérdésre, hol a csoportja, azzal reagált: „Ki olyan ütődött, hogy az oltárt né­zegesse — menjen be a templomba, nincs ott há­rom ember sem!” Igen, töb­ben valóban nem értek rá műkincseket vagy történel­mi nevezetességeket nézni: húsz vagy ötven koronás üzleti ügyeikkel voltak el­foglalva. Hogy ez a maga­tartás nem népünk művelt­ségi színvonaláról és nem is a külföldi utak valódi céljairól árulkodik, azt alig­ha kell bizonyítani. Újab­ban vicclap-téma lett, hogy külföldre üres bőröndökkel kell utazni, s azt hazafelé természetesen meg kell tömni. Ismerek embereket, akiknek a külföldi út má­sodik fele már a nagy szo­rongás kezdetét jelenti, mert napokon át azon tű­nődnek, mivel tudják kiját­szani a vámvizsgálatot. Lesz, aki azit feleli erre: mások is, más országok polgárai is viselkednek így. Ez lehet. De mi a magunk restelnivalóit és a magunk elkerülhető szégyenét sze­retnénk a lehető legmini­málisabb mértékre szorí­tani. Nekünk a saját fejünk fáj a legjobban, és minde­nekelőtt a saját hazánk jó­híre drága. S azok a további százez­rek, akik ezután utaznak, ne feledjék: követi megbí­zólevél nélkül is magukkal viszik diplomata megbíza­tásukat — R. F. — MORÁL 1963 NYUGATNÉMET FILM Sorban állnak a jegyért a mozipénztár előtt, bizo­nyára azért, mert úgy gon­dolják, hogy mulatságos lehet az az erkölcs, mely így szerepel a címben: Mo­rál 1963. Az is, és ez a mulatságosság meglehető­sen régi: bort inni és vizet prédikálni már az őskor­ban divat volt. A mulat­ságosság régi, csak a mu­latság változik. Itt újgaz­dagok sznobizmusának for­májában jelenik meg s ez maga is mulatságos. A j klasszikus ókor és a rene- I szánsz orgiáinak utánérzé- I seit látjuk s mindezt egy Í jókora giccs, a „barokk ágy” tetőzi ba. Rolf Thiele, a film írója és rendezője a mese sodrába jól illő ezer apró epizód­dal, ötlettel fűszerezi a polgári „kettős morál” szí­nes paródiáját. A barátnőit a templomban kiszemelő álszent öregúr, az „Emberi kapcsolatok ápolására ala­kult társaság” villáját ka­tonai távcsővel figyelő nyugalmazott tábornok re­mek figurák; kitűnő meg­személyesítőik: Charles Regnder és Rudolf Forster. A riporter gyöngébb szere­pét is jól játssza Mario Adorf. A filmet sok jó film- ' szerű megoldás és jól al­kalmazott montázsok teszik . változatossá*. | A jászapáti fű­tőház dolgozója vagyok, s o helyi földművesszövet­kezet éttermében előfizetéses ebé­det eszem. Saj­nos, az ott főzött menü a hét hat napjából három alkalommal kifo­gásolható. Első­volt vegyítve to­jásos rántottleves­sel. A tükörtojás­nak tisztelt ételre pedig inkább il­lett a rántotta. Többször rekla­máltunk, de eddig még nem változ­tattak a helyze­ten. Barta Lajosné Jászapáti

Next

/
Oldalképek
Tartalom