Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

IW*; tUgUSZtUS 23. SZOLNOK MEGYEI . NÉPLAP 3 Jó szóval és megbecsüléssel Érdekes és megszívle­lendő véleményt mondott nemrégiben egy elégedet­len fiatalember a szövet­kezetükben szokásos bánás­módról. Elmondotta, hogy meglehetősen jól ' élnek, munkájuk van bőven, s egy-egy munkaegység az idén is többet ér majd 40 forintnál. Ezen kívül sem szűkmarkú a vezetőség. Ha valaki tisztességesen telje­síti mindennapi kötelessé­gét, elvégzi a váratlan és sürgős munkát is. elégedett lehet a prémiummal. Egy­szóval, ami az anyagiakat illeti, neki nem volna sem­mi panasza. — Valahogy mégis elégedetlen és nem érzi igazán otthonának a szövetkezetét. Elégedetlen, mert amint mondja, ő az ember és a szövetkezeti családtag rang­jára vágyik, akinek kevés ak ha egyszerűen csak megfizetik. Ö is örül a jó jövedelemnek, őt is jobb munkára ösztönzi minden elérhető forint. s mégis, egy-egy erőfeszítést köve-' telő tett után úgy érzi, hogy jóval kevesebbet ka­pott, mint amennyit meg­érdemelt volna. Szövetke­zetükben ugyanis ismeret­len a dicsérő, az elismerő szó; vezetőik szájából még nem hallotta senki, hogy „köszönjük, ezt jól 'csinál­tátok, ez derék munka volt!” Nem csupán az említett fiatalember gondolkozik így, hanem általában min­denki. akinek fejlett ön­érzete és önbecsülése van. S ha már így nézzük a dolgot, akkor a becsülete­sen dolgozó munkásban nem csupán azt a valakit kell látni, aki munkájával csak önmagának szerez, ha­nem azt is. aki, miközben önmaga boldogul, másokért is fáradozik. Ezért pedig mindenképpen kijár a kö­szönet, az elismerés. Különös dolog, hogy né­hány vezető ember még ma sem gondol arra. hogy ná­lunk már nem csak a tár­sadalom szerkezete válto­zott meg az utóbbi évek­ben, hanem az emberek is napról napra változnak, fejlődnek. S ennek a vál­tozó, öntudatosodó ember­nek egyik legsajátosabb vonása éppen a közösségért vállalt felelősség, az a szép és magasértékű tudat, hogy miközben fárad, verejté­kezik, a közösséget és an­nak jövőjét is szolgálja. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a dolgozók többségét már nem lehet csak pénzzel kifizetni. A mi embereink részt kémek a jó szóból, az együttérzés melegéből, az elismerésből is, hiszen mindezt a szocialista társa­dalom ismérvének tartják. Ezért téved az a szövet­kezeti elnök, gyárigazgató és minden más felelős ve­zető, aki csak pénzzel akar­ja ösztönözni beosztottjait. Az anyagi megbecsülés ugyan nagyon fontos, de nem elég ösztönző, ha nem párosul az erkölcsi elis­meréssel. Csak a kettő együtt elégítheti ki a dol­gozó embert. A természetes igényét. Mert az is rossz úton jár. aki csak az öntudatra apellál. Aki csupán áldozat- vállalásokra, lemondásra kész csodalénynek szeretne látni az embereket, olya­noknak, akiknek nem keli a pénz. akiket csupán ön­zetlen lelkesedés sarkal jó munkára. Ilyen emberek leginkább csak a mesében élnek, s a mi társadalmunk nem is kívánja senkitől sem a fe­lesleges lemondást, sem az ok nélküli önzetlenséget, sem az aszkétitizmust. Ami valakinek jár. ami őt meg­illeti, attól ne fossza meg semmiféle okoskodás. Szép és nagy dolog a fejlett ön­tudat, de amint mondani szokás, a boltban mindig kiderül, hogy pénzre is szükség van, még a mi társada lm unban is.„ A közösen vállalt nagy erőfeszítések is csak akkor megalapozottak, ha figye­lembe veszik az egyéni ér­dekeket is. Ha a közösség minden tagja azt érzi és azt tapasztalja, hogy ő is jól jár. ha a közös ügyet segíti sikerre vinni. Barátunk, akinek pana­sza e gondolatsort elindí­totta, azzal érvel, hogy sokszor lemondana egy-egy célprémiumról, ha ehelyett kezet szorítanának vele, és azt mondanák neki: „Derék ember vagy, büszkék va­gyunk rád!” Telteses* érthető ez a magatartás, hiszen ember nem élhet az emberi szó melege nélkül. De az Is igaz. hogy fiatal barátunk akkor is elégedetlen volna, ha szorgalmas munkáját csupán dicséretekkel, sza­vakkal jutalmaznák. Ha csupán a fényképe dísze­legne a fali újságon, az önzetlenségét magasztaló újságcikkek közepén. de anyagi megbecsülés hiányá­ban mindennapi gondok kínoznák. Jó szóra, a jó munkának kijáró tiszteletre és a lét megalapozott biztonságára, tehát anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, mert a kettő együtt jár. Jó munkára, helytállásra, a jövendőért vívott ke­mény küzde’emre a kettő csak együtt ösztönöz. Kékesdi Gyula Eredmények — gondok a #fagylvám Béke Tsz-bem A Hortobágy szélén, szi­kes földeken, jobbára le­gelő területen gazdálkodik a nagyiváni Béke Tsz. Itt sokkal nehezebb eredményt elérni, mint jó adottságú gazdaságokban. Az idén az aszály 300 ezer forintot vitt el a növénytermesztés be­vételéből. Olyan baj ez, amelyen a sopánkodás nem segít. Nem is ezt teszik a Békében, hanem meg­vizsgálták, mivel pótolhat­ják a veszteséget. — Elsősorban az állat- tenyésztés hozamaival — tájékoztatott Csontos elv­társ, a tsz főkönyvelője, aki nemcsak a pénzügyi dolgokat ismeri jól. hanem a gazdálkodást, s az idő­szerű munkák végzését is. — Nálunk 100 hold szán­A kunhegyesi Vörös Október Tsz-ben 130 holdon végeztek a talajerő visszapótlásával A kunhegy esi Vörös Ok­tóber Tsz-ben végeztek az istállótrágyázással. össze­sen 430 holdon — szántó­területük 10,1 százalékán — pótolták vissza a talajerőt. A megyei tanács vb mező­gazdasági osztályának leg­utóbbi jelentése szerint a megye közös gazdaságai csak 32,8 százalékánál tar­tanak e munkákkal. — Soha nem jutott még nálunk ilyen nagy területre szervestrágya — mondja Nagy István, a tsz elnöke. — 1961—62-ben nyolcéves kazlakat szórtunk ki, még­sem jutott 200—240 holdnál többre. Tavaly 330 holdat tudtunk megtrágyáznd. Most mindent, még a háztáji gaz­daságok trágyáját is ki- hordtuk. — Milyen növények alá szántak az istállótrágyáií? — Kétszáz hold cukorré­pa, száz hold búza, a többi kukoricaföld lesz. — Mennyit szórtak ki holdanként? — Száznyolcvan-kétszáz mázsát És mindjárt alá is szántottuk. — Hogyan szervezték a munkát hogy ilyen hamar elkészültek? — Az aratással párhuza­mosan húztuk le a kom­bájnszalmát. szórtuk a trá­gyát és szántottuk alá. Négytagú brigádokat bíz­tunk meg ezzel a munká­val. Egy markolónk és há­rom trágyaszórónk dolgo­zott. Még hozzá igen jól. csak dicsérni tudom mun­kájukat. 430 holdon hat hót alatt végeztek. — A szántással hol tarta­nak? — összesen 125Ö holdat szántottunk fel Ebből öOO holdat az őszi kalászosok, 650 holdat a tavasziak alá. Az előbbiek területét le is zártuk. — Mennyi a szántatlan tarlójuk még? — ötszáz hold. Hat gé­pünk — egy Sz 100-as és öt DT — két műszakban szánt. Egyidejűleg silózunk is. Százötven hold kukori­cát augusztus végéig lesiló- zunk. Ennyivel tovább nő az ősziek alá előkészítendő terület. A szállítástól fel­szabaduló nehéz univerzál gépeink is szántanak. Augusztus végére, szeptem­ber első napjaira nem ma­rad szé n latián tarlóföl­dünk. — m. i. — tóra 30 számosállat jut. Egyik fő jövedelmi forrá­sunk a juhászat. Az 1400 anyajuh szaporulatából, a tejből, gyapjúból egymillió forint bevételt várunk. Az idén nem ürübárányra szerződtünk, hanem 400 pe­csenyebárányra. Így kilo­grammjáért nem hét, ha­nem tizenhárom forintot kapunk. Ez az árkülönbözet már valamit „behoz” a nö­vénytermesztés kieséséből. — Az építkezéseknél is igyekszünk takarékoskodni azzal, hogy nem haszná­lunk drága építőanyagot és saját brigádunk dolgozik. A hét hold dohány ter­mését befogadó pajtát pél­dául a vállalat 400 ezer forintért építette volna fel,- házibrigádunk 70 ezer fo­rintos költséggel elkészíti. Hasonló a helyzet a segéd­üzem felépítésénél is. Sa­ját brigádunk eddig már 13 nagyüzemi épületet ké­szített. — Megpróbálkoztunk vi­rágmag termesztéssel is. A három holdba vetett haj­nalka és szagosbükköny jól bevált, holdanként 50—60 ezer forint jövedelmet ígér. Az öntözés adta lehetősé­get is igyekszünk kihasz­nálni. Éjjel-nappali üzeme­léssel juttatjuk a mester­séges csapadékot a cukor­répára ős a legelőre —- mondta a főkönyvelő. Mindez igazolja, hogy a Béke Tsz vezetői, gazdái mindent megtesznek, ami csak tőlük telik a termé­szeti csapás okozta kiesés pótlására. Egy dologgal azonban segítség nélkül nem boldogulnak. Adottsá­gaikból következik, hogy állandó gondjuk az abrak­takarmány biztosítása. Az idén már mintegy 300 ezer forintot költöttek erre a célra, de még öt vagon aibraktakarmányra lenne sürgősen szükségük. Ezt hitelbe kérnék a ku­korica éréséig, abból tud­nák visszaadni. A megyei szerveik jól ismerik a Bé­ke Tsz helyzetét, s minden bizonnyal azt is mérlegelik, hogy tavaly ez a közös gazdaság 100 holdanként 95 mázsa húst adott. Most szintén ennyit terveznek, ahhoz takarmányra van szükségük. N. K. Kukorica erdő Alcsiszigeten Üdezöld a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti kuko­ricája. A forró nyári na­pok semmi kárt sem tet­tek benne. A 2,5 méteres szárakon sok a két cső. Méghozzá jó nagyok és vastagok. Az állomány sű­rű, a holdanként! átlag el­éri a 22 000—25 000-es tő­számot. Kísérőm. Kosa Mihály üzemegységvezető kissé óvatoskodva mondja: — Tervünk 26 mázsás holdanként! átlag. Ennyit Áz Állati Takarmányokat Előállító Vállalat szolnoki üzemének fő feladata a fehérjetakarmányok pót­lása. Az üzemben húslisztet, tápkorpát, ipari zsírt és nyersbőrt gyártanak. Márkus Menyhért és Szlkora József a szárítóberen­dezésben lévő anyag minőségét vizsgálja. Márkus József a készterméket csomagolja. biztosan letörünk a 300 holdról, talán még többet is. Majd hozzáteszi: — Jónéhány külföldi de­legáció is látta már, s mind elismerően nyilatko­zott róla. A hitetlenebbek bementek a tábla közepébe is, azt hitték, hogy csak a szélén ilyen dús a növény­zet. Alcsiszigeten öntözték a 300 holdnyi kukoricát. 82 holdat árasztottak, a töb­bit hajóról, sugárszerűen látták el mesterséges csa­padékkal! Kérem az üzem­egységvezetőt; — Mondja el, milyen agrotechnikai módszert al­kalmaztak a kukorica ter­mesztésénél? — A növény őszi mély­szántásba került a földbe. Alaptrágyaként 100 kiló szuperfoszfátot és 50 kiló pétisót dolgoztunk be a ta­lajba. Tavasszal, amint le­hetett, lezártuk. A talaj­szerkezettől függően a gyomirtást elvégeztük. Fo­gasoltunk, s ahol kellett, simí tóztunk. — Szuper-zetorral, hid­raulikus függesztett szovjet vetőgéppel vetettünk. Ezt követően magtakarót és gyűrűshengert húzattunk ° talajon. — A kelés után kétszer, háromszor függesztett kul- tivátort járattunk végig, majd kétszer megkapáltuk a növényt. Addig kultiváto- roztunk, amíg kárt nem tet­tünk az állományban Ka­pálni többször kellett, hisz az öntözés hatására a gyo­mok is — különösen a mu­har — gyorsan nőnek. — Az első kultivátorozós után öntöztünk, amikor a talaj és a víz hőmérséklete megfelelő volt. Többször juttattunk a kukoricára mesterséges csapadékot. . A kukorica táblák között járva az jut eszünkbe: jó lenne itt végigvezetni azo­kat a gazdaságvezetőket és szakembereket is, akiknek sínylődik a kukoricájuk^ mert nem öntözték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom