Szolnok Megyei Néplap, 1964. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1904. augusztus 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n IS> tfh7FP-AFD!K AI Kfi7TARSASAÍ > VW' NN' \ ' N V • ' ÍN'' ^ ^ ^ ^ \>O^OsN>^ >>x ' |N> KQZEP^AF^JKAI vKÖZi;ARg^^^f:^S Z ij D A M KÖZPONTI CUVETTE /SANKUW )* TARTOMÁNYAI L % 3-,’JÉSZAK-JV Ckatanoa^ KONGO JÁRT0MÁmf1964Júliuséban ü| 0.K .B&fásai R. f)vsnda_ ^S^SSSSSSS^^^^Wi^ Háromszáz kilométer a magyar határ Rijeka a cseh és magyar határtól alig 300—600 kilo­méterre fekszik. Az osztrák határtól még ennyi sem vá­lasztja el, az Adria szépsé­ges és dolgos leányát. Hogy­ne volna kézenfekvő, hogy a modem quamerói város négy országot kössön össze a világgal! A nagy jugosz­láv forgalom mellett jó­részt innen bonyolódik le Csehszlovákia, Magyaror­szág és Ausztria tengeren­túli forgalma. ■ amely 1983- ban a következő részese­dést mutatta: 1. Csehszlovákia 1030 000 to 2. Magyarország 665 000 to 3. Ausztria 530 000 to S mi, magyarok ez év derékén már alaposan túl vagyunk a múlt év hasonló időszakának adatain, ebben az „olimpiai” évben rekor­dot hoz Rijekában is a ma­gyar ipar és magyar külke­reskedelem összefogása. Nyolcvannál több ázsiai, af­rikai és amerikai országba küldjük en a szocialista országok termékeit, s ugyanannyi országból érke- Kk ide a nyersanyag, hogy úgy véli, a magyar export- vállalatok nem mindig ügyelnek a magyar áruk hírnevére, nem egyszer gon­datlan, henye csomagolás hátráltatja a jó kapcsolatok erősítését. El is mond gyor­san néhány példát — Volt olyan nitrocéllu- lóze szállítmány, amelyet öreg hordókban szállította«: ki, a tengeri út elején szét­estek, s a rakományt meg kellett semmisíteni... — Volt olyan vasáru fé­leség, amelyet 8—9 tonnás közegekben küldött ki a gyár, noha a rendelő — da­rukapacitás miatt — kife­jezetten 990 kilós részletek­ben kérte, s ezért alaposan megdrágult a helysz'nen átcsomagolt szállítmány • — Régi probléma és ma is gond, hogy egyes cukor­gyárak a bevált pol etilén helyett kemény, feszes ju- tazsákokban küldik a rako­mányt — nem ártana egy kis országos tapasztalatcse- re... De — mutat a berakás előtt álló Ikarusz buszra — a gépkocsik molinóvászon ponyváját is jó lenne fel­váltani a korszerűbb, le­mosható gumibefújással. Jobban védené a sós, ten­geri időjárás viszontagsá­gaitól, mint a drága pony­va. Modern raktárrészlet pozáns, ffiagasbatörő to­ronyházak, s a hegy tetején a Frangepánok újjáépített vára. A kikötőben tucatnyi nemzet többezertonnás szál­lítóeszközei fodrozzák a vi­zet Kirakásra vár a Los Minos, a Posseidon, a Hil- wi, most távozik a Franko Zeta, a Theodor Lamos, a parton terhűkkel sürgetően bólogatnak a 3, a 45, á 100 tonnás daruk, közöttük a jól ismert Ganz-gyári szer­kezetek. Két-három mű­szakban lélegzik, zihál a hatalmas kikötőváros és mégsem győzi a fokozódó igények kielégítését. Néha 20—25 hajó vár rakpartra, vagonra, emberre. Keres­kedik, árut cserél itt szinte az egész világ. Tervek — 10 millió tonnáról A berakott autóbusz mö­gött a háttérben a tavaly épített 30 ezer tonnás ga­bonatárház ágaskodik az égnek. Kivéve a teljes új­jáépítést, a háború óta a legnagyobb beruházás — mondjuk — büszkén a ki­kötőben. Körülötte terülnek el a többszázezer négyzet- méter alapterületű, állan­dóan zsúfolt raktárak, a túlterhelt kikötői vasútállo­más, s a falakon kívül tü­relmesen várakozó, tömött autósor. Anton Komadina Levegőben az Ikarusz bálákká, autóbusszá, h’dal- katrészekké váljanak a nemzetköd munkamegosz­tásban. a • Üzenet export ügyben Magyar hajók — ma már 11 DETERT tengerjáró sze­li a beltengereket — rit­kán, inkább csak télen jár­nak a rijekai kikötőben. A Tokaj, a Dunaújváros, a Debrecen és társai nyáron egyenesen Csepelen rakod­nak, ilyenkor az adriai ki­kötő magyar megbízottai bérelt hajókkal dolgoznak. Ezekben a hetekben pél­dául már tájékozódó tár­gyalások folynak az 1965- ben Indiának küldendő mintegy másfélszáz vasúti kocsi szállítási ajánlatairól. A békés külkereskedelem jóelőre tervez, nagy hajós- társaságok versenyeznek egymással a kereslet-kíná­lat piacán. A MASPED kirendeltség helyi vezetője, Ludikár Je­nő azonban nem mindig elégedett. Sok vállalat ké­sőn ad rendelést Másrészt néphős, az antifasiszta har­cok veterán partizánja — most szállítási előadó — né­ha a kapuban csitítja a tü­relmetleneket: egy-két év múlva nem lesz ilyen zsú­folt a rakpart! zépkori üdkötővároskája. Épül már Rijekától 16 kilométerre a festői Bakar kikötője, ahol egy­két éven belül 2—4 millió tonna áru talál rakpartra, hajóra, vagonra — 20—30 méteres vizébe akár 100 ezer tonnás hajók is beáll­hatnak. Ám terjeszkedik a törzs­kikötő is. Űj rakpartok, vasúti szárnyvonalak, rak­tárak és utak keltik életre és haladják meg a félév­százados terveket. A jövő esztendőben a hátországban Zágrábig villamosítják a vasútvonalat, 20—30 tonnás vagonokkal továbbítják a tervek szerinti évi 8—10 millió tonnát. Delkelet- Európa szívében, négy or­szág ipari vérkeringésének lüktető ütőerévé válik Ri­jeka — állandóan fejlődő Hajóról — vagonba Nagy szükségben már ma is gyakran segít a távoli Koper. Isztriának ez a 10 ezer lakosú, árkádos, kö­és szépülő létével bizonyít­va a békés egymás mellett élés gazdag eredményeit. J. L. Befejezés előtt az új pakisztáni főváros építkezése A pakisztáni kormány a tervek szerint mintegy 9 hónap múlva teljes egészé­ben átköltözik az ország új kormányzati fővárosába, Izlamabádba. Karacsiban bejelentették, hogy 1965 áprilisában a külügyminisztérium is át­költözik a jelenlegi fővá­rostól ezer mérföldre fekvő Izlamabádba, az Arab­tenger partjára, a Hi­malája hegylánc aljába. A külügyminisztérium át­költözésével befejezést nyer a pakisztáni kormány vég­leges átköltözése, először Karacsiból Rawalpindibe, az átmeneti fővárosba, majd magába Izlamabádba. Amióta Ajub Khán, pa­kisztáni elnök 1958-ban el­határozta, hogy az ország székhelyét Karacsiból áthe­lyezi, a miniszterek és köz- tisztviselők szüntelenül „közlekednek” a régi, illet­ve az új székhely között. Izlamabád, Pakisztán újonnan épült fővárosa 1960-ban — amikor az építkezések megkezdődtek — még zöldellő vadon volt a Margalla dombok alján, Rawalpinditől két mérföld- nyire. Azóta megépítették a mesterséges Rawal tavat, 2500 épületet kormányzati tisztviselők számára, to­vábbá egész sorát a kor­mányhivataloknak, parkok­nak, szökőkutakkal díszí­tett kerteknek Izlamabád, „az izlám városa” az elő­irányzat szerint 300 millió rúpia költséggel épül fel 1965 közepére. Az első épít­kezési szakaszt azonban még egy második és egy harmadik ötéves szakasz is követi, ebben kerül majd sor a parlament és az el­nöki palota felépítésére. Hirdessen a Néplapban! (Tudósítónktól.) A 120 ezer lakosú, csak­nem kétezer éves adriai ki­kötőváros kék vizében csak nagynéha nézhetik magu­kat a kedves utcák, az im­új iparcikk készüljön belő­le. Behozatali cikkeink kö­zött egyaránt szerepel vas­érc, foszfát, nyersbőr, nyersgumi bugavas, hogy a kivitelben gépekké, szöií’et­Afrika területileg legna­gyobb állama a 2 345 000 km’ nagyságú és 15 millió lakosú (volt belga) Kongó. Államjögi függetlenségének elnyerése (1960. július 1) óta az ország az imperializ­mus és helyi kiszolgálói, valamint a kongói hazafias erők, továbbá a különböző nemzetközi — belga, angol és amerikai — monopóliu­mok egymásközti harcának küzdőtere. A belga kolonizátcwok kongói gyarmatukat hosz- szú évtizedeken keresztül erősen centralizáltan — a területet hat. hatáskörrel alig rendelkező tartomány­ra felosztva kormányozták. (A Patrice Lumumba ve­zette első független kongói kormány által átvett köz- igazgatási beosztását ábrá­zoló melléktérképünket lásd balra fent) Ismeretes, hogy Kongó függetlenségének kikiáltá­sa után alig néhány nap­pal, a nemzetközi imperia­lizmus hathatós támogatá­sával Kongó kincses bányá­ja Katanga tartomány, to­vábbá Dél-Kasai a központi kormánytól elszakadva ön­állósult és „független’* ál­lammá nyilvánította magát A hirtelen jött szeparatista önállósulási megnyilvánu­lások mögött a monopolista társaságok állottak, mert az említett területek bánya­kincsekben rendkívül ’gaz­dagok (Katanga a réz, a horgany, a kobalt, az urán és a wolfram; Dél-Kasai pedig az ipari gyémánt ter­melésben a kapitalista vi­lág termelési ranglistáján előkelő helyet foglal el) s a monopoltőkés társaságok­nak a felsorolt ásványkin­csek kitermelése óriási ext­raprofitot biztosított. A nemzetközi imperializ­mus a kongói nép igazi ér­dekeit szolgáló erőket szét­verte (részint fizikailag megsemmisítette) és gazda­sági-politikai befolyásának további biztosítására telje­sen anarchikus állapotokat teremtett. A kongói rend helyreállítására érkezett ENSZ-erők pedig, sajnála­tos módon, az amerikai mo­nopoltőke szálláscsinálói­nak bizonyultak. Az ENSZ-egységek ez év június végén hagyták el Kongót, melynek jelenlegi államigazgatási beosztása is jól tükrözi (az időközben teljesen kapitalista politi­kai irányzatot felvevő) köz­ponti kormány ingatag helyzetét. Kongó jelenleg húsz — erősen a törzsi alapokra fel­épített, nagyfokú politikai és gazdasági önállósággal rendelkező — közel föderá­ciós jellegű — „tartomány­ból” és a főváros Leopold­ville területéből áll. A „tar­tományok” határait több íz­ben módosították, de szá­mos terület hovatartozásá­ról még ma sem döntöttek. Az imperializmust alig leplezve kiszolgáló politika azonban a kongói nép el­lenállásába ütközik. Három tartományban (azok sorait már újjászervezett) kongói hazafiak vezetésével parti­zánharc indult meg s nem kétséges, hogy a partizánok győzelemre viszik a kongói nép ügyét. H Jelmagyarázat: 1. tartományok, ahol a par­tizánok fegyveres harcot indítottak az új független Kongó létrehozásáért. 2. A jelenlegi tartományok­hoz még be nem osztott területek. RIJEK1 Alf r I rr *»ia/ f •§ rr* Négy ország bővülő kikötője NÉGY ÉV UTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom