Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

1964; július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zsák és szállítóeszköz hiánya miatt állnak Szelevényen a kombájnok GYORSABB Jogosan bosszankodik a Kunszentmártoni Gépjavító Állomás főmérnöke: — Mi hiáha törekszünk a gépek teljesítményének fokozására, ha a munka feltételeit a szövetkezet nem biztosítja. A szele- vényi Szikra Tsz-ben hét­főn délután álltak az ACD 343-as kombájnjaink, mert nem volt zsák. A kifakadást a gépjavító állomás brigádvezetője az­zal t oldj a meg: — Szelevényen tavaly is hasonló gondjaink voltak. • Az eovjk több száz hol­das táblában öt ACD kom­bájn. vágta az őszi árpát. Déli e.,y órakor valóban leállt három gép. Kettő csak azért dolgozhatott, mert ügyeskedtek és zsá­kokat tartalékoltak maguk­nak. A gépek vezetői, zsá­kosai és szalmagyűjtői el­keseredetten nyilatkoznak a közös gazdaság vezetői­ről. Egybehangzó amit mondanak: — Nem törődnek velünk. A beszélgetés során azt is elmondják, hogy hétfőn délután 200 zsáknyi őszi árpát, 16—17 hold termését tudták volna betakarítani. Egy másik határrészen —. a falu közelében — dol­gozik a Kiskunfélegyházái Gépállomás SZK—3-as kombájnja. A gépet Fábián József vezeti, helyettese Faragó Frigyes. Nekik vi­szont szállítási gondjaik voltak. Nem tudták kiürí­teni a megtelt tartályukat. A főagronómus azt akar­ja, hogy a dülőúton vigyük a szemet — mondja a kom­bájnvezető. — Ez oda- vissza két kilométer, addig nem dolgozhatok. A kom­bájn nem szállító jármű, hanem betakarító gép. Igaza van. A tsz vezetői gondoskodjanak elegendő szállítóeszközről és a tar­lóra küldjék azokat. Fábián a tarlóra öntött ki egy tar- tálynyi — 10—11 mázsa — szemet. Most a kombájnos- sai akarják kifizettetni a fölszedés költségét. Nem lehet helyeselni a kombáj- nos tettét, ám a szövetke­zeti vezetők tehetetlenségét is bírálni kell. Fábián Jó­zsef gyakorlott kombájnos. Egy nyújtott műszakban 660 mázsa szemet is képes betakarítani, ha ennek elő­feltételeit biztosítják. Az aratási munka üteme az emberekről való gon­doskodástól is függ. Szele­vényen ez sem megfelelő. Későn kapják az ebédet (fél háromkor), keveset és nem elég ízletes ételt visz­nek az aratóknak. Hétfőn burgonyaleves és egy zsem- lyényi kalács volt ebédre. A kiskunfélegyháziak meg­mutattál: a keddi vacsorá­jukat, a negyedkiló kenye­ret és a 10 deka avas sza­lonnát. Ez valóban kevés a nehéz fizikai munkát végző embereknek. Hétfőn forró, napsütéses idő volt. Kedden eső esett, s kényszerpihenőt tartottak a határban. Nem tudni, milyen lesz az időjárás. — Épp ezért az alkalmas időt megtel jIőc.í kell kihasznál­ná, hogy a gépek és a be­takarításban résztvevő em­berek teljesítménye is nö­vekedjen. S ez a gazdasá­gok vezetőin múlik. Máthé László OLCSÓBB f akétmenetes aratás — Igen, én valóban hí­ve vagyok a kétmenetes aratásnak. Azt is megmon­dom, hogy miért. S hogy ne múltbeli, hanem a leg­frissebb példával bizonyít­sak, a mostani aratást em­lítem. Június 16-án kezd­tük meg a II-es üzemegy­ségben az őszi árpa rend- rearatását. Azóta már csak­nem ezer hold kalászost levágtunk, s nemcsak őszi I árpát, hanem a III-as üzemegységben száz hold San Pastore búzát is. — i Négy rendrearató és egy ; frontvágó dolgozik, illetve j kedd óta kilenc kombájn is. Ezek a rendrevágott gabonát csépelik, eddig ; mintegy 450 hold termése került a szérűre, ahol tisz­títjuk. — Mi késztet bennünket j arra, hogy hasonlóan a tavalyi gabonabetakarítás- | hoz, most is, amíg csak ! lehet, két menetben aras­Kiosztották az idei Alpár-érmeket Az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület a Technika Házában megtartotta 6. tisztújító közgyűlését. Az egyesület elnökének ismét dr. Rados Kornél egyetemi tanárt főtitkárnak pedig dr. Gabos Györgyöt választot­ták; A közgyűlésen osztották ki az egyesületben és az építőiparban egyaránt kivá­ló munkát végzett egyesü­leti tagoknak az 1964. évi Alpár-érmeket sunk? Először is az, hogy a rendelkezésünkre álló ti­zenegy kombájn kevés lenne a gyors és minél kisebb szemveszteséggel történő betakarításhoz. Nem koc­káztathatunk, s nem vár­hatunk addig az aratás megkezdésével, amíg min­den gabonánk kombánj- érett lesz. Tapasztalataink alapján mondhatom, hogy a kombájnok teljesítménye is nagyobb, ha rendrevá­gott gabonát csépelnek, mivel késő este és éjszaka is dolgozhatnak. — Nálunk nagyon dön­tő szempont az is, hogy nincs annyi és olyan nagy szérűnk, ahol a nyirkos, nedves gabonát tisztítás előtt szárítgathatnánk. — Ugyanez vonatkozik táro­lóhelyeinkre is. Ezért csak teljesen száraz gabonát szállíthatunk a szérűre. A rendrevágott árpa vagy bú­za — mire elcsépeljük — teljesen száraz, tárolható. Az sem lebecsülendő, hogy a kombájnnal vágott ka­lászos minden holdjáért 180, a kétmenetes aratásért 160 forintot fizetünk a gépállomásnak munkadíj­ként. Érthető tehát, hogy mindaddig, amíg gaboná­ink érési állapota lehetővé teszi, üzemeltetjük a rend- revágókat Az aratást követi a szalma lehúzása, a trágyá­zás és talaj munka, va­lamint a cséplés is. Július­ban ezt is szeretnénk le­tudni, mert augusztusban már a silózáshoz kell az emberi és gépi erő. A sok­féle feladat megoldását is hasznosan befolyásolja te­hát a kétmenetes aratás­sal nyert idő. Elmondta: Mózes Márton a me7.őhéki Táncsics Tsz főagronómusa Automatikus koordináló és feldolgozó központot terveznek az építőipari és közlekedési műszaki egye­temen a Rakaca-tó vízmér­legének folyamatos ellenőr­zésére. Az ország legna­gyobb mesterséges tavát már eddig is sok műszerrel látták el, mérik a Rakaca- patak vízhozamát, a lehulló csapadék mennyiségét a napsugárzás erősségét és az egyéb időjárási tényezők adatait. A most készülő be­rendezés automatikusan ösz- szegyűjti, — regisztrálja és rendszerezi majd a külön­böző műszerek észleléseit; A Sodrásban című filmet küldjük Karlovy Vary-ba I Július 4—19. között ren- I dezik meg a 14. Karlovy- I Vary-1 nemzetközi filmfesz- 1 tivált. Ebben az évben — ; az eddigiektől eltérően — minden országból csak egy játékfilmet küldhetnek a versenyre. A magyar film­művészek az idén nagy si­kerrel bemutatott „Sodrás­ban” című alkotással vesz­nek részt a fesztiválon. Szovjet megrendelésre készül a karcagi Általános Szerelő Ktsz-ben egy 1200 ló­erős tolóhajó kormányállási vezérlőpultja. Képünkön Sebők Gyula szerelő az ■ utolsó simításokat végzi Javítják a „nagy öreget” A Tiszamenti Vegyimű­vek legelső kénsavüzeme 1952 óta szakadatlanul ter­mel. Időközben mintegy 30 ezer tonnával nőtt az „A” kénsavgyár kapacitása, amelyet beruházással való­sítottak meg. Ez is késlel­tette a „nagy öreg” gene- ráljavítását. Vasárnaptól kezdődően azonban 12 év után erre is sort kerítettek. Két héten át az A-oldalon dolgoznak, majd augusztus elsejétől a B-oldal nagyjavítását kez­dik meg. A mindössze egy hónapos üzemszünet hatalmas mun­kát kíván a szerelőktől és karbantartóktól. Az. hogy ilyen rövid idő alatt sike­rül a generálja vitást teljes mértékben elvégezni annak köszönhető, hogy előzete­sen ahhoz minden teltételt megteremtettek. dományos igényeknek, kö­vetelményeknek megfele- leőn tudják alakítani a trá­gyázást. Milyen nagy előre­lépés lesz, ha nálunk is a termelőszövetkezet elnöké­nek a kezébe tudjuk adni a térképet arról, hogy mi is van abban a talajban, ame­lyen a szövetkezet termel. Minden bizonnyal azt amű- trágyamennjdséget, ami ma még szűkös' — de egyre több lesz — sokkal gazda­ságosabban, sokkal célirá­nyosabban és eredménye­sebben tudnánk felhasznál­ni. A meglátogatott intézet tevékenysége nem merül csupán abban ki, hogy meg­vizsgálja a talajt és arról térképet készít Az intézet szakemberei tanácsokkal látják el az üzemben dolgo­zó szakembereket együtt dolgozzák ki a trágyázási terveket. A nem vizsgálati években is visszatérnek a kérdésre, s így országosan egyirányú erőfeszítés bon­takozhat ki a talaj termő- képességének fokozására. Újságcikkben még egy 10 napos tanulmányút eredmé­nyeiről sem lehetséges rész­leteiben beszámolni. Sok mindent láttunk, tapasztal­tunk, olyat is, ami nálunk is van és megfelelő, olyat is, amit német elvtársaink helyesen alkalmaznak, ná­lunk esetleg ugyanaz nem válna be. de olyat is, amit célszerűen fel tudunk hasz­nálni a munkában. Keres­sük a módját, hogy ezeket mind tovább adjuk a párt­munkásoknak. a mezőgaz­dasági termelés irányítói­nak. Helyesnek tartom azon­ban néhány következtetés levonását. Ilyenek: 1. A SZOCIALISTA me­zőgazdasáág fejlesztésének problémái, a nemzeti és helyi sajátosságok figye­lembe vételével is közö­sek, nagyjából azonosak. A Német Demokratikus köz­társaság mezőgazdaságában szerzett tapasztalatok is erősítik azt, hogy a mi pártunk agrárpolitkája, a VIII. kongresszus mezőgaz­daságra vonatkozó hatá­rozata, a Központi Bizott­ság ezév februári ülésének dokumentumai helyesek, csak még következeteseb­ben kell megvalósításukért harcolni. Nem tagadjuk a természeti, az időjárási té­nyezőket, de ma már a mi megyénkben, 5 évvel a tel­jes átszervezés után, a me­zőgazdasági termelés mai műszaki, technikai ellá­tottsága mellett, egy-egy növényféleségben a gyenge termelés, de főleg a gyen­gén gazdálkodó tsz nem természeti csapás. A párt agrárpolitikája, a vezetés mai formája megfelel az előrehaladásnak. A munká­tól, a párt irányításától, a gazdasági szervező, ideo­lógiai nevelő munkától függ az előrehaladásban sok minden. Ebben viszont sokat kell javítanunk; 2. NEM ELÉG a vágya­kozás arra, hogy mi is ismerjük meg pontosan mi van talajunkban. Párt- és állami irányításnak, a Nagykunsági Tudományos Kutató Intézetnek, a talaj- vizsgáló laboratórium ve­zetőinek egyaránt kell tör­nie a fejüket és kell ke­resni annak módját, mi­ként lenne lehetséges be­látható időn belül a ta­lajvizsgálatokat olyan szintre emelni, és méretei­ben annyira megnövelni, hogy folyamatosan el tud­nánk látni az üzemeket olyan talajtérképekkel, — amiből kialakulhat a ve­tésnek és a trágyázásnak is bizonyos tudományos igényeket kielégítő rend­szere. Ezt még sürgeti az öntözés nagy aránya és fejlődésének üteme, nem utolsósorban az évről év­re nagyobb méreteket öl­tő tereprendezési és talaj­javítási munka. 3. A JELENLEGINÉL is jobban kellene hasznosíta­ni a tudomány felfedezé­seit, a tudományos kutatá­sok eredményeit és a gaz­dag termelési tapasztala­tokat. A megismert specia­lista csoportokhoz hason­lóan helyes lenne annak rendjét kikisérletezni, — módszerét megteremteni; Ha pl. a Nagykunsági Tu­dományos Kutató Intézet kutatói ilyen csoportokban a környező tsz-ekben köz- reműküdnének, számukra is hasznos lenne, de a szövetkezeteknek is bizo­nyosan gyümölcsözne. 4. . LÉNYEGESEN na­gyobb helyet kell bizto­sítani, nagyobb szerepet kell adni a mezőgazdasági termelésben az asszonyok­nak, leányoknak, a falusi nőknek. — Az NDK-ban ilyen szempontból is sok figyelemre méltó tapaszta­latot gyűjtöttünk. A Teut- schenthal-i „Sieg des So- ciálizmus” szövetkezet 858 tagja közül 335 nő. — A Nauendorf-i „Friedenshort” tsz-ben 2 növénytermelési csoport van asszonyokból; Általánosan jellemző a nők nagy részvétele a mező- gazdasági termelésben; A lehetőség a növelésre ná­lunk is megvan a megyé­ben, csak a gátló körül­ményeket, esetenként a rossz szemléletet kell le­küzdeni; 5. AZ ANYAGI érdekelt­ség, a jövedelem elosztás ösztönző módszere a mező- gazdasági termelés fejlesz­tésében elengedhetetlen. — Jók a kialakult formák, de még mindig lehet ná­lunk azokat gazdagítani, különösen az állattenyész­tésben növendék állatok nevelésében és másutt is. Azonban az anyagi érde­keltség se old meg min­dent. Szellemiekben is vannak és növekednek az igényék a falusi emberek részéről. Az intenzív ideo­lógiai és kulturális tevé­kenység nagyon fontos az előrehaladásért, a maga­sabb terméseredményekért vívott harcban. 6. MÉG NAGYOBB in­tenzitással kell támogatni a szövetkezeti erőket, a szövetkezeti élet, a szövet­kezeti demokrácia fejlesz­tésében • Nemcsak szép és mara­dandó emlékeink vannak a Német Demokratikus Köztársaságból, hanem sok hasznos tapasztalatunk. — Szertnénk ezt közös erővel hasznosítani meavénk me­zőgazdaságában is. Vége. Icával már régebbről is­merjük e'gymást. Egy' szo­cialista brigád vezetők ta­nácskozásán addig biztat­tam őt, míg végre felszó­lalt és elmondta, hogy s mint van náluk, a tiszaföld- vári Lenin Tsz-ben a szo­cialista munkaverseny moz­galom. így tudtam, hogy szerény és ha a beszédről van szó, bátortalan, mert annak ő nem mestere. Most is csak szeme kék­jének melegéből tudom ki­olvasni, mennyire örül a lengyelországi útnak. Két hét múlva indulnak, Bagi Marikával, a Szabad Nép Tsz tagjával. És ők ketten képviselik majd a megye parasztfiataljait a lengyel nép felszabadulási évfordu­lóján. Amolyan kis követ lesz. Nemrég kapta a hírt, hogy mehet. Sürgősen kellett ha­tározni. De hogyan is dönt-'- hetne másként? A papa is csak utólag tudta meg. Mi­kor már nem lett volna szép visszamondani ezt a nagy megtiszteltetést. De miért is állta volna útját? A papa. Süveges bá­csi, már járt abban az or­szágban, csak ő a háborús idők követe volt, a második világháború idején. Most majd Ica legalább mesél, hogy állt talpra az ország. I — Mit visz az útra? [ — Ellátást kapunk. — Nem egészen erre gon- doltam... Csinc akar lenni? — Daueroltatok. Július 10-én indulnak és Süveges Ica előtte nap meg dolgozik, mert a 2700-as törzsbaromfiállományt csak épp addig hagyja a munka­társakra, míg muszáj. Ben- csik Julika néni is így csi­nálta, mielőtt elment a Szovjetunióba. — Ö sírt, mikor kikísér­tük. Az örömtől, a megha­tottságtól. Herbák Margit szól: — Te még nyilván job­ban fogsz sírni! — Furcsa lesz elmenni. Ilyen messze még sose vol­tam. Én mindenünnen ha­mar hazavágyom. De azért nagyon várom az indulást. — B. E. — ICA, a kiskövet

Next

/
Oldalképek
Tartalom