Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

19*4. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TÚLÓRA Viszontlátásra 1967-ben és a szerelő- brigád Beszélgetés az I. Országos Vízügyi Újító és Tapasztalatcsere Kiállítás zárónapja után a rendezőkkel Régi ismerősöm az aprí­tógépgyárban Zsidó András szerelobrigádvezető. Ha az üzemben járok, mindig megkeresem, mert érdekes dolgokat lehet hallani tőle. Legutóbb a lengyel ex­portra készülő csőhúzópad- ról beszélgettünk. Ezt a berendezést még mindenki dicsérte. Komoly, szép munka — így mondták. — Zsidó Andrásnak azonban más volt a véleménye. — Az új meló nagyon kikészíti az embert. Túl ! sok a rajz-hiba, ami aztán csak a szereléskor derül ki. Persze az alkatrészt már előbb legyártották. Ezért van most ez a nagy hajrá. — Hány csőhúzópad ké­szül? — Most egyidejűleg ket­tő, szeptemberre pedig még egy. S éppen ez a baj, megfordítva lenne jobb. Ha már az elsőn túljutunk, akkor van tapasztalat, van mit hasznosítani. így nem ésszerű, mert sok anyag, idő és munka vész kárba — feleslegesen. A szerelők általában a hónap első két hetében alig-alig kapnak munkát a többi üzemrésztől. Ezért kérdeztem tőle, hogy most mi a helyzet. — Az alkatrészellátással nincs semmi baj, sőt jú­niusban annyit túlóráztunk,, hogy még sokalltuk is. — Én száztíz órát, és a többiek sem kevesebbet a nyolcvannál: Tegnap haj­nali ötre jöttünk be, s sötét volt, mire kiléptünk a gyárkapun. — A pénz azért jól jön, nem? — mondtam. Erre a többi szerelő is felfigyelt, s körénk gyűlt. Zsidó András kicsit inge­rülten válaszolt. — Jól, jól! De holnap is dolgozni kell. Erre is gon­dol az ember. Mindig azt mondják a vezetők, hogy a népgazdasági érdek kí­vánja így, hát értsük meg. Világos dolog: aki nem akar nézeteltérést, az benn marad. — Ennyit túlórázni nem kötelező — jegyeztem meg. — Tudom. Nem is egy termelési értekezleten volt erről szó. Meg is ígérték, hogy majd másként lesz. Amint látja, csak szó ma­radt az ígéret. Mondtuk is a szakszervezeti bizalmi­nak, hogy tegyen valamit. A brigád tagjai is köz­beszóltak. Az egyik azt mondta, hogy havonta az a kis többletpénz nem árt. ők otthon még be is ter­vezik a jövedelembe. A másik az odalett vasárna­pokat bánta. A harmadik megjegyezte hogy az mór nem jó, amikor már hónap elejétől bent kell maradnia. Aztán, hogy ki-ki elmondta a magáét, visszatértek a csőhúzópad mellé. Zsidó András megvonta a vállát. — Nem vagyunk egyfor­mák. — Olvastam a hirdető- táblán, hogy az idén meg akarják szerezni a szocia­lista brigád címet — tér­tem át más témára, maid hozztettem. — Tavaly is versenyeztek, mondja mi lett az eredmény? — Csak azt tudjuk, hogy nem nyertük el a címet, de azt nem, hogy miért. Ez rosszul esett nekünk, hiszen a munkával nem Veszorémken, ahová a balatoni és bakonyi kirándulók nagy tömegei látogatnak, eladó nélküli utcai könyvárusítót létesí­tettek. A „becsület”-köny- vesboltban főleg a kirándu­lók és üdülők által legin­kább keresett olcsó könyv­tári sorozatot árusítják. _A város kiránduló-központjá­ban. a vár közelében felál­lított könyvárusító asztalon mindenki pillanatok alatt ■ kiválogathatja a kívánt könyvet, az árát pedig a nerselvbe teszi. volt baj, technikumba és általános iskolába is jár néhány brigádtag. Szerin­tem, amit vállaltunk, tel­jesítettük, a szocialista cím meg sehol — állapította meg keserűen. Nem akartam már Zsidó Andrást tovább feltartani. Elmentem a szakszervezeti bizottságra. Az irodában Kalmár Frigyes titkárral beszéltem a túlórákról. — Tudok róla. Mi nem írtuk alá. Jelenteni fogom a vasas szakszervezet me­gyei bizottságának. Emlé­kezhet rá, tavaly télen is ez volt a helyzet — mondta s kicsit a tehetetlenségre valló mozdulattal legyintett. F. P. Az eredeti program sze­rint a kiállítás július 9-én fejeződött volna be, ám er­re a nagy érdeklődésre va­ló tekintettel, csak három nappal később került sor. Hétfőn délelőtt ezt a nagy és tanulságos seregszemlét előkészítő rendezőség fog­A gépjárművezetők alkalmassági vizsgálatáról Az Egészségügyi Minisz­térium, a Belügyminiszté­rium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kö­zös rendeletben szabályozta a gépjárművezetés engedé­lyezésével és folytatásával kapcsolatos orvosi vizsgála­tokat. A rendelkezés, amelynek a napokban elké­szült a végrehajtási utasí­tása is, több vonatkozásban módosítja az eddigi gyakor­latot. Az alkalmassági vizsgála­tokat eddig Budapesten és a megyeszékhelyeken rendi őrorvosok végezték. A je­lentkezők nagy száma miatt — évente 270—280 ezren je­lentkeznek ilyen vizsgára —, azonban így már nem tudják lebonyolítani a vizs­gálatokat. Az új rendelet ezért kimondja, hogy a jö­vőben mintegy 800 helyen adhatnak ki a jelentkezők­nek orvosi véleményt gép­járművezetésre való alkal­masságukról. A vizsgálato­kat általában a tanácsok által kijelölt egészségügyi szervek, többnyire a rende­lőintézetek végzik. Olyan üzemekben, ahol legalább napi 3 órában foglalkoza­tott üzemi orvos van, az üzemi orvos látja el ezt a feladatot is. A hivatásos génjárműve­A cibakházi Vörös Csillag Tsz sertéstelepéhez új híd énül a Holt-Tiszán zető-jelöltek alkalmassági vizsgálata a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium pá­lyaalkalmassági vizsgáló ál­lomásán történik. A fegy­veres testületek tagjait a Belügyminisztérium, illető­leg a Honvédelmi Miniszté­rium orvosai vizsgálják. Az utasításban foglalt or­vosi útmutató részletesen felsorolja a gépjárműveze­tést kizáró okokat. Ilyenek: a szív és a keringési rend­szer meghatározott betegsé­gei, magas vérnyomás, a légzést akadályozó légző­szervi megbetegedések, pél­dául légszomjat okozó roha­mokkal járó asztma, súlyo­sabb anyagcsere megbete­gedések, mint epekő, vese­kő, cukorbáj, továbbá el­mebetegség, epilepszia, szel­lemi fejletlenség, súlyos pszihopátia — ide tartozik a kábítószerek élvezete és az alkoholizmus is —, a lá­tásélesség csökkenése és a színtévesztés, bizonyos fo­kon túl, valamint olyan mozgásszervi betegségek, amelyek a biztonságos ve­zetést lehetetlenné teszik, csonkolt, vagy hiányzó vég­tag, végül nőknél a terhes­ség is. Ezen kívül kizáró ok minden olyan idegrend­szeri, érzékszervi, mozgás- szervi, vagy más meg be; tegedés, amely a figyelem összpontosítását, az elhatá­rozó és ítélőképességet, a mozgások összhangját, az izmok, érzékszervek műkö­dését lényegesen, a közle­kedés biztonságát veszé­lyeztetően korlátozza. A végrehajtási utasítás különbséget tesz a csopor­tos közlekedést lebonyolító járművek (autóbusz, troli­busz) vezetői, más hivatá­sos vezetők és nem hiva­tásosak között. A feltéte­lek a legszigorúbbak az el­ső kategóriában, a csopor­tos vezetőknél. A' rendelet megszabja az időszakos ellenőrzővizsgák rendjét is. Az orvos szük­ség esetén a KRESZ-ben megállapítottnál sűrűbb időközökre is előírhatja az ellenőrző vizsgálatot. Az időszakos vizsgálat feltéte­led általában enyhébbek. Az új rendszer augusz­tus 1-én lép életbe. (MTI) lalta össze a tapasztalato­kat. Alkalmunk volt a leg- hivatottabbaktól- megkér­dezni: elérte-e a kiállítás a célját? Perlényi Ottó, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság csoportvezetője így nyilatkozott: — E kiállítás nagyon jó - szolgálatot tett. A szakem­berek végre megismerked­hettek a hasznosítható ta­lálmányok, újítások szinte teljes skálájával. Ebben az összefüggésben vizsgálva a kiállítás értékét, nyugod­tan örvendezhetünk. Míg ta­valy mindössze százan ér­deklődtek a dokumentációk iránt, addig e néhány nap alatt háromszáz látogató kért az újításokról és talál-" mányokról részletesebb mű­szaki leírást. Ez a tapaszta­latcsere sikerét bizonyítja. — Milyen érdeklődés mellett zajlott le a kiállí­tás? — kérdeztük Hegedűs Lajostól, a Középtiszavidé- . ki Vízügyi Igazgatóság ve­zetőjétől. — A kérdést kétfélekép­pen értelmezem és ennek alapján válaszolok. Az ér­deklődés egyik fokmérőjé­nek tartom azt, hogy hu­szonegy vízügyi szerv szere­pelt ezen a kiállításon. Va­lamennyi elért eredményei­nek színe-javát, legbecse­sebb újításait, találmányait hozta el Szolnokra. Ez azt bizonyítja, hogy az els'ő or­szágos kiállítás megrende­zése egyenesen szükségsze­rű volt. Erről tanúskodott a szakemberek nagy érdek­lődése is. Mintegy négyez­ren jöttek el élményt sze­rezni. Sőt . rajtuk kívül szovjet, csehszlovák, oszt­rák, kanadai vendégeink is voltak. — A bemutatkozás impo­záns sikerének és a népgaz- daságilag hasznos újítások­nak, tapasztalatoknak elter­jedésén túl, mit várnak még így utólag ettől a ki­állítástól? — Az újítómozgalom to­vábbi erősödését — mondta Éliás Lajos, a vízügyi igaz­gatóság munkatársa. — Tavalyig — tehát tíz év alatt — húszmillió fo­rint utókalkulált népgazda­sági haszon származott a vízügyi dolgozók újításai­ból. 1963-ban tizenkilenc- millió forint megtakarítást értünk el. Ebből az összeg­ből a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság dolgozói 2,5 milliót tettek le a nép­gazdaság asztalára Ez Ki­tűnő eredmény, aminek ju­talmakéit rendezték meg az első országos kiállítást Szolnokon — tette hozzá Perlényi Ottó. — Mi azt szeretnénk, ha ezt a bizalmat továbbra is élvezné az igazgatóság és a város egyszer s mindenkor­ra otthont adhatna ennek a seregszemlének — jegyez­tük meg. — AZ Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetői eb­ben a kérdésben már elha­tározásra jutottak. A kiál­lítás 1967. évi megrendezé­sének jogát ismét Szolnok, azaz a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kapta meg — hallottuk Perlényi elvtárstól. — Mint■ említették, sok vendége volt az elmúlt na­pokban Szolnoknak. Ők csak a kiállításra voltak kí­váncsiak? — kérdeztük Éliás Lajos, aki alkalmi­lag idegenvezetést is vál­lalt, egy jellemző epizódot mondott el. A gyulai vízügyi igaz­gatóság dolgozói külön autó­busszal érkeztek a városba. Miután megtekintették a kiállítást, a tiszaligeti ha­lászcsárdában telepedtek le. Sörözés közben egyre töb­ben kérték vezetőjüket, hadd nézzenek körül Szol­nokon. Pár perc múlva már autóbuszban ültünk és meg­mutattam a csoportnak a város nevezetességeit. — A külföldieknek is ju­tott útikalauz? — A kollégáik szívesen rendelkezésükre álltak — hangzott a válasz. — A megyei idegenfor­galmi hivatalnak kellett volna gondoskodni arról, hogy a kiállítás látogatói jól érezzék magukat Szolno­kon. Ügy látszik, erről el­felejtkeztek — jegyezte meg az újságíró. E cikket hadd zárjuk le azok nevével, akik éjt nap­pallá téve azon fáradoztak, hogy az első Országos Víz­ügyi Újító és Tapasztalat- csere Kiállítás sikeres le­gyen: Sólyom Sándor, Pol­gár László, Csorba László, Fehér Pál, Molosza László, Nagy Illés és még sokan mások, valamennyien a Kö­zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság dolgozói. Még annyit: örülünk an­nak, hogy leírhattuk „vi­F. P. Kunhegigesen társadalmi munkások segítették az aratást Bokor Imre, a KISZ kunhegyesi járási bizottsá­gának titkára arról érte­sítette szerkesztőségünket, hogy vasárnap hajnalban benépesült a községi párt­székház környéke. Négy óra körül a járási KISZ- bizottság, a népfront, a honvédelmi sportszövetség, a testnevelési tanács negy­venkét aktivistája és füg­getlenített munkása indult onnan a községi Lenin Termelőszövetkezet föld­jére Harminc holdas gabona­táblát „fogtak” munkába. Keresztelték a learatott gabonát. Serény kezük nyomán gyorsan nőtt a ké­vesor. Tizenöt markos le­gény pedig a szövetkezeti központba ment szelektál­ni. Délután három óráig majd három vagon kom­bájnbúza tisztításával vé­geztek. Az alatt a keresz­telők 950 „csomót” raktak. A kezdeményezés is, az eredmény is jó mulatság, férfi munka volt Az öntözőrendszer fejlődése Csehszlovákiában jelen­leg 13 nagy öntözőrendszer épül. A munkálatok befe­jezése után a Moldva, Elba, Duna, Vág, Bodrog és más folyók vizével körülbelül 50 000 hektár szántóföldön folytatnak öntözéses gaz­dálkodást. Ez év közepéig az új öntözőrendszerek Csehországban 5300 hektár, Szlovákiában 2300 hektár megművelését biztosítják. Kiszámították, hogy zöldség­félék termesztése mellett négy-öt év alatt, egyéb kul­túrák termesztése mellett 8—10 év alatt megtérülnek az öntözőrendszer építé® költséget. Permetezik az almafákat a tiszasasi Rákóczi Tsz gyümölcsösében

Next

/
Oldalképek
Tartalom