Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-11 / 161. szám

19M< július 11,

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Lesz-e elég ipari tanuló az idén?

260 szakma — Szolnok megyében csak 110 — A mező- gazdaságban és az építőiparban több jelentkezőt várnak

A vakáció lassan bár egy hónapja tart, de az iskolákban nagy a forgalom. Most dől el, ki hol tanul tovább. Hogy mennyivel gyarapodik a mémökjelöltek, orvostanhallgatók, leenndő technikusok és egyéb szakemberek száma. az országot és a jelentkezőket egyaránt foglalkoztatja. De a népgazdaság szempontjából talán a szakmunkásképzés a legfontosabb. Itt derül ki, hogy a következő években lesiznek-e elegen, akik közvetlenül résztvesznek a termelésben, a gépek mellett, a gyárakban, a műhelyekben. hogy annyi fiatal szakember ül-e majd a traktorok nyergébe, amennyire az országnak szüksége van.

Gazdasági és oktatási vezetők már hónapokkal ezelőtt tervet készítették arról, hány fiatalt vonjanak be az idén a szakmunkásképzésbe. A számok megállapításánál figyelembe vették, mennyi munkaerőre tartanak igényt a különböző gazdasági ágak. minisztériumok, h >1 kell számítani gyors fejlődésre, nagyobb létszámra, hány gyerek akar szakmát tanulni, s így például vidéken — ahol több a” jelentkező — több helyet biztosítottak.

A számítások után elkészült a terv: 260-féle mező- gazdasági, 'pari és kereskedelmi szakma várja a fiatalokat.

A MüM. 605. sz. szolnoki Iparitanuló Intézete és a megye tíz helyiipari iskolája (a jászberényi intézet kivételével) több mint ezerszáz fiatalt, a tanácsi, a szövetkezeti és a magánkisipar további nyolcszázöt- ven-kilencszáz elsőéves tanulót vesz fel. A szakmák közül a megyében mintegy 105—110-féle foglalkozást választhatnak.

Mindenki

női fodrász lesz?

A jelentkezések első szakasza lezárult április 30-án, a pótfelvételek azonban most, június 20 és augusztus 15-e között tartanak, s az előző évekhez hasonlóan a jelöltek nagy része még ebben a második időszakban jelentkezik. Az eddigi eredmények alapján a kép azonban nem elég megnyugtató. A kulturális igények megnőttek, a pataiak többsége előbb középiskolába jelentkezik, egyetemre készül vagy azt tervezi, hogy érettségi utón tanul csak szakmát. Különösen jellemző ez a fővárosra, de hasonló a helyzet sok megyében is, így pé' 'ául Baranyában, Csongrádban, Pest megyében.

Azoknál sincs minden rendben, akik már kérték a felvételüket. Az érettségizettek és a lányok aránya nagyjából kielégítő (ahol van jelentkező, igyekeznek először ezt a két kategóriát leszerződtetni), a nagyipari szakmák jelentős részébe és a szolgáltató iparba is elegen készülnek, de néha aránytalanul sokan választanak egy-egy szakmát, más ágakról meg mintha elfeledkeznének. Évek óta divat, s érezhető az idén is, hogy túl sokan szeretnének női fodrászok lenni, g a lányok kozmetikusok. Ugyanakkor kevés a férfi fodrász. Ugyancsak sok a jelentkező a híradástechnikában, a műszeriparban, miközben egy sereg, legalább olyan érdekes és legalább olyan jól fizető más munkahelyen kötéllel kell fogni az embereket. Érdekes, hogy országosan kevesen mennek autó- és villanyszerelőnek, pedig az állandóan növekvő kocsiállomány nagy munkalehetőséget jelent.

Javaslat a lányok foglalkoztatására

Szolnokon és a megyében a kelleténél többen jelentkeznek autó- és villanyszerelőnek, asztalosnak. Más foglalkozásoknál eddig még nem tapasztalható aránytalanság.

Újdonság a megyében, hogy a gépjavító és a gépállomások sok fiatalt szerződtetnek mezőgazdasági gépszerelőnek és géplakatosnak. S összesen eddig húsz lányt vettek fel vasesztergályosnak, különböző műszerésznek és villany- motor- tek eresei őnek.

Országosan hiány van szerszámkészítőben, lakatosban, s olyan hagyományos jó szakmák sem keresettek újabban, mint a hegesztő, az esztergályos, az öntő, a kovács.

Kőműves mindig kell!

A párthatározat óta megsokszorozódtak az igények az építőiparral szemben, a kereseti lehetőségek is jók, mégsem tudnak elegendő szakmunkást felvenni. A budapesti vállalatok a fővárosban is elhelyeznének már vidéki fiatalokat, munkásszállást is ígérnek, hiába, így is kevés a kőműves, a víz-, gáz- és közpnti fűtés szerelő. Nincs elég építőgépész és ács sem. Pedig — bármilyen gyorsan fejlődik az építési technika — jó kőművesre, ügyes ácsra még hosszú ideig nagy szüksége lesz építőiparunknak.

A mezőgazdaság másik problémája: nem jelentkeznek elegen mezőgazA fejlődés bíztató, de nagyest lassú

Féléves felmérés a jászberényi Vörös Csillag Tsz-ben

dasági szakmunkásnak. A lehetőségek megvannak: a komlótermelőtől a baromfi- tenyésztőig, a méhésztől a borkezelőig és a növényvédő gépészig 21-féle mező- gazdasági szakmát tanulhatnak a parasztfiatalok az ország 29 iskolájában. A jelentkezők száma azonban — néhány gépészszakma kivételével — még elég alacsony, annak ellenére, hogy ezek a diákok az ipari tanulókénál jóval nagyobb fizetést, az elméleti oktatás alatt olcsó .ellátást is kapnak. Igaz, a szakmunkások helyzete, fizetése még általában rendezetlen a legtöbb termelőszövetkezetben, a kormány azonban rövid időn belül változtatni kíván ezen, s mire az idei elsőévesek végbizonyítványt kapnak, körülményeik sokkal előnyösebbek lesznek, mint a szakképzet- lenekké.

Érdemes szakmunkát tanulni

A mezőgazdasági szak- j munkásképzésre egyébként ; is évről évre nagyobb gondot fordítanak. Űj, korsze- rű iskolákat építenek sok- helyütt, így Győrben. Tatán, Zalaegerszegen, Jászapátiban. Sok meglévőt korszerűsítenek, bővítenék, emelik az elméleti képzés színvonalát, új kollégiumokat nyitnak meg.

Az állami szervek tehát anyagilag is. elméletileg is jól felkészültek az elkövetkezendő tanévre. A többi most már a fiatalokon múlik. A felvételek több mint egy hónapig tartanak még, érdekes szakmák, komoly munkahelyek várják a jelentkezőket. Érdemes szak- , munkás tanulónak elsze- I gődni. Köz- és magánérdek itt megint összetalálkozik, j

Megyénk közös gazdaságaiban elkészült a nemzeti bank első félévi felmérése. Sokat mondóak ezek a számadatok; megmutatják, a szövetkezetek hogyan kezdték az évet, s mit várhatnak az év végére. Az előzetes „zárszámadások” különösen a gyengén gazdálkodó szövetkezetek szempontjából érdekesek. Ezek közé tartozik a jászberényi Vörös Csillag Tsz is, melyet évek óta a mérleghiány veszélye fenyegetett. A felelőtlen vezetés, a szervezetlenség, a hanyag munka és közömbösség a tönk szélére juttatta e szövetkezetét.

Az idén rendkívül szerény tervet készítettek, s alacsony termésátlag alapján rögzítették a pénzügyi tervet. Talán azért is, hogy az emberek ne csalódjanak.

Szállítják a zöldbabot a k ecskeméti konzervgyárba az öcsödi Köss uth Tsz-bő]

Fakult kalapja alól derűs szemmel néz. Barázdált arcának nyugodt vonásain mosoly suhant át, amikor mondja.

— Kérdezze meg akárkitől, megmondják, hogy én vagyok a legöregebb kaszás a jászapáti Velemiben. Arattam én még minden évben. S jó egy héttel ezelőtt újra megkalapáltam a kaszámat. Azóta csak addig teszem félre, amíg a marokszedővel együtt bekötjük a kévéket, s keresztbe rakjuk.

— Ebből az árpából már hat holdnál többet levágtam. Az egyezség szerint három holdért kenyérgabona jár, a többiért egység. Hadd szaporodjon az is. Másfél hónapig cukorrépát egyeltem,- kapáltam, s van már vagy száz munkaegységem.

— Megyek a cséplőgéphez is. Megszólított Urbán Miklós, hogy feliratkozok-e ?

A legöregebb kaszás — magávsos araiók — kaíasf egyiiii

Tavaly is ott dolgoztam, zsákoltam a gépnél.

— Balázs bácsi nagyon jól bírja magát. Egészséges, erőteljes. Kérdezze csak meg, hány éves. Nem ts gondolja, hagy mennyi Idős — bíztat Andrási Julianna, a marokszedő.

Megkérdezem. De a bácsi nem válaszol, csak néz rám. Aztán jellegzetes mozdulattal füléhez illeszti a kezét. Megértem, hogy a füle már rest, s nem hallotta a kérdést. Megismétlem.

— Hetvennégyéves vagyok. De bírom még a zsákot is — rukkol ki a válasszal Kalmár Balázs bácsi. Majd hirtelen integetni kezd, s eléje küldi a szót a tarlón közeledő gyereknek.

— Erre gyere, kisfiam!

— Béla, az unokám, kihozta az ebédet. De még ezt o sort bekötöm — fordul ismét hozzám. Fel sem egyenesedve halad kévétől kévéig.

Kicsit távolabb három férfi és nő keresztel. Rus- vai Imre, Urbán Miklós és Farkas István kaszások és marokszedőik: Budai Ká- rolyné, Farkas Pálné, Marines Sándomé csak addig pihennek meg, amíg elsorolják:

— A huszadik holdnál tartunk. Már többre haladtunk volna, de a gyakori eső hátráltat bennünket. Pedig kellene a munkaegység és a búza is. Páronként három holdra szerződést kötöttünk. 110 kilogrammért vállaltuk egy hold gabona learatását.

— Jó is lenne, ha megkapnánk a búzát — mondja egyikük.

— Miért ne kapnánk? — hallgattatja el a hitetlen- kedőt társa. — Az elnök is aláírta a szerződést:

Farkas Pálné látja mega dülőúton a szekeret.

— Hozzák az ebédet.

— No, akkor gyerünk is, a kévéket még össze kell rakni.

S már úgy elmenőben mondják az asszonyok.

— Mindenkinek otthon a család főz meg, a tsz kocsit ad, ami kihozza az ételt a határba.

Nagy Katalin

A szászberek! Béke Tsz 30 holdas kertészetében őszi káposztát kapálnak

Erre késztették őket a korábbi évek tapasztalatai. A brigádok véleménye alapján a növénytermelésben, a kertészetben és a szőlészetben részes művelést alkalmaznak, az állattenyésztőket fokozottabban premizálják, hogy a jövedelem aránytalanságait kiküszöböljék.

A 189 holdas kertészetben jól fizetett a spárga és az új burgonya. Spárgából 106 ezer forint árbevételük volt, 19 ezer forinttal több a tervezettnél. A kertészetből másfél millió forintot várnak, pedig a paradicsomot 0,70, a zöldpaprikát és a , görögdinnyét 1—1 forintos ! eladási áron tervezték kilónként. A kertészeti növények szépek és ápoltak, s bízni lehet abban, hogy a tervezett felett fizetnek.

A Vörös Csillag Tsz 1730 holdnyi kalászosában négy kombájn dolgozik. A gabonák — a tavaszi árpa kivételével — a tervezett felett ígérnek. A búza, a rozs és az őszi árpa pótolja a tavaszi árpa terméskiesését;

Az anyagi érdekeltség arra ösztönözte a tagokat, hogy a kapásokat megfelelően gondozzák. A burgonyának 30, a kukoricának 25 százaléka, a cukorrépa minden mázsája után 1.52 kilogramm cukor őket illeti. Kukoricát akarnak osztani az állattenyésztőknek és egyéb munkában lévő tagjaiknak is, ezért csak egynegyedét adják a művelőknek.

Az 500 hold szőlő jó közepesnek ígérkezik. Ebből 85 hold az új telepítés, s 122 holdat 30 százalékos jégkár érte. A többi bőven pótolja a kiesést, mert csak 10 mázsás átlaggal tervezték. A termést feles arányban művelik, ugyanígy oszlik meg a növényvédőszerre eső költség is.

A Vörös Csillag Tsz-nek fő erőssége az állattenyésztés. Ebből 350 ezer forint a félévi pluszbevétel, s év végére 420 ezer forint többlet várható. A gazdaságban évenként kétszer elletik a kocákat — ebben jónéhány szilárd szövetkezetei is megelőznek — s idáig kilenc malacot választottak le anyánként. Csökkent a hizlalás ideje is. Jelenleg 310 sertésük hízik, 165-öt pedig már elszállítottak.

A juhászat gyapjúhozama 99 ezer helyett 133 ezer forint lett. A tehénállomány növekedett, több tejet ad- tpk el a tervezettnél. Az idén 30 ezer csirkét nevelnek, az első 11 ezret mindössze 3 százalékos elhullással értékesítették. Megkezdték a tojást az idei jércéik.

Az állattenyésztés kiváló eredményeit jól segítette elő a gondozók premizálása. Ha kocánként hat malacot választanak le, egy a gondozóé. Ha ennél többet, a prémiiim is emelkedik. A tehenészek minden kifejt liter tej után 25 fillért kapnak. A baromfinevelők eddig 350 csirkét kaptak, Kövér Lajosné gondozó egyedül 220-at vihetett haza.

Az MNB felmérése szerint a szerény terv év végére 420 ezer forint pluszt mutat. Ez a kiadás és bevétel különbsége. Biztató eredmény, de hiba lenne túlértékelni. Azért is, mert a termés még a határban van, másrészt a bizalom nem egészen állt helyre.

A sokat csalódott gazdák nehezen hisznek, néha még a tényeknek sem. Laza a munkafegyelem. A részesművelők hetenként két napot egyéb munkában is kötelesek eltölteni. Ezt teljesítik, ám ennél többen nehezen akarnak tenni. Pedig elsősorban rajtuk múlik mikor, s milyen gyorsan lépnek előbbre.

A kezdet nem rossz, de évek kellenek még ahhoz, hogv a jászberényi Vörös Csillag Tsz-t a közenes gazdaságok között emlegessük — m. L —