Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

19M. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egyetemről az életbe Nánásy Mihály, a karca­gi Déryné Művelődési Ház új igazgatója most végzett a debreceni egyetem nép­művelési szakán. — Februárban kerültem a művelődési ház élére. Be­vallom, még most is furcsa egy kicsit, hogy most már végérvényesen *,felnőtt” let­tem — mondja. — Bár én kénytelen voltam nagyon korán megállni a saját lá­bamon; A szüléimét kis­gyermek koromban vesztet­tem el, állami nevelt vol­tam. A gimnáziumot itt, Karcagon végeztem, már akkor nagyon ,,komoly em­bernek’* számítottam. Azt ja a világot. Pedig az élet­ben erre csak ritkán van alkalma. Máris nagyon sok régi vágyamat, elképzelése­met voltam kénytelen én is feladni. Persze, ha az em­ber látja az okát ezeknek az apró „megalkuvások­nak”, akkor nem éri csaló­dás. Én még nem mondha­tom, hogy csalódtam. Ne gondold azonban, hogy csu­pa elvetélt nagy terv jel­lemzi eddigi munkámat. Itt van például a városi nép­művelők akadémiája, amit a művelődésügyi osztállyal már megbeszéltünk, és ta­lán már az ősszel beindí­tunk. Vagy a másik: a ze­neiskolával karöltve egy zenei klub megszervezését tervezzük; A szövetkezeti lakás homlokzata szetet tart fenn villájá­ban; Védencei nagy vál­lalkozó kedvről tettek ta­núságot, — az utóbbi hó­napokban gyakran buk­kantak fel a szomszédok ágyában, fürdőkádjában, vagy az erkélyről csüngve. Az orvos azzal védekezett, hogy többméteres hüllői teljésen ártalmatlanok. A hatóságok viszont a fel­jelentők indokolását tették magukévá: ha a gyanút­lan szomszéd gütaütéstkap ijedtében a padlón teker­gő óriáskígyótól, egyálta­lán nem vigasz számára, hogy veszélytelen hüllőtől rémült halálra— Hogy szebb legyen Berekfürdő Délelőtt esett. Fürödni nemigen lehet, jöjjön, néz­zük meg ezt a kis telepü­lést (nem önálló község, Karcaghoz tartozik), me­lyet nyaranta az ország különböző részeiből keres­nek fél fiatalok, idősek egyaránt. Mátyus Ferenc, a tanácsi kirendeltség vezetője szí­vesen kalauzol. Szépen berendezett áj épület. — Nagyon kellett már, csúnya volt a tanácsház. Községfejlesztésből építette a házilagos brigád. Végre van egy csinos házasság- kötő termünk is. Még hiányzik az asztalról egy nemzetiszínű terítő, de ha­marosan az is meglesz. És épült egy szolgálati lakás. Évekig Karcagról jártam ki. Most költözködünk." » Nógrádból különösen so­kan jönnek pihenni, gyó­gyulást keresni a fürdő vizében. A Salgótarjáni Acélárugyár vásárolt egy telket. Több éven át sát­rakat ütöttek fel, most el­határozták, hogy állandó üdülőt építenek. Tóth Pál munkásellátási osztályveze­tő és Hernádi István mű­szaki ellenőr irányításával egy brigád dolgozik. Csak­nem kész már a betonjárda. A telek végében vasvázas ebédlőterasz és konyha épül. Ugyanott lesz egy négyszobás kis épület, s úgy tervezik, hogy jövőre elkészül a nyolc-tíz szobás, napozótetős üdülő. — Az üzemrészek leg­jobb dolgozóit jutalmazzuk tíz-tíz napos üdüléssel. Ha elkészülnek az épületek, valószínűleg családtagok is jöhetnek majd. • A fürdő területén, a szál­loda mögött sátortábor. — Pilbauer Antal tanár veze­tésével hatvan úttörő. Ök is salgótarjániak. Augusz­tus közepéig újabb csopor­tok jönnek. Tavaly az üveggyár Id­ézéséi nyaraltak itt, remek kultúrműsort adtak, a helybeliek nagyon dicsér­ték őket. — Mi tábortüzet akarunk rendezni, remélem az is tetszeni fog. Az ellátás? Ó, az kifogás­talan. Jó ' a kapcsolat a tsz-el, innen elmentek a bányásznapra, a salgótar­jáni fiatalok pedig több­ször segítettek a berek- j fürdőieknek. • A Fürdő és a Fodor Jó­zsef utcákban gömbakác- és hárs-csemetéket ültettek. — Nálunk nagyon sokat dolgoznak társadalmi mun­kában az emberek. Nem­régiben nyitottuk meg a napközis óvodát. A helyén egy régi épület volt, azt lebontottuk. Huszonnyolc gyermeket tudunk itt fog­lalkoztatni. Egyelőre elég nagy, egy-két év múlva azonban valószínűleg bőví­tenünk kell. A helyi üveggyár dolgo- eói szintén társadalmi mun­kában vállalták, hogy meg­javítják az óvoda kútját. A szülők majd segítenék homokozót, babaházat is építeni. • Legnagyobb gond a víz Tavaly decemberben meg- ; alakult a törpevízmű tár­sulás, azóta elkészült egy kút, a csőhálózatot azonban csak most, a harmadik ne­gyedévben kezdik építeni. Talán jövő tavaszra beve­zetik a házakhoz. Addig kannázni kell. Ismét a fürdőhöz ér­tünk. A művelődési házzal Máromszáz&zer vendégei várnak Szegeden a Szabadtéri Játékokon szemben hosszú, keskeny épület nyújtózkodik. — Ugye, bántja a sze­met? Lebontjuk ezt is. — Még a nyáron egy parkot szeretnénk a helyén kiala­kítani. Szebb lesz úgy. Jól kiemeli a fürdő bejáratát. V. P. A július 24-én kezdődő szabadtéri játékokra mint­egy 300 ezer vendéget vár­nak Szegedre, másfélszer annyit, mint tavaly. Naponta csaknem ötezer személy elszállásáról gon­doskodnak, úgy, hogy az újjáépült Tisza Szállón; a Hungária Szállodán, a Szőke Tisza hajószállón, és a turistaszállókon kí­vül ötszáz személyes sá­tortábort rendeznek be. — Ezenkívül számos diák­kollégiumot is a vendégek rendelkezésére bocsátanak. Kibővítették a Tisza- parti halászcsárdákat, a Kossuth Halászati Szövet­kezet pedig külön sza­badtéri halászcsárdát állí­tott fel. A Tisza hídfőnél számos étterem pálmák­Elkészült az első karca­gi szövetkezeti ház az Ady Endre u. 1 szám alatt. A háromemeletes épület mű­szaki átadása-átvétele a napokban fejeződött be- Huszonnégy család hama­rosan beköltözhet új ott­honába, A helyi földművesszövet­kezet a berendezéshez kí­ván segítséget nyújtani: a hat földszinti lakásban jú­lius 2-től 6-ig kiállítástren­dezett Kétszoba-összkom- fortos lakásokat modern lakó-, háló- és konyhabú­torokkal, háztartási kis­gépekkel, rádióval, televí­zióval, függönyökkel, sző­nyegekkel, csillárokkal, — hangulatlámpákkal és egyéb apró kiegészítő cikkekkel rendezték b* kai övezett, színes gomba- emyős terasszal bővíti vendéglátó helyeinek szá­mát Egyes vállalatok modem munkás-éttermeit vacsorá­zóhelyé alakítják; Az új vidámparkban, a Partfür­dőn és a város más ré­szein meleg szendvicset is felszolgáló büféket rendez­nek be. A Dóm tér árkád­jai előtt 28 egységből ál­ló büfé pavilonsort állítot­tak fel. Rövidesen elkészül másfélmilliós költséggel az új önkiszolgáló bisztró, ahol ital- illetve tejadago­ló automaták gyorsítják a vendegek kiszolgálását. Az éttermek, vendéglők, ha­lászcsárdák bővítésével le­hetővé válik, hogy napon­ta 27 000 ebédet, vacsorát szolgáljanak fel, tizenhét­ezerrel többet, mint ta­valy. Kígyók $ szomszéd ágyákm Mindazok a bécsi polgá­rok, akiknek oroszlán, tig­ris, leopárd, krokodil, med­ve, gepárd, illetve kígyó van birtokában, egy új rendelkezés értelmében kénytelenek lesznek meg­válni kedvenc 5,háziálla­tuktól”! A házirendnek a nagy ragadozókra vonat­kozó új paragrafusa alkal­masint csak elméleti, kí­gyó ügyben azonban meg­alapozott, sőt egyenesen a kalandoskedvű csúszómá­szók adtak okot a rendel­kezés kibocsátására« Egy bécsi idegorvos ugyanis népes kígyótenyé­akartam bebizonyítani, hogy ...tudod, milyen nehéz ez, vidéken az apátlan-anyát- lan árva még ma is egy ki­csit „lelenc” gyereknek szá­mít. Aztán Debrecenbe ke­rültem egyetemre. Felaján­lottak ott is egy állást, én azonban hazajöttem. Bár születésem szerint miskolci vagyok, most már karcagi­nak vallom magam, ide is nősültem. — Azt hiszem, egy fiatal szakembernek csak ritkán adódik ilyen lehetősége, hogy mindjárt egy nagy művelődési kombinátot irá­nyíthasson. — Valóban, ez nagy le­hetőség, bár akármilyen furcsán hangzik, e kombi­nátban helyhiánnyal küz­dünk. Kevés a klub-foglal­kozásokra alkalmas kis ter­münk. — Igaz, a megfelelő klubéletet is csak ezután kell kialakítanunk. Az em­ber úgy jön ki az egyetem­ről, hogy misem természe­tesebb, mint hogy megvált­Nehéz egy ambíciókkal teli fiatalember portréját néhány elnagyolt ceruza­vonással megrajzolni, ezért a riporter is apró „megal­kuvásra” kényszerült, és segítségére hívta a fényké­pezőgép lencséjét, bár a be­mutatás még így sem lehet teljes. K. G. Sohasem tudom megérte­ni, miért idegenkednek az emberek az önkritikától. I Csűrik, csavarják a dolgot, j kerülgetik a lényeget, mel- i lébeszélnek, ha valami hi- 1 bájukról van szó, ahelyett, : hogy kiállnának és azt ! mondanák: I — Elvtársak, elkövettem egy súlyos hibát... Éppen ezért, úgy gondo­lom, nem árt, ha a nevelés­ben többet foglalkozunk sa­ját hibáink megítélésének módszerével, e magatartás hasznosságával. Magam no­tórius önkritikus vagyok, ezért bátorkodom előter­jeszteni tapasztalataimat. i Hát először is: ha komo- t lyabb hibát követek el, amit már nem tudok másra há­rítani, mielőtt bárki szóvá tenné, magam állok elő vele: i — Nézzétek, elvtársak, az ember nem dolgozik mindig egyforma figyelemmel, ak­tivitással, Olykor elfárad, elbambuí, s máris megvan a baj. A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ma­gam sem tudom, hogyan történt, elbóbiskoltam a gép mellett és nem vettem ész­re, hogy leapadt az olaj. Besiiltek a hengerek. Rop­pant szégyellem a dolgot. Most legszívesebben fog­nám a kalapom, és... — No, nem kell mindjárt olyan messze menned! Em­berek vagyunk, mindnyájan hibázunk! — mondják erre. — Máskor majd jobban ügyelsz. Mi történnék viszont, ha lapítanék és tagadnék, ma­gyaráznám a dolgot, kibú­ÖN­KRITIKA vókat keresnék? Kinyomoz­nák, hogy miért aludtam el a gép mellett. Megtudnák, hogy egész éjjel mulattam a szakszervezeti bizalmi fe­leségével. No, de miből fut­ja nekem mulatni? Persze, persze, drága anyaggal dol­gozom! Három nap, egy hét idegeskedés, fegyelmi bün­tetés, kihirdetnék a gyár­ban, megtudná a feleségem, javító-nevelő munka, mi­egymás. Hát kell ez ne­kem? Másodszor: legjobb min­den kis hibát kéretlenül be­látni, mert akkor az ember nem öntelt, jó a kritikához való viszonya. Abból, ahogy az ügyet felfogom, látni le­het törekvésem becsületes­ségét, a hiba kijavítására irányuló jószándékomat. S ennyi elég is ahhoz, hogy a kollektívát megnyugtassa: soha többé, soha máskor! — Mert elvtársak, erő kell ahhoz, hogy valaki sa­ját maga lelkiismerete le­gyen, a hiba felismerésének első percében legyen bátor­sága a közösség elé állni: ezt tettem, ítéljetek! Az ilyen emberrel szemben in­dokolatlan a türelmetlen­ség, a bizalmatlanság. Igen, így mondta legutóbb a párt­titkár is. És harmadszor: ha én nem látom be a hibámat önként, és mindenki mást megelőzve, makacskodom és magyarázgatom a dolgot, el­kezdenek velem ,,egyénileg” foglalkozni. Először is meg­győznek arról, hogy a hibát elkövettem, felelős vagyok érte, nem jár prémium, megbecsülés. S azzal sum­mázzák az ügyet: hiába, ez egy nehéz fiú, jó lesz erre jobban ügyelni, Termánét meg kell bízni, hogy a szak- szervezet nevében népne­veljen, s az egész dolgot a brigád elé kell terjeszteni. Fejlődésképtelen leszek egyszerre, meg gyáva is, mert félek a következmé­nyektől. így azután, ha va­lahová, egy jobb helyre ke­resnek valakit, senkinek nem jutok eszébe, vagy ha szóba hoznak is, kollektív legyintés lesz rá a válasz: ,.Ö, az a sumákoló!” Már­pedig én nem szeretem, ha kihagynak valami jóból és legyintenek rám. Jobb az, ha azt mondják: „Ez igen! Ez egy karakán ember: Ilyenre lenne szükség ép­pen!” Befejezésül: őszintén meg­mondom, olvastam már jobb krokit is ennél. Nem szégyellem, bevallom — jobb, ha én mondom, mint az olvasó. Sz. Simon' Istvír Au egyik csinosan berendezett szoba

Next

/
Oldalképek
Tartalom