Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-09 / 159. szám

T9®4. július 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A MEGYE nagyobb vo­lumenű beruházásainak többségét az állami építő­ipari vállalat valósítja meg. A közvélemény éppen ezért e vállalat munkáját kíséri leginkább figyelemmel. Azért is, mert ismeretes, hogy sem tavalyi, sem az idei első negyedéves tervét nem teljesítette. Nem szándékozunk az ti- ső negyedév részletes elem­zésébe bocsátkozni, csupán azt emeljük ki. aminek ha­tása ma is akadályozó erő. Elsőnek említjük anyag, gép és emberi erő szétforgá- csoltságát. Az idei első ne­gyedévben — az előző év hasonló időszakával szem­ben — az átadott építmé­nyek darabszámának 6 szá­zalékos csökkentése mellett, a megkezdett új munkák darabszáma 21 százalékkal nőtt, hatszorosára emelke­dett a munkák generál- költségvetési értéke. NYILVÁNVALÓ tehát, hogy az egy munkahelyre jutó munkáslétszám és gép- kapacitás sokkal kevesebb volt a szükségesnél. Például a Tiszamenti Vegyiművek építkezésein a téliesítési program előirányzata sze­rint január-februárban 384 embernek kellett volna dol­goznia, s nem átlagos nyolcvan-kilencvennek. A karcagi kórház 1964-re ter­vezett munkálatainak el­végzését többek között az veszélyezteti, hogy az elő- regyártást fűtőanyag hiá­nyában nem tudták megva­lósítani. Sorolhatnánk még tényeket, amelyek ugyan­csak azt bizonyítanák, hogy ennek az évnek az előké­szítése nem a legjobban si­került. Ha pedig a beruhá­zók szemszögéből nézzük a dolgot, az sem vigasztaló, hogy a felettes hatóságok bizonyos meggondolások alapján az első negyedévi tényleges teljesítményeket ismerték el tervszámként. így április elsejével men­tesült ugyan a vállalat a nyomasztó tervlemaradás­tól, bár az is igaz, hogy et­től még októberben pl. nem tartanak próbaüzemet a ve­gyiművek új létesítményé­ben. A második negyedév job­bat ígér az előzőnél. Az anyagellátásban bekövetke­zett jelentős javulás és a munkáslétszám viszonylag kedvező változása megte­remtette a munka normá­lis, alapvető feltételeit. Szá­mottevő anyaghiány jelen­leg nincs, a készlet munka- helyenkénti elosztása egye­zik az organizációs terv a technológia előírásaival. A dás-földindulás következ­nék a tőkés világban; vé- gülis adós és hitelező egy­aránt pórul járna. A le­értékelés pedig hasztalan volna, hiszen senki sem vállalná az alapvaluta ve­szélyes szerepét, az árfo­lyamokat rögtör, a mostani arányokhoz igazítanák. No, de a tőkés világ sokfajta pénzügyi mechanizmussal igyekezett is elejét venni az efféle drámai helyzetnek. S igyekszik az amerikai kormány is: a katonai ki­adásokat kurtította vala­micskét, szintúgy a segé­lyeket és sürgeti a szövet­ségeseket, hogy vállaljanak nagyobb terheket. DE A FÖ FRONT az amerikai kivitel fokozása. S máris látható, hogy a fizetési deficitben szinteti­zált bajok e fronton való­ban alapos változásit hoztak az amerikai felfogásban. A minden eddigit felül­múló exportkampány kény­szerítette az Egvestilt Álla­mokat, hogy megpróbálja új alapra helyezni Nyugat- Európával folytatott keres­kedelmét. Még évtizedekig ftrzött vámvédelmét is haj­Az új félév lehet fordulat Is kavics, mész, cement, be­tonacél, tégla elégséges, fű­részáruból időnként azért van hiány, mert a többször is felhasználható anyag (például zsaluzás) lebontá­sával késnek és az nem ke­rül időben újabb felhaszná­lási helyére. NEM ANYAGSZÜKÉRE vall az sem, hogy május fi­án például 20 millió forint értékű norma feletti készle­te volt a vállalatnak. Bár kétségtelen ezen belül egyes cikkekből lehet hiány, s van is gyakran a szakipar­ban. Egy másik ok: — Ha valahol hirtelen anyaghiány lép fel, abban az is közrejátszik, hogy a szükségletet nem jól ter­vezték. így a tiszaföldvári gimnázium építkezése hete­ken át döcögött, mert a be­tongerendákat rosszul ren­delték meg, a martfűi laká­sokhoz ugyancsak emiatt nincs kéményelem. — Ezt Hável József anyaggazdál­kodási osztályvezető mond- ja. Anyagon kívül természe­tesen munkaerő is kell. Van-e létszámhiány? Nincs, összehasonlításkép­pen: a tervezettnek 39,4 százaléka volt meg az első negyedévben. Áprilisban 2 százalékkal, májusban 4 százalékkal többen dolgoz­tak az előirányzottnál. Megállapíthatjuk, tehát a vállalat munkafeltételei ja­vultak az előző negyedév­hez képest, sőt jobbak a korábbi évekénél is. Ez mégsem látszik meg a vál­lalat első félévi időarányos tervteljesítésén. Néhány példa: Népgazdasági érdek­ből kiemelt beruházás a TVM szuperfoszfátgyára. Ebben az évben 43,2 millió forintot kell beépíteni. Jú­liusig megvalósult 7,1 mil­lió. A karcagi kórház 30 milliót ér a vállalatnak 1964-ben, félévig a prog­ramból megvalósítottak 6,5 milliót. Hasonló a kép a MÁV-kórháznál, a Tisza Bútorgyárnál. Mi hát az alapvető hiba? Leginkább talán az, hogy bár a termelési feltételek jók, az építők nem bíznak magukban. Keserű hangu­lat uralkodik, reménytelen­nek tartják a vállalat talp- raállását. Ez természetesen kedvezőtlen hatást gyakorol azoknak a munkájára, akiknek éppen feladata volna ebből a tartós hul­lámvölgyből kivezetni a vállalatot EMELLETT tovább keli javítani a szervezettséget. Először is a vállalatveze­tésnek érvényt kell szerez­nie a saját utasításainak. Megengedhetetlen például, hogy a betonüzem kapaci­tását azért nem használják ki, mert egyes építésveze­tők nem hajlandók termé­keit fogadni. Jó lenne, ha a vezetés irányelveinél megállapítanának egy fon­tossági sorrendet, s egy-egy területet huzamosabban se­gítenének gazdaságilag és politikailag, nem pedig egy­szerre akarnának rendet tenni mindenhol. A főépítésvezetőknek is ezt kell tenni. Növekedjék meg minden vezetőposzton a személyes felelősség, in­tézkedjen bátran mindenki a maga hatáskörében. Fábián Péter Egy pillantás a NÉPGAZDASÁGBA Kétharmad egyharmad Ez az arány nem jelige, hanem egy fontos fel­adat megjelölése az ipar számára. Annak a célnak a kitűzése, hogy az évi termelésemelkedést az álla­mi ipar egyharmadában létszámemeléssel, kétharma­dában pedig a munka termelékenyégének növelésé­vel biztosítsa. 1961-BEN el is érte ezt az ipar; abban az évben a 12 százalékos termelés­emelkedés 8 százalékos termelékenység-javulásra támaszkodott. Azóta azon­ban sehogy sem sikerült ezt a helyes arányt újra elérni. 1962-ben 50—50 százalék volt csak, tavaly még annyi sem, idén pe­dig megint csak körülbe­lül fele-fele az arány. Amikor egy vállalat az évi tervét készíti, mindig szembe találja magát a MEZEI EBED a Pűládics-dislöM A délidő Piroskán, a Szolnoki Állami Gazdaság központi üzemegységében ért utói. A műhelymunkó- sok és az irodaiak már szállingóztak az ebédlőbe, kézről kézre adván a hírt. ma rizseshúst főzött Simon néni. Simon Jánosné, a gazda­sági konyha veterán fősza­kácsa, tizenkét éve parancs, nokol itt (azelőtt iskolán szakácskodott) a főzőkanál­nak. meg a lányoknak. — Hányán vannak? — Hányán is na, hadd adom össze. A hentessel j nyolcán. Naponta kétszázharminc- kétszázötven ember ebédjét készítik. Mára savanyú to­jásleves van, rizses sertés­hús szerb módra és ková­szos uborka. Simonná ott áll fehér köpenyben a nagy­méretű gépkondérok fölött. — Különben tessék Megkóstolom. A leves aromás, kellemesen fanyar. A rizs puha és átázott a zsírfürdőben. A friss sertés- ; hús darabok nagyfaiat- nyiak. — Nem panaszkodhatnak az aratók. — Már ebédelnek azóta, kinn Paládicson. Nincs ide messze a palá- dicspusztai gabonatábla, de már nem érjük utói az étel- szállító kocsit A fasor ár­nyékában ebédelnek az em­berek. Van, aki már el is költötte a menüt és most issza a „libapezsgőt”. Si­mon néni kiküldött egy kanna hidegvizet, egy üveg ecetet is, szódabikarbónát és a lányok pezsgőt kavar­nak belőle. Van ugyan itt vízhordó fiú. a Kocsi Pisti, de most az is ebédel a mű­helykocsi összekötő rúdján ülve. Vaskos apró legény, nagytányér hússal. — Azt megeszed, öcsi mind? — Még tán kér is utána. — Lehet? — Amennyi jólesik. Apja fia ez. Az apja, Kocsi István neve ott díszeleg a műhely­kocsi oldalán. Neve után: 1613 mázsa. Vagyis ennyit aratott le idáig. Ó most a tábla túlsó végén „hajtja” kombájnját. Mert váltott ebédidő van a tarlón Az egyik részleg ebédel pihen, a másik addig is dolgozik. Napi tíz-tizennégv óra- hosszás munka. Azt mond­ják, az aratásban meg keli lenni az ötezer forintnak. — Azt erővel is bírni kell. — Még eddig megvan, az ellátás igen jó. Reggeli, ebéd, vacsoráért kilenc fo­rintot fizetünk. Az uzson­nát meg az éjjeli pótlékot ingyen adják. Bódo bácsi, a szerelő mondja ezt. A mai reggeli kakaós ká­vé volt, gyümölcsízzel. Ki­hozták azt is. ide a határ­ba. A két szürke ló és fo- gatosa állandó ingajáratot landó feladni, cserébe a Közös Piac vámfalainak lebontásáért. S van a kereskedelemnek egy területe, ahol a fize­tési mérleg deficitje döntő lökést adott egy régóta esedékes változásnak. A nagy amerikai hírügynök­ség, az AP tavaly éwégi összegező kommentárjában írta: „Mind a Kennedy- kormány, mind a Johnson- kormány véleménye szerint két várható fejleménynek lenne áldásos hatása az Egyesült Államok külföldi fizetési mérlegére: az egyik az, hogy esetleg nagymeny- nyiségű búzát és más me­zőgazdasági terméket sike­rül eladni a Szovjetuniónak és más szocialista orszá­goknak...” Mint ismeretes, az úgynevezett búzaügyle­tek megvalósultak. A fizetési mérleg lám. elősegített egy olyan ak­tust, ami rég érlelődött az óceán túlsó oldalán is. Csakhát közismert, hogy mekkora elvi és gyakorlati ellenzéke van a kelet-nyu­gati kereskedelemnek az Egyesült Államokban. Volt már rá precedens, hogy mindössze pármillió dollá­ros behozatali engedély miatt, amelyet az amerikai kereskedelmi minisztérium bocsátott ki, a szenátus úgynevezett belbiztonsági bizottsága nyomozást indí­tott „az amerikai nemzeti érdek megsértése” címén.. A SZENÁTUS külügyi bi­zottsága, az amerikai ke­reskedelmi kamara is fog­lalkozott a kelet-nyugati kereskedelemmel s mind több üzletember, politikus emelt szót a hidegháborús korláté zások enyhítéséért A legnagyobb visszhangja kétségkívül Dillon pénzügy- miniszter állásfoglalásának volt, aki vagy egy tucat fó­rumon ismételgette, hogv milyen fontos lenne az ame­rikai fizetési mérleg szem­pontjából a kelet-nyugati kereskedelem fokozása. Ko­rántsem látják azonban Dil­lon és társai sem a kelet- nyugati kereskedelem igazi lehetőségeit Holott az ame­rikaiaknak a szocialista or­szágokba irányuló kereske­delme része kell, hogy le­gyen az egész kereskedelmi offenzivának, amelyet oda­át a fizetési helyzet javítá­sáért folytatnak; amellett, persze, része kell legyen az enyhülési politikának is. Vagyis a rugalmasabb ke- reskedelemDolitikának nem szabad együtt mozognia a deficit hullámvasútiával. Még a jobboldali US News and World Report is fel­hívta a figyelmet hogy ,,a 1 nyugateurópaialk nagy iö- ] vöt jósolnak ennek a keres- ' kedelemnek” Alighanem hiba lenne, ha az Egyesült Államok, a többi közt épp i a dollárhullámvasúttal küszködve, holmi értéktelen j aktívához ragaszkodna s le­maradna a világkereskede­lem e nagy jövő előtt álló szektorában — saját szö­vetségesei és egyben leg­főbb konkurrensei mögött. A hullámvasút egyébként is még egyáltalán nincs túl a mélyponton... Avar János tart a reggelitől az éjjeli pótlékig a konyha és a tar­ló között. Ezért két fogat osztja meg a szerepet. A heti menüt három em- bér állítja össze; a szak- szervezeti titkár, a konyr.a- főnök és az üzemegység­vezető. Érdemes ,,kiszúrni” csak egy napot is az étlap­ról. Mondjuk, legyen a pén­tek. Reggeli: tejeskávé, abált- szalonna. Ebéd: babgulyás, túróslepény. Uzsonna: le­csószelet tarhonyával. Va­csora: tojásos makaróni uborkasalátával Éjjeli pót­lék: feketekávé tepertő. Indulni készül a mozgó­konyha. Telek Istvánná, a fehérruhás mezei szakács nézegeti a szekérderekat. Maradt ki ebéd, vissza kell vinni. Indulnánk mi is. De még Nagy Pál üzemeltetési felelős utánunk szalad, ke­zében Ízléses zacskó. Ráír­va: pezsgőpor. Rögtön el is készítenek egy pohárral. Narancsízű szörp. — Ilyet küldött Széphal­mi elvtárs, a főagronómus ötszáz csomaggal, ingyen a brigádnak. De már elfogyott, most kémek újítást Három női arató ejtőzik a tarlón Ko­vács Erzsi. Papp Mihályné és Kátai Mária, ők a ga- bonaigazítók. — Elhíznak, lányok, ilyen ebédtől, — Mi nem esszük meg a teljes adagot. Berényi József, a gaz- dász igen elcsodálkoztál — Hát még ha a zuha­nyozót látná. Mezei zuhanyozó. Most vontatják Várkonyból, teg­nap még ott aratott a brigád. Egy ötven hektoliteres víz­tartály négy szórófejjel. Azt pótkocsira rakják, viszik magukkal, s este meg nap­közben is, akit csíp a por, alááll, letussol. Nyolc-tíz naponként kell újra tölteni. Széphalmi István főagronó­mus és Tamai Tibor fő­mérnök ötletéből ötven em­ber tisztálkodhat, frissülhet fel a mezőn, mint akár a fürdőszobában. Szinte összkomfortos kvártély már ez a betakarí­tó üzem, mezei szálloda is egyben. Útközben visszafelé Serák Józseffel, a megyei igazgatóság munkatársával kocsizva azon meditálok, mit változott a paraszti élet Régen a parasztembert bi­zony megnyúzta a lebbencs- leveses aratás. Dehát, mondom magam­ban, szabad-e még itt a Szolnoki Állami Gazdasag aratóit is parasztemberek­nek nevezni? Vagy már mo­dernebb mezőgazdasági ter­melők inkább? A „portájukat*5 lutva* úgy tetszik. Bermák Lajw kérdéssel: mennyivel kell növelni a dolgozók számát és mennyivel a munkater­melékenységét ; — Az első kérdés főként munkaerő-, a má­sodik beruházási problé­mákat is érint. Mert a termelékenység növelésé­nek kétségkívül a techni­kai fejlesztés a legfonto­sabb tényezője.' A gyárt­mány akkor készülhet csak el az eddiginél gyorsabban és mégis kevesebb munka- ráfordítással, ha több és jobb gép, műszer, szállí­tóeszköz vesz részt a ter­melésben, Mindez természetesen sok pénzbe kerül. A mos­tani ötéves terv eddigi há­rom évében összesen nem kevesebb mint ötven mil­liárd forintot költött nép­gazdaságunk az ország ép- parkjának bővítésére, a termelés és a szállttá.; technikai fejlesztésére. E cél érdekében nemcsak a hazai gépgyártást növeltük, hanem a gépbehozatalt is, A nagy erőfeszítésekre to­vábbra is szükség van, ha fejleszteni akarjuk iparun­kat, növelni a nemzeti jö­vedelmet és vele az élet- színvonalat. Az utolsó években megközelítőleg párhuzamosan fejlődött az iparban a gépesítés és a termelékenység: 1960 és 1962 között az első 12. a második 13 százalékkal. A TERMELÉKENYSÉG növelésének azonban még egy döntő fontosságú té­nyezője van: a munka jobb megszervezése. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kell hozzá különösebb befektetés. — A célszerű munkamegosztás ,a jó koo­peráció, a munkaidő ki­használása, a folyamatos termelés és a zökkenő- mentes anyagellátás — mindez előfeltétele a mun­katermelékenység emelé­sének. És hogy ez nem boszor­kányság, az kitűnik abból is, hogy egyes iparágak­ban az idén is megközelí­tették, sőt meghaladták a kétharmad — egyharmad arányt. így a kohászatban, az energiatermelésben, az építőanyaggyártásban és a ruházati iparban általában elérték, a közlekedési esz­közöket gyártó vállalatok pedig megközelítették a termelékenység kétharma­dos arányát. Ezzel szem­ben erősen lemaradt a villamossági gépgyártás, a híradástechnika, a vegy­ipar, a faipar, a bőripar és a nyomdaipar. A mű­szeripar pedig az eddigi 9 százalékos termelésnöveke­dést teljes egészében lét­szám emeléssel érte el, A MUNKATERMELÉ­KENYSÉG növelésének le­hetősége különböző az egyes iparágakban, sőt az egyes vállalatoknál is. De a feladat sürgőssége sem­mit sem változott, a két­harmad — egyharmad kö­vetelés fontossága és reali­tása semmit sem kopott meg, ha ezt sok üzemben és iparágban eddig nem is tudták elérni. A létszám- emelés fokozódó nehézsé­gei is arra figyelmeztetik a vállalatokat, hogy állít­sák jobban munkájuk homlokterébe a termelé­kenység erőteljesebb növe­lését és kísérjék hónapról hónapra gondos figyelem mel fejlődésünk - * ■»•»totójának asat Ad á m Lászté i T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom