Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
Kisdécidás Drága a gyümölcs KIEGÉSZÍTŐ — az anyagi érdekeltségről Kedves Hallgatóim, önök bizonyára sokat foglalkoztak már az anyagi érdé* kéltség kérdéseivel. Anyagi érdekeltségnek azt nevezzük, ha egy dolgozónak 1600 Ft az alapbére, ha nem csinál semmit, és 1650-re is felmegy, ha nap-nap után megfeszített 8 órai munkával, maradéktalanul teljesíti a tervét. Ez az 50 forint különbség hivatott sarkallni a dolgozót, hogy tervét egyenletes erőfeszítéssel, munkaidejét és termelőenergiáját jól kihasználva, havonként teljesítse. Mert ha nem teszi ezt, akkor nem kapja meg az 50 forintot, csak az 1600-at. Jól megjárja! Vannak még persze nálunk öntudatlan dolgozók, akiknek ez az ösztönzés nem használ, mert anyagiakban az ösztönzésnek csak a másik fele, az önzés ragadja meg a fantáziájukat. Inkább nem teljesítik a tervet, hanem beérik az 1600-zal, tusival rávemek még három este 500-ért, s megvan nekik a 2100. Az ember nem is érti - őket, hogy miért nem tartják ön- tudatosabb dolognak, — ha napi 1 forint 60-ért a tervükre vernek rá, nem a munka fenekére! Hiába, a fejlődés, az emberek tudatának átalakulása nem halad előre olvan gyorsan, mint szeretnék, és azt is meg kell mondanunk, hogy az ilyen magatartás már nem az anyagi érdekeltség, hanem az anyagiasság kategóriájába tartozik. Amellett a gyárban való fusizás az egészségre is káros, mert folyton lesni, izgulni kell, hogy a főnök jön-e, nem jön-e, ha jön, meglátja-e, vagy nem és ha meglátja beszáll-e a buliba, vagy nem száll be; Hogy valakinek többet jelentsen 500, mint 50 — elképesztő! Öntudatos dolgozó, kedves hallgatóim, nem lehet anyagias! — öntudatos dolgozónak elég az 50. — A múltkor is kint járt a lakásomon a házkezelőségtől egy vízszerelő, az is öntudatos volt, mert elég volt neki az 50. Ha húszast adok, azt mondja, az borravaló, öntudatos dolgozó pedig nem fogad el borravalót. Igaza van. Alföldi Imre ■— Vegyen nekem egy nagyfröccsöt. — De siessen, mert magát sem soká szolgálják ki. AKTUÁLIS UTCANÉV — «a mégegyszer megdézsmálja a fát megbírságolta tóm! — Kétszáz forintig állom! cowboy történetekhez — A banda lovagol a prérin. Por, patkócsapkodás, bagórágás, ütemes köpködés, andalító lószag, —■ A főnök hátraszól: — Jim, mennyi kétszer kettő? — Nem tudom... — Jack, mennyi kétszer kettő? — Nem tudom...----Joe, mennyi kétszer k ettő? — Nem tudom... — Patt, mennyi kétszer kettő? — Három. A főnök csípőből lő, — Patt holtan fordul le kedvenc lováról. — Miért volt ez főnők? — szűri foghegyről Jim, — Túl sokat tud. A harag kútfeje Vastag ereken buzog bennem a harag az autótulajdonosok ellen. S ezt így szemtől szembe, fehéren- feketén megmondom, jóllehet ők többen vannak nálam. Haragszom rájuk, mert: attól kezdve, hogy az első forintot betették a takarékba, másról sem beszélnek, mint a „KOCSI”- ról. „Jaj. istenem, mennyi benzint megeszik ez a kocsi! Az ember másra sem győz keresni!” Vagy: „Képzeld, milyen dolgok történnek! Megyek szépen a Retek utcában, negyvennel, egyszeresek elém kanyarodik egy motoros rendőr és azt mondja: szúrjak le ötszáz forintot, mert megsértettem a KRESZ-t. Fantasztikus. hogy mi pénzt megeszik egy ilyen kocsi!” Mindig karambolt csinálnak és mindig mást hibáztatnak. Az ember nem tud mellettük tiszta levegőt szívni. Csupa benzin és olajszagúak. Már a testüket is átitatta a motalkó, egészen a csontig. Mindig hamarabb odaérnek, ahová éppen indulni kell, jóllehet mindig későbben indulnak. S nekik semmi sincs messze. Ha azt hallják, hogy Siófokon új szállodát nyitottak, elmennek és megnézik, én meg csak képen látom. Nincs menetrendjük, akkor indulnak, amikor akarnak. Nekem ott kell hagynom egy jó bankettet, mert megy a vonatom, ők nyugodtan dajdajolnak reggelig is. Olyan várakozástelj esen néznek rám, ha felvesznek. Elvárják, hogy megdicsérjem a kocsit és elismerésemet fejezzem ki a gondos és figyelmes vezetésért. ök néha még az egész családjukat is beültetik az autóba és úgy mennek kirándulni, meg a strandra, meg a szomszéd utcába a Náncsi néni névnapjára. én meg gyalog viszem a fiaimat a hőségben, és amikor a kicsi elfárad, a nyakamba kell vennem. Engem mindig megvágnak a ruhatári díjjal, ha esernyő vagy ballonkabát van nálam, de őket sose. mert egyszerűen bennhagyják a cuccot az autóban és azzal a kis kulccsal lezárják az ajtaját. Soroljam még? Azt hiszem máris meggyőző a harag indítéka. Pardon! Egyet még kifelejtettem. Egyetlen egyet, de talán a legsúlyosabbat.- Bizonyára azért is maradt ez utoljára. Legjobban pedig azért haragszom az autótulajdonosokra, mert én nem vagyok autótulajdonos. Sz. Simon István Tisztasági hónap
