Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
• *., J Kokas 321« csípés A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete Vidámságok Szakmai gőg — Ez a kifli nem friss! — Nem is lehet más, — már az új lisztből készült. A vállalat mindkét személygépkocsija úton volt. Egyik valahol Gömörben furikázott a főkönyvelővel, a másik szegedi tapasztalat- cserére vitt két művezetőt Mindkét utazás fontos és halaszthatatlanul szükséges volt. Délelőtt, úgy tizenegy óra táján, váratlanul megszólalt • szállítási előadó telefonja. x — Lacikám! Nekem a föld alól is kocsit Egy óra előtt a megyénél kell jelentkeznem. Nincs mese! Nekem tíz percen belül áll. jón elő a kocsi! Az igazgató kartárs különösen ilyen esetben nem ismert pardont Ezt jól tudta a szállítási előadó. Gyorsan végigtelefonálta a társvállalatokat. Felhívta a városi tanácsot, a kereskedelmi vállalatokat. Mindenünnen azt a választ kapta, hogy nagyon sajnálják, de minden kocsijuk úton van. — Igazgató kartárs. lehetetlen kocsit szerezni. Még taxit sem kaptam. — Ilyen nincs — dörgött az igazgató hangja. — Értsd — Egy vonatot a legbiztó- sabban úgy érünk el, ha lekössük az előzőt• — Csak a szavak számítanak. A többi fecsegés, » — Néha az az érzésem, hogy Isten az ember teremtésekor túlbecsülte képességeit. ' * — Vízözön: az első, igen figyelemre méltó keresztelési kísérlet, amely elsöpörte a világból az összes bűnöket, de a bűnösöket is. * — A világban utóbb minden elrendeződik, de rosszul. meg, hogy nekem menni kell. A vonal túlsó oldalán egy Ijedt hang elejtette —Volna egy háromésfél tonnás kocsim. — De rögtön el Is állt a lélegzete erre a merészségre. — No, •mondd, lesz három tonnás! Csak gyerünk. Szigorú minisztertanácsi rendelet szabályozza a teherkocsik közlekedését. A rendelkezés legfontosabb pontja az. hogy a kocsik meghatározott terhelés nélkül nem közlekedhetnek. Minden vállalat nagy gondja, hogy úgy szabályozza a szállításokat, hogy á kocsi lehetőleg oda-vissza hasznos teherrel közlekedjen. Pillanatok alatt elkészült a menetlevél. A kocsi előállt. A vezető hosszas fejtörés után beleírta a menetlevélbe, hogy az igazgatót szállította. Hogy azonban a rendelettel se legyen hiba. a menetlevél teherrovatába beleírta: — 6Úlya huszonöt mázsa Lajtorjás, közel kétméteres emberrel ismerkedtem meg a balatoni strandon, ő is magányosan volt, én is egyedül üdültem. A hasonszőrű emberek könnyen egymásra találnak: Maguk bizonyosan értik, hogy mire mondom ezt. Arra, hogy én is jól túl vagyok a száz- kilencven centin. Egy kicsi erőlködéssel könnyen lehettem volna két méter. No, aztán a beszlégetés szakmai térre kanyarodott. Emberem lelkes szavakat mondott a szobafestő mesterség szépségeiről. Büszkén mondotta, hogy ő festette ki szülővárosának tanácsházát. Miután egy kicsit közelebb hajolt, bizalmasan megjegyezte, hogy még a katolikus templom pingálása is az ő kezemun- káját dicséri. Sző szót követett, teljesen úgy beszélt, mintha szaktársak lennénk. A szakkifejezések miatt Jó volt, ha minden második szavát értettem: Elismeréssel nézett végig többször rajtam és megjegyezte, hogy ilyen emberek valók a szakmába. Bizony, akiknek nem kell minden vacak csíkhúzásért létrára kapaszkodni, hanem, ha kell, még az alacsonyabb plafonokat is eléri talpon. Hama&san meguntam a számomra idegen témát és csak éppen tájékoztatásul megjegyeztem, hogy nem vagyok szobafestő. Meglepetten nézett rám. De azért még annyit megkockáztatott, hogy mi a foglalkozásom, — Vállalati könyvelő vagyok! — mondottam szerényen. ' Szavaim lesújtották, —■ Biztos voltam abban, hogy szobafestő. Köszönés nélkül otthagyott Napokon keresetül meg sem látott, pedig utána még hét napot töltöttem a magyar tenger partján. Előfizetés#« menő — Miért nem csurgatják U a vitet mosogatás után a tányérból kar társnő? — Kérem, az már a levest Á nehéz ember
