Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-31 / 178. szám

1964. július 31. SZOLNOK MEGYEI NEPLAt 3 Színvonalasabb munkavédelmi oktatást Két jászberényi vállalat egészségügyi komplex tervéről Mezőtúr megtorpant Az idei nyáron kitettek magukért a mezőtúri szö­vetkezeti gazdaságok. Az egész város elsőként aratott le Szolnok megyében a tizenegy járás és város között. Időben, gyorsan, példásan, ahogy mondják, mintha csak a nagykönyvben írták volna meg. Ám alighogy bevégezték az aratást, s következtek az ezt követő nyári munkálatok, az elsőkből utolsók lettek a mező­túriak. I. A jászberényi két nagy Vállalat, a Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár komplex üzemegészségügyi, munka- védelmi és szociális intéz­kedési tervet dolgozott ki erre az esztendőre. Hét hó­nap elteltével érdemes megvizsgálni, hogyan való­sultak meg a helyes elkép­zelések. A legfontosabb a mun­kásvédelem. Erre hívja fel a figyelmet a baleseti sta­tisztika. Tavaly az Aprító­gépgyárban 29, a Hűtőgép­gyárban 36 üzemi baleset volt. A vállalatok ezért a tervben úgy intézkedtek hogy mindent meg kell ten­ni az emberek sérülése el­len, a termelésből kiesett munkanapok csökkentésé­ért. Megtartották a rendszeres oktatást. A munkavédelmi szemléket elvégezték. Az Aprítógépgyárban azonban a mai napig sem készült el a munkavédelmi háziszab- vóny. Ez súlyos mulasztás. Annál is inkább, mivel a balesetek száma a tavalyi­hoz mérten nem csökkent, hanem 11,2 százalékkal •— a kiesett munkana­pok száma 49,1 százalékkal növekedett. A Hűtőgép­gyárban még ennél is rosz- szabb a helyzet. Az adatok figyelmeztet­nek: feltehetően még szigo­rúbb ellenőrzésre, a bai­AZ ÉLETSZÍNVONAL emelkedésével együtt já­ró kulturáltabb táplálko­zás mind nagyobb felada­tot ró az élelmiszeriparra. A fogyasztók reális igé­nye az, hogy a gyorsan fejlődő élelmiszeripar sok olyan kész és félkész ter­méket állítson elő, amely csökkenti a főzés gondját, és ezáltal a háztartást ve­zető nőknek több idejük marad a gyermeknevelésre, a pihenésre és a szórako­zásra. Ma már az élelmi­szer nyersanyag házilag történő feldolgozásának lé­nyegesen kisebb a jelentősé­ge, mint amilyen koráb­ban volt. Például a házi­lag készített kenyérhez az emberek többsége már vi­déken sem ragaszkodik. A kenyérellátás túlnyo­móan a sütőiparra hárul. Az élelmiszeripar jelle­géből következik, hogy nyersanyagát elsősorban a mezőgazdaság szolgáltatja. Ezért a mezőgazdasági termékek nagyrészét az ipar értékesíti; a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar kapcsolatát ez hatá­rozza meg. Érdekeik a legfontosabb területeken azonosak. Mindkét ágazat érdeke például, hogy a mezőgazdaság a legfejlet­tebb nagyüzemi agrotech­nikát alkalmazza a faj­táknak és a vetőmagnak a megválasztásától a nö­vényvédelemig, a betakaró' tástól a szakszerű táró- lási§< A ‘ MEZŐGAZDASÁGI termelés idényjellegű, ezért a feldolgozás is, ehhez iga­zodik. Általában, de külö­nösen a betakarítás idő­pontjában rendkívül fon­tos, hogy a mezőgazdaság- és az élelmiszeripar jól együttműködjék. Biztosíta­ni kell, hogy a mezőgazda­sági üzemek a nyersanya­got a közösen megállapított időszakban és ütemezés szerint, a szerződésben vál­lalt feltételek mellett adiák át. Nehézséget jelent az ipar számára a mezőgazda- sági nyersanyag változó mennyisége és minősége. A gyárak technológiai be- lendezései és a berendezé­esetvédelmi oktatás szín­vonalának megjavítására van szükség. Az Aprítógépgyárban a lemez és a festőműhelyben nincs porelszívó berendezés. Miért? Az üzemben nagy a zsúfoltság. A kijelölt közle­kedési utakat többször el­zárják, a forgács összetaka- rítása sem elég gondos. Ez csupán néhány példa a tennivalókról. A legfon­tosabb az, hogy a második félévben a balesetek száma lényegesen csökkenjen. E kisebb hibák kivételé­vel a komplex tervben ki­jelölt feladatoknak eleget tettek a vállalatok. Az össz­kép tehát megnyugtató. II. A szociális viszonyok megjavítására is töreked­tek, Az Aprítógépgyár ön- kiszolgáló rendszerű étkez­déjében bevezették a dié­tás kiszolgálást. Csupán a műanyag tányérok haszná­latát helytelenítjük. Tisztí­tásuk nehéz, illatuk elvi­selhetetlen. A szakszerve­zeti bizottság hiába próbál­kozott ezen változtatni. A vállalat gondoskodóit a hétvégi pihenő építésé­ről. Siófokon telket vásá­rolt, az építési költségek fe. dezésére az igazgatói alap­ból és a nyereségrészese­désből mintegy 150 ezer fo­rintot gyűjtöttek össze. A tervrajzok elkészültek, r kivitelezést szeptemberben sek teljesítőképessége adot­tak, ezen lényegesen vál­toztatni menetközben alig lehet. Ezért — a természeti tényezők nem befolyásolha­tó hatásától eltekintve — lehetőleg olyan minőségben kell átadni a termékeket és olyan szállítási ütemezés- Bel, hogy az a feldolgozó gyárnak sem technológiai problémát, sem túlterhelt­séget ne okozzon. Különö­sen fontos ez a tárolásra al­kalmatlan gyümölcs- és zöldségfélék esetében. Ha a termelő gazdaság termé­keit nem az előre megálla­pított időben és mennyiség­ben takarítja be, illetve ha nem így bocsájtja a feldol­gozó vállalat rendelkezésé­re, adódhat, olyan helyzet, hogy az iparvállalat az üte­mezésen felüli mennyiséget — az említett okok miatt — nem tudja átvenni. Ilyenkor a termelő gaz­daságoknak súlyos gondot okoz a gyorsan romló ter­mékek azonnali értékesíté­se, s e miatt komoly vesz­teségek keletkezhetnek. A kölcsönösség elve meg­kívánja, hogy amennyire a mezőgazdasági üzemeknek a legmesszebbmenőkig te­kintettel kell lenni a feldol­gozó ipar érdekeire, ugyan­így az is a legnagyobb mér­tékig legyen tekintettel a mezőgazdasági termelők ér­dekeire. Az előírt időben történő átvétel és szállítás, a valóságnak megfelelő mi­nősítés, a különféle termé­szetbeni kötelezettségek pontos teljesítése, megany- nyi feltétele annak, hogy a kapcsolatokat a kölcsönös megértés és bizalom jelle­mezze. AZ IDEI NYÁR már ed­dig is sok nehézséget oko­zott. A növények a szaka­szos érés helyett egyszerre érnek be, gyakran koráb­ban, máskor későbben a megszokottnál. Ha a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar dolgozol ezeket a prob­lémákat kölcsönös megér­téssel és jóindulattal old­ják meg, akkor ezen nem­csak ők nyernek, hanem a népgazdaság is. M. L.-né kezdik meg. A hétvégi pi­henő 20—25 embert fogad­hat. A komplex tervben több olyan elképzelés szerepel, amit jelentékeny beruházás nélkül nem lehet megvaló­sítani. így azok elhalasztá­sára került sor. Jövőre vi­szont az üzem korszerűsíté­se és fejlesztése megkezdő­dik. Csak ezzel oldhatják meg a jelenlegi szociális problémákat, noha rendkí­vül súlyosak. Ez a helyzet A Hűtőgépgyárban a szo­ciális körülmények jóval kedvezőbbek. Az idén csu­pán néhány célt tűztek ki és azokat el is érték. A konyhán a többménűs rend­szert bevezették, sőt félkész élelmiszereket is árusíta­nak. Az üzemi bölcsőde bő­vítésére és az új száz gyermeket befogadó óvoda építésére a beruházási .en­gedélyt megkérték a fel­ügyeleti szervektől. Sajnos, a dicséret hang­ján éppen a munkavéde­lemről nem szólhattunk. Helyesnek tartanánk, ha a szakszervezeti bizottságok a vállalat vezetői, de legfő­képpen maguk a munkások okulnának az első félév szomorú tapasztalataiból. Fábián Péter A húsellátás nehézségei közepette is találkozunk ki­rívó példákkal. Ezek közé tartozik Tiszaszentimre is. A községbe hetenként egy­szer szállítanak húst. A szállítás azonban ponyvás kocsival történik. Ennek következtében több eset­ben már romlott áruval érkeztek meg. Természetes, hogy nem vették át. Egy-egy ilyen romlott húsáru érkezése azt je­lenti, hogy a falu két hétig . húsáru nélkül marad. Nem Ö is hozzászól A sápadtas bőrű, joviális külsejű úriember behunyt szemmel élvezi a gyönyört, amiben a fodrász részesíti — azzal, hogy nyírás vé­geztével szesszel dörzsöli a fejét. Kéjes derű ömlik el kerek fején. Tokája, orr- cimpája bele-belereszket, mikor a borbély ujjat a boszorkányos gyors nyom­kodások után lassít, simító markolászásokra váltanak. Szinte bánatosan sóhajt a vendég. mivel egyszer ez a művelet is befejeződik. Csalódottan nyitja szemét a tükörben őrá visszanéző álmos képmására. Lehet, a mennyei boldogság félbe­szakadása miatt szól bele olyan bosszúsan az üzlet alkalmazottai, vendégei kö­zött zajló eszmecserébe. Ha teljes szó szerint nem is utolsók, de több minden­ben utolsó előttiek. Néhány példa erre. Gaboncséplés- ben csak a tiszafürediek vannak még utánuk. A kombájnszalma letakarítás- ban ugyancsak a sorrend Végén találhatók. És így a borsóaratás, a borsócséplés statisztikája, de tovább még a tarló elmunkálás, a gé­pek kétműszakos üzemelte­tése is. Hogyan történt ez az igen gyors ütemváltás, még­hozzá hátra? Erről beszél­getünk Bankó Bélával, a városi főmezőgazdásszal. Szerinte bizonyos fáradtság utáni kipihenésrői is szó van. Erre mutat, hogy a Béke, az Alkotmány és a Petőfi Termelőszövetkeze­tekben az elmúlt szomba­ton délben is letették a munkát hétfőn reggelig.^ Ennyi lélegzetvétel ért­hető, rossz néven nem ve­heti senki. S az is igaz, amiért Mezőtúr igen korán learatott, azért csépel el későbben. — Tudniillik ők kívánják a tiszaszentimrei- ek, hogy speciális hűtőko­csiban indítsák útnak az árut, de legalább zárt ko­csiban és ha lehet, jegelve. Nem értik azt sem, hogy a vasárut miért szállítják zárt rakterű autóval és a húst miért nem. Azt sem értik, hogy télen, amikor könnyebb tárolni a húst, miért kapnak hetente két­szer friss átüt, és nyáron, mikor nehéz a hűtés, miért kell egy hétig tárolni. — Ugyan kérem, a mai fiatalság!... Jobb, ha egy szót se szólunk róluk. El­fajzott generáció ez... Csak a twiszt, a ringyók, gale­rik. A lányok rosszul van­nak, ha nem mutogathatják köldökig a combjukat... Bitlisz frizura. Ráuntak a hülyefiú hajviseletre, hadd jöjjön a méghülyébb... Ah!... — Konka úr idejében persze más volt az ifjúság — adja alá a szőnyeget a vele foglalkozó mester ha- lálkomolyan. Közben azon­ban — ügyelve, hogy a tü­körben észre ne vegye a paciens — nagyot kacsint a bentlevőkre. Az úriember harap a horogra. — A mi ifjúságunk? Az igen! Nagy célok, tiszta fér- fiúság, mély hazafiság... Ideális szerelem. Örültünk, ha reszketve megfoghattuk a kislány kezét, amikor hazakísértük, s az anyukája egy percre magunkra ha­gyott bennünket a kiska­nem vártak csak a kom­bájnokra, hanem vágták a gabonát aratógépekkel is. Több keresztjük van, — s nyilvánvaló, több a csépel- nivaló. Ez eddig mind lo­gikusnak is tűnik. Az már nem, amit most csinálnak. Panaszkodnak, kevés az ember, le vannak kötve, nem tudnak minden gépre kétműszakot biztosí­tani, és így tovább. Igenám, de pazarolják is az emberi munkaerőt. A Magyar—• Mongol Barátság Termelő- szövetkezetben van a leg­több csépelnivaló. Még most is kiteszi hétszáz hold ter­mését. A szövetkezet öt cséplőszekrényt üzemeltet. Egy-egy cséplőgép kiszolgá­lásához minimálisan kell tizennyolc ember. Ellenben egy kombájn ellátásához nem kell több nyolc-tíz embernél. Akkor, ha a szérűre hordják a gabonát, egyenesen a kom­bájnetető asztalára, s a szalmarázóvillákat kieme­lik, helyébe a kazlazó ele­vátort rakják. Méghozzá VESZÉLYES Nem a legjobb hangu­latnak örvendenek Jász- árokszállás lakói. Elkese­redésük oka a község te­rületén folyó útépítés. A Kecskeméti Ütépítő vállalta a mintegy 4 kilo­méter hosszú útszakasz por­talanítását. Sajnos a ká­tyúk és zökkenők eltün­tetéséért nem sokat tettek. Különösen azt fájlalják a község lakói, hogy Per­laki Sándor III. osztályos kisfiú is az út sérültje. — Kerékpározás közben egyik gödörben felbukva olyan súlyos fejsérülést szenve­dett, hogy a gyöngyösi kór­házba kellett szállítani. púban... Azok voltak a táncok: tangó, foxtrott, ke­ringő. — Hát igen... Konkai úron. meg is látszik a régi erkölcs nyoma — hízeleg roppant stílusosan a fod­rász. Olyan diplomatikus hangsúllyal. amelyből min­denki kiérzi a gúnyt, csak az nem, akinek szól. — Régen járt erre Konkai úr... Már azt hittük, máshol te­lepedett le az után... — Hhhö! — miért men­nék máshová? Különben ezt az üdülőt is meg­jártam — int hüvelykuj­jával a vállán keresztül bi­zonyos irányba. Tudja, mi­re rájön az ember ilyen... ilyen tanulmányúton? — Ugyan, mire? — áll meg a mester keze maga­san a művelés alatt álló fej felett a fésűvel. Ez is kifejezi felajzott várakozá­sát. — Kérem... Addig nem is ember az ember, míg ezt el nem végezte. a kombájn 250 mázsa ga­bonát is elcsépel egy na­pon, a cséplőgép 130—150 mázsás teljesítményével szemben. Könnyű utána számolni* mennyi időt és energiát ta­karíthatnának meg. Mégse csépel Mezőtúron egyetlen kombájn sem. Érthetetlen* Hiszen a felszabaduló em­beri erőt a gépekhez cso­portosíthatnák így; A me­zőtúri szövetkezetek 64 erő­gépéből csak 18 dolgozik kétműszakban. A gépállo­máson még ennél is kilá­tástalanabb a helyzet, hi­szen a gépállomási gépek­re is az Üj Reménység, a Magyar—Mongol Barátság és a Béke közös gazdasá­gok adtak váltótársakat. Aztán; A szalmalehúzás olyan munka, amit éjjel is nagyszerűen lehet csinálni. Nos, Mezőtúron egyetlen tsz sincs, — ahol éjszaka is próbálkoznának a kom­bájnszalma letakarításávak Ezek pedig mind olyan dol­gok, amiken csak maguk segíthetnek a szövetkezetek vezetői. Azon viszont már nem ők, hanem a Túrkevei Gépjavító Állomás mező­túri üzemegysége, hogy a meghibásodott gépek ide­jében kijavítva munkába állhassanak. A mezőtúri gépjavító egy­ség ugyanis vegyes profilú vállalat. Egyrészt gépállo­más még, másrészt gépja­vítással foglalkozik. Ponto­sabban autók javításával is. A vállalat érdekeit nézve talán ez a pénzesebb mun­ka. Rendben van, csinálják azt is. De legyenek tekin­tettel a körzetükbe tartozó szövetkezetek érdekeire. — Nem szabadna előfordulni annak, ami az Űj Élet és az Üj Reménység közös gaz­daságok gépeinek esetében történt; ök ugyanis két hét eltel­tével kapták vissza a mi­nimális hibával javító te­lepre került gépeiket. Mindent összevetve Me­zőtúron a nyugalmi álla­pot később bosszúlja meg magát. Nevezetesen az őszi vetések, a szántás idősza­kában. Arról késnek le és a silózásról is. Ezideig még csak a Sallai Tsz kezdhe­tett hozzá a silózáshoz, noha bőven benne járunk a silótakarmány betakarítá­sának időszakában. Ha a lányomnak kérője akad, először azt a kérdést teszem fel neki: Voltál-e már tanulmányúton? Ha nemmel válaszolt, nem adom a lányom. Tacskó még az ilyen fiatalember. Vagy katonaság, vagy tanul­mányút legyen a háta mö­gött, mielőtt családot ala­pít... Köszönöm, Bubi szak­társ — áll fel lassan a forgószékről, s közben el- mélyülten tanulmányozza ábrázatát a tükörben. — Mivel tartozom?... Tessék, a többi a magáé. Elmegy. Egy várakozó ér­deklődik. _ — Kiféle ez a Konkai úr? Miféle tanulmányúiról beszél. A borbély legyint. — Notórius adócsaló, ok­irathamisító... Most szaba­dult. Azt hiszem, legutóbb három évig ült... Azt meg­előzően egy évig. Az üzletben senki sem folytatja az ifjúsági vitát. Tóth Istvác A mezőgazdaság és az élelmiszeripar Szedik a mákot az öcsödi Kossuth Tsz 70 holdas táblájáról A tiszaszentimrei vegetáriánusok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom