Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

1994. Július 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagyobb gondot a tervek kiválasztására Hiányzik az erkély, kisebbek a szobák, nincs beépített szekrény s mégsem olcsóbbak az új szövetkezeti lakások Négy évvel ezelőtt, — 1960-ban kezdték meg Szol­nokon a szövetkezeti laká­sok építését. Nem voltak hibanélküliek. A Bálvány utcai I-es lakásszövetkezet­nél a tervezők elszámítot­ták magukat. Fekvőké­ményt terveztek, s a füst mindenütt tódul a kályhák­ból, csak a kéményen nem. A következő lakások épí­tésénél — a Vöröscsillag úti kétszer 48 lakásnál — már joggal vártuk, hogy a tervezők kijavítják a hi­bát. Ott azonban alacsony­ra tervezték a kéményt. — Csak a megyei döntőbi­zottság tudta meggyőzni a tervezőket arról, hogy a lakóknak van igazuk. Hi­bát hiba követett. Baj volt a nyílászáró szerkezetek­kel, rosszak voltak a par­ketták, kisméretűre tervez­ték a cserépkályhákat, megrepedeztek a falak, s télen befagyott a vízveze­ték. Ez év februárjában mar széleskörű fórum tárgyalta a lakásszövetkezetek ügyét. Résztvettek azon a megyei, városi pártbizottság és tanács különböző osztályai­nak képviselői, az ÉM il­letékesei, a Hazafias Nép­front és más társadalmi szervek vezetői. Szó volt az említett hibákról és kijavításukra intézkedés történt. Most azonban ismét ér­demes lenne napirendre tűzni a szövetkezeti laká­sok tulajdonosainak gond­ját, baját, nem utolsósor­ban a tervek kiválasztá­sát. Mint már említettük Szolnokon négy éves múlt­ra tekint vissza a szövet­kezeti lakásépítés. Az vol­na a törvényszerű, hogy évről-évre jobbak, szebbek, az igényeknek megfelelőb­bek, ugyanakkkor olcsób­bak legyenek ezek a la­kások. Sajnos jelenleg, en­nek a fordítottja érvénye­sül. Hiába intézkedtek az előbb említettek a hibák kijavítására. Még ma is rossz a kémény a Bálvány utcai I-es számú épület­ben. Legutóbb a Vöröscsil­lag úton adtak át 106 lakást, ahol a rossz terve­zés miatti hibák hatványo- zódva jelentkeznek! De zel a lakást és nem is szép. A mosókonyhából ki­felejtették a vízmelegítőt És sorolhatnám« tovább a hibákat, a már most rossz zárak­kal, a csepegő csapokkal, a kisméretű fürdőkáddal. És ugyanakkor viszony­lag drágább, mint elődje, a közvetlen szomszédságá­ban lévő, tavaly átadott 48 lakás. Ugyanúgy 100 ezer forintot ér egy más­fél szobás lakás ott, mint az új tömbben. A megyei tanács terv­osztályán érdeklődtünk en­nek oka iránt. „Típusterv, nem tehetünk róla” — volt a felelet. Tudjuk, hogy ke­retgazdálkodás van, s attól eltérni nem lehet. Viszont arról is van tudomásunk, hogy a tervek között van más típusú is. ugyancsak négyemeletes, hasonló alap- területű, középblokkos, de megfelelő erkéllyel, jobb elhelyezésű szobákkal és beépített szekrénnyel. — Ilyen lakások épülnek Miskolcon, Békéscsabán és más városokban. A kapott tájékoztatás szerint a most átadott la­kások mellett ugyanazon terv alapján még több épül a Vöröcsillag úton. A városrendezési terv azt követeli: egy kijelölt terü­letre egytípusú lakásokat építsenek. Ez így helyes is. De ha már a terven nem változtathatnak. legalább annyit tegyenek meg, hogy kifestve adják át a lakásokat — mert a legutóbbit anél­kül adták át. Mindenképpen kívánatos lenne, ha az illetékesek a lakásszövetkezetek alap­szabálya szerint járnának el, előbb a lakásszövetke­zeteket hoznák létre, s az­után fognának hozzá az építkezéshez. Hogy milyen lakás épül, ahhoz a „vevő­nek” is legyen köze a jö­vőben. Ne használják ki a nagy lakásigényt azzal, megépítik a lakást, mind­egy milyent, mert azt az igénylők úgyis megveszik. Ne legyen zsákbamacska a szövetkezeti lakások' vásár­lása. Hisz egy családnak sem könnyű havi fizetésé­ből a készpénzelőleg össze­gyűjtése és a havi törlesz­tés. A létrehozott szövetkeze­tek vezetői jogosultak len­nének a terv kiválasztására is é9 ellenőrizhetnék az építkezést. Elvégre övék lesz a lakás, nekik kell harminc éven át fizetni. A közeljövőben újabb szövetkezeti lakások építését kezdik meg. Jó lenne, ha az illetékesek^ na­gyobb gondot fordítanának a tervek kiválasztására, s a legjobb lakásokat adják azoknak, akik anyagi áldo­zatokat hoznak azért, hogy rendes, kényelmes otthonuk legyen. Majnár József nézzük csak sorba ezeket, s kezdjük az első­vel. A Bálvány úti I-es la­kásszövetkezetnél a helyi­ségek elhelyezése jó. Egy- egy lakás alapterülete át­lagosan 55 négyzetméter. A mosókonyha gépesített. Ezeknél jobbak a Tóth Ferenc és a Bálvány úti II-es számú szövetkezeti lakások. A Vöröscsillag úti — a II. ütemben épült — lakásokban pedig már beépített konyhabútor és szekrény van; A lakások­ba bevezették a gázt. Gáz- boylert, gáztűzhelyet, a szoba felmelegítésére gáz­sugárzót szereltek be. A belső kényelem biztosítá­sa mellett kívülről is szép, tetszetős az épület. Az er­kély nagy, ahová kiülhet­nek a lakók.- Akik megvették ezeket a lakásokat, nem bánták meg. Dicsérik. Az eddigiek közül a legjobb. Ezekután az lenne a természetes, ha ezt a lakástípust építenék tovább. De nem. Változ­tattak. Még ebben sem volna kifogásolni való, ha jobbra, még gazdasá­gosabb tervre tértek vol­na át. A júniusban és a júliusban a Vöröscsillag úton átadott 106 lakás azonban nem ezt bizonyít­ja. A félszoba annyira ki­csi, hogy oda még egy he- verőt sem lehet betenni. A szobákból hiányzik a be­épített szekrény, a gázsu- gárző. A felső emeletre — mivel a gázsugárzó nem tudja felfűteni a szobát — beterveztek egy „Sas” gyártmányú kályhát, — amely kétezer forintnál is drágább. Helyette egy sok­kal olcsóbbat kaptak; Az erkély csak arra jó, hogy az ott kiképzett ajtó télen majd hűtse a szobát. Fe­leslegesen drágították ez­39 000 hold dohány Állami és szövetkezeti gazdaságaink az idén együt­tesen 39 000 holdon termel­nek dohányt. Ez a terület körülbelül 1000 holddal ha­ladja meg a tervezettet. Az ültetvények több mint 50 százaléka az idén már Sza­bol cs-Szatmár megye terü­letére koncentrálódott. Az alsó, úgynevezett „alj-le­velek” törése szerte az or­szágban megkezdődött. A mesterséges szárításra váró zölddohány átvételét ugyan­csak megkezdték. Az utób­bi időszak párás, meleg időjárása nagyon kedvezett a dohány legveszedelme­sebb kártevője, a perono- szpóra fejlődésének. Az idén először Somogy me­gyei dohányültetvényen észlelték, de nem sokkal utóbb megjelent Baranya, Bács Békés, Tolna és Haj- dú-Bihar megyében is. A Tiszai Vegyikombinát nitrogén műtrágyagyárában — kettő kivételével — be­fejezték az úgynevezett nagygépek technológiai sze­relését. A végterméket elő­állít^ két üzembén most a műszereket helyezik el és előreláthatólag augusztus 15-én kerül sor — a borsodi vegyikombináttól kapott cseppfolyós ammóniával — a berendezéseik komplex kipróbálására. Addigra el­készül a Tiszai Vegyikom- binát legnagyobb üzeme, a 200 000 légköbméteres am­móniagyártó csarnok is. Eb­ben hat egymásba kapcso­lódó üzemrészt alakítottak ki. Legfontosabb berende­zése a két BR—6-os levegő­szétválasztó. A szovjet iparnak ezek a remekei egyenként több oxigént szolgáltatnak majd, mint a péti és kazincbarcikai gyárak hasonló berendezé­sei együttesen. A szerelők most azon fáradoznak, hogy a nagyszerű géppel alkotmányunk ünnepén megkezdhessék az oxigén és nitrogén termelést Nevelőit a fásű Hé leiek (Tudósítónktól) A szolnoki járműjavító üzemi vállalat társadalmi bírósága megválasztása óta hét tárgyalást folytatott le. Ezek közül kettőt a társa­dalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt. A többi esetben panaszos le­vél alapján, iszákosság, ön­csonkítás miatt ült össze a bíróság. Legutóbb egy panaszos levél alapján olyan ügy kivizsgálására került sor, amelynek súlyossága és bo­nyolultsága arra késztette a társadalmi bíróságot, hogy azt átadja az illetékes ügyészségnek. Az eddigi tárgyalásokat nyilvánosság előtt • tartot­ták, általában nevelő ha­tású ítéleteket hoztak. A kártérítésre való kötelezés­től, pénzbírság kiszabásá­tól sem riadtak vissza. Ilyen alkalmakkor az érdeklődés a gyárban nagy volt, s a tapasztalatok sze­rint több napon át foglal­koztatta egy-egy eset a vál­lalat dolgozóit. Tanulhatnék, de minek».. Ghánái lapok Magyar- országról — ilyen felfogással találkozunk a törökszentmiklósi me­zőgazdasági gépgyárban. És ezt nemcsak hivatalos tájé­koztatás és egyéni beszélgetések alapján állítjuk, ezt mutatja a statisztika is. Igaz, hogy az elmúlt tanévben 47 fő járt általános iskolába, 46 középiskolába és 10 főiskolára. Az idén viszont csak 12 jelentkezett közép­iskolába és az általános iskolába jelentkezőkről még nem tudnak számot adni. A statisztika a tanulási kedv csökkenését mutatja, már a múlt évre vonatkoztatva is. 1962—63-ban hússzal többen jártak általános iskolába és tízzel többen közép­iskolába, mint az idén. Vagy talán már olyan sokan és oly sokat tanul­tak? Közel sem. Az üzem dolgozóinak csaknem a fele még nem végezte el a nyolc osztályt. Miért csökken mégis a tanulni akarók száma? Kifogások: vidékről járok be, ezért nincs időm tanulni; elég nekem a munka is, szaktudásomat köny­vek olvasásával, tanfolyamokkal fejlesztem; ha tanu­lok és magasabb iskolai végzettséget szerzek, annak elismerése nem mutatkozik meg azonnal fizetésben és magasabb beosztásban — esetleg csak évek múlva. Az üzem részéről sem túlnagy a biztatás. Inkább az új fiatalokra számítanak, akiket már technikumi végzettséggel, vagy legalábbis szakközépiskolával vesz­nek fel. De talán csak nem akarják azt megvárni, mig az üzem fele „kiöregszik”? És nemcsak a feléről van szó. Több mint feléről! Hiszen vannak művezetők, mi­nőségi ellenőrök és más szakemberek, akiknek még nincs meg a beosztásoknak megfelelő képesítésük. Nem szabad ebbe belenyugodni! Igenis szigorúan számon kell tartani mindenkit és jó érvekkel agitálni a továbbtanulás érdekében. — LL — Accra (MTI) A Daily Graphic című ghanai lap „Magyarországi benyomások” címmel Idiri Suseini írását közli. A gha­nai újságíró, aki részt vett a MUOSZ hathónapos új­ságíró-képző tanfolyamán* egyebek között megállapít­ja: az egykori „hárommillió koldus” a világ egyik leg­fejlettebb ipari államává változtatta Magyarországot. A Sunday Spectator and Vanguard című hetilap Ma­gyarország nemzetközi kap­csolatainak fejlődéséről számol be. A cikk szerint annak ellenére, hogy Ma­gyarország a kis államok közé tartózik, nagyon érde­kelt a nemeztközi helyzet normalizálásában. Ennek megfelelően Magyarország évről évre szélesíti neVn- zetközi kapcsolatait. A to­vábbiakban a cikk ismer­teti a magyar ENSZ-kül- döttség által az utéabi években elért eredménye­ket, valamint hazánk tevé­kenységének fokozódását a különféle nemzetközi és vi­lágszervezetekben. (MTI) Húszezer forintos „keresztelődíj“ Beszélgetés as abádssalóki vadászmesterrel — Nem vagyok lámpalá­zas természetű, de amikor szerdán Budapesten, a ME- DOSZ székházában rende­zett ünnepségen átvettem a jutalmat, a köszönő szavak­nál elfulladt a hangom. Ugye, megérti ezt? Nagy dolog több száz vadásztársa­ság közül az országban második helyre kerülni — így kezdi a beszélgetést Szabó Ferenc vadászmester. A kitömött madarak, őz­agancsok és a falon lévő képek is arról árulkodnak, hogy a tiszta, kedves csa­(Tudósítónktól) A Nagykőrösi Állami Gaz­daság munkaerő gondjait enyhíti a Bagi Ilona ön­kéntes ifjúsági tábor. A be­takarítás idején többszáz középiskolás lány dolgozik a kertészetben: segít a sző­lőkötözésben, a bab, a pap­rika, a paradicsom szedés­ben, a kukorica címerezésé- ben; A mintegy kétszáz részt­vevőt befogadó sátortábor egyik lakójával, Eszenyi Máriával, a törökszentmik­lósi gimnázium IV/a osztá­lyos növendékével beszél­gettünk. Elmondotta, hogy ő már másodszor dolgozik építőtáborban. — Huszonnégyen járunk a IV/a osztályba. Most ti­zenhatan jöttünk el, hogy segítsünk a mezőgazdasági munkákban. — A jászapáti Mészáros Lőrinc gimnáziumban is ha­gyomány már a kéthetes szünidei munka — mondot­ládi hajlék gazdája szen­vedélyes vadász. De hall­gassuk, mit is mond? — Nagy utat tettünk meg az alakulás óta. A DÉFOSZ égisze alatt létrehozott va­dásztársaság 1945-ben nyolc­van tagot számlált. Most négy községből — Abád- szalók, Tiszabura, Tisza- derzs, Torna j monostora — ötvenkét tagunk van, több­sége termelőszövetkezeti gazda. — Az eltelt csaknem két évtized bővelkedett küzde­lemben, munkában, de ma­ta Tajti Klára. — Két év­vel ezelőtt a Szenttamási Állami Gazdaságban címe­reztünk kukoricát, tavaly Balatonszéplakon barackot szedtünk. Az idén is az is­kolánk hét brigádot küldött az ifjúsági táborba; Ez a csoport — melynek lányok tagjai — száztizen­hét százalékra teljesítette a tervét. Ezzel az eredmény­nyel a mezőgazdasági jelle­gű ifjúsági táborok orszá­gos versenyében a harma­dik helyet érdemelték ki. Most újabb csoport dol­gozik. Nem ritka a 8461 fo­rintos napi termelési érték az előirányzott 4874 forint helyett. Szombaton a négy kiváló munkát végző brigád juta­lomképpen félnapos város­nézésre ment. Megtekintet­ték Nagykőrös nevezetessé­geit. Kellemes órákat töl­töttek a strandon és egy „emeletes” fagyival fejez­ték be a napot a Vénusz cukrászdában. R, K. radandó élményekben is. Törést csak egy dolog oko­zott: az ellenforradalom; No, de akkor is voltunk jó- néhányan — többek között Adamecz Pista bácsi, a va­dásztársaság elnöke, Szabó Gyula, Ágoston Gyula, s még sorolhatnám —, akik azon voltunk, hogy meggá­toljuk társaságunk szétzül- lesztését. S hogy gazdasá­gilag is talpra álljunk, sze­mélyenként 735 forintot fi­zettünk be a közös kasszá­ba. Ekkor tértünk át az élő­vad fogásra is. 1957 január­jában már csaknem ezer élő nyulat adtunk a MA- VAD-nak. — Mit is mondjak még? Annyi minden emlékeze­tembe toluL A kemény, hi­deg telek — mint a két utóbbi is —, amikor szinte minden időnket a vadvé­delemmel, az etetéssel töl­töttük. Vagy az öt évvel ezelőtti vadászzsákmányon. Akkor lőttem azt az őzbakot, amelynek az agancsa 640 grammos volt. — Ez az — mutat a falon ékeskedő trófeára. — A fi­renzei nemzetközi kiállítá­son elnyerte az első díjat. Ez az aranyérem pedig az 1961. évi országos trófea kiállítás eső díja; — Aztán itt volt ez a ver­seny, amely az apróvadas területen működő vadász- társaságok között fojyt, a Nimród vándorserlegért, s egyéb díjakért. Most már ez is beíródott társaságunk történelmébe. A vadászati idényben — öt vadászterü­letünkről, amely 43 900 hol­dat ölel fel — 2178 nyulat, 1272 fácánt, 830 foglyot él­ve fogtunk be, s ezenkívül 870 lőtt fácánt és 300 lőtt nyulat adtunk át. Május első felében két osztrák va­dász vendégünk 23 őzbakot lőtt területünkön. — Jól sikerült a törzsál­lomány védelme, szaporítá­sa is. Molnár János és So- modi Pál vadőr a takar­mány kaszálásakor össze­szedett 3700 fácán- és 900 fogoly tojást kotlókkal keltette ki. Két fácánkel­tető gépünkbe pedig 1200 to­jást raktunk be. — Augusztus elején tar­tunk taggyűlést. Itt adunk számot évi munkánkról és döntünk arról, mire fordít­juk a 20 000 forint jutal­mat. Aztán meg a névről is, mivel hogy elkeresztel­ték társaságunkat. Eddig Abádszalóki Szakszervezeti Vadásztársaság néven mű­ködtünk, a most kapott ok­levél viszont Nimród va­dásztársaság névre szól. Ügy vélem, hogy a va­dásztársaság tagjait ezért a tévedésért kárpótolja az er­kölcsi elismerés. S a 20 000 forint „keresztelődíiként” is megjárja; N. K­10 nap a pótszülőknél 3 nap üdülés Sóstón A 7. sz. Autóközlekedési Vállalat nőbizottságának vezetősége még ez év ele­jén elhatározta, hogy né­hány államilag gondozott gyermeket a tanítási szün­időben mintegy 10 napra gyermeküknek fogadnak. A párt-, a szakszervezet & a gazdasági vezetők készség­gel segítettek a terv meg­valósításában. Beszélgettek a dolgozókkal, s jóval töb­ben felajánlották segítségü­ket. mint amennyi gyerme­ket adott át július 21-én a kisújszállási leánynevelő intézet. 15 gyermeket 10 napig a vállalat dolgozói gondoztak. Az utóbbi pártvezetőségi ülésen újabb terv született: a 15 gyermeket a 10 nap keretén belül vigyük él Sóstóra 3 napra üdülni. — Szakszervezeti bizottságunk kérésére mintegy tizenki­lenc, 3—3 tagból álló bri­gád alakult, s társadalmi munkában vagonkirakást vállaltak. A rakodási díj összegéből fizetik ki a 3 napi üdültetés költségeit. Sóstóról július 29-én jöttek vissza a gyerekek. Csatári József párttitkár Szolnok megyei lányok Nagykőrösön

Next

/
Oldalképek
Tartalom