Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-24 / 172. szám

♦ 1964. júliu 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Magukkal ragadják az idősebbeket is A tiszaföldvári Lenin Tsz neve a verseny révén is ismertté vált az ország­ban. Korábban a termelő- szövetkezetek országos versenyében termelési eredményükkel a nagy tsz-ek kategóriájában a harmadik helyet szerezték meg; Tavaly őszi kezde­ményezésük — a kenyér­gabonavetés idejében és jó minőségben történő el­végzése — szintén túlnőtt a megye határain; Ebben a közős gazdaságban a verseny hagyományossá vált. S az utóbbi években cél­jait, tartalmát tekintve is fejlődött. Míg 1960-ban csupán az volt a célja, hogy a munkafegyelem megszilárdítását szolgálja, később már a termésered­mények növeléséért, a szo­cialista brigád címért ve­télkedtek egymással a bri­gádok és munkacsapatok. A verseny szervezésénél kedvező tényező az, hogy a Lenin Tsz-ben az átla­gos életkor 38 év és a KISZ-tagok, a fiatalok magukkal ragadják az idősebbeket is. Tavaly már minden üzemegység, brigád és munkacsapat vetélkedett egymással. Három brigád a szocialis­ta cím elnyerését tűzte célul, s kettő büszkén vi­seli ezt a címet, A KISZ által szervezett verseny­ben — a szocialista bri­gádtagokon kívül — száz- huszonhárom fiatal vett részt. S, hogy nem ered­ménytelenül, azt az orszá­gos megyei és járási he­lyezések igazolják. Olyan fiatalok diktálják a verseny ütemét, mint Süveges Ilona, a . baromfi- tenyésztő szocialista bri­gád vezetője, vagy Fajt József sertésgondozó, aki az országos második he­lyet érdemelte ki a hizla­lásban elért eredményé­vel. A szövetkezet kiváló kombájnosa, Kapitanov Vilmos vasárnap már meghaladta a kilenc­ven vagont. Inkább semmilyet „Nem tudjuk még, mi­kor indul útnak az első női űrhajós, de már ez sem a távoli jövő kérdé­se”. Nem, nem téved a tisztelt olvasó. Én is tu­dom, hogy több mint egy , évvel ezelőtt a kérdés véglegesen eldőlt a nők javára. De egyelőre még itt tartunk. Legalábbis... Elmondom sorjában. Az egyik szolnoki javító vállalatnál egyik tagjelölt­nek azt a megbízatást ad­ta a párttitkár, hogy ad­jon el jónéhány régi fo­lyóiratot; Köztük 1962. évi Univerzumokat. Ezek­ből való az idézet. Még többet is idézhetnék a t,friss” hírekből; Nem sorolom. Minek?! Két évvel ezelőtti esemé­nyek könnyen megzavar­ják az embert. Azért a régi dolgok fel­sorolása helyett szóváten- nék egyet-mást: Például: ha valaki pusz­ta kedvtelésből adna köz­re régi, több éves folyó­iratokat, a párttitkárnak akkor is okosabb lenne közbelépni, hogy minél kevesebb találjon gazdát a régiekből és minél több valóban friss anyag jus­son a munkások kezébe. Legsúlyosabb a dolog­ban, hogy ezt az eladást pártmunka címén tagje­löltre sózták. Ehelyett a semmittevés is hasznosabb dolog lett volna. Inkább ne adjon a titkár megbí­zatást, minthogy ilyet ad­join ’-borsi — A tsz párt és gazdaság­vezetői, valamint a KISZ- szervezet mindig rajta tartja kezét a versenyen. Az erkölcsi elismerésen túl a legjobbak megjutalma- zásáról sem feledkeznek meg. A tsz közgyűlése ta­valy 57 000 forintot szava­zott meg ilyen célra; A két szocialista brigádot ezer—ezer forinttal jutal­mazták, s a verseny leg­jobbjai kirándultak a Ba­latonhoz, s megtekintették az ipari vásárt is. Az idén a több éves tapasztala­tok felhasználásával lát­tak a verseny szervezé­séhez. Felfrissítették a kilenctagú versenybizottságot. Ponto­san kidolgozták, milyen feltételek alapján értéke­lik az üzemegységek, bri­gádok és munkacsapatok, valamint az egyéni ver­senyzők eredményeit. Meg­határozták a kizárási oko­kat, valamint a * verseny­díjak összegét iS; N. K. A Jegesleg“ fogások halászéknál Az ország természetes vizein gazdálkodó huszon­két halászati termelőszö­vetkezet nemrég összegezte a tavalyi év meg az idei első évnegyed eredménye­it, s a számvetés hevében valahogy „véletlen” ismét szó került a legesleges- leg... szerencsésebb fogá­sokra, óriás halakra, ame­lyek csakhogynem minden hálót, varsát szétszaggat­tak, minden ladikot föl- borítgattak, míg végülis győzött a halászfurfang. A Duna hálókat próbá­ló. nagy haltömeggel lepte meg időnként a „vízilegé­nyeket”. A mohácsi szö­vetkezet egyik halászbok­ra egy novemberi éjszaka tizenöt mázsa halat fogott, zömmel nemes ragadozó­kat. A Felszabadulásbeliek az alcsi holtágban ötven mázsa keszeget „szűrtek ki” egy nap alatt. A Duna felső szakaszán az úszó falu legényei november 7- én 350 mázSa vegyes ha­lat, valamint 20 mázsa süllőt, a Béke Htsz a bo­gyiszlói holtágban október 16-án 86 mázsa pontyot zsákmányoltak. A „nagy halak” közül a Béke Htsz- beliek az Ercsinél fogott 34 kilós harcsát, a paksi Vörös Csillag vezetői pe­dig a három, egyenként átlagosan 50 kilós vizát emlegetik; A tiszai halászok talán még szerencsésebbek vol­tak: a Kossuth Szövetke­zet egyik halászbokra ez év március 20-án egy 53 kilós óriásharcsát a Ti­szában. a Marosban pedig fenékvarsákkal 10 030 ki- lónyi ragadozót, főleg 1— 12 kilós átlagsúlyú har­csákat fogott. A Haladás egy 13,5 kilós ponty-gó­Vikendházat készít a kocsigyár A Szentendrei Kocsigyár­ban az idén kezdték meg a Varia elnevezésű hétvégi házak sorozatgyártását. Az ízléses külsejű házacskákat 17 négyzetméter alapterü­leten, a farost lemezekből készített falelemekből, tet­szés szerint, 15 féle for­mában állíthatják össze. A kétszobás, teraszos, mosdó­val és főzőfülkével felsze­relt, hét fekvőhelyes ház az igényeknek megfelelő méretben is készül. Beren­dezve körülbelül 40 ezer forintba kerül. Az ügyes elrendezésű épület hírneve eljutott ha­tárainkon túlra is. Nem­régen küldték el a minta­darabokat Angliába, ahol az üzem szerelői ismerte­tik meg az érdeklődőkkel a nyaraló összeállításának különböző variációit. A szentendrei gyár eddig 150 hétvégi házat készített. liáttal, a nyíregyházi Al­kotmány 74 kilós, a fehér- gyarmati Rákóczi Htsz pedig 62 kilós óriáshar­csával dicsekszik. A po­roszlói Május 1-ben vi­szont a 8, illetve 12 kilós ponty szerepel a „leg...- listán”. A Dráván egy. ok­tóber végi napon 400 kiló vegyes-hal és egy valóban óriás, 64 kilós harcsa akadt a Határőr szövetke­zet hálójába. Megérkezett a Japán Szocialista Párt küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására csütörtökön hazánkba érke­zett a Japán Szocialista Párt küldöttsége Tomomi Naritának, a Japán Szocia­lista Párt főtitkárának ve­zetésével. Különös tekintetfel a tanyaviláglakóira Pápai Mihály, a Hazafias Népfront megyei irodájá­nak munkatársa — ebben a nyári melegben — a téli oktatásra való felkészülés­ről tájékoztatta lapunk munkatársát. — Az idén az oktatásra való felkészülésnél néhány főfeladatot vettünk alapul — mondta. — Mindenek­előtt a politikai- és világ­nézeti nevelést szeretnénk tovább segíteni. Főleg a nemzetközi kérdésekről, eseményekről tájékoztatni az érdeklődőket. Ahol le­het fontosabb eseményekről vagy évfordulókról kiállítá­sokat is rendezünk. — Különös tekintettel le­szünk az úgynevezett „fe­hér foltok”-ra, amelyek, A Magyar Nemzeti Múzeu rnban kiállították az szág legrégibb harangjait. Ez a legidősebb. sajnos, még jelenleg is szép számmal vannak a megyé­ben. Felkeressük a közsé­gektől távoleső tanyaköz­pontok lakóit, hogy elbe­szélgessünk az őket érdeklő kérdésekről. Meghatározott adatot nem mondhatnék. Tavaly télen a TIT-tet együttműködve a tanyaköz­pontok 20—25 százalékát kerestük fel. Ezen a télen tanyaközpontokban élő em­bereknek legalább 50 szá­zalékához szeretnénk eljut­ni. — A téli tanfolyamok be­népesítése is jórészt a mi feladatunk lesz. Mindenek­előtt a népfront bizottsági tagokat szervezzük ezekre. — Tovább szándékozunk segíteni azt is, hogy minél kevesebb analfabéta legyen a megyében. Nem olyan ré­gen dolgozik a népfront bi­zottságok mellett akcióbi­zottság. Egy járási és két városi bizottság munkáját a közeljövőben tanulmá­nyozzuk. Később pedig ki­cseréljük tapasztalatainkat azokkal, akik ebben a be­tűvetési akcióban résztvees- nek. — Eredményekről szá­molhatunk be előrelátható­lag, mert hogy csak néhány számot említsek, a kun-, szentmártoni járásban ez a bizottság a tavalyi iskolai évben száz embert segített hozzá ahhoz, hogy írástu­dásból vizsgát tegyen. És a következő iskolaévben ugyanitt, ugyancsak ennyi analfabéta tanítását vállal­ták. — A felnőttek közötti ál­lami oktatás előkészítése során felmérjük a népfront bizottsági tagok és aktívák iskolázottsági szintjét. Első­sorban a saját portánkon nézünk széjjel. Szeretnénk, ha a népfront bizottságo­kon belül csökkenne az egyes emberek közötti álta­lános műveltségbeli nagy szintkülönbség. Segítjük azt is, hogy a termelőszövetke­zetek tagjai közül minél többen elvégezzék a szak­munkásképző tanfolyamo­kat. Népszerűsítjük közöt­tük azt a lehetőséget, hogy ezzel egyidőben az általá­nos iskola hetedik-nyolca­dik osztályát is elvégezhe­tik. Ilyen, a mi elnevezé­sünk szerint kombinált tan­folyamok már voltak — Besenyszögön, Tiszaföldvú- ron és Ujszászon. E tanfo­lyamok tapasztalatait most dolgozzuk fel és ebből sok­mindent közkinccsé kell tennünk. A mezőgazdasági tapasz­talatcserékből is egyre töb­bet és hasznosabbat szán­dékozunk szervezni. A gé­pesítésnek, az öntözésnek, az állategészségügynek* a mezőgazdasági üzemszerve­zésnek néhány több fontos kérdéséről szándékozunk tanácskozni illetékesekkel. A szükséges több mint 500 mezőgazdasági szakmunkás szerződtetésében épp úgy közreműködnek bizottsá­gaink, mint annak a 107 brigádnak a segítésében amely a mezőgazdaságban a szocialista címént verse­nyez. Elfogadott elv, hogy aki a mezőgazdaságban dolgo­zik, értsen a géphez. Ezért a közeljövőben akcióbizott­ságot hazunk létre a me­gyében, amely az alapfokú traktoros tanfolyamok szer­vezését és a hallgatók be­vonását segíti majd. To­vábbfejlesztjük a mezőgaz­dasági szakkör-mozgalmat. A tavalyi négy helyett mc>st tizenötre toborozunk főleg olyan hallgatókat, akik már megszerezték a szakmun­kás képesítést, de szeretné­nek továbbtanulni. Űj dolog a törekvéseink­ben, hogy a tsz-ek társadal­mi — szociális és kulturá­lis, ellenőrző stb. — bizott­ságainak az illetékes akció­bizottságaink segítségével ugyancsak továbbképzést szervezünk. Külön figyelemmel le­szünk arra, hogy a tanács­tagok minél alaposabb po­litikai és szakmai tájékoz­tatásban részesüljenek eb­ben az évben. S ha mind­ezt; nem is dolgoztuk még ki részleteiben pontosan, talán az elmondottak iga­zolják, hogy sokirányúan törekszünk, törekszenek népfront bizottságaink a la­kosságnak segítséget nyúj­tani tanulásához, művelő­déséhez. Ml TE KÉZ JANI Faluhelyen egy-egy találó ragadványnév úgy hozzáta­pad viselőjéhez, hogy hol­táig nem tudja levakarni. Egész életében hordania kell annak mjnden terhét, így járt Vájó Jani is. Az embernyi legény ön­érzetét már régen sértette, hogy odhaza ő csak amo­lyan családtag-féle, akinek szombat estéken úgy kell egy kis pénzt kikunyerálm az anyjától bálra, szüreti mulatságra, vagy egy kis kocsmai poharazgatásra Az őszön aztán, kukorica­törés után, Jani otthagyta a falut és felment Pestre szerencsét próbálni. Egy­kettőre el is helyezkedett az egyik építőipari vállalat­nál — segédmunkásnak. Szépen keresett A mun­kásszállás és az üzemi konyha jóvoltából pénze is maradt. Minden szabad- s..mbaton — ami tudvale­vőleg kéthetenként van az építőiparban, fizetéssel egy. bekötve — egy-egy divatos, új ruhadarabot is szerzett. A kéthetenkénti hazalá­togatások alkalmával aztán hetykén mutatta magát az otthon maradt cimborák­nak, no meg a lányoknak: nézzetek meg, én már nem emilyen-amolyan falusi, ha­nem igazi pesti vagyokl Nemcsak öltözködése, be­széde, hanem egész maga­tartása is ezt hangsúlyozta. Vajó néni nem győzött panaszkodni a szomszéd asszonyoknak: elvette tőle a fiát a város. Jaj, csak jönne meg az esze, dolgoz­na itthon a tsz-ben, trakto­ros is lehetne! Aztán amit keres, legyen az övé. Meg­lesznek ők már maguknak ketten az öreggel. Jani lelkében a csendes­nek látszó felszín alatt vi­har dúlt Egy-egy cigaretta- szünetben faluról szakadt barátjával félrehúzódott. Ha az egyik ilyesmit mon­dott: nálunk már aratnak — a másik csak a fogát szívta meg a cigaretta he­lyett, Szívesen hazament volna már Jani, de hogyan lehet ezt szégyenkezés nél­kül megtenni? Az egyik szabadszombaton kiment a csápléshez, azon­ban még jobban elrontotta a dolgát. A törekkaparó lányoknál ott hevert a gép mellett, fo­gaival felfelé fordulva egy gereblye. Az évödö vidám hangulatban Jani a geré'o- lyével játszadozott. Kedve telt benne, hogy annak nye­le . meg-megemelkedett, amikor a fogakra lépett. Hetvenkedve meg is kér­dezte az egyik lánytól a szerszámra intve: — Mitek ez, Juliska? — I nagyobb nyomaték ked­véért teljes súlyával a ge- reblyére taposott. A nyél ebben a pillanatban úgy képen vágta, csak úgy csat­tant: — Az istenfáját a gereb- lyéteknek...! Kacagtak a lányok, irult- pirult. Jani. Egy kis kesehajú copfns a fiú elé perdült, fényesre kopott villával a kezében. — Hát ezt kitalálod-e, Jani: mitek ez? Kérdezd meg tőle, hátha ez is bemu­tatkozik neked, mint az előbb a gereblye Nem volt már gátja a nevetésnek. Kacagott az egész szérű és másnapra egész falu. Hogy odahaza ne legyen belőle Mitekez Jani, meg kellett maradjon Vajó Já­nos segédmu ikásnak — Pesten. Győri Mihá^

Next

/
Oldalképek
Tartalom