Szolnok Megyei Néplap, 1964. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

1964. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lobognak a zászlók az ősi vár fokán űyutű, a uyoScszáz éves város Korszerű iskola-rendszerré épül a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hálózata Nyolc évszázada küzd a város lakossága az életért. Küzdött a romboló folyó­val és a romboló törökök­kel. Itt élt Mátyás, fia, Kor­vin János, innen indult el a balsikerű Péró-féle lázadás. Híres boszorkányperek zaj­lottak itt még a tizennyol­cadik század elején is és új ártatlanokat hurcolt halál­ra a kommunizmust üldöző fehérterror kegyetlensége Gyulának sok adottsága van ahhoz, hogy idegenfor­galmi gócponttá legyen. A vár és környéke valóban vonzó és izgalmas tájrész­let. a fürdő pedig több holdra kiterjedő, gyönyörű parkjával, modem meden­céivel és sokak által dicsért gyógyvizeivel európai szin­ten is az elsők között le­het De ha már itt tartunk, akadt néhány furcsaság, amit nem tudtam megér­teni. Az egyik: az üzletek dél­ben 12-től 4-ig bezárnak. Ez egy kis faluban érthető, de ott. ahol az idegenforga­lomra rendezkednek be, teljesen elfogadhatatlan. A vár rondellájában, kerek bástyatornyában található eszpresszó este 10-kor be­zár. Még az olyan színházi előadásokon is, amikor szinte létérdekük lenne a nyitvatartás. Amikor ott voltam, vicclapba való eset játszódott le. Fél tízkor be­zárták a presszót azon a címen, hogy leltároznak. Pont a szünetben, összesen tíz előadás van az egész nyári évadban. Nem lehe­tett volna ezt egy előadás­mentes napon csinálni? A szálloda sem válik di­cséretére Gyulának. Szűk, korszerűtlen, szegényesen berendezett, össze van ke­verve a hivatali szobákkal. Víz nincs. Ez egyébként a meet csatornázás alatt álló városnak egyetemes problé­mája. A feltúrt utak, a ho­mokhegyek egészen Szol­nokra emlékeztetnek: mondjuk az állomás körül. Valóban stílszerű a vár tömör, erőt sugárzó, szinte egy darabból öntött épüle­te a romantikus drámák előadására. A gyilok és a méreg szinte valószerűen hatnak ebben a középkori környezetben. Miszlai Ist­ván, a várszínházi előadá­sok rendezője alaposan Ki­használta ezt a lehetősé­get. Nyolc órakor a legma­gasabb bástyafokon harso­nások intonálják a „Ha­zám, hazám...” első üte­meit. Ez Gyula város szig­nálja. Ezután kinyílik a várkapu, s a felvonóhídon keresztül a lejtős feljárón megjelenik a várőrség kö­zépkori spanyol egyenruhá­ban és kétoldalt' fáklyával felsorakozik. Közöttük megy fel a közönség, és falépcsőn keresztül jut el a várudvaron felépített 500 fős nézőtérre. A színpadon kevés díszlet, hiszen maga a várfal, ablakaival és ki­ugróival egyetlen nagy díszletként fogható feL Victor Hugo: Hemani című romantikus drámája került itt színre. A közön­ség minden este zsúfolásig megtölti a helyiséget, mesz- sse földről jönnek, még a Dunántúlról is. Az előadás szépen rendezett. A drámát alaposan meghúzták, lé- nyegretörően pereg a játék, romantikus nagy tablók, s az összeesküvők freskója kellemesek a szemnek. Miszlai nagyon helyesen, a környezethez alkalmazkod­va, az eredeti romantikus játékmódot választotta. Az már nem az ő képességein múlott, hogy az előadás még így is középszerűen sikerült A legtöbb színész nem tudott megfelelő éle­tet lehelni az amúgyis váz­latosan megírt jellemekbe. Pénteken kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok Július 24-én, pénteken este a szegedi Fogadalmi templom előtti téren fan­fárok hangja — a „Szeged híres város” kezdetű nép­dal bevezető dallama jelzi hazánk legjelentősebb nyá­ri kulturális eseménysoro­zata. az 1964. évi szabad­téri játékok ünnepélyes megnyitását. A Dóm előtti 700 négyzetméteres szín­padon a napokban az első bemutatók főpróbáit tart­ják. A 7500 személyes né­zőtéren most még csak a rendezők, a művészeti ve­zetők, kísérik figyelemmel a produkciókat. Egy-két nap múlva azonban már zsúfolt széksorok előtt ját­szanak majd a művészek. Augusztus 20-ig 15 elő­adásra kerül sor. A játékokat július 24-én Erkel: Hunyadi László cí­mű operájával nyitják meg. Bartók: A fából faragott királyfi című balettje és Honegger: Johanna a mág­lyán című oratóriuma, Far­kas Ferenc: „Vidróczki” című operája mellett az idén felújítják Verdi: Aida című operáját is. Méltán tarthat érdeklődésre számot a Magyar Állami Népi Együttes „Kisbojtár” című előadása. A játékok híre régeh túljutott már az or­szág határain. Az idén 20 országból több mint 11000 turista érkezését jelezték. CMT» Talán csak a Don Carlos-t játszó Szoboszlai Sándort tudnánk kiemelni. Messze kiemelkedett szereplőtársai közül. Igen jó volt még a vendégként a gothai herce­get alakító Fonyó István, a szolnoki színház művésze, aki néhánymondatos szere­pében szinte izzásba tudta hozni az egész színpadot. A kis motoros vonat kat- togva-zörögve távolodik Gyulától. A velem szem­ben ülő fiatal lány felte­kint vastag egyetemi jegy­zetéből. Beszélgetni kez­dünk. Szegedi Éva orvos- tanhallgató, a gyulai kór­házban gyakorlatot folytató fiatal leány mosolyogva mondja: — Gyula? Nekem hihet, mert én békéscsabai va­gyok, azaz egy a riválisok közül. Egy éve vagyok itt és nagyon megszerettem a várost. Valami egyéni bája van és ezek az emberek úgy tudnak lelkesedni, amit máshol nem tapasz­taltam. Szeretik a várost és szeretik egymást. Én itt is otthon vagyok. Ügy látszik, ez volt a ti­tok. Az első perctől kezdve — elutazásomig én is ott­hon éreztem magam. Hernádi Tibor vizsgáztak a szolnoki álta­lános iskolák esti és leve­lező tagozatán. Ebből hat­vannyolc az alapismereti tanfolyamra jártak száma és négyszázhuszonhatan vé­gezték el a nyolcadikat. — Melyek voltak a leg­jellemzőbb tapasztalatok? Ezt kérdeztük Hajdú Fe- renctől, a szolnoki Dolgo­zók Általános Iskolájának igazgatójától. — Ezt már többször elmondottuk, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: a le­morzsolódás lényegesen na­gyobb a fiatalok, mint a harminc-negyvenévesek kö­zül. A Délibáb utcai is­kola átadott az év folya­mán a dolgozók iskolájá­nak egy osztálynyi túlko­rost, aMk szinte egytől egyig abbahagyták a tanu­lást. — Sikeresek voltak vi­szont az üzembe kihelye­zett osztályok. A kőolajnál, az ERDÉRT-nél, a papír­gyárban és a Piroskai gaz­daságban úgynevezett költ­ségtérítéses osztály műkö­dött. Bizonyos létszámon alul külön osztályt csak költséghozzájárulással tart­hatunk fenn. Ezek az üze­mek készséggel vállalták a dolgozók iskoláztatása ér­dekében az anyagi áldoza­tot is. — Hadd említsem meg — folytatta Hajdú elvtárs — a Budapesti Fűrészek és az ÉRDÉRT párttitikárát, a TITÁSZ szakszervezeti elnökét, akik átlagon fe­lüli energiával támogatták a tanulást, állandóan el­lenőrizték az órákat, segí­Három évvel ezelőtt nyitották meg kapuikat az első, mezőgazdasági szak­középkádereket képző fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikumok. Ezek a hazánk­ban teljesen újszerű isko­lák gyorsan meghódítot­ták a fiatalokat. Az első évben a spontán jelentke­zők a férőhelyeknek még csak 22 Százalékát foglal­ták el; Az idén viszont már a nagyarányú túlje­lentkezés okozott gondot; A napokban éppen ezek megbeszélésére jöttek össze a község gazdasági és társadalmi szerveinek veze­tői, fiatalok és idősek. E vi­tafórumnak az lett volna a célja: megtalálni a módját a keresetszerű kártyázás, a részegeskedés megszünteté­sének. Azért csak lett volna, mert a hogyan megtalálása helyett — egy­két hasznos javaslattól el­tekintve — panaszkodás jellemezte a beszélgetést. Akadtak, akik az egész ügyet leszűkítve, csak a fia­talokkal foglalkoztak — holott azokkal van a legke­vesebb baj. Mások tárgyi feltételek hiányára hivat­koztak: elsírták ez sincs, meg az sincs. Ami a tárgyi feltételeket illeti — a jelen helyzetet tettek az iskolába járó dol­gozók problémáinak meg­oldásában. — Megindult már a jövő tanév szervezése? — Még nem. Már fel­vettük a kapcsolatot az SZMT-vel, ' tárgyaltunk az üzemekkel. A tulajdonkép­peni szervező munka a be­iratkozások időszakában, augusztus elsejétől indul meg. Az a célunk, hogy senki se morzsolódjon le, mindenki folytassa tanul­mányait. Az új tanévben szeretnénk délelőtti osztá­lyokat is indítani, azok számára, akik délelőtt ér­nek rá, mint például a mozdüzemá alkalmazottak, a vendéglátóipariák és azok a háziasszonyok, akik es­tére főznek férjük, vagy gyermekeik időbeosztása miatt. Arra törekszünk, hogy csökkentsük a leve­lező oktatást, mert eddigi tapasztalatunk szerint a tanulási gyakorlattal nem rendelkező dolgozók számá­ra nagy nehézségeket je­lent ebben az oktatási for­mában akárcsak minimális eredményt is felmutatni. — Van-e valami kíván­sága az iskola tanári ka­rának? — Egy: a vállalatok, üze­mek vezetői az eddiginél lényegesen nagyobb segít­séget adjanak a műszak­probléma megoldásában. — így a mulasztások csökkent­hetők, és a dolgozók kedve sem megy el a tanulástól. Mi a magunk részéről ma­ximális segítséget igyek­szünk adni ahhoz, hogy minél többen szerezhessék meg a ma már nélkülözhe­tetlen alapműveltséget A budapesti Maglódi úti állattenyésztési állategész­ségügyi, a kecskeméti sző­lő-, gyümölcstermesztésí, a péceli baromfitenyésztési, a gépészeti és még több felsőfokú mezőgazdasági technikumban a túljelent­kezés majdnem 100 száza­lékos volt; A következő években az állam nagy összegeket fordít a nagyon jól bevált iskolák fejlesztésére. Az ötéves terv végéig 15 fel­figyelembe véve — igaz. Most tatarozzák a kultúr­házat és a mozin, valamint a kis cukrászdán kívül más szórakozóhely nincs is. De hogy nincs, ennek egyik oka éppen a részegeskedés. Nemrégiben tatarozták a IV-es számú italboltot. Iga­zán szép volt. Ma már — elnézést a kifejezésért — sokszor a tsz bármelyik gazdasági épülete tisztább, mint ez az italbolt. Hiába takarítják. Nyitás után — délelőtt vagy délután — egy óra múlva már kidöntött ital az asztalokon, széke­ken, borgőzös vitatkozás, nem ritkán veszekedés ta­pasztalható. És addig, míg néhány ember — akik va­lósággal ezt a helyiséget te­kintik otthonuknak — min­den nap megjelenik ott és botránytkeltően viselkedik; az italboltból sosem lesz szórakozóhely. Kérdés, hogy ki kíváncsi ezeknek a borbarátoknak naponként ismétlődő du- hajkodására? És kinek van szüksége arra, hogy lefi­zesse a tanulópénzt a kár­tyatudományért a vasút­árokban Hiszem, hogy senkinek. De ki akadályozza, szün­tesse ezt meg? Egy-két em­ber kiadhatja lelkét, akkor sem tehet semmit. Többre van szükség: az egész köz­ség összefogására. A földművesszövet­kezet, mint már annyi­szor. most is segíteni akar. A IV-es számú italboltot reprezentatív szórakozó-* hellyé szeretné átalakítani, ahová családok, fiatal pá­rok járhatnának. Megol­dódna a szombat-vasárnapi ötórai tea problémája is. Csakhogy az átalakításhoz az fmsz is segítséget kér. Az italbolt helyett má­sik helyiség kell egy vendéglőnek. Épület és pénz van. Most a MÉSZÖV engedélyére várnak. A ken­gyeliek remélik: nemhiába. Persze ezzel még nem szűnne meg a túlzott italo­zás, s lehet, hogy az új he­lyiségbe is betérnének a hí­vatlan vendégek. A követ­kező lépést az ott józanul szórakozóknak kell meg­tenni. Küldjék ki a része­geket, figyelmeztessék a rendbontókat, s főleg ne szolgálják ki az ittas em­bert. S ezt addig is meg lehet, sőt meg kell tenni, míg az átalakítás nem tör­ténik meg. A kezdet-kezdetén nehéz lesz ez, hiszen mindenki is­mer mindenkit, s csaknem barát, rokon az egész köz­ség. De a rendőrség és az fmsz vezetőinek az eddigi­sőfokú technikum költö­zik új, korszerűen felsze­relt épületekbe; Az első ez év őszére készül el Ka­posvárott. Az új iskolákhoz kap­csolódó diákotthonokban 3—4 ágyas lakosztályok biztosítják a teljesen za­vartalan tanulást; A fej­lesztési program megvaló­sításával a felsőfokú me­zőgazdasági technikumok hálózata korszerű iskola- rendszerré épülj (MTI) nél is sűrűbb ellenőrzése elindíthatná ezt a változást És ha ehhez még a társa­dalmi szervek segítsége is járul, az eredmény egészen biztos, pozitív lesz. A vitafórumon a la­kosság segíteni akarásának, lelkesedésének hiányát is, mint okot említették. Nem tudok igazat adni a felszó­lalóknak. Nincs baj a segí­teni akarással, a lelkese­déssel. Az igény, hogy töb­bet és jobbat állítsanak eló, ma sem tűnt el az embe­rekből. Sőt, móginkább egy­más eszére. munkájára kényszerülnek, ha előbbre akarnak lépni. Csakhogy ezt a lelkesedést, segíteni akarást irányítani kell, mi­nél több embert meghall­gatni. És ennek a meghall­gatásnak, tapasztalcserének legközvetlenebb útja a be­szélgetés. Ez azt is jelentené: az emberek megtanulnának törődni, véleményt monda­ni maguk dolgairól. Esetleg javasolnák a „hogyant'’, ugyanakkor önmagukba lát­va előbb vagy utóbb meg­változnának. Az ilyenfajta beszélgetés egyik területe a munkahely, ahol a gazda­sági vezetők hatnának jel­lemükre. A másik a családi fészek, ahol viszont a tár­sadalmi szervek segíthetné­nek sokat. És ha még ezek- után sem történne válto­zás, a végső eszköztől, az elvonókúrától sexn szabad visszariadni. Ez a nevelési módszer — a beszélgetés — a kártyá­sok részére is jó recept. Bár ebben az esetben, mi­vel a hazárdírozás törvé­nyileg tiltott, a rendőrség erélyes fellépésére is szük­ség van. Persze könnyű mindezt leírni — mondhatják so­kan. De hová menjünk sza­badidőnkben? Hol szóra­kozzunk? Attól függetlenül, hogy igazuk van a kérdés feltevőinek, ne igyák le magukat, s ne veszítsék el havi keresetüket. A kérdé­sükre azonban választ kell adni. Éspedig nem papíron Az erőkhöz mérten a ter­melőszövetkezetek és a köz ség is létesítsen olyan klu­bot, vagy klubokat, ahol idős és fiatal egyaránt meg­találja a tanulási, szórako­zási lehetőséget Egyszerre nem lesz minden, az biztos De fokozatosan fejlődve ezek a klubok jól irányított vezetéssel alkalmasak lesz­nek arra, hogy a kis község lakói és a termelőszövetke­zetek gazdái szellemi igé­nyeiket kielégítsék. És biz­tos vagyok abban, hogy az, ott szórakozva tanultakat a gazdasági területen, mun­kájukban gyümölcsöztél' majd. dajnár Józseí Nyolc híján ezren Á község lakéi összefogásával.. Tenni kell valamit Kengyelen a túlzott italozás és a hazardírozó kártyások ellen Vasárnap délelőtt van. Az utcán ittas emberek méregetik az út szélességét. A „vasútárokban” né­hány embernek melege van. Sokat vesztettek kár­tyán. Nem százasok, ezresek úsztak el. Megszokott kép ez Kengyelen, ahoj családi vi­szályok szülője az italbolt, a kártya. Napról-napra többen vannak, egyre több embert ragad magával e két káros szenvedély. Nincs senki, aki megaka­dályozza?

Next

/
Oldalképek
Tartalom