Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
1964. június 7.; SíOfclfOC MEGYEI IffiPWP 7 Külföldi FILMHIREK Kié volt és az irodalmi kávéház? KÜLÖN arról talán nem is kell szólni, hogy tulajdonképpen mi az irodalmi kávéház, hiszen megindulása óta csütörtök délutáni rendezi nyei immár hagyományosan hozzátartoznak Szolnok kulturális életéhez. Új kezdeményezésről van szó, országosan újról, talán ezért is van az, hogy eddig csak a színházi KISZ- szervezet és a vendéglátó- ipari vállalat félig-meddig ■„magán”-jellegű vállalkozása volt. Az illetékes szervek tudomásul vették és inkább csak az országos visszhang után figyeltek fel rá jobban. Sokan vendéglátóipari rendezvénynek tartották és úgy gondolták, mint ilyennek, a támogatása is kizárólag a vállalatra tartozik. Miben realizálódott vajon ez a támogatás? A vállalat biztosítja a helyiséget (ezért irodalmi kávéház), a plakátok készítését, fedezi a szerzői és rendezői jogdijakat, amelyeknek ősz- szege az illetékes országos szervek segítőkészsége folytán nagyon minimális. — Mindezt könnyen megteheti — vetik közbe az előbb idézett vélemény hangozta- tói —, hiszen a vállalatnak a csütörtöki műsorok üzleti hasznot hoznak; Az Árkád eszpresszónak a műsor alatti maximális forgalmi bevétele — egy esetben — ezer forint volt, átlagosan négy-ötszáz forint között mozog, nem sokkal több, mint más hétköznapok hasonló időszakában. A bevételnövekedés tehát nem jelentős. A vendéglátóipari vállalatot — amikor helyet adott az irodalmi kávéháznak, elsősorban a színvonalemelés, az erkölcsi haszon biztosítása vezette. Természetesen az irodalmi műsorok olyan törzs- közönséget biztosítottak az 'Árkád eszpresszónak, amely máskor is ott issza meg a feketéjét. Ezt már közvetve üzleti haszonnak is nevezhetnénk; AZ ÉVADBAN bemutatott harminchat előadás közül mindössze négy produkciót támogatott anyagilag más szerv. A Behár szerzői estet és a Shakespeare-em- lékműsort a városi tanács művelődésügyi osztálya, a megyei költők, írók irodalmi estjét a rádió finanszírozta, és szintén a városi tanács művelődésügyi osztálya költségvetésének terhére a Pódium színpad Odysseia előadását mutatták be. A többi műsort — kizárólagosan önköltségi alapon, az ötforintos belépődíjakból rendezték. Az irodalom, a kezdeményezés iránti lelkesedésre jellemző, hogy a nagynevű fővárosi művészek sem ragaszkodtak a magasabb fellépti díjakhoz, hiszen ezt az irodalmi kávéház bevételéből amúgy sem tudták volna biztosítani számukra. Átlagosan 450—480 forint az az összeg, amely esetenként a tiszteletdíjak és egyéb költségek Oegvszedő, műsz.ak. stb.) fedezésére a rendelkezésre áll. A bevételnek ilyen alakulása képet ad a látogatottságról is. Az Árkád eszpresszó befogadóképessége körülbelül száz személy. A közönség a helyiséget meg is tölti, nem egyszer zsúfolásig. Az érdeklődés, az igény az elmúlt néhány hónapban csak növekedett az irodalmi kávéház műsorai iránt. — De voltaképp kikből is áll ez a közönség, kik azok, akik hétről-hétre megtöltik a presszót? Irodalmi igényeik kielégítéséért, vagy megszokásból, esetleg valamiféle sznobizmusból ülnek be az emberek? — Örvendetes, hogy nagyrészük fiatal és többségük valóban igényli is az irodalmi élményt, amelyben része lehet. Megfigyelhető, hogyan cserélődnek Az első hónapokban talán egy kicsit divat is lett az irodalmi kávéházban meginni egy feketét. Ám később azok, akik nem találták meg tényleges „igényeik” kielégítését, lassan elmaradoztak. Jöttek helyettük újak, akik hűségesen kitartanak. JELENTŐS népművelési funkciót töltött és tölt be az irodalmi kávéház, bár műsorai nem mindig voltak egyenletesen magasszínvo- nalúak, akadtak közöttük olyanok is, amelyek sehogy sem illettek bele arculatába. Ilyen volt az évadzáró előadás, mely sajnálatos módon méltatlannak bizonyult az irodalmi kávéház színvonalas hagyományaihoz. És a kzönség erre mindenkor jó érzékkel reagált. Meggyőződhetünk arról is, hogy az első visszhangok után országosan még ma is számontartják ezt a kezdeményezést. A Film, Színház, Muzsika 17. számában két párizsi kávéház-színhá- zat mutat be. Végül a cikk írója megjegyzi: „Az újszerű intézmény figyelmet érdemel magyar szempontból is, hiszen nálunk is van két kávéház-színház, egyelőre vidéken, az egyik Szolnokon, a másik Székesfehérvárott”. Azon persze lehetne vitatkozni, hogy a szolnoki Árkád presszó mennyiben kávéház-színház. Egy azonban biztos, hogy sokkal nagyobb figyelmet, támogatást érdemel. Van egy miniszteri rendelet, aminek értelmében vendéglátóipari heyiségben tartott rendezvénynek művelődési szervek semmiféle anyagi támogatást nem adhatnak — ám e rendelet megszületésekor még nem működtek irodalmi kávéházak. Ilyen jellegű rendezvények esetében ezúttal talán a minisztérium is engedményt tehet, hiszen itt a műsor nem elsősorban szórakoztató, hanem irodalmi jellegű, és nemhogy hátrányára lenne, inkább megfizethetetlen előnye az az intimitás, amit éppen a kávéházi környezet kölcsönöz. ILYENKOR f évad végén mindig fel szokták tenni a kérdést: hogyan tovább — a következő évadban? A jövőben szélesebb anyagi és erkölcsi bázisra kell alapozni az irodalmi kávéház rendezvényeit. Irányítása maradjon továbbra is a színházi KISZ szervezet kezében, hiszen ezért a kezdeményezésért elsősorban őket illeti a dicséret, ám hozzanak létre (akár társadalmi alapon is) egy bizottságot, amely segítséget nyújtana a műsorok esetlegességének kiküszöbölésében, tervszerűbbé, még színvonalasabbakká tenné azokat. A művelődési szervek vállalják ei anyagi támogatását, és azt hisszük, hogy a jövőben a vendéglátóipari vállalat is szívesen nyújtana az eddiginél nagyobb segítséget, esetleg talán néhány tiszteletdíj költségét is vállalná. Az ügy mindenesetre megéri, hogy jobban törődjünk vele. Rideg Gábor Szemjon Szkolnyikov szovjet rendező és Mamiko- kir operatőr Kubába utazott, ahol filmet készítenek Hemingway életéről. A filmben helyet kapnak azok a felvételek is, amelyek bemutatják az írót családja körében, találkozását Fidel Castroval, Mikojannal. A filmet Konsztantyin Szimo. ngv kommentálja majd, mint egy utazási visszaemlékezést, amikor Kubában tartózkodott Hemingway vendégeként. * A Film című lengyel lap írja, hogy a háború befejezése óta Amerikában 1700 tudományos-fantasztikus tárgyú, science-fiction film készült. Valamennyi abszurd körülmények közé vitte a nézőt. Amióta azonban a prózában megjelent science-fiction történetek mind közelebb igyekeznek kerülni a valósághoz, a hasonló tárgyú filmek is kénytelenek feladni elképesztő történeteiket A Paramount ROBINSON A MARSON című legújabb filmjét rakéta szakértőkkel tárgyalta meg, a történet valóságos körülményeket igyekszik megrajzolni, amelyekkel az űrhajósoknak a Mars bolygón szembe kell nézniük. * Mary Pickford áthajózott Európába, hogy ■ az itteni filmtárakban felkutassa hajdani filmjeit, amelyekből dokumentumfilmet állítanak össze az életéről. * Michele Gandin olasz újságíró filmriport sorozatot készít KI ÖLTE MEG JOHN KENNEDYT? címmel, KILÁTÓ Huszonegy mai szovjet novella Értékes és régvárt könyve az Ünnepi Könyv hot kiadványainak a Magvető kiadáséban megjelent Kilátó. Huszonegy mái szovjet novellát tartalmaz a kötet, Elbert János és Lénáit Éva igényes válogatása. Egy élő irodalmat csak az ismerhet, aki állandó figyelemmel kíséri a legújabb műveket, észrevéve bennük a változást, a fejlődés lényeges vonásait. — Minden irodalomnak vannak stagnálási korszakai, ilyen volt a szovjetében a személyi kultusz ideje, de egyes művek ekkor is komoly értéket jelentettek és segítették az új fejlődési szakasz kibontakozását. Ennek az új szakasznak igen szemlélet« bemutatója ez a huszonegy novella. Témában, feldolgozás módjában is eléggé különbözőek s kiemelkedő mesterművek mellett megtaláljuk a szerényebb írói munkákat is. Összességükben azonban — s ez a válogatók gondosságát dicséri — valami nagyszerű frisseség árad belőlük. Mi ez a frisseség? Először: az új politikai vonal frisseségének kitűnő művészi vetülete. Üj optimizmus, reálisabb, nyugod- tabb, nagyvonalúbb. Természetes biztonságérzet. A másik, amiben frissnek érezzük ezeknek az írásoknak levegőjét, az a közösségi érzés, mely magába olvasztja a legszebb hagyományokat. Hasonlóképpen beszélhetünk az egyén szerepének újszerű bemutatásáról Az egyén sorsának, érzéseinek, vívódásainak bemutatásában nagyszerű hagyományok vannak az orosz irodaiamban. Az említett korszakban az 1 egyén csak csavarja lehetett egy hatalmas szervezetnek. Most a legszebb hagyományokat tovább folytatva az egyén új arca jelenik meg. Csaknem mindegyik novellának egy központi hőse van s az ő életén át látjuk a közösséget Vagy néhány ember egyéni életének egymáshoz való viszonylatában. Kiindulás — és ez is általános a kötet íróinál — az élet emberközeli, sokszor igen aprólékos bemutatása. Egyik-másik írásnál ez a módszer naív egyszerűségű kis történetet eredményez (Borisz Szergunyenkov: Nasztya). Máshol a jó koncepció túl részletező, terjengős elbe-. szőlősben veszti erejét (Vlagyimir Szolouhin: Hazai kenyér). Ezzel szemben rövidségében is mesteri finomságú lélekrajzot kapunk egyik-másik novellában (Jurij Kazakov: A szigeten). Itt-ott kísért még a tanmese a mai szovjet irodalomban, de hogy egészében mennyire elhalványul, háttérbe szorul, az a mi irodalmunknak is példamutató, íróink számára elgondolkoztató lehet. S ha van is egy ilyen ebben a kötetben, stílusának sok frissesége, eleven lüktetése érdekessé teszi. (Gleb Gorisin: Föld). A stílus elevensége, változatossága, borongós és triviális, filozófikus és egyszerű leíró részletek míves aránya teszi élvezetessé és iól megoldottá a kötet egyik kiemelkedő novelláját — Drámaisága és ábrázolási mélysége a műfajnak is igazi kitűnő példája, novella a szó igazi értelmében. (Anatoli j Glagyilin: Az új év első napja). A legjpbb írások közül kettőt szeretnénk különösen kiemelni. Az egyik Emmanuil Kazakevics: Vendégségben című műve. Iván Jermolájev. Magnvi- togorszk hires olvasztóra vendégségbe várja az apját. Huszonnyolc éve nem látták egymást Apja új, ifjú felesége üldözte ei Ivánt a szülőfalujából. — Most nemcsak Iván, hanem barátai, kollégái is valóságos ünnepléssel fogadják az öreget, aki úgy látszik nagyon elégedett s büszke a fiára. Mi lesz azonban a vége? Mikor hazamegy, bepereli a fiát tartásdíjért. Kiderül azonban, hogy neki is van valami jövedelme. Végül még rosszabbul jár: a bíró kevesebbet ítél neki, mint amit eddig kapott, Iván 'úgy érzi ezek után, hogy Magnyitogorszk az ő igazi szülőföldje. Így mutat ez a novella, a múlt és jelen összeütközésének bemutatásával a jövőbe is, anélkül, hogy perspektívák még pontosan meg nem rajzolható körvonalait akarná megmutatni. — A másik: Maja Ganyina novellája: Nasztya gyermekei. Mély meggyőződésünk, hogy felnőtt embert elsősorban maga az élet tud átnevelni s az is főként akkor, ha erőtelies változást hoz az egyén életébe. Ganyina novellájában fel sem vetődik a durva, kizárólag munkájának . s magának élő Fjodor csak egyéni ráhatásokkal történő átneve- lésének illúziója. Feleség 3 halálos betegségének híre vezeti vissza őt az otthonhoz, a családhoz, majd az anya nélkül maradt gyerekek felnevelésének gondja teszi emberré. De ekkor sem jelentkeznek magukat nevelésre hivatottnak érző okosok, nem, egy hatalmas sodrú új élet, egy egész társadalom segítségébe sűrűsödik minden egyéni okosság. Mert egy ember magában semmit sem tehet. Se felemelkedni, se mást felemelni nem tud. De mindenkinek meg kell tennie a magáét ott. ahol a közösség tőle megkívánja. így bontakozik ki ebben a novellában is egy új közösségi erkölcs s ezt mutatja az egész kötet oa- norámája. Lőrinc Loránd I Egyik megyei intézményünk dolgozója panasszal fordult a szerkesztőséghez. Panasza olyan jellegű volt, amiben csak az intézmény vezetője tudott volna segíteni. Kérdeztük, fordult-e hozzá? Sajnos, személyesen nem tudtam bejutni hozzá, — válaszolta. — Kissé furcsa. Eljártunk az ügyében. Megmozdult a gépezet. Talán orvoslást nyer panasza. Az intézmény vezetőjéhez még mindig nem tudott bejutni, s azt hisszük, ebben a főnöke nyugalmát cerberusként óvó titkár is ludas, Erre abból következtetünk, hogy amióta a panaszos szerkesztőségünkhöz fordult, s erről a titkár tudomást szerzett, nem köszön vissza panaszosunknak, munkatársának. Ez is furcsa. KIS „FESZEK-KL SZOLNOKON? Pénteken este a Hazafias Népfront klubjában találkoztak a művészeti ágak szolnoki képviselői és a művészet barátai. Ezt a kis találkozót a Hazafias Népfront megyei titkársága a szolnoki művészetbarát kör megalakítása érdekében kezdeményezte. A megjelentek nagy száma azt bizonyította, hogy ez a kezdeményezés a művészek és művészetbarátok jogos igényével találkozott. Egy olyan fórum létrehozása régi hiányt pótolna városunkban, ahol a művészek megismerkedhetnének egymás munkájával, a közönséggel és alkotó viták, eszmecserék hasznos légkörében megbeszélhetnék, tisztázhatnák a mindannyiunkat érintő közös problémáikat. törekvéseiket. Kapás Rezső, a városi tanács vb elnökének üdvözlő szavai után a népfront nevében Hegedűs Lajos Ismertette a megalakítandó klub működésének tervezetét. Az előterjesztés után élénk beszélgetés, vita alakult ki a jelenlévők között. A baráti kör, vagy klub tevékenységéről, céljairól különböző elképzelések néha egymásnak ellentmondók is vetődtek fel. A vita lezárását követően a Hazafias Népfront különböző akcióbizottságainak (műszaki, mezőgazdasági stb.) mintájára vezetőséget jelöltek ki. A klubhelyiségben, ahol a művészek és művészetbarátok találkoztak a szolnoki, képzőművészek alkotásaiból egy kis, kamarajellegű kiállítást rendeztek, majd az est lezárásaképpen Széplaki Katalin énekelt egy operaáriát és Mezriczky La- josné művésztanár hegedűjátékában gyönyörködtek a jelenlevők. Vinokurov: A SZEMEIMMEL Elmegyek, komor visszavonhatatlan teljes elámulással. És nem újulok füvek, virágok zümmögök anyagában. Nem marad énemből semmi, és nem veszek részt a szüntelen körforgásban; Miért áltatnám magam? Már nem én leszek — csupán omló hamvam marad; Hazudnak mind a poéták! Mert könyörtelen a valóság: „Senki pihen a hant alatt a temetőben. Eljössz majd és rádőlsz esernyődre, álldogálsz a domb felett a Senkinél, és aztán — letörlőd könnyedet... De a fiú, ha olvassa a tűnt költő verseit, a végtelenbe —oTtieimmel tekint. Fordította: Szelepcsényi Edi. VÉLEMÉNYÜNK A babonás állatorvos A megyei tanács szákállatorvosa, Orosz doktor jászberényi és tiszafüredi kollégájával egyetemben nagy út előtt áll. Minhár- man Algériába utaznak hosszabb időre, hogy a szocialista útra lépő Algéria állategészségügyi szolgálatának kiépítésében segítsenek. A megyei szakállatorvost megkértük, tájékoztassa erről olvasóinkat. Ö azonban azt tartja — szó szerint idézzük: „Babonás ember vagyok és amiről sokat beszélnek, abból semmi jó nem sikerül.” Ezzel utasította visz- sza — előbb ugyan vállalta — olvasóink informálását. Szokatlan és érhetetlen eset. Mert babonában hinni magánügy. Az olvasók tájékoztatása viszont közügy. A kettőt összekeverni nem lehet. Egyébként sem hisszük, hogy a megyei tanács szakállatorvosa valóban ennyire babonás lenne. Ügy véljük, inkább csak kibúvó ez a funkciót viselő emberek elemi kötelessége, a közvélemény tájékoztatása alól. Kevés a dorgálás Az egyik szolnoki vállalatnál történt. Fizetés Utáni napon, kissé ittas állapotban az egyik női dolgozót férfi munkatársai lefogták, — becipelték egy szobába, ott többek szemeláttára levették legkényesebb ruhadarabját, s egyéb szeméremsértő dolgokat műveltek vele. Senki nem akadt, aki megakadályozza. A női dolgozó mély szégyenérzetében azonnal elszámolt, s otthagyta a vállalatot. Minderről munkatársunk ott jártakor, nem sokkal az eset után, tudomást szerzett. Elítélendő, megvetendő dolog egyrészről, másrészről nagyon Szomorú eset. Semmiképpen nem újságcikk témája. De azért figyelemmel kísértük, nő történik. Munkatársunk egy hét után érdeklődött a vállalat vezetőjénél. Azt a választ kapta, hogy a tett elkövetőit jól megdorgálták. Ennyit, nem többet. Véleményünk szerint egy ilyen ügyet ilyen felelőtlenül, könnyedén elintézni nem lehet. Reméljük, akad illetékes, aki kinek-kinek kiszabja, ami jár a szégyenletes esetért. Ehhez, ha szükséges, szerkesztőségünk további adatokat szolgáltat, Azért köszönni még lehet