Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
II MSOLNOK MEGYEI !íftft,4P 3 Az ígéretek nyomóban A földek, a gépek parancsnokai Ez év február 20-áa és március 13-án a Tiszamettti Vegyiművek beruházásaiban résztvevő és együttműködő vállalatok közös tanácskozáson állapodtak meg az egyes munkák batáridejének lerövidítésében, illetve abban, hogy milyen program szerint dolgoznak. * A krxolit-üzem különböző szerelési területeinek folyamatos átadását — a szerelési ütemnek megfelelően — ígérte meg az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. (A továbbiakban ÁÉV.) A munkát május 10-re kellett volna befejeznie. Ezzel szemben az üzem tartályparkjának alapjai még nem készültek el, — ezért közel egyhónapos határidő eltolódás várható; Hasonló a helyzet az érlelő-raktár esetében is. A megállapodás szerinti ütemet nem tartják be, sőt ezen a helyen alig-alig jutnak valamit előbbre az építésben. A technológiai anyagtároló területek közül egyetlenegyhez sem fogták hozzá. Ezzel a Vegyiműveket Szerelő Vállalatnál már elkészült gépek és berendezések leszállítását akadályozták meg. A VEGYSZER joggal sürgeti a TVM-et, mivel e berendezéseket már nem tudja hol tárolni; Nehézkesen halad a műhelycsarnok építése is; Az alapozással elkészültek ugyan, ám az elemek elő- regyártását még nem kezdték meg. így a szerelő-kirendeltség munkája válhat idővel szinte lehetetlenné. örvendetes viszont, hogy a DG feltáró és a nyers- foszfát-raktár építése megközelíti a programban rögzített ütemet. A jelek szerint ezzel előreláthatólag már nem lesz baj. A beruházónak nemcsak az építőipar okoz gondot a kriolit-üzemnél, hanem például az Élelmiszeripari és Gépgyártó Vállalat is. A feltárókamra elkészítésére vonatkozó TVM-meg- rendelést a dokumentáció elküldése után egy évvel igazolta vissza: 1964. szeptember 30-i határidővel; A február 20-i kooperációs tanácskozáson a két fél meg is állapodott, hogy milyen ütemben történik majd a berendezés egységeinek szállítása; Az első küldemények még május Kackiás, hegyesre pedert bajusszal ékesített szani- téct is megörökített a haditudósító 1914-ben a 29-es ezred katonái közül. A tudósító nem volt ugyan gyakori vendég az ezrednél, de nem is először járt ott. Akkor azonban olyan furcsának tűnt, olyan váratlanul jött. Riadó előzte meg érkezését. Igaz, nem az 6 tiszteletére volt á riadó, hogy is lett volna, hiszen csak zászlós rendfokozatban feszített, és fiatal is volt. Szóval az ezredkürtos riadója után néhány perc múlva már ott álltak valamennyien menetkészen. Aztán megjelent a parancsnok, eközben kapott itt is, ott is lencsevégre egy-egy katonát a filigrán kis fényképész, a haditudósító. —- Majd küldök képet — ígérte meg valamennyinek, a szanitécnek is. Két év múlva lőtt. sebbel vitték a tábori kórházba a tudósítót. A szanitéc is ott volt. A tudósító megismerte, s a ké- SfiÜfiíiCÍÍB tilt» első napjaiban meg kellett volna érkeznie; Hiába várták és várják még most is a TVM-ben. Bár a KISZ védnökség keretén belül a vállalat alapszervezete sok problémát megoldott az említett gépgyár helyett; Ez a huzavona a legkevesebb egy negyedévvel meghosszabbítja az eredetileg vállalt határidőt Ismét panaszkodnunk kell az ÁÉV-re. Az új lengyel kénsavgyárnál a technológiai szereléshez tartozó alapokat — a kénolvasztókádak betonozási munkáinak kivételével — május 30-ra elkészítették; Ám a fúvóház darupályáját a mai napig nem fejezték be. Emiatt a darukat nem lehet felszerelni, aminek következtében a gázfúvók elhelyezése jelentős késedelmet szenved; Ennél súlyosabb problémát is okozott az építőipari vállalat. Az erőmű munkaterületét május 15-ig át kellett volna adnia a Láng- és az Április 4 Gépgyár szerelőinek. Ez nem történt meg; Az alsószintű alapok elkészítése, az üvegezés, a végfal építése még És most nézem a képet, nézem a tulajdonosát. A hasonlatosság tagadhatatlan, de hol van már a pedert bajusz, az egyenes derék, a fiatalos, hetyke tartás. A fél évszázaddal az is elmúlt. De Gácsi József ha egy-két dolgot el is felejtett, ezt a zászlóst nem tudta. A fénykép emlékeztet. Emlékeztet arra, hogy akkor látta utoljára szüleit, testvéreit, szülőföldjét, akkor indult ki a frontra. Nemsokáig szolgálta az Osztrák—Magyar Monarchiát. Fogságba esett. Az volt ám egy furcsa eset. Még úgy aludt el, mint szabad katona, s úgy ébredt, mint fogoly. Fiatalember volt, udva- rolgatni kezdett. Mert azért háborúban is volt erre idő. Férfiemberek nem igen voltak akkor a városban, még öregek se, akik őrizték volna a lányokat. így adódott, hogy megismert egy orosz kislányt. Egy munkásszálláson lakott többed magával. Nem voltak vadak. Sőt. Jö6ÍS8 fiil&BQ mindig hátra van. Miután dolgozni nem lehetett, a szerelőket a Láng Gépgyár Lengyelországba kyldte egy másik munkára. Ezzel egy óriási küzdelem és jóakaratú összefogás eredménye hiúsult meg. Ugyanis a KlSZ-véd- nökség erőfeszítéseinek árán a turbinákat egy évvel a határidő előtt leszállította a gyártó vállalat a TVM-nek. Csak azért, hogy a lengyel kén- savgyár próbaüzemét 1964. októberében megkezdhessék. Ez most nagy veszélyben van, sőt megvalósulása már-már elképzelhetetlennek látszik. Nem kétséges, hogy ezért elsősorban az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat felelős; Az említett tanácskozásokon a vállalatok képviselői megvalósíthatónak látszó Ígéretekkel nyugtatták meg a TVM-et. Egyes vállalatok viszont olyan probléma-dzsungelbe kényszerítették a beruházót, hogy az emberben okvetlenül fel tolul a kérdés: ezek után merjen-e hinni az adott szónak? adott pletykára okot. Resides volt. A szomszédok ugyan tetették az alvást esténként, de éberen figyeltek, hogy legyen miről pletykálkodni holnap. Szegények hiába mimelték át csaknem az egész éjszakát. A kislány elaludt. Gácsi Jóska ott maradt, ledőlt ő is, mert reggelig szólt a kimaradás. Egy ideig izgett- mozgott, nem tudott aludni a bolhacsípésektől. Csak dörzsölte a passzos mundért, mely annyira szoros volt, hogy még vakarózni sem lehetett benne. Aztán csak elaludt. Még ma sem tudja, mi történt azután. Arra ébredt, hogy ugyancsak rázzák. Még úgy magyarosan káromkodni is kezdett, de beléfagyott a szó: két orosz fegyveres állt előtte. Ami ezután jött, az az örömben és ürömben egyaránt bővelkedett. Szibériába került, kórházba, orvosok mellé. Három évig nem hallott magyar szót Sokszor hangosan beszélt, mert hallani kívánta a magyar beszédet, hogy ne feledje anyanyelvét. Leveleket írt szüleinek, s így még évekig tudott írni és olvasni. Aztán elmaradtak a levelek itthonról. Az 1919-es Tanácsköztársaság után semmi hirt nem kiSjpoít & A Tisza II. Vízlépcső és a régészet Szombaton a Damjanich János Múzeumba régészeti szakemberek tanácskoztak a Tisza IL Vízlépcső épí-* tésével kapcsolatos régészeti feltáró munkák megkezdéséről. A modern technika ez impozáns létesítményének megvalósulásával hatalmas területek kerülnek víz alá, mintegy a Balaton egyharmadának megfelelő terület. A Tisza ezen a szakaszán gazdag régészeti lelőhelyek rejtőznek a föld mélyében. — Ezeknek a leleteknek megmentésére, feltárására in dúl meg már a közeljövőben egy nagyszabású ásatás. Részben a vízlépcső építkezésénél megmozgatott földtömeg fenyegeti meg- semmisétéssel a letűnt korok emlékeit, részben pedig a felduzzasztott víz teszi hozzáférhetetlenné ezeket a területeket a régészek számára. Négy megye múzeumának munkatársai kapcsolódnak be ebbe a munkába. — Heves, Borsod, Hajdú-Bihar, Szolnok megyei valamint fővárosi régészek irányításával kezdődik még meg ezen a nyáron a kutatómunka. A munkálatók szakmai vezetését a Magyar Nemzeti Múzeum, adminisztrációs vezetését a szolnoki múzeum vállalta; sült, családot alapított. Szer- puhovba került szintén kórházba. Ott dolgozott nyugdíjazásáig. Magyarral nem találkozott és lassan-lassan elfeledte a magyar szót. Próbálta többször megkerestetni övéit, de sikertelenül. Közben két lánya és egy fia született. A fiú meghalt a második világháborúban, az egyik lánya betegségben. Ő pedig megöregedett. Olvasom azt a levelet, amelyet ötven év után megint azért íratott, hogy hátha megtalálja magyar- országi ö' éit: „Kimondhatatlanul szeretett testvéreim! Hosszú és nehéz elmúlt idők után fájó chívvel írom e levelet. Nem tudom, életben vagytok-e?...’’ A levél eljutott Magyar- országra. A szülőket azonban már nem találta életben. Abban a tudatban távoztak az élők sorából, hogy fiuk hősi halált halt. Egy testvére maradt életben, Gulyás Jánosné, Kun- szentmárton, Első út (Koltó telep) 11. szám. alatti lakos. A levél eljutott hozzá, s a válaszra viszont válasz érkezett. Nagy volt az öröm, a boldogság, amikor ötven év után Szolnokon találkozott a két testvér. \ I. UlÖblfi ctls jri. Az első, akivel összefutok, a 15-ös számot viseli. Kedves, barátságos szőke fiatalember. Kocsis Imre. Zagyvarékasról jött és érte az egész tsz drukkol. — A kisebb család is? — A feleségem. És öt arany portéka. Az öt gyerekem... — Szerencsét hozhat ez a 13-as szám — mondom Darvas Miklósnak. — A gépem inkább. — Nyolc éve dolgozom vele. Még nem hagyott cserben... Azt hiszem most a kende- resi Vörös-csepeliek is drukkolnak... — Húszán indulunk, az első csak egy lehet. És most még mindannyiunk esélyes... Eljött velünk izgulni Nagy Vincze a brigádvezető és Bódi Imre a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke is. A szolnoki járási verseny első és harmadik legjobbja, mi ketten voltunk Göncző Károly és Bárány László... Odébb rögtönzött tanácskozás kezdődik Még Patkós József, a legkedvesebb kolléga lefényképezi a 11-es géppel Barta Józsefet. — Mi összetartunk, nemcsak itt, otthon is. Most is majdnem itt az egész brigád. Biztatjuk Bartát, meg Kiszel Lászlót. — De ha nem úgy szerepelnek, ahogy nekünk tetszik, gyalog jönnek haza Cibakra. — Szerények vagyunk mi. Csak elsők, vagy másodikok szeretnénk lenni... — A rádiót már „kiszántottam” a járásban; Most a mosógépért indulok. Az itt a 3. díj. Csak most nem találtam négylevelű lóherét. Füreden volt kettő is. Itt csak a rajtszáma volt 2-es Gerőcs Bálintnak, a tisza- igari Petőfi Tsz tagjának... — Ha magam nem is vagyok szép, — a nevem az: A legelőszemlék első szakaszának tapasztalatairól kérdezte meg lapunk munkatársa Kunos Istvánt, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának legelőgazdálkodási előadóját. Szürke ruha lesz rajtam és nemzetiszínű szalag a galléron”... íratta a levélben. De nem kellett a kocsiszám, a kokárda. A testvérek ösztönösen rátaláltak egymásra. És most nézem a fényképet, nézem a tulajdonosát. A hasonlóság tagadhatatlan. Erősen figyelem a beszédét, a szavakat, mert elfelejtett magyarul. Beszéd közben sétálgatunk. Mindkettő elég nehezen megy. A láb is makacskodik, a nyelv sem úgy forog, mint szeretné. Keveri a szavakat. Hol magyarul, hol oroszul szól. De azért megértjük. Megértjük, hogy boldog, hogy jól érzi magát. Nem szokatta- koszt sem, ismerős a táj. Meg-megáll, pihen, s aztán újra elindul. Egy kicsit hosszabb ideig állunk a kunszentmártoni templom mellett. A hosszú idő után hazatalált ember hangosan, szótagolva magyarul olvassa az első világháborúban hősi halált haltak névsorát. A tábláról aranyozott betűvel virítanak a nevek. Amikor a g-betűhöz ér, közelebb lép, eltakar egy sort, s könnyes szemmel, halkan, oroszul suttogja: Nyet. De elfárad így. Leejti karját, és olvashatóvá válik a név: Gácsi József. Majnái József Szép Gáspár. — Hogy nekem ki drukkol? — Itt a Szarvas Sándor Tsz párttitkára, Nemes Lajos. Otthon? A 17 éves lányom biztos. A járási versenyről kerékpárt vittem. Azzal hagytam otthan tegnap Ti- szaszöllősön, hogy itt is megdolgozok valamiért. — Egyébként míg a verseny el nem dől, én vagyok az első. Enyém az egyes rajtszám!... A számom nekem is szerencsés, hetes. Hogy a versenyben mit segít, nem tudom... Otthon Mester- szálláson a huszonegy kolléga izgulása biztos hatásosabb lesz... Meg itt Samu Lászlóé, a brigádvezetőé, Szegvári Józsefért... — Mi már a járási versenyen majdnem kiütöttük egymást a nyeregből. Budai Ambrus a második lett, és Zabolai András az első. Nyertem egy mosógépet Azt se bánnám, ha most megelőzne. Ö lenne az első, én a második. Az a Kö- zéptiszad Gazdaságnak ii jó hír lenne... És beteljesült... Tóth Mihály, túrkevei traktoros után Zabolai András második a megyei szántóversenyen. S remélhetőleg a cibakiak se gyalogolnak, mert Kiszel László, a harmadik legjobb. A negyedik Bárány László, Tiszaföldvárról. öt Kiss András túrkevei, és Gőbel István törökszentmiklósi traktorosok követik. A díjak?! Carmen tv, Terta lemezjátszós rádió, mosógép, rádió és karórák. Összesen 12 000 forintot érő ajándék, amelyért nagyon derék munkával küzdöttek meg Törökszentmik- lóson tegnap, s küzdenek meg egész évben a földek, gépek parancsnokai, a traktorosok. Borsi Eszter — Jobbak a tapasztalataink, mint tavaly — kezdte — Kunos István. — A járási tanácsok, a termelőszövetkezeti gazdászok és a kutatók közreműködésével, a tapasztalatcserékkel egybekötött tavaszi legelőszemlék azt bizonyítják, ha lassan is megy, azért megtanulunk jó gazdái lenni a legelőknek. Különösen a megye nagykunsági részén találhatók szakszerűen kezelt legelők. Hadd említsem a kunszentmártoni Zalka, a kisújszállási Búzakalász és a kungyalui Zöldmező termelő- szövetkezetek legelőit. Náluk öntözték, műtrágyázták, ápolják a legelőt. A rekordot a mezőtúriak tartják. Náluk egy ötven holdas öntözött közlegelő — amelyet négy mázsa műtrágyával megszórtak — 211 mázsa zöld füvet adott holdanként. De az egész megyebeli legalább 15 mázsa zöld fűvel nagyobb most a hozam a tavalyinál, s ez nem kis dolog, hiszen a termelőszövetkezetek és a legeltetési bizottságok kezében százezer holdnyi rét és legelő van a megyében. Jó is lenne, ha a jászsági legelők is hasonlítanának a kunságiakhoz. Az államtól 1964-re hétmillió forint támogatást kaphatnak azok a szövetkezetek és legeltetési bizottságok, amelyek teljesítik tervüket. Az idén 18 000 hold legelő kap vizet a megyében és körülbelül ugyanennyi területet mű. trágyáztak. Az idénre tizennégyre szaporodott Szolnok megyében a mintalö- gelők száma. A SZERPUHOVI MAQYAR ’ V | 1 Silózzák a bttkkönyös árpa keveréket a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz-ben Befejeződtek a legelőszemlék Vasárnap megyei gyomirtási nap új mintaiegelő — Dús hozam a Nagykunságban- őt
