Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! SZOLNOK MEBYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANAC5 LAPJA XV. évfolyam, 150. szám. Szovjet pártmunkás küldöttség látogat ma Karcagra Szovjet vendégeink, a Vaszilij Ivánovics Poljakov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának vezetésével ha­zánkban tartózkodó párt­munkás küldöttség több felé járt az országban, s a magyar mezőgazdaság hely­zetéről tájékozódott. E hét első két napján hétfőn és kedden Baranya megyébe látogattak. A baranyai vendéglátók beszámoltak a küldöttség­nek gazdasági eredményeik­ről, majd több dologról ki­cserélték tapasztalataikat. A küldöttség tagjai meg­nézték Pécs városát és az új építkezéseket, Abaligeten pedig megtekintették töb­bek között a nemzetközi campingtábort. Nagy ér­deklődéssel hallgatták a látogatók a Bólyi Állami Gazdaság vezetőinek a gaz­daság pártmunkájáról el­hangzott tájékoztatóját is és sok kérdésben mondták el véleményüket. A szovjet küldöttséget csütörtökön Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottság első titkára is fogadta a parlamentben. Tegnap Hajdú megyében járt a küldöttség, s a haj­dúsági út után ma délelőtt megyénkbe, Karcagra vár­ják őket. A küldöttség a városi vezetőkkel és tsz vezetőkkel találkozik. Vasárnap is aratunk B izonyára él még olyan parasztember Szolnok megyében is, aki fiatal korában aratás idején ter­méskövet rakott párnaként a feje alá, hogy el ne aludjék. Mert aratáskor azt tartották a falusi emberek az alvásról: majd pótoljuk karácsonykor. És az első kaszavágástól az utolsóig 24 óránként néhány óra­hosszát pihentek az embe­rek, annak is egy részét a mezőn, a keresztek tövé­ben. És ez így ment hét­köznap, vasárnap egyvégté- bem Mára emlék csupán. Az idén nyáron Szolnok me­gyében már gépekkel arat­juk a gabona legalább 70—80 százalékát. És a gépek örökre megszabadí­tották a falu népét attól, hogy agyonra hajszolja ma­gát, akár aratás Időben is. Senki sem kéri már ma a parasztembertől, hogy ugyanolyan irgalmatlan tempóval igyekezzen, még az aratás heteiben sem. — Sőt hihető: hamarosan úgy el tudjuk gépekkel látni a mezőgazdaságot, hogy a vasárnapi munka is csak mutatóba marad. De még nem tartunk Itt. S ráadásul az idei esős időjárás azt sem engedi meg, hogy minden percet kihasználjanak a gépek. A múltheti esőzések miatt igen sok helyen leállt a munka. A gabona érése természetesen erre nem volt tekintettel és egyszer­re, egyik percről a másik­ra kaszát, gépet kíván az egész határ. Ráadásul ezen a nyáron — éppen az azo­nos időszakbeli érés miatt — az északi megyékből sem küldhették, el segítsé­gül a kombájnokat, rend- rearatókat. aratógépeket. Most hát a magunk ere­jére vagyunk hagyva. És nem kevesebb, mint 210 000 holdon kellene minél sür­gősebben biztonságba he­lyezni a termést. A kezdet bíztató is. A mezőhéki Tán­csics Termelőszövetkezetben már közel ezer holdat tesz ki a learatott terület. A jászapáti Veletni Endre, a szandaszöllősi Vörös Mező közös gazdaságokban az aratás után nyomban el­végzik a szalmalehúzást, a szalmn lehúzókai a traktor követi, s azt a vetőgép, hogy a másodvetés is ide­jében a földben legyen. Jól dolgoznak a gépek, igazán szépen az emberek. Ezért bizakodóak lehetünk. S azért is, mert szombaton híre jött, hogy vasárnap szerte a megyében népes lesz a határ. A Szolnok megyei Gépállomások mintegy 350 kombájnja fo­gyasztja e napon is a lábon álló gabonát. A megye ál­lami gazdaságaiban min­denhol aratási napot tar­tanak. S hallottuk, hogy Tiszaföldváron, Rákóczifal- ván s Besenyszögön is ara­tást terveznek mára. A kombájnosok, rendre- aratóvezetők, aratógépkeze­lők értik miről van szó. Ebben az öt-hat hetes idő­szakban nem szabad nézni a vasárnapot, hiszen' az egy teljes heti munkával rövi­dítheti meg a nyári beta­karítást. És hogy az szem­veszteségben mennyit je­lentene, nem kell bizonyí­tani. Az aratók tudják köte­lességüket. S vajon az ara­tókról gondoskodók? Né­hány éve a szolnoki járás­ban egy vasárnapi köruta­záson a következőt láttuk: Rákóczifalván csirke hús­levest küldött ebédre a szö­vetkezet a kombájnosok- nak, Nagykörűben még ivó­vizet is elfelejtettek a me­zőre vinni. Azóta már ter­mészetesen Nagykörűben ’s megváltozott a helyzet és hisszük, hogy az idén ott is példásan gondolnak a betakarítás munkálkodóira. Hiszen az aratás mun­kásai mindennap kiérdem­lik, hogy ételbői-italból ne legyen szükségük. De va­sárnap kétszeresen. A sza­badnapjukat, a pihenő Ide­jüket áldozzák fel és ott­hagyják a vasárnapi csalá­di körben töltött jó ebédek légkörét. Amit teljesen pó­tolni úgy sem lehet. Ám a kombájnosok. traktorosok igazán elégedettek lesznek, ha a rákóczifalvaiakhoz hasonlóan máshol is kikül­dik a közös konyháján fő­zött csirkét vasárnap délre. A megye állami gazdasá­gaiban ezen a vasárnapon is négyszer étkeztetik a kombáinosokat s a betaka­rítás többi munkását. gy méltányos, így kö­szönjük meg a nyári vasárnapokon is munkával fáradozók áldozatát. B, L. Ära 80 fillér Aratnak a karcagi határban. Bár az elmúlt na­pokban több mint száz milliméteres esőt kaptak, mégis mindenki a táblákon van. A kombájnok mély keréknyomot hagynak a földben, de vágják a 140 holdas őszi árpa táblát a Béite Termelőszövetkezet­ben. 1964. június 28„ vasárnap. A szomszédos Leninben az őszi búzát takarítják be. Hajladozó hátakat látni, no vannak a szövetke­zetnek gépei, csak más területen dolgoznak. — Egy idős kékkötényes parasztbácsitól kaptuk a felvilá­gosítást* Dobra! Feri az iskolai szünidőben a maghordásnái segít Jól esik a bid eg kút víz Beérett a búza is Kaszás a karcagi Lenin Tsz Labanc brigádjából Aratnak a kombájnok a 140 holdas őszi árpa táblán a karcagi Békében Ha rmatf elszá Utótól — harmathulltái^

Next

/
Oldalképek
Tartalom