Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

1964. június %, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egymás után gördülnek ki a kombájnok Á megszólításra felegye­nesedett az alkatrészeket rakosgató ember. Olajos ke­zét kicsit félszegen nyújtot­ta üdvözlésre. De a hangja nyugodt, csendes volt: — Alighogy hozzáfogtunk a kombájnok javításához, Guth István beteg lett Az­óta helyettesítem. így a ko­rábbi nyolc helyett most harminc ember munkájáért felelek. — Több lett a gondja. — Több. De azért el­boldogultunk. Bevált a sza­lagszerű, részegységes javí­tás. Jól összeszokott, ren­des, szorgalmas emberekből tevődik össze a gárda. Az ő nevükben is mondhatom: nem tartunk attól, bárki is szemünkre veti, hogy nem jól dolgoztunk. Nem fes­tékkel tüntettük el a hibát, hanem becsületesen kijaví­tottuk a kombájnokat. — Kinek van ebben leg­több érdeme? — Mindenkinek. Nem igen lehet kivételt tenni, ha a munka minőségét bírál­juk. Neveket is említhetek: Bíró Sándor, Dobos János, Kiss András s még többen — akár harmincig is sorol­hatnám — lelkiismeretes, jó munkások. Éppen itt jön Hoprik Ferenc, őt is meg­kérdezheti — mondta Csaté Mihály. — A javításról van szó? — kérdezte a most érke­zett. — Én Acs Gyulával és Fazekas Lajossal dolgoz­tam együtt A differenciál és sebességváltó részt javí­tottuk. Amit kiadtunk a ke­zünkből, azért vállaljuk is a felelősséget — A vágószerkezet is fontos része a kombájnnak. Mi, öten-hatan, ezeket és a rendfelszedőket hoztuk rendbe. Barta Károly, Pat­kós Dániel s a többiek is úgy dolgoztak, mintha sa­ját maguk ülnének majd a gép nyergében. A munka­kedv nem hiányzott, annál inkább az alkatrész. Csak egyet említek, a felvonó­láncot. Ha készen kapjuk, három óra alatt a helyére kerül, de amikor magunk eszkábáljuk, régi láncokból alakítjuk át, 60—70 órai munka is rámegy — sorolta Hegedűs Vince csoportve­zető. — Lesz-e, «ki gépre ül? — Többen szeretnénk résztvenni a gabonabetaka­rításban. De még nem tud­juk, hogy dönt erről Kana- lovics elvtárs, — Nem könnyű a vég­szót kimondani, mert az üzemünk, hogy úgy mond­jam, kétarcú. Amióta a Túrkeved Gépjavító Állo­más üzemegységeként mű­ködünk, egyik profilunk a gépjavítás. Nem kevesebb, mint ötmillió forint ebből az éves bevételi tervünk. — Emellett a termelés­ben is közvetlenül részt ve­szünk, a rendelkezésünkre álló 100 erőgéppel, 19 kom­bájnnal stb. Normálholdnyi bevételi tervünk 7,8 millió forint S csupán aratniva- lóból mintegy lö 000 hold- nyi vár ránk. Szerződésben vállaltuk 58, egyenként 12 tonnás nyerges vontató megjavítását, 20 erőgép kar­bantartását, a munkagépek javítását Ennek is eleget kell tennünk — mondta Kanalovics Dezső üzem­egységvezető. Izgalmas napok ezek Me­zőtúron is. A gépjavító ál­lomás udvaráról egymás után gördülnek ki a kom­bájnok. Hamarosan a földe­ken dől el a nagy vizsga, amely megmutatja, milyen munkát végeztek a műhely­beliek, p l-n-nhájnok orvo­sai. N. K. Zabolai András, a Bán­halmi Állami Gazdaság traktorosa az országos szán­tóversenyen második helye­zést ért el Megnyitás előtt a diáktábor Jászalsászentgyörgyön Mintegy főpróbaként jú­nius 21-én Jászalsószent- györgyön kétszáz fiatal részvételével KISZ és ifive­zetők tábora nyűt meg. Egy hétig tanulmányozzák az úttörőélet törvényeit, az üzemi- és az iskolai ifive­zetők. Pénteken azonban már megérkezik az ifjúsági épí­tőtábor parancsnoksága. Szombaton a brigádvezefők foglalják el helyüket, va­sárnap pedig kétszázötven középiskolás fiú vonul be a táborba, hogy azután két héten keresztül álljon helyt adott szavának; teljesítse vállalt kötelezettségét. Ebben az évben ötödször dolgozik vízügyi munkán KISZ építőtábor. Legutóbb 1963-ban a víz­ügyi igazgatóság a halász­telki öntözőrendszer építé­séhez hívta a fiatalokat. A cél: 900 hold öntözését biz­tosító csatorna megépítése volt. A táborban munkát vállaló hétszáz fiatal telje­sítette a feladatot Közel négyszázezer forint terme­lési értéket állítottak elő, 11 300 köbméter földet moz­gattak meg. A megépített csatornák műszaki elleniki értékelése kifogástalan volt Ebben az évben már üze­mel a halásztelki öntöző- rendszer. Mezőtúr határá­ban a fiatalok munkája nyomán tovább bővül az öntözés lehetősége. Az elmúlt négy évben a KISZ építőtáborok által el­végzett munkák termelési értélre összesen kétmillió forint A táborok vállalt feladatainak végrehajtási­ban 2700 fiatal vett részt. A munkák végzésénél 53 143 köbméter földet mozgattak meg. Munkájuk nyomán 3000 hold öntözés végrehaj­tásához szükséges csatorna készült eL, valamint 1600 hold terület belvízmentesí­tésére szolgáló belvízcsator­na. Az idén ezer fiatal vál­lalt munkát a Zagyva— Tárná töltés építésénél. Ki­lencezer köbméter főid fel- használásával több mint félmillió forintot érő töl­tésszakaszt létesítenek majd. Ez a töltésszakasz 400 hold, mezőgazdaságilag hasznosítható területet men­tesít a pusztító árvizektől. S mint már említettük, vasárnap a fiatalok meg­kezdik a munkát. Háromszáz új mezőgazdasági szakmunkás Évzáró a jászberényi mezőgazdasági szakmunkásképzőben (Tudósítónktól) Kedves ünnepség színhe­lye volt Jászberényben a Lehel kultúrterem. Évzáró ünnepet tartottak a mező- gazdasági szakmunkáskép­ző iskola végzett hallgatói. Az ünnepségen részt vett Hunya István, a MEDOSZ országos elnöke, dr. Kasza Béla, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője és Szentesi László, a jászberényi járási tanács vb-elnöke. Az ünnepségen — ame­lyen első alkalommal vitat­ták meg a tanárok, szülők és végzett hallgatók közö­sen a szakmunkásképzés eddigi tapasztalatait — dr. Kasza Béla tartott előadást Értékelte az ifjúsági me­zőgazdasági szakmunkás- képzés eredményeit és is­mertette az oktatás jövőjét. Elmondotta, hogy a most lezárt oktatási évben Jász­fí/leggyorsítják az új könnyűipari termékek kibocsátását Évente 1200 cipő- és mintegy 2000 rohamodellt, több mint ezerféle gyapjú­szövet-változatot, a nyo­mott kelmék kétezer-féle új mintáját tárják a kereske­delem szakértői elé a köny- nyűipari vállalatok. Az ál­lami iparban készülő, a la­kosság ellátását szolgáló nagysorozatú termékeket ezek közül válogatják ki, s rendelik meg. A Könnyűipari Minisz­térium a rendelkezésre álló nyersanyagok, a megvaló­sítható technológiák és a fogyasztói igények figye­lembevételével egy évre előre gyártmányfejlesztési programot dolgoz ki, s ezt mint javaslatot kapják meg a gyárak. A vállala­toknál, üzemeknél a mű­szaki fejlesztési tervek egyúttal tartalmazzák azt is, milyen új termékeket kívánnak bevezetni. Az új cikkek kibocsátásának meggyorsítására több intéz­kedést tettek. A minőség- vizsgáló intézeteknél pél­dáid elsődlegességet, „zöld utat” kapnak a gyártmány­fejlesztési programban sze­replő készítmények. A gyárakat anyagilag is ösztönzik a gyártmányfej­lesztésre. berényben, Jászapátiban, valamint a kihelyezett osz­tályokban mintegy 12fi0 mezőgazdasági tanulót ok­tattak. A hallgatók közül a napokban mintegy 300-an tettek szakmunkás vizsgát Foglalkozott azzal is, hogy a jövőben mind ifjú­sági, mind felnőtt oktatá­son lényegesen több szak­munkást kell képezni. — Megváltozik az oktatás for­mája is, a jelenlegi szak­munkásképző iskolák szak- középiskolákká alakulnak ét. Már az idén gyümölcs­éé szőlőtermesztésből, va­lamint szarvasmarhate­nyésztésből az eddigi éven­kénti háromhónapos tan­folyam helyett öthónapos oktatás lesz, s a hallgatók Í 6 hónapig kijelölt gazda­ságokban töltik a gyakorlati időt Az új oktatási forma I célja, hogy minél jobb gyakorlati szakembereket kapjon a mezőgazdaság. A tervek szerint Szolnok me­gyében hat szakmunkás­képző iskola épül, ezek közül egy Jászapátiban már az ősszel elkészül. A záróünnepségen osztot­ták ki a hallgatóknak a szakmunkás bizonyítványt. Hunya István, a MEDOSZ országos ejnöke a jászbe­rényi iskolának átadta a MEDOSZ díját mivel az országos versenyben zöld­ségtermesztésből első, ba­romfitenyésztésből pedig harmadik helyezést ért ei. Nappalok és éjszakák A CUKORRÉPPA-ÜSZ- TATÖ földalatti csatorná­jának végén nyolc méter mélyen a föld színétől, ha­talmas négyszögletes üreg tátong, amelyet most beto- naznak. A gödör szélén körben vastag acélcső, fél­méterenként csapokkal, — amelyből gumicsövek ve­zetnek alá, a gödör aljába. Mellette újabb két-három m mély gödör, lapos tetővel fedve. A tetőzet alatt vil­lanymotorok dolgoznak és egy vastag gumicsövön szé­les sugárban ömlik ki a víz egy elvezető csatornába. A szivattyúház mellett gyor­san összeállítható, fehérre meszelt, tágas fabódé állt, amelynek ajtajában egy bronzbamára sült testű, rö- vidnadrágos férfi olvasga­tott, Láthatóan nem volt elmerülve az olvasmány­ban, mert félpercenként, — percenként felpillantott a könyvből, kicsit előrehajolt, benézett a gépházba a talaj és a tető közti résen, azután tovább folytatta, A budapesti Csatorna és Mélyépítő Vállalat gépke­zelője az olvasgató ember. — Mit dolgoznak? — Szívjuk a vizet — mondta a bejáratnak dőlve, de úgy, hogy szemét egy pillanatra sem vette le a gépház műszerfaláról. — Látja, nyolc méter mélységben betonoznak az építők, A mi vállalatunk feladata, hogy a mélyépít­ményeknél a talajból eltá­volítsa a talajvizet. — Mióta dolgozik a csa­tornaépítőknél? — Hatodik éve. — Járja az országot? — Igen. Főleg a dunán­rwittl nülwriliTiM »mm iimrini»fiVi»iniiiitirnVii>riWiWiii»«»iiiiiTiiiirinn»»tTiTii Hét végén Szolnok megyéből is több száz antótulajdonos keresi fel a magyar tenger partját. Balról: egymást érik a kocsik a balatoni országúton. Jobbról: végre a célnál. túli nagy építkezéseken vet­tem részt. — Szolnok megyében még nem dolgozott? — Most először. BENÉZTEM a házikóba. Szép rend volt. Egy ágy, asztal, szekrény és a sa­rokban egy kétlapos vil- lanyrezsó. Piros lábasban ínycsiklandozó étel főtt. — Nehogy leégjen —mu­tattam rá a rotyogó ételre. — Áá — legyintett —, birkahús az, kérem. Az nem sül le le olyan hamar. — Maga alföldi ember? — ébredt fel bennem a gyanú a birkapaprikás em­lítésekor. — Persze, hogy az va­gyok- Öcsödi — mosolygott meglepetésemen. — Na ez szép, és még én kérdezem, hogy dolgozott-e már Szolnok megyében. — Ugye, sohasem tudja az ember, kivel akad ösz- sze? Bólintottam. Másra tere­lődött a szó, — Éjszaka nehezebb a fi­gyelés, mint nappal? — Pláne ilyen meleg éj­szakákon, mint amilyenek most is vannak. Kicsit balra fordította a fejét. Odanéztem. A gyár­kémény mellett sápadt fel­hők gyülekeztek, — Eső lesz — mondta. — Eső? — kételkedtem. — Erre mérget vehet. ELBÚCSÚZTAM. Tartóz­tatott, várjam meg, míg megfő a birkatest. Sajnos, mennem kellett, ö felvette a könyvet, amelyet jövete­lemkor félretett. Megláttam a címét. K. Szimonov: Nap­palok és éjszakák, Még volt egy kis dolgom az üzemben, aztán indul­tam be, a város központjá­ba. Persze, autóbusszal. A beszélgetéstől még egy őrá sem telt el az indulásig, de néhányszáz méter után már kövér esőcseppek kopog, tatták az autóbusz tetejét. — bognár m I

Next

/
Oldalképek
Tartalom