Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
Mi van a hűtőszekrényben f VIGYÁZZ! JÉGHEGY! SELECTA A 192-ea élelmiszerbolt környékéről panaszos levél érkezett a vállalat központjába. Tíz tekintélyes vásárló írta alá: névszerint Gsu- birka Márton, házmester, Géczi Gizella, tisztviselőnő, Vas Károlyné, háztartásbeli, Bicék Aladár, meós, Túri Albert, bérelszámoló, Farkas Gyula, gépkocsivezető, Tardos Bálintné, dohányboltvezető, Pemete Jakab, tanácsi dolgozó, Veres Maxim, forgalmista és Kerekes Tamás, karmester. A levél udvariasan tudtára adta a vállalat vezetőségének, hogy a boltban tarthatatlan a helyzet, mert a hűtőszekrény két hét óta nem működik és a különböző élelmiszerek szakszerű hűtése nincs biztosítva. Jogosan háborodott fel az igazgató, az áruforgalom vezetője, a főkönyvelő és a műszaki előadó és soronkí- vül intézkedtek a meghibásodott gép gyors kijavítása iránt. Két hűtőgépszerelő beugrott a vállalati kocsiba. Kirobogtak a helyszínre. Rögtön megállapították, hogy a gép azért nem hűt, mert a gáz megszökött az automatából. Néhány perc alatt kijavították a használhatatlan alkatrészt, a gépet bekapcsolták és a hűtés tökéletes volt. A bolt vásárlói lelkesen megtapsolták a szerelőket. Helyes azonban az ellenőrzés és ezért a vállalat műszaki előadója két nap múlva kihajtatott vállalati kocsin a helyszínre, hogy megvizsgálja a hűtőgép működését, A boltvezető mosolyogva fogadta. Boldogan mutatott rá a hűtőszekrényre, amely finom susogásával kétségtelenné tette a zavartalan üzemet. — Szóval semmi baj? Pompásan működik? — Be kellene aranyozni a két szerelő kezét. Az ellenőr csak úgy egyszerű formaságból kitárta a hűtőszekrény ajtaját és kíváncsian végignézett a polcokon. Gondosan zsírpapívba csomagolva egy kiló karma- nádlit látott meg először. — Kié ez, kérem? — Pemetééké! Tegnap este hozták át! — hajolt közelebb a vezető. — És ebben a fazékban mi van? — kíváncsiskodott tovább a műszaki. — Jajaj! Az a Géczi Giziké sóletje! Ovális műanyag tálon pecsenyekacsa nyúlt el. A boltvezető már mondta is, hogy Csubirkáéké. A jazz- Sarmester felesége parányi helyet kért egy liter tejszínnek. Veres forgalmista estére vendégeket várt és két palack bor bchútésécel alkalmatlankodott. Vas Károlyné két napra főzött húslevest és attól remegett hogy megromlik, ezért dugta be a hűtőszekrénybe. Tardos néni két rántanivaló csirkét csomagolt szalvétába és azt sem bánta, ha a csomag a szekrény aljába kerül, csak a hús friss maradjon, Bicék Aladárék m- gyon rendes emberek. Nem lehetett kitérni a kérés elől, hogy helyet adjanak egy lábas csokoládé krémnek. Pemete Jakab gyógyszert hozott hűtésre, Túriék pedig egy fürt banánt könyörögtek be a hűtőszekrénybe. A műszaki előadó mindenre nagylelkűen bólintott. Amikor azonban egy enyhe- balra arcot csinált, meglátott a konzolüveg mögött egy csomó elnyomorodott tízdekás vajat meg két rúd panzert. Kérdése nagyon helyes és indokolt volt. — Kartárs! Ezeket az árukat miért nem tartja a hűtőszekrényben? A kíváncsiskodás nem érte váratlanul a boltvezetőt. A felelet ennek megfelelően határozott és precíz volt. — Hová tegyem, kérem? Tetszik látni, hogy dugig tele van a hűtőszekrény.- Rossi Károly — Egy bizonyos koron túl senki sem szép, tehát senki sem csúnya. * — Ellenségeink öröme kisebb, amikor ártanak nekünk, mint barátaink megelégedettsége, amikor ezt közölhetik velünk. * — Kik a görlök? Csinos hölgyek, akik nem tudni, honnan kerültek elő. És rendszerint ugyanoda kerülnek vissza. * — Az egyik beérkezett szerző aranymondása: „Ne bántsák kartársamat... ne legyenek igazságtalanok vele szemben. Nagyon szeretem azt a fiút. Egyszerű, nem felvágós, szerény. Ez oly ritka a tehetségtelenek közt.” * — Kibirhatatlan ember; tele van előítéletekkel. Ráadásul állandóan váltogatja őket. * — Bevittem az egyik kéziratomat az Odeonba, elképesztő, hogy az igazgató mennyire hasonlít rád. — Tényleg? Pedig sohasem láttam. * — Eszmecserét folytattam X-el. Most teljesen hülyének érzem magamat. * — Hát ha meggondolom, hogy isten, aki mindent lát, ezt is kénytelen végignézni... Korzikai történet A korzikaiak köztudomásúan hallgatagok és állhatatosak. Az ifjú korzikai a következő szavakkal tér haza az érettségiről: — Apám, büszke lehetsz a fiadra! Négy órán át vallattak: nem szóltam egy szót Sem! Átélés — Mondd fiacskám, milyen regényeket olvasol te mostanában?
