Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1964. június 21. AKIK ÚJRA MENETELKI AKARNAK A breszti erőd ésebohm — az uszító bonni miniszter. A volt keleti tartományok zászlói és a „hazafias csoportok” hátborzongató hátteréül szolgáltak az úgynevezett „Szudétanémet nap”-nak, melyen Seebohm bonni miniszter — Erhard szövetségi kancellár üdvözletétől feltüzelve — megpróbálta a Csehszlovákión való fasiszta rajtaütés jogosságát igazolni, és Hitler területi követeléseit hangoztatta. Az a szőke kisfiú, aki képünkön zászlóval a közében látható, talán 12 éves lehet. Mivel a2 NSZK-ban született, a bonni statisztika őt, mint hazájából, szülőföldjéről száműzött szudétanémetet tünteti fel. Apja ugyanis egykor cseh földön élt. Va- j jón tudja-e ez a fiú, hogy j késének nyelén valaha a Hit- j lerjugend jelvénye „ékeske- j dett”, horogkereszttel? Hogy a nyakkendő és rajta a DJO | (a Keleti Német Ifjúság) bőrdíszítése a náci mozgalomból lett átvéve? Viszont a sorban menetelő Mőhler apát tudja ezt. Es hangosan, helyeslőén tapsol. Nagyszerűen masíroznak, díszlépésben, „birodalmi kalappal” a fejükön. S az ünnepség díszvendége? Maga Habsburg Ottó, — az utolsó osztrák császár fia. Seebohm követeli az „elrabolt szudétanémet felségterületek visszaadását”. Tudja-e a 12 éves fiú, hogy 1938-ban Hitler ugyanígy kívánt „igazságot tenni”, mikor Csehszlovákiát megszállta. Az idősebb generáció tudja ezt. De mélyen hallgat. Tehát: ide Csehszlovákia egy darabjával — vagy háború! A 12 éves fiú begöngyöli zászlaját. Szörnyű elgondolni, hogy ezek a mérgező tanok benne is megfoganhatnak, s egyszer társaivál együtt ő is menetel majd. rr fi ff® nos védői Újabb részletek a háború első napjainak igazi történetéről Mőhler apát, aki helyeslőén tapsol. £s a 12 éves kisfiú, aki még nem tudja üben vesz részt, 1941 június 22-én támadták meg Hitler csapatai a Szovjetuniót. Von Kluge táborszernagy, a 4. német hadsereg parancsnoka. Hitler vezérkarának junius 24-én az alábbi jelentést küldte: „...A legnehezebb tüzérségi fegyverekkel ostromlott Breszt-Litovszk erődítmény kezeink közé került. Az ellenség utolsó támaszpontját, a Citadellát csapataink június 24-én rohammal bevették...” A Magyar Futár című fasiszta lapban „Hadijelentések. csaták és új fordulatok” című cikkében Rajniss Ferenc a következőket írja: „...Június 23-án Gradno vára kemény harc után elesett. Breszt-Litovszk körül a legmodernebb kis- erődök vonalán halálos tűzben győznek a németek, s a bámulatos gyorsasággal felvonult tüzérség már a fellegvárat lövi... ...Június 24-én a breszt- litovszki fellegvárra kitűzték a német zászlót! Válogatott csapatok ellen heves ellenállásban nyert csatát a német hadsereg...” A „Signal” című náci lap képes riportban számol be ugyanarról: .Délelőtt 10 órakor: a német gyalogság a Citadella előtti drótakadályok között van beásva. Kézi grá- nátvetők támogatják őket a harcban. A gépfegyverek beleavatkoznak a harcba. Könnyű gyalogsági aknavetők szintén segítenek... ...11 óra 35 perc: a tüzérségi megfigyelő messze elöl foglalt állást. A német tüzérség öt perc óta a rohamnak tüzel. Az első lőportárat felgyújtotta. Az pillanatokkal később levegőbe repül. Elérkezett a Citadella utolsó órája. A német katona 25 év alatt háromszor érte meg Breszt- Litovszk ostromát. Ezt az erős — vízzel, bunkerekkel és betonállásokkal körülvett várat „Kelet Verdun- jének” nevezik. A német katona csukaszürke egyenruhája „a világháborúban, majd a lengyel hadjáratban. végül a szovjet elleni háborúban tűnik föl a sors ezen kiválasztott pontjának falain. És hai- madsznr foglalják el Breszt- Litovszkot... ...Délután 3 órakor: A Breszt-Litovszkért lefolyt harcnak vége van. Német gyalogosok kitűzik Breszt- Litovszk tíitadeHá.iéra a horogkeresztes zászlót...” A náci propagandagépezet így győzte meg az olvasókat arról, hogy a legyőzhetetlen német hadsereg öt óra alatt könnyűszerrel elfoglalta a breszti erődöt A valóságban nem így történt. Nemcsak a Signal cikke, de a náci vezérkar jelentése is hazug volt. mert Breszt erődje szilárdan tartotta magát, úgvannyira, hogy a 45: náci gyalogos hadosztály, amelynek katonái az erődöt ostromolták, olyan súlyos veszteségeket szenvedett. hogy a 4. német hadsereg parancsnoka. — Kluge táborszernagy, kénytelen volt még június 22-én este elrendelni a visszavonulást. A breszti erőd a szó tulajdonképpeni érteimében nem volt erődítmény. A breszti Citadellát Napóleon hadjárata után építették. Az első világháború után rendbe hozták és a szovjet csapatok helyőrségéül szolgált 1941 júniusában — mint minden évben a nyári hónapokban — a garnizon egységei táborban voltak. A Citadellában csak a 84-es és a 333-as. ezred egy tüzérségi és ellátó részlege és egy határőr egység tartózkodott. Összesen még egy ezrednyi katona sem volt az erődben. A hős harcosok — akiket váratlanul ért a nácik hitszegő támadása —megkísérelték a lehetetlent: ellenállni az ágyúkkal, tankokkal, repülőgépekkel támadó fasiszta hadseregnek. Heteken át tartott az ágyútűz, sivítottak a bombák, de a hősök nem adták meg magukat Az erőd védőinek igaz története Az elmúlt esztendőben jártam a hősi harc színhelyén. Krupenyikov alezredes — a Breszti Múzeum parancsnoka — égett, golyók szaggatta feljegyzéseket, naplórészeket mutatott. Ezekből ismertem meg Pocsernyikov hadnagy hősi történetét... ...Ivan Mihajlovics Pocsernyikov hadnagy, a 333. ezred pártbizalmija és felesége, Alekszandra Vasziljev- na a háború első perceiben elvesztették legdrágább kin- . csüket, gyermekeiket: — a hatéves Alikót és az ötéves Nyinát. A szülők szemelát- tára zúzta őket halálra a beomlott fal. Ivan Mihajlovics súlyosan, felesége, Alekszandra vasziljevna pedig könnyebben megsérült.A hadnagy és felesége elvergődött az egyik ablakig, ahonnan láthatta az ellenséges katonákat. A vakolattal és lehullott üvegdarabokkal borított ablakpárkányra dőlve sokáig célzott, minden egyes töltényét féltve tüzelt a rohamozó hitleristákra. Amikor a fájdalomtól és a gyengeségtől elvesztette az eszméletét, ugyanolyan pontosan és kiszámítottan tüzelt helyette felesége. , Hajnalban a tüzérségi tűz fedezete alatt rohamra indultak a fasiszták. Hárman a náci katonák közül eljutottak a házig, s feltűntek az első emeleti lépcsőfordulón. Az elől haladó géppiszto- lyost Ivan Mihajlovics golyója terítette le, a másodikat a feleségéé. A harmadik náci katona jelt adott társainak. A náci géppisz- tolyosok az épület felé futottak. A hadnagy megszámolta a töltényeit. — Három... Mindössze három maradt... Kérdően nézett férje szemébe Alekszandra Vasziljevna. — Mit fogunk csinálni,- Ványa? — Fogságba nem kerülünk Szasenyka... Alekszandra Vasziljevna férjéhez simult. — Köszönök neked mindent, drágám... isten veled, Vanyuska; — Isten veled... A hadnagy szorosan magához öleli az asszonyt. — Lőj, Vanya... És a férfi lőtt... majd még egyszer lőtt... 4 kos kaié tör parancsnok A breszti erőd egy másik hőséről, Kizsevatov hadnagyról, a határőrök parancsnokáról. Sz. Bobrenok szakaszvezető — ma a Lvovi Színház művésze — így mesélt... ....29-én hajnal előtt Ki zsevatov hadnagy maga köré gyűjtötte a romok között a még harcképes határőrök maroknyi csapatát. Sokan nem jöttek már erre az utolsó gyűlésre. — Mindenki itt van? Hét-nyolc határőr állja körül a parancsnokot. Igen. Itt van mindenki... A hadnagy az egyik harcos vállára támaszkodva feláll. Megigazítja a derékszíját, rajta a pisztolyát és egyetlen kézigránátját. — Megtettek mindent, amit csak lehetett. Büszke vagyok arra, hogy én lehettem a parancsnokotok. Kizsevatov hadnagy parancsot ad. hogy két-három főből álló csoportokban szivárogjunk át az ellenséges gyűrűn. Emlékszem, valaki megkérdezte: — ön is velünk jön, hadnagy 'elvtárs? — Fél kézzel nem juthatnék messzire. De nincs is hová mennem. A 9. őrs székhelye itt van és én vagyok a parancsnoka. Erre a határőrök egy emberként jelentették ki, hogy ők is maradnak. — Hallottátok a parancsomat! Még egyszer megismétlem. Törjetek ki az erődből, keressétek meg a mieinket és harcoljatok úgy tovább, mint ahogyan itt harcoltatok. Megparancsolom, hogy éljetek, hogv megsemmisíthessétek az ellenséget, hogy beszélhessetek majd azokról, akik itt nyugszanak ezek alatt a ro-' mok alatt. Átölelte mindegyik harcost. — Isten veletek... Köszönök mindent... Isten veletek... Nem láttam többé Kizsevatov hadnagyot.” A kos védők előkerülnek A háború után sokáig azt hitték, hogy a breszti erőd védői valamennyien életüket veretették a hetekig tartó harcban. Az évekig tartó kutatómunka során azonban kiderült, hogy a ' védők közül sokaknak sikerült áttörni az ellenség gyűrűjén, s ezek egy része — erejét vesztve, sebesülten, némelyek eszméletlen állapotban — fogságba került. Sokaknak sikerült a fogságból megszökni. s partizánosztagokban, valamint a szovjet hadsereg soraiban harcoltak a náci betolakodók ellen. Mások átélték a fasiszta haláltáborok minden borzalmát, s csak 1945-ben szabadultak ki a nácik rabságából. Szergej Szergejevics Szmirnov neves szovjet rró is sok évet szentelt az erőd egykori védőinek felkutatására. Az elmúlt évek során sikerült felkutatni a legendás védelem mintegy 200 élő részvevőjét, de a kutatás még napjainkban is folyik tovább Kovács Jenő
