Szolnok Megyei Néplap, 1964. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

9 Világ proletárjai egyesüljetek / SZOLNOK MEEYEI (A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Í5 A MEGYEI TANÄC5 LAPJA XV. évfolyam, 127, szám. Ara 50 fillér 1964. június 2„ kedd. MEMENTO R eggel fél kilenc után öt perccel kezdődött. A vasútállomás villany­órája még hónapok múlva is ezt az időpontot mutatta. Néhány percig tartott az egész. A magasban meg­csillantak az alumínium­testű gépek, felhangzott a bombák vésztjósló sivitása, t a város nyugati részén óriási füstgomolyok emel­kedtek a magasba. 1944. június 2. fekete be­tűkkel íródott abba a sok küzdelemmel és vérrel ter­hes történelemkönyvbe, amelyben Szolnok élete van megírva. Ez a bombázás a Kisgyep apró házait, a vas­utat, a Liget utca és a Má­tyás király utca környékét szinte letörölte a föld szí­néről. Szemtanúk mesélik, hogy • látvány egyszerűen po­koli volt. A pályaudvar zsúfolásig megtömve. Olaj- és lőszervonatok, egy né­met szabadságos vonat, te­llers zerel vények sora. Eze­ket szántotta fel pokoli erővel a légitámadás. Egy­másra dobált pullmannko- csik, lángoló olajtartály«* koromfekete füstje, soroza­tosan robbanó lőszeres lá­dák, szétrepülő vagonalkat­részek, amelyek közül még a víztorony környékére 'S jutott néhány. Egyetlen napon ezernél több halott! Köztük kilenc- gzáz német katona. A né­metek közül sokan félőrül­(Tudósítónktól) Első ízben az idén rendezték meg a mező- gazdasági tanulók kö­zött a „Szakma Kiváló Tanulója” országos ver­senyt. A versenyt a Földművelésügyi Mi­nisztérium a társadal­mi és tömegszervezetek bevonásával Egerben, Kecskeméten és Picé­ién bonyolította le a múlt héten. • Három szakmában ve­télkedtek a tanulók: ba- fomfitenyésztés, zöldségter­mesztés és hajtatás, vala- rrínt szőlőtermelés és bor- fcezelés. A Szolnok megyei mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolák csak az első két szakmából indul­tak, mert szőlőtermelő és borkezelő in. éves hallga­tónk kevés van. A ver­senyben csak azok vehet­tek részt, akik előzőleg az iskolai versenyeken helye­zést értek eL A baromfitenyésztők má­jas 25—26-án versenyeztek ten, meztelenül rohangál­tak össze-vissza, ahogyan az állomás melletti fertőt­lenítőből kimenekültek. A pusztulás meglepetés­szerűen jött, de nem várat­lanul. 1944. március 19-én Hitler hordái megszállták hazánkat. Megsokszorozód­tak a hadiszállítások, a szö­vetséges hatalmak ledobott röpcédulákon jelezték, hogy erélyesen támadják majd a fasiszta hadseregek után­pótlási vonalait. A város nehezen tért ma­gához. A hatóságok tehe­tetlenek voltak, a társada­lom sietett a bajbajutottak segítségére. Iskolákban szál­lásolták el azokat, akiknek Lakásuk elpusztult, jószívű emberek segítettek az első napokban az élelmezési gondokon. Az igazságtalan háború egyik szomorú fejezete volt június másodika. Ártatla­nok fizettek a Horthy-renö- szer bűneiért, az országot a fasizmus szekeréhez kötöző politikusok ^munkájáért". A kik átélték, öregek és " középkorúak, élénkén emlékeznek erre a napra. De felnőtt egy nemzedék, amely csak szülei elbeszé­léséből ismeri a háború szörnyűségeit. Jó, ha a szü­lők most újra emlékezne«. Van miért és van mire. Szolnok fekete napja legyen mementó! Legyen erősítőnk a harc, a pusztulás, a gyász eilen vívott szívós küzdel­münkben. ria, a Mezőtúri Állami Gazdaság III. éves tanuló­ja harmadik lett az or­szágban. A jutalmon kívül kitűnő szakmunkásbizonyít­ványt kapott. A zöldségtermesztők a Kecskemét—kisfái szakis­kolában mérték össze tu­dásukat: Nehéz volt a verseny, hiszen kiváló gaz­daságokban dolgozó tanu­lókkal kellett versenyezni. Bagó Julianna, a cibakhá­za Vörös Csillag Termelő­szövetkezet III. éves tanu­lója kiválóan szerepelt. — Első helyezést ért el« így megkapta a Szakma Kiváló Tanulója kitüntetést, a kiváló szakmunkás bizo­nyítványt, valamint kéthe­tes jutalomüdülést a Né­met Demokratikus Köztár­saságba. A tanuló gyakor­lati oktatója pedig ezer forint pénzjutalomban ré­szesült. A verseny azt bizonyít­ja« hogy mind a jászapáti, mind a jászberényi mező­gazdasági tanulóképző is­kolában eredményes mun­kát végeznek a nevelők. X. K. Cedenbal magyar kiállításon i. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tátikára, a Mongol Népköz- társaság minisztertanácsé­nak elnöke a párt politikai bizottsága és a mongol kormány több tagjának kí­séretében megtekintette az Uhan-Batorban május 25-én megnyílt magyar gyógyszer és orvosi műszer kiállítást. A vendégek tiszteletére And- rásfi Gyula, a Magyar Népköztársaság ulen betöri rendkívüli és meghatalma- j zott nagykövete fogadásit adott. (MTI) HÉTFŐ Riportereink hétfői reg­gel azért keresték fe a vá­ros három legnagyob eph1 kezését, hogy megnézzék: miként indul a munka pi­henőnap után. 1. Az épülő MÁV-kórháznál zükkenőmentesen kezdő­dött a hét. Már hét óra előtt működtek a betonke­verőgépek. Az úthenger, amely a készülő utat tömö­ríti, befűtve, indulásra kész állapotban várta a start- jelet. A kubikosok egymásnak mesélve szombati és vasár­napi élményeiket, munka­ruhába bújtak az öltözőben és amikor megszólalt a ko- lomp, elindultak. Hét óra után néhány perccel már mindenki a helyén volt és dolgozott Annál meglepőbb kép fogadott fél nyolc után visz- szafelé az újjáépülő Zagy- va-hídon- — Heten-nyolcan egy betonkeverőgép mellett ültek, beszélgettek, ciga­rettáztak. Egy munkás a gép tetején állt és a táj szépségében gyönyörködött- Itt is hétkor kezdődött a ««munka”. 2. A szolnoki pártház épít­kezésénél már munkakez­dés előtt néhány perccel ki­felé tartottak az emberek az öltözőből. Előkerültek a szerszámok, megkezdődtek az előkészületek a dologra. Varró Sándor építésvezető­vel mielőtt körútra indul­tunk, szót váltottunk a hét­fa, szombati munkanapok­ról. ö ezt mondotta: — Véleményem szerint a hozzám tartozó nyolc épít­kezésen nincsen baj azzal, hogy a munkások nem kez­denek el pontosan dolgoz­ni, illetve szombaton ko­rábban mennek el. Ma is pontosan bejött mindenki, igazolatlan hiányzónk nincs. Ellenben kétségtelen, hogy a hét tulajdonképpen ked­den kezdődik és pénteken fejeződik be. — Hétfőn a munkaintenzitás nagyon gyenge, szombaton pedig már a hazakészülődés jel­lemző. A cibakházi Bagó Julianna OS orsság legjobb zöldségtermesztő tanulója Budapestre érkezett a Román Népköztársaság nemzetgyűlésének küldöttsége MA: V isszatértek a régi diákok * Továbbra is sürget a kapálás, a széna­betakarítás * A második otthon * A vasárnap sportja százalékos munkanapkihasz­nálást mértünk. Kifejezet­tel« a héttöt és a szomba­tot így nem vizsgáltuk. — Nos, tény, hogy a fegyelem hagy maga után kívánni­valót. — És mit tesznek ellene? — Nálunk csak jó szóval lehet, azzal is vigyázni kell. Nagyon hamar kiveszik a könyvüket. Számomra is érthetetlen a dolog, hiszen átlagosan 25—30 százalék­kal kereshetnének többet. 3. A Vöröscsillag üti lakó­ház-építkezéseken néhány perccel a hét órai kolompo- lás után a művezetői irodá­ban nagy sürgés-forgást ta­láltunk. Valaki éppen utó­lag kért szabadságot egyik munkatársa részére. — Fent fflt a vonaton, egyszer csak meggondolta magát, leszállt, hogy otthon marad szőlőt kapálni. A művezető szó nélkül nyúlt a szabadsági® füzet után és beírta. Az országgyűlés elnöksé­gének meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Ro­mán Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének küldött­sége. A delegációt Anton Moisescu, a nagy nemzet- gyűlés alelnöke vezeti: a küldöttség tagjai: Gheorghe Rosu, a nagy nemzetgyű­lés közigazgatási bizottsá­gának elnöke, Iosif Uglar, a nagy nemzetgyűlés gaz­dasági-pénzügyi bizottságá­nak tagja, Gheorghe Stan, a nagy nemzetgyűlés jog­ügyi bizottságának tagja, a ploesti tartományi nép­tanács elnöke, Stanciu Stoian, a nagy nemzetgyű­lés jogügyi bizottságának alelnöke, egyetemi tanár, a pedagógiai kutatóintézet igazgatója, ‘ Elene Grigoriu képviselő, a Bukarest tar­Megint elkezdődött egy hét. úgy. ahogy eddig, min­den liétfőft. Igaz, fogyott az igazolatlan hiányzók, rend­bontók száma, nem csök­kent viszont a vándorlóké. A művezetők továbbra is kénytelenek engedményeket tenni, rábólintani sok sza­bálytalanra. Az emberek az építőiparban könnyen ki­veszik a könyvüket — így mondta az építésvezető is. Ez a baj. Ezt pedig csak úgy lehet a visszájára for­dítani, hogyha az eddiginél sokkal többet foglalkoznak az emberekkel, még az egy­szerű segédmunkásokkal is. A munkások tudatát úgy kell alakítani, formálni, hogy egy munkahelyen ma­radjanak, összeszokott, jól begyakorolt kollektívákban dolgozzanak, mert ez a vál­lalatnak is, de főleg nekik lesz előnyös. Ameddig az építőmunkások jelentős ré­sze minden szíre-szóra ván­dorbotot vesz a kezébe, — nem lesz megfelelő a mun­kafegyelem. (B—E—FJ tományi nőtanács elnöke, Nicolae Huditeanu képvise­lő, a Dobrudzsa tartomány teli „Filimon Sirbu” kol­lektív gazdaság elnöke, a szocialista munka hőse, Ionéi Raducanu képviselő, a bukaresti „Elektronica” üzem dolgozója. A delegáció ünnepélyes fogadására a ferihegyi re­pülőtéren megjelent Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, dr. Beresztóczy Miklós és Pólyák János, az országgyűlés alelnökei, Mi- hályfi Ernő, Nagy Dániel és Szakosíts Árpád, az Elnöki Tanács tagjai, Böjti János külügymmiszterhe- lyettes, Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára, dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnökhelyettese, va­lamint az országgyűlés tisz­tikarának tagjai, számos országgyűlési képviselő. Je­len volt Mihail Rosianu, a Román Népköztársaság bu­dapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja. A vendégeket Vass Ist­vánná. az országgyűlés el­nöke üdvözölte. — Az önök látogatása azért is nagyon kedves szá­munkra — mondotta — mert viszonozhatjuk azt a rendkívül szívélyes baráti fogadtatást, amelyben a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésének küldöttsé­gét részesítették a Román Népköztársaságban. Ma­gyarországi tartózkodásuk alkalmat ad arra, hogy to­vább mélyítsük, erősítsük azokat a baráti kapcsola­tokat, amelyek a szocializ­must építő népeink között kialakultak. Anton Moisescu, a román delegáció vezetője köszöne­tét mondott a baráti fogad­tatásért, — s kifejezte meg­győződését, hogy magyar- országi látogatásuk gyü­mölcsözően hozzájárul majd a két szomszédos nép baráti kapcsolatainak fej­lesztéshez, a szocialista or­szágok testvéri közösségé­nek, összeforró ttságának erősítéséhez. (MTI) REGGEL 7 ÓRA Háromszáz gyermek ünnepe — Ez nem szabályos, — ezért igazolatlan nap jár. — Az egyik legjobb kő­művesünk — mondta. — Nem rendszeresen csinálja. Ha majd bejön, megdorgá­lom érte. Hét óra tíz perc. Az öltö­zőben valaki még motoz. — Késett a vonat? — Helybeli vagyok, csak elromlott a kerékpárom, azért késtem pár percet — s már igyekszik is kifelé. Üjra az irodában. — Hányán dolgoznak a mai napon? Lapozgatnak a jelenléti könyvben. Levonják a be­tegeket és a szabadságon lévőket. — Az összes lét­szám kétszázhárom fő — mondta Szakali András épí­tésvezető. Elindultunk az épülő há­zakhoz. Mindenütt dolgoz­tak. — összeszokott, régi gár­da ez — mondta az építés- vezető. — Dolgoznak ren­desen. Látja, ebbe az öt­venhárom lakásos szövet­kezeti házba is határidő előtt költözhettek volna a lakók, ha nem hiányozná­nak a gáztűzhelyek. Az or­vosi rendelő sem halad. — Ott meg vízvezetékcsövek (Tudósítónktól.) Kisdobosokat, úttörőket, ifjú kommunistákat készü­lődtek avatni ezen a vasár­napon Szolnok legnagyobb munkáskerületében, az új­városi iskola körzetében vagy háromszáz házban... Dehogyis ennyiben, hiszeo az avatószülőket nem is számoltuk. Pedig sok jó szomszédnéni, szülői jóba­rát is készült az ünnep­ségre: virággal, bonbonnal, könyvvel megrakodva érke­zett. így szokás már, aján­dékot kap ezen a napon a legtöbb gyerek. Az újvárosi iskola igaz­gatósága jónak látta, ha az ünnepséget a járműjavító kerthelyiségében rendezi meg, És jól tette, hiszen legalább nyolcszáz szülő, avató, gyerek várta reggel kilenckor az ünnepség kez­detét. A sok fehéringes gyerek, b ünneplőbe öltözött felnőtt V riehnmiTMÜr pergő ritmusa közepette nézte meg a csapatzászló felvonultatását. Fábián András iskola- igazgató rövid beszédben köszöntötte a száztizenhat avatásra várakozó kisdo­bost, a százhat pirosnyak­kendőt szorongató úttörőt és azt a hetvennégy nyol­cadik osztályt» úttörőt, akik hamarosan kirepülnek öreg iskolájuktól — és újabb közösség, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség legifjabb tagjai lesznek. Béres Ilona Kovácsné út- törőcsapatvezető-tanár ke­zéből kaptáik meg a kék­színű igazolványukat az út­törők, s tagsági könyvüket az ifjú kommunisták. Az ünnepi fogadalmak, köszöntések szívből, s az ifjúság sorsáért érzett mély felelősségből fakad­tak. Köszöntőt mondott a szülői munkaközösség, a kerületi pártszervezet és • nőtanács képviselője is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom