Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
ÍSS4, május It SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Névtelen szorgosok H ogy miért névtelenek? magáiban is elég megbecsü- Á tényt érzem in- lés. kátob, semmint a tényre adandó válasz pontos miértjét. Csak keresem az okát, miért olyan sok nálunk a „névtelen”, 37- olyan ember, aki egy elétet áldoz a munkának ' ‘— a szorgalmas munkának —, tiszteletet érdemlő kitartással végzi mindazt, amit rábíznak és cselekedetei valahogy mégis visszhang nélkül maradnak. Nem a nagy nyilvánosság visszhangjára gondolok, hanem arra a névre szóló elismerésre. melyre azok az emberek is igényt tartanak, akik minden hősi póz nélkül „csupán” mindennapi kötelességüket teljesítik becsületesen. Magasrangú vendégek jártak nemrég egyik világhírrel dicsekvő, sokszorosan kitüntetett nagyüzemünkben, s az eredmények titkát elemezgették. A magyarázat munkások, technikusok, műhelyek, üzemegységek jó együttműködéséről sorra elhangzott, így, általános meg fogalmazásban. Aztán a fiatalok teljesítményeit dicsérték ugyanilyen módon, a fiatalokét, akik azzal, hogy védnökséget vállaltak egy munkásigényes, új műszer- gyártás felett, öregbítették a gyár külföldi jóhímevét is. A kérdésre azonban, kik ezek a fiatalok, akik kezdeményezői voltak mindennek, csend volt a felelet. Neveket a gyár egyetlen felelős vezetője sem tudott mondani. Pedig bármennyire a kollektíva az. amely közös munkával elért valamit, ez a közösség emberekből áli, emberekből, akik — ilyenéi; vagyunk — nevükre szólóan szívesebbem veszik az elismerést, mint csak úgy általánosságban. W' agy; egyik alföldi gyá” runktoan. olyan nun. kahelyen, ahol a vezetők elképzelhetetlennek tartat- iák a szocialista brigád- mozgalmat, egy tíztagú csoport vállalta: mégis megpróbálják. Éveken keresztül teljesítették is mindazokat a termelési, tanulási, közösségi feltételeket, amelyek a szocialista cím elnyeréséhez szükségesek. De valahogy mintha senki sem akarta volna észrevenni teljesítményeiket. Furcsa véletlen, Andrijan NyikoJa- ievnek kellett Magyarországra jönnie, hegy észrevegyék őket. Most kérték, hadd vegye fel brigádjuk a szovjet űrhajós nevét, s araikor ehhez érveiket felsorakoztatták, akkor ébredtek tel a gyár vezetői: nemcsak. a nevet érdemlik meg, de igaz, ami igaz, már többször is megkaphatták volna eredményeikért a szocialista brigád címet is. S hogy nem kapták meg mégsem... Miért nem szóltak eddig? — ez volt rá a felelet. Hát nem szóltak. De ez becsületükre legyen mondva, s főként az, hogy tenni azért sokat tettek akkor is, amikor igazságtalannak érezték, hogy jószándékú cselekedeteiket nem méltatják figyelemre. Egyedül volnának az országban ők ilyenek? Aligha. Érdekes dologra figyelmeztet ez. Arra, hogy az emberek az anyagi megbecsülés mellett az erkölcsi elismerést is kívánják. S bár sokan megérdemelnék ezt az elismerést, mégsem kapják meg. Sok vezető úgy gondolkodik, hogy a helyesen megállapított bér önA mai kornak parancsa, hogy mindenben érdemük szerint becsüljük embereinket, mert másként. nem juthatunk előbbre. Ha elfeledkezünk az érdemekről, az kedvetlenséget vált ki. Ha pedig , -— s ez sem ritka dolog még — olyan emberek kapják a dicséret- különböző jeleit, akik a közösség értékelése szerint azt nem érdemlik meg, az még súlyosabb következményekkel jár. A népi ellenőrzés tavaly egy kis gyárunk visszaesésének okait kutatta és váratlanul magyarázatra bukkant. Kiderült, hogy a mintegy száz emberrel dolgozó üzemben sorra kaptak prémiumokat, elismerő okleveleket, olyanok, alakról tudták, hogy ügyeskedés sei. eredményeik hatásos tálalásával, szép szavakkal többet produkáltak. mint kétkezük munkájával. Társadalmi bíróságot kellett összehívni az egész gyár részvételével, s ott megfosztani őket az érdemtelenül kapott dicsfénytől, hogy az üzem megnyugodjék. Ez is fontos dologra int. Arra: meggyőződéssel valljuk, hogy -a gazdasági építő munka előrehaladásunk, sőt a szocializmus, a béke nemzetközi érdekeit szolgáló kötelezettségeink teljesítésének is kulcsa. A munka a jövőnk alapja, tehát a jól dolgozó ember. S mégis, mintha a gyakorlatban erről olykor elfeledkeznénk. A tettek helyett hányszor becsülik még többre a jól hangzó szavakat, azokat, akik cselekedetek helyett frázisokat ontanak, vagy hajbókolnak akkor, amikor a bírálat volna egyedül jogos. Az emberek erkölcsi érzéke sokat fej- ■ lódött. s ezt az erkölcsi érzéket joggal bántja, amikor olyanok dicséretét hallja, akik minden mást inkább érdemelnének, mint elismerést S az sem mellékes persze, hogy ilyen helyeken az elismerés szükségszerűen anyagi kihatással is jár: fizetésemeléssel azoknál, akik szólamokat produkálnak, s nem új gépeket. Itt lehet valahol a magyarázata annak a bizonyos •..miértnek”, annak, hogy míg a szorgalmasok hada sok helyen névtelen, csupa kisbetűvel írt nemeesek marad, addig a szép szavak bajnokai ugyanott hangadókká válnak, rangos emberekké. Pedig ennek következményei az egész r>r- szág közösségének életére kihatnak. Elismerést tehát azoknak kell kapniok, csak azoknak, akik cselekedeteikkel, szorgalmukkal, tudásukkal, teljesítményekkel bizonyítanak. Annak a derék-hadnak — százezrekről van szó —, amely ma még túl gyakran és nem saját hibájából burkolódzik névtelenségbe. £t eszéljünk többet a *"* szorgosokról, hogy legyen nevük, rangjuk, becsületük saját szűkebb hazájukban; ha méltóak rá, az ország nyilvánossága előtt, elvégzett munkájuk arányában. Akik pedig csak szép szavakra képesek: hulljon rájuk vissza a névtelenség. A szavak önmagukban keveset érnek, ehhez mérten becsüljük hát azokat, akik csak szavakkal és ügyeskedéssel keresik a feltűnést. (K. T.) Plasztikus cement Űj anyag a román építőiparban a plasztikus cement, amely faanyag megtakarítását teszi lehetővé. A plasztikus cement rendkívül szilárd, rugalmas- és könnyen szállítható. Az új anyag önköltsége 50 százalékkal alacsonyabb 32- azbesztcementnél» A plasztikus cementet Romániában először a nagyváradi vegyipari gyár építésénél alkalmaztál; faiak és mennyezetek burkolására. A plasztikus cement köny- nyen felszerelhető, ugyanúgy vágható, fúrható, mint a fa és helyettesítheti a fajanszlapokaíj Még a patakot is elfogják Két brigád lett a győztes A Jászberény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetben az elmúlt héten értékelték az 1963. évi munkaversenyek eredményeit A szövetkezetnél az elmúlt évben három szocialista brigád alakult. A szocialista brigád szintet csak két brigád érte el — a jászberényi szikvíz-hűsí- tő üzem és a jászteleki kisvendéglő. Az itt dolgozók szocialista brigád oklevelet, zászlót és pénzjutalmat kaptak; Az fmsz-nél elért eredmények, a két szocialista brigád példamutatása lehetőséget adott arra, hogy 1964-ben már öt brigád versenyezzen a szocialista brigád cím elnyeréséért. As édesapja asztalos volt Kunszentmártonban. Ügyes kezű embernek ismerték faluszerte. Dóba László gyerekkora óta ebben a forgács-dús hétköznapokban nőtt fel. Tizennégy esztendős korában elhatározta, hogy pék lesz. El is ment a mesterhez. A kis termetű legény azonban nem érte még el a keverőteknőt. Azt a tanácsot kapta, várjon amíg megnő, aztán jöjjön újra. Ö meg azt gondolta, hogy hosszú idő még az. Beállt az apjához, tőle tanulta meg a szakmát. Ez elég régen volt, hiszen már harminc éves is elmúlt. — Most a kisújszállási Faipari Vállalatnál dolgozik, a játék-műhely vezetője. És tervez: mozdonyt, babaszekrényt, mikiegeret, meg Az asszonyok szívesen fogadtak. S nagy hamarjában elsorolták, mennyi munkát vállaltak erre az évre. Tizennégy hold paradicsomot, öt hold paprikát és ugyanennyi uborkát. Mellé még mindenki kukorica- és répakapálást. borsószedést. — Ránk férne egy jó év. Érdekeltek vagyunk is istenigazából, mert részesen műveljük a kertészetet — tájékoztat Pádár Pálné, a kertészeti brigád vezetője. Cinkos a Gyöngyös — Még a Gyöngyös patakot is elfogjuk, csakhogy jobb legyen a termés — magyarázza Soós Ferencné és Baranyi Sádorné. S a Gyöngyös — mintha csak megfejtette volna titkukat, mintha csak cinko...nehéz is lenne felsorolni mind a negyven féle játékot, amit eddig megálmodott. Igen, felnőtt fejjel gyermekvilágban gondolkodik. A londoni, a hamburgi, a római kisfiúknak, kislányoknak tervez kedves kis figurákat. Aki játékot készít, annak magának is, de legalább lelkében játékosnak, gyerekszeműnek kell lenni — így gondoltam, és kérdeztem tőle. Hát bizony kicsit eltért attól a válasz, amit ■ vártam. — A kereskedelem követelményei döntik el; hogy miként kell gondolkodnom. Most az a cél, hogy olyan figurákat gyártsunk, amikét a gyerek kedve szerint alakíthat, tehát minél . később un meg. — A2ért, mégis csak sül, vagy jótevőül szegődne, itt a hármas üzemegység kertészete táján bővi- zűbb. A falu alatt most is kisiskolások gázolnak, fut- károznak benne, de itt elnyelné a felnőttet is. — Biztatásra igaz — mondja Barócsi Józsefné—, mert két éve nyáron úgy kiszáradt, hogy kerékpárral közlekedtünk a meder közepén.-— Csak mi keresztgátat emeltünk benne és a víz engedelmeskedik. Itt marad nekünk. — Mennyit várnak év végére? — Beszélünk mi öt-tízezerig is. — Dolgozni meg minden nap úgy szoktunk, mintha jól kell ismernie, s talán ez még fontosabb, hogy a gyerekeknek melyik játék okozza a legtöbb örömet — mondtam. — Nekem is van két gyerekem, ök az én legszigorúbb kritikusaim. Ha valami újat találok ki, megcsinálom, s odaadom nekik; Néha két-három hétig is figyelem a játszadozásukat. Abban felfedezem, hogy mivel lehetek elégedett, és min kell változtatnom; Sokszor késő estig ég a lámpa a műhelyben. Pörög a faeszterga, kezében az anyag, s addig el nem veszi a késtől, amíg valami új nem születik. Aztán a kis alkatrészeket összerakja, színeket tervez. — És reggel kezdi élőiről. F. P. mindig épp azon a napon múlna az évi jövedelem. Rögtönzött fogadóóra A tsz-elnök, Garics Ferenc is itt van. Ez már neki szól: Szeretnénk, ha ez a terület majd máskor is a mienk lenne. Itt lakunk a környéken. — Meg aztán a földet is úgy ápoljuk, hogy jövőre is mi vetünk bele. — Kik mennek az ipari vásárra? Igaz-e, hogy a két tanulólány Németországba, Faragó Alajosné pedig a Szovjetunióba utazik az idén? — Szépek a palánták. Segítenek a vízhordásban iá..» Örülünk, hogy ezt a jó földet kaptuk... A beszélgetés egy rögtönzött fogadóóra. S én is kérek mindenkitől külön •‘külön is egy-egy „fogadó percet”. Míg elmondják, mik a terveik, mire készülnek ilyen nagy akarattal, kitartással, ntí lesz majd ennek a munkának az igazi jutalma. Tervek, vagyak munkában sűrítve — Tervünk az van — mondja is már Barócsiné. — Nekem egy szép lemezjátszó a vágyam. — Bagi Józsefnéé és Bagi Sándoméé? — Befejezzük a házóní- tést — Varga Sándoméé? — Körülbelül kombinált szobabútor. Bóna Ferencné, míg szabadkozik. mások azon kacagnak: — Biztos lagzit akar. Nagy fiai vannak. Még unokája is már. — Én tv-t szeretnék — mondja Baranyi Sándorrá —, s nem beszélhet Tovább, mert egyszerre többen felkiáltanak: ' — Jó, hogy tudjuk, maid megyünk hozzád nézni. Soós Ferencnénék, a négy gyerekre sok kell, de azért új szobabútort és a ház köré kerítést tervezett a család. Dékány Marika kelengyére gyűjt. Soós Istvánné- nak viszont beteg a férje, ő tartja el a családot. S miután az asszonyok el - árulták nyűt titkaikat, vágyaikat, közösen megszavaztuk, hogy a munkacsapat két férfisegítségét, is —' először Fehér Alajost — kérdezzük meg: — Én leginkább egészséget terveztem magamnak. Hatvanöt év már elment telettem. De az új házon még kellene alakítani. Bár tcéJátékvilág álmodója Kiállításon — ... azt tudjátok, ugye. hogy itt valamikor tenger volt. Vajon mi töltötte fel? — Föld... — Agyag... — Por, gyerekek... Otthon láthatjátok, milyen hamar belepi a por a bútort. Képzeljétek el, ha édesanya egy évig nem törölné le, milyen vastag porréteg bo- Htaná a szekrényt. Ugye? A tengert pedig évszázadokon, évezredeken át töltögette fel a por. Láthatjátok ezeket a rétegeket. Ez a vastag itt, agyag. Ebben nincs víz. A mi hetvenkét fokos termálvizünket abból az iszapos homokrétegből kapjuk, ami ez alatt Hát aest tudjátok-e, ez a réteg, amit mi taposunk, hány esztendős? Legalább egymillió éves. Nem sok, ugye? Gyűrűben veszik körül a gyerekek a beszélőt, Tóvizi Gergely bácsi, a tiszaföld- vári múzeum geológiai kiállításának teremőre nem fogy ki a szóból. — Az a barna tßteg, tőzeg. Tudjátolt, miből keletkezett a tőzeg? — Fába! — Dehogy, te! Fából a szén lesz, meg a lignit! — vitatkoznak a gyerekek, — A -mocsarak növényzetéből... — Abból bizony... Aztán azt is, elmagyarázza, mi az a „Szentlászló kor róna”, amit a képen látnak. Meg hogy hogyan működik a fúrásoknál a magszakító, magfogó szerkezet. Néhány perccel múlt két óra, A gyerekek az iskolából egyenesen ide jöttek, a művelődési házba. Nem azért, mert kellett, önként, vezető nélkül. Köztük is első volt a két kislegény, a VI. osztályos Káposztás Sanyi a lányiskolából, kis- öccsével, a harmadikos Ferivel, aki az ószöllői iskolából jött be. Áhítattal lesnek minden szót. A kis társaság időnként cserélődik^, ők maradnak. Nekik még azt is megengedi Tóvizi bácsi, hogy megnézzék. mennyivel keményebb a kiszakított bazalt- minta a mészkőnél. Ki tudja, hátha a jövő geológusa érdeklődik bennük! — túri — myelmesebb volna ezt a munkát meghagyni a gyerekeimnek. De tudják, ugye, milyen a szülő?... Szabó Bálint pénze viszont, akárhogy, is, kevés lesz a tervhez. Várni kell még, hogy a mostani rossz házat teljesen át tudja építtetni... A jászárokszállási Táncsics Tsz tagjairól, szorgalmukról sok dicséretet hallottam. Három-négy gyermekes asszonyok se raib lasztanak egy napot se. Ott vannak az idősek is, s ami munka csak jut nekik, elvégzik. Mert céljuk, tervük, megvalósításra váró vágyuk van... Mindezekhez a munka vezet el. Borsi Észtet
