Szolnok Megyei Néplap, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

iW wäjat L

««OUÍ9K mm NfiPfeAP

3

Zsebben a vezetői jogosítvány,

késb m n i Ifi 9« tt kén cs

Uteiestei eivttws, »a ör- ínértyesi Öj fiiéi, Ts« elnöké nynle, vag? 'kilenc nevei ««űitett, Aat sorolta, kik saeoeatók meg a téléi, vagy korábban a traktor- veeeißä jogosítványt. _

— Mindannyian gépen dolgoznak?

— Nincs még annyi traktorunk. Nem is ígértük az embereknek, hogy a tanfolyam után rögtön gépre ülnek. így vannak, akik a traktor- Vagy vontatóvezetői jogosítvánnyal a zsebükben is villával, kapával dolgoznak, vagy éppen állatgondozók — magyarázta az elnök.

Csortos Sándor az üszőket etette. Harmadmagával gondozza a növendékállatokat és a sőréket. Kicsit meglepődött, amikor megkérdeztem, melyik szakmát kedveli jobban, az állattenyésztést vagy a' traktorosságot? Zavarát nevetéssel oldotta fel, s így válaszolt:

— Nemigen hasonlíthattam még össae. Mert ami* óta hazajöttem a swabad- süáítósi iskoláiról — ennek már két éve, — nem sokszor ültem gépen,

— Miért jelentkeztem a traktoros tanfolyamra — ismételte meg a kérdést...

— Azt tartom az csal; jó, ha valamit megtanul az ember. Bármikor hasznát veheti. Meg aztán mit tagadjam, a kereset is vonzott. Akkoriban a traktorosok jóval többét kerestek.

— S most már nem ülne traktorra?

— Dehogynem. Ha több gépünk lesz, s oda osztanak be, szívesen dolgozok kint a határban. De ha tőlem fiatalabb emberre esik a választás, akkor sem sértődök meg. Megszerettem a mostani munkámat, s itt is összegyűlik havonta 46—48 munkaegység.

• — Tanonc, tanonc — ezt muzsikálták egész nap a kerekek, ugratták a foga- tosok Molnár Sándort. —

Ez az év jó leckét adott

Stass Sándor, a kün- csorbai Vörös Október Tsz sertéstenyésztő telepének vezetője mondja, hogy ilyen esztendő még nem volt náluk, amikor ennyire nehezen tudták volna kitartani az állatokat Nagyon kifogytak most ' a takarmányból; A választási malacoknak a hízók „menüjéből” csípnek el, s az anyakocák se kapnak a tejelésre semmit. S egy szó mint száz, amit adnak az állatoknak, az az élet- íeltartáshoz keli jóformán; M Így pedig csak ráfizetés 5 van; Ráadásul előfordult, g hogy a megcsonkult fejada- | got is csak egyik napról a g másikra tudták biztosítani, jj

így van aztán az, hogy | a nyolc hónapos süldőknek | — amik hízóban vannak | —- 57 kilogramm az átlag- | súlyuk; A három hónapos ■ malacok egyike-másika ki- | sebb, mint sok más he- | Iyen a választásiaké. A = szövetkezet évi hizlalási § terve 1303 sertés és ebbő! | eddig mindössze harmicné- | gyet adhattak át. A félév 1 végéig sem várható össze- = sen százötvennél többnek g sz átadása;

A tény viszont tény. És I a nicstelenség oka eléggé | messze nyúlik - vissza. Elég g tűmmés magyarázat a szűk | esztendőre: Tavaly — mór- | Zsoltban számítva — 590 |

kilogrammos volt a kukori- | cából az átlagtermésük.

Ebben a leckéztető évben = azonban ,már úgy dolgoz- g nak, hogy több tandíjat ne | fizessenek; A tavalyinál az | ősszel és most tavasszal jó- i val több területen vetettek = takarmánygabonát. Kukori- g cájyk viszont jóval keve- | sebb van a tavalyinál. Ha f nem akarták a tavalyi 1 eredménytelenséget mégis- | mételní, így kellett tenni, g mert 1963-ban 10 hold ka- g pásnövény jutott egy dől- § gozó tsz-tagra.

A kapásterületet sem le- | hét viszont a végtelenségig | csökkenteni; Kidolgozták g hát annak a módját is, | hogy minél többen bevon- g ják családtagjaikat a mun- - kába. Most minden megka- 5 pált hold kukorica föld g után teljes munkaegységet g írnak jóvá a -szövetkezeti | tagoknak ée minden hét § végén kifizetnek a megka- f pélt holdakért 40 forint » készpénzt; Ugyanígy hol- p dankérftl pénzösszeget itatnék a cukorrépa kapálásáért, s egyeléséért; |

Közben pedig úgy szer- § verték meg a tavaszi mun- jjt békát, hogy mindent idojé- - ben mogkapéljanak. Eddig | elkerült tartani az arányt. | Á 70 hold dugványrépát, • i 73 hald becsét ©fömtsla- *

nították. Most pedig a kü- koricét kapálják. A lucernát is mind géppel vágják, hogy kasza se vonjon ei munkáskezet e kapáktól.

Nagy lecke ez az év a szövetkezetnek. De hogy jövőre ugyanezt elkerüljék, annak egyetlen útja van. amit a szövetkezet vezetői is jól látnak: több takarmányt kell termelniük. Azt pedig csak a tavalyinál átgondoltabb, jobb munkával lehet;

Artárt komolyabbra fordftt Vá á égőt, kerték, vteágátó ja még,’ g leafeiisbrt a gumi »kocsik fékjén-. Ae egyiké néni fog, a másiké meg úgy ssorul, hogy még üsró- sen is nehéz a lovaknak;

— Ehhez, is ért? — kérdeztem a fiatal embert,

— Most már jobban, mint növénytermesztő, vagy fö- gatos koromban. Március

1-én vizsgáztam traktor- és vontatóvezetésből. A tíz- hetes tanfolyamon szerelést is tanultunk.

— Jogosítvánnyal a zsebében a trágyát villázza?

— Miért ne? Ezt is el kell végezni. Az istállók környékéről, a tanyákról hordjuk a trágyát a határban lévő kazlakba. •

— Géppel még nem is dolgozott?

— Vereb Ferenc Zeto- roshoz osztottak be segédvezetőnek. De az a nagy bajunk, hogy nincs elég munkagépünk. Emiatt nem tudtuk megszervezni a két műszakot. önállóan csak néhány napig dolgoztam, a gabonát vegyszereztem.

— Különben területet is

vállaltam, egy hold cukorrépát, az ehhez járó kukoricát, kendert, borsót és napraforgót. Ha gépre kerülök is, a feleségemmel együtt elvégezzük a vállalt munkát. Csak azt szá- mítgatom: ha hamarabb

nem is, de a nyári munkáknál két műszakban dolgoznak a gépek. S akkor hasznát veszem traktorvezetői jogosítványomnak.

Az örményesi Űj Élet Tsz gazdái közül egyre többen tanulják meg a traktoros szakmát, a különböző gépek kezelését. Azért, hogy ha a közös érdeke úgy kívánja, traktorosként, munkagépkezelőként is helytállhassanak.

N. K.

J

äeeäjlaittfeän 16 t«Ga= tót kitfVÓ Ladányi nevű éeáiá.d él». Egyik ró- msök heirt Í8 rökört, éppen ezért „ráadás hevetekéi” szekták éket megküiÖnfeöa« telni« %yiket Ügy hívják hogy „vétégépes” Ladányi, inert ää apjának Volt az első jé vetogépé a faluban, A másikat a „haikatonp” Ladányi, mert a nagyapja a tengerészeknél szolgált, A harmadik a „kupec” Ladányi, mert valamikor kedvelte a csere-berét, vásározást.

Ladányi Mihálynak hosz- szú ideig nem volt „ráadás neve”. Ha valaki olyan módon érdeklődött róla, hogy melyik Ladányi, egyszerűen rávágták: a Mihály.

ősz óta azonban nem ilyen sajátságos gyomra, an- böztetik meg a többi Ladányitól, hanem valóságos kis jellemrajzot mondanak róla: „Az a Ladányi, akinek olyan kényes a gyomra, hogy csak zengő muzsikaszóval vette be a ha- mari prémiumot.”

S hogy miért van neki ilyen sajátos gyomra, annak voltaképpen kissé hosszú története van.

Kezdődik a dolog ott, hogy Ladányi Mihály már ötödik esztendeje a Petőfi Tsz tága.vszéles tábláin keresi meg családjának, amit a tejbe meg a káposztába szokás aprítani. Ha munkáról volt szó, sose féltette a derekát a megroppanástól, de az is színtiszta igazság: hosszú ideig sehogy- se akarta elhinni, hogy parasztember kincse a közös földön van elásva. Gyána- kodott Mihály mindenre és mindenkire, örökké attól rettegett, hogy becsapják, megrövidítik, ha szeme láttára talán nem is, de háta mögött egészen bizonyosan.

Hamari prémium

ZENGŐ MUZSIKÁVAL

«-1

FOGATOLJÁK A KUKORICÁT A KUNSZENTMÁRTONI HATÁRBAN

Persze« azért íassan-las- sart gyógjtaigatett kieaímátó iartságábéb hiszen ä munkaegység évröl-évre jflés- kárt meghaladta a 49 fő- ríhtot, dé azért az elmúlt őszön még mindig belé- akasztotta körmét a cukorrépa premizálásába,

Pedig hát igenegak jól kieszelték azt a prémiumot I

Á tervben megszabták a 160 mázsás holdanként! átlagot és kimondták: ami ezen felül terem, annak fele a szövetkezeté, fele pedig azé a tagé, aki a megmunkálást vállalta és végezte. A prémiumot a tagság kívánságára pénzben fizetik ki. Méghozzá a vezetőség vállalta, hogy igen gyorsan: vagyis a cukorrépa felszedését, elszállítását követő egy-két napon belül. A vezetőség úgy számított, hogy a cukorrépát szempillantásnyi késedelem nélkül elszállítják a gyárnak. A pénzt azonnal megkapják, s máris indulnak vele haza. Otthon pe• dig egy-két órán belül mindenki fel is veheti a

• jól megérdemelt prémiumot. Jogosan nevezik hát a tagok az így kapott pénzt „hamari prémiumnak”.

« mikor az augusztusi közgyűlésen az elnök ezt így bejelentette, viharosan megtapsolták, meé- éljenezték. Hogyis ne, amikor kilátás nyílott egy kis szeptemberi summapénzre. Igaz ugyan, hogy a munkaegységelőleg 15 forintot nyomott. De a januári zárszámadás, a nagy summapénz igazi napja, még messze volt, s ilyenkor mindenki örül annak, hogy egy kicsit több pénzhez jut, mert nemcsak paprikára, sóra, borsra, erre-arra kell már ilyenkor a bankó, hanem sok minden egyébre is.

Alig ült el azonban a - taps és az éljenzés zaja, = Ladányi Miska félhango- Z san közbeszólt: „Hát ezt § az én gyomrom így sehogy- I se veszi be. Szent bibié 1 napján se lesz ebből sem- = mi, nemhogy szeptember- ! ben. Még ha a kezemben I lesz, akkor se hiszem el!” I Odahaza az asszony vall csora után már papíroson = is kezdte kiszámolni, meny- ! nyit tesz majd ki a hama- s ri prémium. Miska bosz- = szankodva legyintett a

I nagy buzgóság láttán: —= „Mit erőlködsz, akkor lesz

I ebből valami, ha majd éi- I jel süt a nap. Nem való 1 az én gyomromnak az

1 ilyen ígérgetés”;

1 nm ásnap odákint a föl- . ’ *FJ dön is a hamari 5 Drémiumról pergett a szó. ’ Miska fejét rázva lépett i odébb: — „Mézesmadzag. I hadd bolonduljon a nép I a semmiért. Akinek vélj szettül jó gyomra van, tán = még be is veszi, de az én Z gyomrom akármit azért S mégse emészt meg”.

I Aztán a következő héten i is annyit emlegette a ha* mari prémiumot, meg a I gyomrát, hogy az egész fa- I luban tudta már kicsi és I nagy: Ladányi Miska gyom* ra megmakacsolta magát és 1 a világ négy sarkáért se I veszi be a hamari prémiu- ! mot«

I Persze, az idő eközben I nem állt meg. hanem siet- I ve nyergeit. Egykettőre el- ! jött az a nyáriasan meleg I szeptemberi nap, amikor 1 Ladányiék is kivonultak a § földre és megkezdték a ré- = pa felszedését. Négyen dol- ! goztak, ott sürgött-forgott a I két gyerek is.

1 Mi tagadás, a munka to- ! vább tartott, mint eredeti- I leg tervezték, mert olyan jjj bőséggel termett a répa. f amilyenre végeredményben I alig-alig számított valaki. I Amikor lemérték, kiderült, B hogy Ladányiék területének

minden heidjén 99 mázsád ital fléárnjráitáfe tói ä tó?» vét. Nő; érdemes Vélt ftny-.;

á BŐ mázsás többlettórrhés fele, tehát 45 mázsa, pénzben kifizetve, Ladányiék markát üti,

A brigádvezető mindjárt a helyszínen kiszámolta, hogy mindenestül 4699 forint jár nekik prémiumként „Holnap reggel visz- szűk az első szállítmányt a gyárnak, es tételé meg tó kapjátok a pénzt” — mo* solygott a brigádvezető..

n z asszony meg a két

r* gyerek táncraperdül- tek örömükben. Mihály azonban szárazon csak any- ' nyit mondott: „Holnap kannánk a pénzt? Ügy vélem, inkább holnapután, kiskod- den, vagypedig május negyvenben”. Hozzátette még: „Hiába no, a lehetetlenséget nem veszi be a gyomrom!”

Másnap is azt monou» boldognak- boldogtalannak: „Nem az én gyomromnak való az ilyen beszéd”.

Egyébként odakint a határban dolgozott reggelből estig.

Felesége pedig odahaza mosott, majd pedig délután berúent a boltba.

Ütja a tsz-szék háza előtt vitt el. Éppen akkor érkezett meg a pénz a gyártól. Ladányinénak öten is elmondották, hogy az ura még reggel is azt állította, hogy a gyomra- nem vészi be a hamari prémiumot.

Az asszony szeme megvillant: „Adjátok ide azt a pénzt nekem. Dolgoztam én annyit a répaföldön, mint az uram. Ezenkívül én majd beadom neki a prémiumot, ha másképpen nem, zengő muzsikaszóval. Fogadom, hogy úgy majd beveszd az a csodálatos gyomra”.

A könyvelő is, a pénztáros is, igencsak sejtette, hogy valamiféle jó tréfáról van szó, de éppen ezért nagyhamar kiadták a pénzt Ladányinénak. Hadd tréfálja csak meg Miskát, rászolgált az arra, eleget hitetlenkedett, értetlenkedett már. No, az asszony egy szempillantás alatt el is tűnt a csinos, summával együtt.

Ladányi Miska pedig úgy sötétedés táján, gyanútlanul ballagott a határból hazafelé. A prémium nem is fordult meg az eszében. Ellenben utcájukba befordulván. már messziről feltűnt neki, hogy házának az utcai szobája ki van világítva, sőt közelebb érve, hangos muzsikaszó ütötte meg a fülét, mert az ablak nyitva volt. Miska egy pillanatra megállt összeráncolta a homlokát: Hát ez meg miféle muzsikaszó? Az ő régi néprádiójától ugyan nem telik ki! Aztán, uzsgyi, gyorsan befelé, de a szobában meg földbe gyökerezett a lába. Mert möstmár nemcsak a fülével hallotta a zengő muzsikát, hanem a szemével is látta a sarokban a pompás, űj, vijágve- vő rádiókészüléket. De már jött is a konyha felől a felesége.

Miska mégegyszer * lói megnézte az új készüléket, aztán hirtelenül megvilágosodott az agya: „Te... te-.. — mondta rekedt hangon az asszonynak —, hogy mertél nagyrádiót venni a.- a... prémiumon?

km ásnap pedig már az "* egész falu Ladányi Miska kényes gyomrán kacagott, amely a hamari prémiumot. csak zengő muzsikaszóval volt hajlandó bevenni.

Bognár Líyute